Magyar Posta, 1933 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1933-01-01 / 1. szám
2 Dr. Krajcsik Géza: A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874: XVlll. t. c. vonatkozásban a m. kir. postával. sértést elháríthatatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye, melyet a vasút megakadályozni képes nem volt, vagy a meghaltnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta. A vasút kártérítési kötelezettsége a törvény rendelkezése szerint testi sértés esetén a gyógyítás költségeinek megtérítésén kívül kiterjed arra a vagyoni hátrányra is, amelyek a sérülés következtében a sérültre, annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségből vagy keresetképességének csökkentéséből hárulnak; halál esetén a vasút ezenkívül tartozik megtéríteni a temetés költségeit, továbbá, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, ennek tartási és illetőleg neveltetési költségei is, amennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vasút által fizetendők. A fenti törvényes rendelkezések a vasutakra nézve igen messzemenő, teljes kártérítést magában foglaló felelősséget állapítanak meg. Ez a tárgyi (objektív) felelősség független a vasútnak, illetve alkalmazottainak mulasztásától, gondatlanságától vagy vétkességétől. A vasút felelőssége a vétkességtől teljesen elvonatkoztatva minden körülmények között fennáll, a vasúti üzemnek veszélyes voltánál fogva, ha csak a vasút be nem bizonyítja, hogy a baleset oka elháríthatatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, vagy a meghaltnak, illetőleg sérültnek a saját hibája volt. A vasútra nehezedő ez a bizonyítási kötelezettség a törvénynek abból a rendelkezéséből folyik, mely szerint mindig az a vélelem, hogy a balesetet a vasút hibája okozta. A vasút tehát a kártérítési kötelezettség alól csak úgy szabadulhat, ha a törvényben meghatározott kivételes esetek valamelyikének fennforgását bizonyítania sikerült. Ennek a törvénynek nem jelentéktelen szerepe jut a m. kir. posta szolgálatával kapcsolatban is. A legtágabb tér, ahol a törvény alkalmazást nyerhet, a postai alkalmazottaknak mozgópostai szolgálatával kapcsolatban jelentkezik. A mozgópostai szolgálat ugyanis kizáróan a vasúti üzem keretén belül nyer lebonyolítást, minélfogva az ezt a szolgálatot ellátó kezelő és ellenőrző postai személyzet szolgálati idejének tartama alatt állandóan ki van téve annak a lehetőségnek, hogy valamely vasúti balesetnek passzív részesévé válik. Igen sok esetben szenvedtek postai alkalmazottak mozgópostai szolgálatuk teljesítése közben olyan vasúti balesetet, amelynek következtében átmenetileg vagy véglegesen szolgálatképtelenekké váltak vagy életüket vesztették. Az ilyen esetekben mindenkor előtérbe lépett az érdekelt vasútnak a balesetet szenvedett postai alkalmazottal szembeni kártérítési kötelezettsége, mert a balesetet szenvedett postai alkalmazott szolgálatképtelenné válása nyugdíjazását, vagy jobbik esetben a mozgópostái szolgálatból való kiválását eredményezte, aminek következtében — eltekintve az egyéb költségektől (gyógykezeltetés stb.) — károsodást szenvedett, mert elesett mindazoktól a mellékjárandóságoktól, amelyeket mozgópostái szolgálatával kapcsolatban élvezett. A mozgópostai szolgálat közben vasúti balesetet szenvedett postai alkalmazottak a vasúttulajdonos ellen kártérítési igényük érvényesítése miatt pert indítottak, amely perekben a vasút védekezése mindig arra