Magyar Posta, 1944 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-01 / 1. szám
A postaszemélyzet jóléti alapítványának gondozó szolgálata, vagy tartós betegség folytán nehéz anyagikörülmények közé jutott alkalmazottak részére családvédelmi kölcsönöket rendszeresített. Nem segélyt tehát, hanem kölcsönt, amelyet minden postás, aki a feltételeknek megfelelt, önérzetének csorbítása nélkül igénybe vehetett. E kölcsönök rendszeresítése ismét az intézményes megsegítés gondolatát helyezte előtérbe. Mindkét kölcsönfajtára jellemző, hogy rendszeresítésükkel a posta vezérigazgatója az alkalmazottaik súlyos eladósodását akarta megakadályozni azokban az esetekben, amikor önhibájukon kívül kerültek nehéz anyagi viszonyok közé. További jellemzője mindkét kölcsönfajtának, hogy azt csak kisfizetésű alkalmazottak vehetik igénybe, támogatásként komoly, az anyagi nehézségek megszüntetésére alkalmas kölcsönösszeg igénybevételével. A kölcsön mentes minden kezelési költségtől és kamatnál s azt az alkalmazott teherbírását figyelembevevő kis részletekben kell törleszteni. A kölcsönökkel kapcsolatban már szerény gondozási munka is megnyilvánult. Ez egyelőre abban jelentkezett, hogy a kölcsönök mikénti felhasználását ellenőrizték, sőt egyes esetekben a kölcsönök felvételének indokául szolgáló adósságok rendezésénél azérdekelt alkalmazott hivatali főnöke is közreműködött. A postamesteri önállósítási és a családvédelmi kölcsönök rendszeresítése a postánál folyó szociális tevékenyégnek új irányt és friss lendületet adott. Szinte azt mondhatnánk, hogy tulajdonképen akkor indult meg az a munka, amelyet valóban szociálisnak lehet nevezni. E példa nyomán házasodási kölcsönök rendszeresítésével a jóléti alapítvány szintén az intézményes megsegítés útjára lépett. Az átfogó szociális munkának azonban több előfeltétele és kelléke még mindig hiányzott. Ezek közül legfontosabb volt a megelőzés. Újabb lökésre, újabb lendületre volt szükség, hogy a helyes irányban fejlődő szociális tevékenység elmélyüljön és szétterüljön. A döntő lépés nem soká késett. * A második világháború már erősen beárnyékolta hazánkat, amikor a Postás Kari Egyesületek Szövetségének 1941. évi, május hó 28-i elnökválasztó közgyűlése után a szövetség vezetői elnöki tanácsülésre jöttek öszsze. E tanácsülésen dr. Kuzmich Gábor postavezérigazgató és neje, mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége postás helyi csoportjának elnöke is résztvett!. Ez az értekezlet szociális szempontból a posta egész személyzetére döntő jelentőségű volt. Azzá tette a posta vezérigazgatójának tervezete, amely a postánál folyó szociális munkának teljesen új távlatot nyitott. A tervezet a Postás Kari Egyesületek Szövetségében gondozó iroda felállítását kezdeményezte, amelynek feladatát a postaalkalmazottak körében felmerülő társadalmi, gazdasági és egyéni bajók összegyűjtésében (az igazi szegénység, elhagyatottság felkutatásában) és azokra a megoldás útjának, módjának keresésében és a megoldandó kérdések helyes útra terelésében állapította meg. A gondozói iroda a szükséges adatokat részben a hivatali főnökségek, részben az egyes kari egyesületeik elnökségei útján ervűjtötte volna össze, de a tervezet már a pártfogónőkkel történő környezettanulmányozást is előre látta.