Magyar Szesztermelő, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
XXVII. évfolyam Budapest, 1924. évi január hó 1. szám A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Nem tagoknak előfizetési díj: Egész évre 2000 korona Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Köztelek, IX., Köztelek u. H. Hirdetési áraink: Egész oldal 72.000 K, fél oldal 36.000 K, V. oldal 18.000 K, Vs oldal 9000 K, V. oldal 4500 K. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetések minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közöltétnek. Állást keresők a díjak felét fizetik. Dr. Szilágyi Gyula (1800. október 27. — 1924- január* 4*) Dr. Szilágyi Gyula műegyetemi nyilvános rk. tanár, vegyészmérnök, a „Magyar Szesztermelő" főszerkesztője, hosszas szenvedés után 64 éves korában meghalt. Mélyen megrendít bennünket kiváló munkatársunk elvesztése, aki a szeszgyártás tudós kutatója volt, specialista a maga szakmájában s akinek tevékeny kezéből a kérlelhetetlen halál immár végleg kiütötte a tollat, mellyel nemcsak a hazai szakirodalomban, hanem még a külföldön is olyan nagy hírnévre tett szert. Szilágyi Gyula dr. halála szinte pótolhatatlan veszteséget jelent a szakirodalomra s a mezőgazdasági szesztermelők, valamint szeszgyárvezetők széles körében mély részvétet kelt. Emlékét mindig hálás kegyelettel fogjuk megőrizni! * Dr. Szilágyi Gyula sikerekben gazdag munkásélete alábbiakban közölt fontosabb életrajzi adataiból is kitűnik. A középiskola elvégzése után műegyetemi tanulmányait 1884-ben fejezte be s a legelső vegyészmérnökökkel került ki az életbe. A szeszipar terén már mint technikus működött, amennyiben 1883-ban a Magyar Szeszterhelők Orsz. Egyesülete a marosvásárhelyi szeszgyárba kiküldötte tanulmányútra s ezen időben jelentek meg első cikkei a szeszgyártás köréből. Vegyészmérnöki oklevelének megszerzése után 1884-ben a magyaróvári gazd.akadémiára tanársegédnek neveztetett ki, ahol Dr. Kosutány Tamás mellett másfél évig működött, amikor a Győrött épülő ipari szeszgyárba mint vegyészmérnököt hívták meg. 1885-ben indítványára megalakult a vegyészek és gyárvezetők szakosztálya, melynek előadójává választatott meg. Győrben az ottani kereskedelmi iskolában az áru ismét tanította, úgyszintén az 1886. évi ottan dühöngő kolerajárvány alkalmából a főorvosi hivatal felkérésére megvizsgálta a győri vizeket és ekkor írta első önálló munkáját „Győr sz. kir. város vizei, különös tekintettel a vízvezetékre. " 1887-ben a Grünwald és Tsai-féle (most Leipziger) szeszgyárban mint vegyészmérnök nyert alkalmazást, ahol doktorátusi értekezés alakjában „Adatok a diasztáz chemiájához" című művét dolgozta ki, míg 1888-ban bölcsészettudorrá avatták. 1889- ben adta ki „Az erjedés chemiájának kézikönyvei című munkáját. 1890- ben a Grünwald-gyárban berendezte az első magyar hamuzsírgyárat. Ugyanebben az évben műegyetemi magántanári képesítést nyert és megbizatott a szesz-, sör- és ecetgyártás és „Az erjedés' című kollégiumok megtartásával. 1891- ben a Krausz-féle vegyitermék- és szeszgyár technikai igazgatójának hívta meg. 1892- ben megnyitotta önálló nyilvános vegykísérleti állomását, mint a legelső magánlaboratóriumot Magyarországon. Ezen időtől kezdve a tudományos szaklapoknál, valamint a napilapoknál az élelmiszerhamisítások elleni mozgalmakban és az erjedési iparágak terén a legagilisabb munkatársként működött és több száz kisebb értekezésen kívül az élelmiszer- és bortörvények megalkotásánál az illetékes minisztériumok felszólítására közreműködött. A szakegyesületekben és kongresszusokon a szakelőadások egész sorozatát tartotta meg. 1906-ban jelent meg „A szeszgyártás üzemének ellenőrzése" című 26 éves munkája, melyet röviddel ezután németre fordítva Dr. Jean Effront brüsszeli egyetemi tanár előszavával adott ki. Ezen munkáját úgy a bel-, mint a külföldi (német, dán, cseh, lengyel, francia és angol) szaksajtó a legnagyobb elismeréssel fogadta és a németországi „Brennereibund“ tanfolyamain ma is tankönyv gyanánt használják. Ezen munkája ma is a szeszgyári szakemberek sokat forgatott kézikönyve, melyből a nem gyakorlati emberek is a szeszgyári üzem minden egyes fázisát a legkönnyebben megérthetik. Kiváló érdemei elismeréséül 1910-ben a műegyetem tanácsának előterjesztésére Őfelsége a király nyilvános rendkívüli tanárrá nevezte ki. A „Magyar Szesztermelő"-nek megalapítása óta néhai Rubinek Gyula felelős szerkesztő mellett kezdetben főmunkatársa, később pedig főszerkesztője volt. Ezenkívül rovatvezetője volt a Köztelek „Mezőgazdasági Ipar" című rovatának is.