Magyar Szesztermelő, 1935 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

XXXVIII. évfolyam Budapest, 1935. évi január hó 1. szám MAGYAR SZESZTERMELŐ A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Köztelek­ utca 8. szám Hirdetési áraink: Fél oldal 64 pengő, Vs old. 32 pengő, Vs old. 16 pengő, 1/re old. 8 pengő. Állást keresőknek 50‰/, kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre ......... _ ___12"— P negyed évre.................... 3*— „ Szeszgyárvezetőknek 50°/p engedmény A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő : Hérics-Tóth Jenő dr. Műszaki rovatvezető : Szilágyi Ernő 0 / 1­935. Új évszámot írunk és búcsúzunk az elmúlt 1934. évtől, amely bizony vajmi kevés örömet, de annál több gondot és nehéz megpróbáltatást hozott a mezőgazdasági szeszipar­nak. Éppen ezért nem is búcsúzunk tőle nehéz szívvel, hanem reménykedve tekintünk az új esztendő elé, hogy annyi küz­delem és megpróbáltatás után végre a mezőgazdasági szesz­iparnak is a valóban boldogabb új esztendeje lesz. Visszapillantva az elmúlt év eseményeire, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az a mezőgazdasági szesziparnak vál­tozatlanul súlyos küzdelmes időszaka volt. A válságos helyzet enyhülését és a javulást hiába vártuk, sőt a szeszértékesítési viszonyok még talán a megelőző évinél is kedvezőtlenebbül alakultak. Ez a pangás, természetesen, reányomta bélyegét a múlt évben végződött szesztermelési kampányra. Tévedés volna ugyanis azt hinni, hogy a megelőző évihez képest magasabb termelési keret jobb konjunktúrát jelentett volna, mert ez csak kényszerű szükségesség volt a nagy termény­­feleslegek szeszipari feldolgozás útján való eltüntetése érdeké­ben. Ezenkívül tény, hogy ez a többlettermelés a változat­lanul rossz italszeszfogyasztás mellett az átlagár lerontása nélkül csak annak folytán vált lehetővé, hogy a szeszérde­keltségnek nem kellett a borpárlatátvétellel kapcsolatos meg­terheléssel számolni. Az alacsony színvonalon mozgó átlagár pedig korántsem volt elegendő a szesztermelés rentabilitásá­nak biztosítására, amit bizonyít az a körülmény is, hogy a mezőgazdasági keretből ebben az évben tekintélyes mennyi­ség maradt kitermeletlenü­l. Egyszóval az elmúlt kapmány eléggé sivár képet mutat, amelyben a mezőgazdasági szesz­főzdék csak vegetáltak, üzemben tartásukat nem a termelés jövedelmező volta, hanem csak a gazdasági szükségesség indokolta, mert a gyenge takarmánytermés folytán fokozott mértékben voltak reá utalva a szeszgyári moslékra. A szeszértékesítési viszonyok kedvezőtlen alakulásának hatásait a mezőgazdasági szesztermelők hatványozottan érzik, főként amiatt, mert még mindig nélkülözik azokat a törvény­hozási intézkedéseket, amelyeket pedig már majdnem másfél évtizede sürgetünk az ipari szeszgyárakkal szemben való keretmegosztás és az árkérdés rendezése tekintetében. A szeszértékesítési viszonyok alakulását rajtunk kívül álló tényezők szabják meg, amelyeket vajmi kevéssé befolyásol­­hatunk, a szesztermelés törvényhozási rendezésének kérdése azonban már rajtunk, illetve a kormányon múlik, de sajnos, ezeknek a megoldásával is adós maradt az elmúlt esztendő. Már­pedig a mezőgazdasági szeszipar boldogulása ezeknek a kérdéseknek helyes és megfelelő rendezésétől függ. E tekin­tetben sajnálattal kell látnunk, hogy a bortermelő érdekelt­ségnek az italszesz igénybevételére irányuló törekvései foly­tán mezőgazdasági szeszipar sérelmeinek orvoslása is nem­csak, hogy késik, hanem az egész kérdés mintegy mellék­­vágányra került. Mert a hivatalos tényezők idevágó nyilat­­kozata­­iból arra kell következtetni, hogy a tervbe vett rendezés elsősorban a borválság orvoslását célozza, ahelyett, hogy a mi legsúlyosabb gravemenseinket orvosolná. Ezért a jövő egyik legfontosabb feladata, hogy a szeszter­melés revíziójának ügyét, a mezőgazdasági szeszipar jogos és indokolt kívánságainak megfelelő mederbe terelni igyekezzünk és hogy a mezőgazdasági szeszipar védelmét és támogatását a keret- és árkérdés megfelelő szabályozása, valamint az 1921. évi szeszadótörvény egyéb sérelmeinek orvoslása útján biztosítsuk. De nem kevésbbé fontos, hogy a borválság orvoslására irányuló törekvéseknek a mezőgazdasági szesz­ipart is fenyegető iránya megváltozzék és az ekörüli nyo­masztó bizonytalanság végre megszűnjék. Ezek a legközelebbi jövő problémái, amelyek helyes meg­oldására kell öszpontosítani minden erőnket és munkássá­gunkat. De ki tudná megmondani, hogy jót vagy rosszat hoz-e az új esztendő ? Meghozza-e a mezőgazdasági szeszipar égetően fontos kérdéseinek kedvező megoldását, avagy tovább tart a megpróbáltatások és küzdelmek ideje ? Olyan kiszá­míthatatlan tényezők irányítják manapság a gazdasági életet, hogy jóslásokba bocsátkozni nem lehet. Legfeljebb azzal biz­tathatjuk magunkat, hogy annyira súlyos volt az elmúlt esztendő, hogy ennél nehezebb sors már nem érhet bennünket. Azonban ezzel a megállapítással is óvatosnak kell lenni, mert a legutóbbi évek keserű tapasztalatai nem egyszer rácáfoltak az ilyen okoskodásra. A jobb jövőbe vetett bizalom és remény­ség forrása tehát csak a jó Istenbe vetett hit és a magunk tettrekész erejére való támaszkodás lehet. Segítsünk magun­kon, hogy Isten is megsegítsen. A mezőgazdasági szeszter­melők fokozott összetartása és áldozatkész támogatása képe­síthetnek csak bennünket arra, hogy érdekeinket kellő súllyal megvédhessük és jogos törekvéseinknek érvényt szerezni tudjunk. (R-a)

Next