Magyar textílipar, 1912 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
MAGYAROATILIPAR 1912. JANUÁR 1. telén vonalak helyett a csipke jellegének megfelelő, könnyed, simulékony, kontúr vonalakat alkalmazzunk, s kerüljük, a széles egyhangú felületeket, melyek csak költséges munkát adnak, de visszatetsző, nehézkes hatást keltenek. A régi magyar hímzések, recemunkák mintái, szebbnél szebb alakokat tüntetnek fel, melyek megfelelően átalakítva, a magyar varrott csipke céljaira igen alkalmasak volnának. — Ezen mintának filigránszerűnek kell lenni, mert ez a csipke egyik első alapkövetelménye. . . A technikát illetőleg, először is a színezés legyen egyféle, mégpedig vagy fehér, vagy fekete. Azon csipkéknél, melyek több évszázados múlttal bírnak, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy csak e két színben tartott csipkéket veszi a közönség, s kivéve a színes spanyol csipkéket, melyek azonban különleges cél és rendeltetéssel bírnak, a színes csipkék nem életképesek. Hiszen a modern színes francia csipkék sem tudnak nagyobb kelendőségre szert tenni, azért a halasi csipkék készítésük fehér színben, s csak másodsorban feketében, több szín kombinálását pedig teljesen mellőzzük. Másodsorban a jelenlegi lapos és egyszerű öltési módot és eljárást fejleszteni kell, hogy művésziesebb hatást érjünk el. A mintázat alakjainak kontúr vonalait »pointe gaze« szerűen kell élesen és kiemelkedőleg határolni, mely kidolgozás a csipkét hatásosabbá teszi. — Azután rá kell térnünk a relief munkákra is, s kövessük a híres velencei relief-csipkék technikáját. Ezen kivarrási módok kombinált alkalmazása mellett, a halasi csipkét technikai irányban is művészi színvonalra lehetne emelni, s erre az eljárásra a magyar minta nagyon alkalmas. Mint ismeretes, külföldön az igaz csipkét is gyári tül alapon dolgozzák ki, s ezzel a csipke is olcsóbbá válik. Nagyon ajánlatosnak vélném azt az eljárást a halasi csipkénél is gyakorlatba venni, mégpedig olyan módon, hogy e célra egy különleges magyaros jellegű paszomántszerű tüll készíttessék, ami a jelenlegi csipke készítő gépek fejletsége mellett nehézséget nem okoz. — Ezen magyar tülke lehetne azután részint közvetlen kivarrással, részint applikátiós munkával alkalmazni a csipke mirítát. — Ez az eljárás a halasi csipke művészi becsét nem kissebítené, ellenben jelentékenyen olcsóbbá tenné, s így a kelendőséget nagyban fokozná. A csipke legfőbb éltető lelke a divat, ennek fejlődése, alakulása, döntő befolyással van a csipke fejlődésére vagy hanyatlására. Ennél fogva szoros kapcsolatba kell hozni a csipkekészítőket a nagy divatárus cégekkel, s őket reá kell bírni, hogy magyar csipkét használjanak. Élénk figyelmmel kel kísérni a divat fejlődését, s minden újítást azonnal magyar szellem, ízlés és felfogásban kell érvényesíteni. A csipke értékesítése szempontjából nagyon hálás tér az egyházi szükségletek előállítása, főleg a katholikus egyházakban. A főpapi miseingek, szentségtartókendők, kehelytakarók stb. mind sok csipkét igényelnek ; ezek mindezideig csaknem kizárólag külföldről szeresztelnek be, s hazafias kötelesség azoknál a magyar csipkét használni. A varrott csipke készítésének minél szélesebb körben való terjesztése országos érdek, mert ezzel sok ezer léleknek nyújthatunk tisztességes keresetet. Kiváló művészekkel csipke mintákat kell terveztetni, melyek a technikai igények és kívánalmak figyelembe vétele mellett, magyar voltukkal tűnjenek ki, s magyar ízlés jellemezze őket. — A minta tervezéstől külön választandó a kivitel. Olyan egyének, kik a csipkekészítés technikáját apróra ismerik, s a kik művészies gyakorlattal is bírnak, megbizandók volnának egyes vidékekben a csipkevarrás tanításával, s az ilyen tanfolyamok vezetésével. Ezen támogatására az állami és helyi hatósági segélyezésen kívűl még a társadalmi erők bevonása is szükséges leend, de különös gond fordítandó az értékesítés gyakorlati szervezésére, főleg a nagy divatárus cégekkel való szorosabb kapcsolat szempontjából, mely legfőbb biztosíték a csipkeipar felvirágoztatására. Ez idő szerint a halasi csipke készítés igen szerény keretekben mozog, s így a piacra kerülő mennyiség is elenyészően csekély; ennek folytán a valódi csipke szükséglet csaknem kizárólag külföldről fedeztetik, bár viszont ennek a szép és olcsóbb gyári csipke nagy versenyt támaszt úgy hogy az igaz csipke fogyasztás úgyszólván csakis a tehetős, finom ízlésű műkedvelők kis körére szorítkozik. A magyar csipke ipar kultiválása eddig még alig vette kezdetét, s igy nincs tudomásom arról, hogy a halasi csipkén kívül másnemű ilyen kezdeményezés megindult, s az vagy állami, vagy helyi hatósági, vagy végül egyesületi támogatásban részesült volna. Ez mind a jövő feladata. II. Vert csipke. A csipkeverés hazánkban igen szép, s tiszteletre méltó múlttal bír, s annak emlékei iparművészeti szempontból is kiváló méltatást érdemelnek. Egyes, kisebb jelentőségű helyektől eltekintve, általában véve a magyar csipkeverés régen az ország felső részében virágzott, s főleg három irányban fejlődött: az Északnyugati Magyarországon, főleg a Vág völgyében az úgynevezett »szláv« mintákat kultiválták mint teljesen házi ipari foglalkozást. Ezeknek igen becses emlékei a 18. századból való régi magyar fátyolvégek, e szláv jellegű csipkéket