Magyar textílipar, 1912 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
’1912. JANUÁR 1. MAGYAR TEXTILIPAR házi iparilag most is készítik s azok fejlesztésével úgy a pozsonyi Izabella Egyesület, mint a prágai és brünni cseh technográfiai és iparművészeti egyesületek is foglalkoznak. Ezen kívül igen szép csipkegyüteménye van az országos iparművészeti múzeumnak, továbbá a Turóc-Szt.- Mártonban székelő tót jótékonysági »Zsivena« nőegyesületnek is, az ottani »dom« épületben levő múzeumában. — Az én gyűjteményemben szintén van egy kollektió ilyen fátyolvégekből, s magyarországi szláv csipkékből. b) A sóvári Ырке. — Ez a bevándorolt német és cseh bányamunkások által, már a X1. században kultivált csipke önállóan fejlődött, s a minták főleg geometriai jelleget mutatnak. A sóvári csipkék hajdan nagyon kedveltek voltak Felső Magyarország egész északkeleti részében, s nemcsak cérnából, de selyem és ezüst fonálból is készítették azokat. E szép csipkeipar mint háziipar foglalkozás még a múlt század derekán is virágzott, de azután olyan rohamos hanyatlásnak indult, hogy jelenleg már csaknem kiveszőben van, s csak a legújabb időben tettek kísérletet annak új életre való keltésére nézve. c) A csipkekeverés önálló magyar irányban évszázadok előtt Felső-Magyarország középső részében, főleg Gömör, Abauj és Szepes vármegyékben fejlődött ki. A felsőmagyarországi városok levéltáraiban őrzött feljegyzések, okmányok s céliratok azt tanúsítják, miszerint, a paszományosok, zsinórosok s gombkötők céhébe tartozó iparosok csipkeveréssel rendszeresen foglalkoztak, s ezen céhek közül a kassai annyira kivált, hogy a többi felett bizonyos felsőbbséget és ellenőrzést gyakorolt: a csipkeverők közül a rozsnyóiak voltak a leghíresebbek, s ezek a készítményeikkel messze földön kereskedtek. — Németországban Halléban 1632-ben különös és eredeti formájú csipkéket készítettek, és hoztak forgalomba »Hungarian Lace« vagy »Point de Hongrie« név alatt, melyek igen kedveltek és keresettek voltak. — Később a csipkeverés főleg Gömör megyében házi ipari foglalkozássá alakult át, de megtartotta úgy a technikai kivitelben, mint a mintában az eredeti és önálló magyar jelleget. — A technika rokonságot mutat a régi velencei vert csipkével, s valószínű, hogy ezen alapon fejlődött a magyar vert csipke, melynek mintája paszomántos kivitelű eredeti magyar alakzatokat tüntet fel. — A legutóbbi időben, bár felhagytak már ezen vert csipkék készítésével, tudomásom szerint még vannak Gömör megye néhány falujában öreg asszonyok, a kik ezt a munkát értik. — Ilyen csipkékből igen szép gyűjteményekkel bírnak a dobsinai Szontagh, a csetneki Szontagh családok, özv. Fadrusz Jánosné, Szmik Antal stb. A magyar vert csipkének tehát megvan a nemzeti jellege, a történeti fejlődése és alapja, amelyen azt művészi irányban fejleszteni nemcsak lehet de hazafias kötelesség. Az eddig, főleg állami támogatás mellett létesült csipkeverő intézetek, kivétel nélkül cseh vagy német érchegységi és Cluny csipkemintákat dolgoztak s hoztak forgalomba. Ezek, bár úgy az anyagra, mint a kivitel és munka minőségére nézve kifogástalannak s kedveltek, de egy parányi magyar jelleggel nem bírnak. A csipkeverést tehát teljesen magyar szellemben kell reformálni, s történeti, szakszerű tudással kell új ételre kelteni. Rendszeresen át kell kutatni az országot, hogy hol? mikor? s milyen csipkéket vertek, s azok emlékeit gyűjtsük össze s tegyük ösmertté. A régi magyar fátyolvégek, arany és ezüst csipke ruhadiszek, főkötők stb. mind becses iparművészeti emlékek, melyeket méltatnunk kell. — Ezen régi becses csipkét eredeti mintáját megtartva, azt modern ízlésben, finom anyagból kell újból készíteni s a világpiacon forgalomba hozni. — Ezzel megalkotjuk az eredeti igaz magyar vert csipkét, s ezzel mindenütt dicséretest, s szép sikert fogunk aratni. Napjainkban, bár több helyen foglalkoznaknak hazánk csipkeveréssel, az rendszeresen kevés helyen történik s az előállított készletek a szükségletet távolról sem fedezik, kivitelről pedig még szó sem lehet. — Hazánk vert csipke szükségletét jelenleg főleg Csehország, Ausztria, s Franciaországban Cluny látják el, de a téren is, mióta vannak csipkeverők gépek is, a gyári vert csipke rohamosan tért hódít, s főleg a Plauen, s a szászországi Vogtlandból kikerült gyári vert csipke áruk olcsóságuknál fogva a kézi vert csipkét nagyban háttérbe szorítják. Ez alkalommal szükségesnek tartom a közfigyelmet felhívni a régi magyar vécémunkákra filet guipure készítményekre, melynek a régi magyar női szorgos kezek tevékenységét igen becses emlékei. A filet guipure munka bizánci eredetű, s már az Árpádházi királyok korában került hazánkba, s a kolostorokban, később a nemesi udvarokban buzgó művelőkre talált, míg végül házi ipari foglalkozássá alakult át. A magyar rece munka úgy a mintázatban mint a változatos öltési módoknál fogva teljesen önállóan fejlődött, s iparművészeti szempontból is igen nevezetes alkotásokat mutathat fel. Ezen becses emlékek felújítása szintén nemcsak nemzeti kötelesség, de közgazdasági érdek is, mert ezen eredeti magyar kézimunkával sok nőt lehetne foglalkoztatni, s a készítmények a világpiacon is számottevő árucikket képeznének. A régi magyar recemunkákból igen szép gyűjteményekkel bírnak: az országos iparművészeti múzeum, a bártfai múzeum, Dobsinán és Csehieken a gömöri Szontagh család, Szmik Antal stb. 3