Magyar Üveg- és Agyagujság, 1904 (4. évfolyam, 1/72-24/95. szám)
1904-01-01 / 1. (72.) szám
1. (72.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGUJSÁG 3 Előfizetési felhívás A „Magyar Üveg- és Agyagujság“ IV-ik évfolyamára. Három esztendő szakadatlan, becsületes munkásságának határkövénél teljes bizalommal fordulunk szives olvasóinkhoz s mindazokhoz, akiknek hivatásuk, existencziájuk kötelességévé teszi, hogy az agyag- és üvegipar körében felmerült minden mozzanat iránt érdeklődjenek. A három év munkája felment bennünket a kötelesség alól, hogy programmot adjunk. Aki figyelemmel kísérte működésünket, azzal a bizalommal nézhet további munkánk elé, hogy az általunk propagáltt két iparág jövő évi történetében sem lesz egyetlen momentum, mely figyelmünket elkerülné és melynek bárminemű alakulását ne igyekeznénk két elvárhatatlanul összetartozó iparág érdekében felhasználni. De a negyedik évfordulónál talán meg sem vétünk a szerénység ellen, ha létjogosultságunk bizonyítására büszkén hivatkozunk eddigi pályafutásunkra. A viszonyok utunkba állottak, hogy világraszóló alkotásokkal dicsekedhessünk, de tárgyilagos bírálóink tanúságot tehetnek róla, hogy abban, ami az üveg- és agyagipar körében és javára történt, nekünk becsületes részünk volt. Legyen szabad felemlítenünk életerőben egyre gyarapodó Országos Egyesületünket, a sok aktuális kérdést, amelyeket együtt vittünk közelebb a megoldáshoz, igyekezetünket, amelylyel a szakírók egész fényes gárdáját tömörítettük lapunk körül és azt a dicsőségünket, hogy egyedül tettük lehetővé az első agyagipari szakmunka megjelenését. Nem lankadó buzgalommal, a szakmánk iránt fokozódó előszeretettel lépünk a negyedik évfolyamba, legyen kísérőnk olvasóinknak és a nagyközönségnek bizalomteljes szeretete. A »Magyar Üveg- és Agyagujság« előfizetési ára egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, mely összeg legczélszerűbben a mellékelt postautalványon a kiadóhivatalba, Damjanich-utcza 82. sz. alá küldendő. Kiváló tisztelettel Illés József, a »Magyar Üveg- és Agyagújság« felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa, derék szaklapnak a kiadójával, ki nem tudna annyi papírt adni még két lapszám számára sem, mint amenynyit ez a hosszú lista igényelne. De még arról sem akarok szólni, írni, hogy mihez nem értenek a mi derék üveg-, porczellán- és agyagárukereskedőink, mert abban én kontár vagyok, de még nem is szeretném azt a jó barátságot, mely ennek a szakmának szeretetreméltó képviselői és köztem zavartalanul fennáll, megbontani. Azért hát csak arról emlékezem meg, amihez egy kicsit értek, meg amihez, mint a kiviteli ügyekkel — bár csak elméletileg foglalkozónak — némi jogom is van. A magyar agyagáruk kivitelével. Talán mindennél élénkebben, meggyőzőbben beszélnének a számok, miket statisztikai adatok alapján közzétehetnék, annak a szomorú valóságnak az igazolására, hogy fejlett szakbeli iparunkból milyen elenyésző csekélységet exportálunk. És még meglepőbbek volnának ezek a számok, ha szembeállítanám más országbeli adatokkal. És legmeggyőzőbb volna az összehasonlítás, ha szembeállítanám a kivitt czikkeket, gyártmányokat is. Akkor azután kétségkívül meggyőzhetnék azokat, akiket illet, hogy szakbeli iparunknak az eddiginél sokkal, de sokkal nagyobb, ma még szinte elképzelhetetlen piacot tudnánk teremteni a külföldön, tengeren túl is agyagáruinknak. Néhány szakmabeli korifeus példája pedig eléggé ismeretes. Nagyon is jól tudják éppen ennek a lapnak olvasói, hogy több hazai cégünk — bár hosszas, de kitartó és minden akadályt leküzdő buzgólkodással — milyen hatalmas eredményt ért el a hazai agyag-, üveg- és majolikaáruk kivitelével. Óriási mérvben lehetne ezt a kivitelt fokozni most, midőn már különösen az utóbbi öt-hat év iparfejlesztő munkájában kiváló gondot fordítottak illetékes helyen arra is, hogy több vidéknek ősi elmaradottságban volt agyagiparát, megtartva bár az eredetiséget, ott, hol éppen az adta meg jellegzetességét, modern eszközökkel és megfelelő oktatással a kor színvonalára emeljék, így a minapában is volt alkalmam egy az amerikai és az angol viszonyokkal a legalaposabban ismerős londoni urat, kit illetékes helyről hozzám utasítottak, kalauzolás czéljából, a Magyar Kereskedelmi Múzeum nagybani raktárjában a háziipari osztály derék vezetőjének, osztályának ügyét szeretetteljes gondossággal kezelő főnökének, Kopperly Dömének bemutathatni. Az én angolom alig győzte az elismerés kijelentéseit. Elragadtatva a bemutatott agyagáruk eredetiségétől és csodálkozva a megszabott árak olcsóságán, jegyzeteket csinált, amelyeknek kétségkívül lesz valamelyes haszna kereskedelmünkre. Amihez nem értünk. írta : Zerkovitz Emil. A czím, mit jelen czikkem fölé bigyesztettem, egy kicsit nagyon sokatmondó. Helyesebben sokat ígérő. Mert ha azt akarnék felsorolni, hogy mihez nem értünk — hát akkor bizony összeütközésbe kerülnék ennek a ramer. SZINÓBÁNYÁN (Nógrád megye): Különlegességképen gyárt üveggyári berendezéseket u. m. teljes gázfejlesztő készülékeket, törőműveket,csiszoló-kszülékeket, üvegmintákat, emelő-karókat, csiszoló-korongokat, törő-tusákokat, meritó-kanalakat, kemencze - ajtókat, rostélyokat és minden egyéb öntvényt rajz vagy minta szerint.