Magyar Üveg- és Agyagujság, 1904 (4. évfolyam, 1/72-24/95. szám)

1904-01-01 / 1. (72.) szám

1. (72.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGUJSÁG 3 Előfizetési felhívás A „Magyar Üveg- és Agyagujság“ IV-ik évfolyamára. Három esztendő szakadatlan, becsületes munkássá­gának határ­kövénél teljes bizalommal fordulunk szives olvasóinkhoz s mindazokhoz, akiknek hivatásuk, existen­­cziájuk kötelességévé teszi, hogy az agyag- és üvegipar körében felmerült minden mozzanat iránt érdeklődjenek. A három év munkája felment bennünket a kötelesség alól, hogy programmot adjunk. Aki figyelemmel kísérte működésünket, azzal a bizalommal nézhet további munkánk elé, hogy az általunk propagáltt két ip­arág jövő évi törté­netében sem lesz egyetlen momentum, mely figyelmünket elkerülné és melynek bárminemű alakulását ne igyekeznénk két elvárhatatlanul összetartozó iparág érdekében felhasz­nálni. De a negyedik évfordulónál talán meg sem vétünk a szerénység ellen, ha létjogosultságunk bizonyítására büsz­kén hivatkozunk eddigi pályafutásunkra. A viszonyok utunkba állottak, hogy világraszóló alkotásokkal dicseked­hessünk, de tárgyilagos bírálóink tanúságot tehetnek róla, hogy abban, ami az üveg- és agyagipar körében és javára történt, nekünk becsületes részünk volt. Legyen szabad felemlítenünk életerőben egyre gyarapodó Országos Egye­sületünket, a sok aktuális kérdést, amelyeket együtt vittünk közelebb a megoldáshoz, igyekezetünket, amelylyel a szak­írók egész fényes gárdáját tömörítettük lapunk körül és azt a dicsőségünket, hogy egyedül tettük lehetővé az első agyagipari szakmunka megjelenését. Nem lankadó buzgalommal, a szakmánk iránt fokozódó előszeretettel lépünk a negyedik évfolyamba, legyen kísérőnk olvasóinknak és a nagyközönségnek biza­lomteljes szeretete. A »Magyar Üveg- és Agyagujság« előfizetési ára egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, mely összeg legczélszerűbben a mellékelt posta­utalványon a kiadóhivatalba, Damjanich-utcza 82. sz. alá küldendő. Kiváló tisztelettel Illés József, a »Magyar Üveg- és Agyagújság« felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa, derék szaklapnak a kiadójával, ki nem tudna annyi papírt adni még két lapszám számára sem, mint ameny­­nyit ez a hosszú lista igényelne. De még arról sem akarok szólni, írni, hogy mihez nem értenek a mi derék üveg-, porczellán- és agyagáru­­kereskedőink, mert abban én kontár vagyok, de még nem is szeretném azt a jó barátságot, mely ennek a szakmának szeretetreméltó képviselői és köztem zavar­talanul fennáll, megbontani. Azért hát csak arról emlékezem meg, amihez egy kicsit értek, meg amihez, mint a kiviteli ügyekkel — bár csak elméletileg foglalkozónak — némi jogom is van. A magyar agyagáruk kivitelével. Talán mindennél élénkebben, meggyőzőbben beszél­nének a számok, miket statisztikai adatok alapján közzé­­tehetnék, annak a szomorú valóságnak az igazolására, hogy fejlett szakbeli iparunkból milyen elenyésző csekély­séget exportálunk. És még meglepőbbek volnának ezek a számok, ha szembeállítanám más országbeli adatokkal. És legmeggyőzőbb volna az összehasonlítás, ha szembe­állítanám a kivitt czikkeket, gyártmányokat is. Akkor azután kétségkívül meggyőzhetnék azokat, akiket illet, hogy szakbeli iparunknak az eddiginél sokkal, de sok­kal nagyobb, ma még szinte elképzelhetetlen piac­ot tudnánk teremteni a külföldön, tengeren túl is agyag­áruinknak. Néhány szakmabeli korifeus példája pedig eléggé ismeretes. Nagyon is jól tudják éppen ennek a lapnak olvasói, hogy több hazai c­égünk — bár hosszas, de kitartó és minden akadályt leküzdő buzgólkodással — milyen hatalmas eredményt ért el a hazai agyag-, ü­veg- és majolikaáruk kivitelével. Óriási mérvben lehetne ezt a kivitelt fokozni most, midőn már különösen az utóbbi öt-hat év iparfejlesztő munkájában kiváló gondot for­­dítottak illetékes helyen arra is, hogy több vidéknek ősi elmaradottságban volt agyagiparát, megtartva bár az eredetiséget, ott, hol éppen az adta meg jellegzetességét, modern eszközökkel és megfelelő oktatással a kor szín­vonalára emeljék, így a minapában is volt alkalmam egy az amerikai és az angol viszonyokkal a legalaposabban ismerős lon­doni urat, kit illetékes helyről hozzám utasítottak, kalau­zolás czéljából, a Magyar Kereskedelmi Múzeum nagy­bani raktárjában a házi­ipari osztály derék vezetőjének, osztályának ügyét szeretetteljes gondossággal kezelő főnö­kének, Kopperly Dömének bemutathatni. Az én angolom alig győzte az elismerés kijelentéseit. Elragadtatva a bemutatott agyagáruk eredetiségétől és csodálkozva a megszabott árak olcsóságán, jegyzeteket csinált, ame­lyeknek kétségkívül lesz valamelyes haszna kereskedel­münkre. Amihez nem értünk. írta : Zerkovitz Emil. A czím, mit jelen czikkem fölé bigyesztettem, egy kicsit nagyon sokatmondó. Helyesebben sokat ígérő. Mert ha azt akarnék felsorolni, hogy mihez nem értünk — hát akkor bizony összeütközésbe kerülnék ennek a ramer­­. SZINÓBÁNYÁN (Nógrád megye):­­ Különlegességképen gyárt üveggyári berendezéseket u. m. telj­es gázfejlesztő­ készülékeket, törőmű­veket,csiszoló-k­szülékeket, üvegmintákat, emelő-karókat, csi­szoló-korongokat, törő-tusákokat, meritó-kanalakat, kemencze - ajtó­kat, rostélyokat és minden egyéb öntvényt rajz vagy minta szerint.

Next