Magyar Üveg- és Agyagujság, 1908 (8. évfolyam, 1/168-24/191. szám)

1908-01-01 / 1. (168.) szám

1. (168.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGUJSÁG 3 FAZEKAS-IPAR Népszerű fazekas-czikkek. Különböző leöntések. Az olyan öntőkamrában, amelyben szóda nélkül készítik a leöntést, mindig több olyan bödönnek kell lennie, amelyben a fehér hulladék­­agyagot gyűjtik. Ehhez az anyaghoz annyi vizet kevernek, hogy ez teljesen átjárja és sűrű pép lesz belőle. E pépet viszont addig állatják, míg rothadni kezd, amit szürkés-kék színe és keve­rés közben felszálló kellemetlen szaga árul el. A leöntést úgy készíti maga az öntöző­segéd, hogy a legrégibb, legállottabb pépből háromnegyed részben megtölti az öntözőjének szánt vödröt. Ekkor annyi vizet tölt hozzá, hogy elég híg legyen, miközben kezével szüntelen keveri és szét­nyomkodj­a a keletkező csomókat. Mikor már teljesen sima az öntözőjé, egy másik, tiszta vödörbe átszűrjük, hogy az esetleg még fel nem olvadt részektől megtisztítsuk. Az öntözőjé ne legyen tulkig és a belemártott kézről ne folyjon le. Átszülés közben kezünkkel ne nyom­kodjuk keresztül a szitán, mert igy a még fel nem olvadt részeket is átnyomjuk, melyek a többi anyag közepette nyomban ismét csomókká egyesülnek. E csomók képezik a velük leöntött kan­csókon, vázákon stb. az annyira rettegett csikókat. Különösen porczellántárgyaknál, — melyeknek apadása jelentékenyebb —■ mint rendszertelen, hosszú domborodások tűnnek ki. A legjellem­zőbb ebben az, hogy kevés kivétellel a dombo­­rodások nemcsak kívülről, de belülről is látszanak, tehát keresztültörik a cserepet. E bajon úgy segítünk, hogy egy eléggé állott anyagot kettős sodrófával, a szükséges víz hozzáadása mellett alaposan szétkeverünk, de a kézzel elkevert leöntőjénél is csak ritkán fordul elő e kellemet­len eset. Ugyanis ha nem eléggé állott anyagot használtunk, vagy ha a síkos anyagcsomókat nem nyomkodtuk szét eléggé. Mivel a sűrűbb anyagrészek súlyuknál fogva lefelé húzódnak, vagy egészen a vödör fenekére sülyednek, ezért a szétdörzsölést — kezünkkel — a szó szoros értelmében a fenekén kell végezni. A már kész öntözőjével megtöltött vödröt fából készült fedő­vel kell letakarni, hogy oda nem való tárgyak, por stb. belehullását megakadályozzuk. Mivel a közönséges öntözőjében rendszerint sok a víz, minden leöntéshez 50 —100 forma is szükséges egy és a tulajdon tárgyból, mert a formák különben túl gyorsan átnedvesednek és túl sókat kell őket szárítani. A leöntés előtt a formákat előbb belülről nagy ecsettel jól kiken­jük öntözőjével, mert különben hólyagok kép­ződnek. A díszeket vagy más mélyedéseket, az edények felső szélét, valamint talpukat csak­nem mindig elborítják a hólyagok. Azonfelül olyan foltok is, melyek némely helyen teljesen fénytelenek, más helyütt csak kissé tompább fényt mutatnak. A leöntéshez magához is bizonyos ügyesség szükséges. Ha a teleöntött formán egy meg­felelő cserépvastagság képződött, ami csak több­szöri utánöntés után következik be, akkor a fölösleges öntözőlevet kiöntjük. Az öntözőmester most megfelelő módon lóbálja és forgatja e for­mát, hogy ne képződjenek mesgyék, vagy ne verődjenek össze nagyobb cseppek és csomók, melyeket csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet eltávolítani. Csak e lóbálás után lehet a formákat félre tenni. Miután a rendes öntözőjében rendesen sok a víztartalom, erősen is kell lóbálni, ennélfogva a formának 20—25 perczenttel nagyobbnak kell lenni, mint a benne levő edénynek, így az öntözéshez szükséges formák sokkal nagyobbak a formálóknál és falak erőssége is ennek felel meg. Az öntöző­mesternek tehát sok helyre van szüksége, hogy jól, zavartalanul dolgozhasson. Nagyon ajánlatos az ilyen öntöző­­­kamrákat a kemencze kúpjának közelében berendezni, hogy a munkás kevés fáradsággal szállíthassa a nehéz formákat két-háromszor szárítás végett. Mert az állandó vizfelvevés által ezek átnedvesednek és végül már nem is tudnak több vizet felszívni. A sok nedvesség, a szükséges szárítás és a for­mában leöntött edény gyors apadása által a for­mák gyorsan elhasználódnak. Érdesek, durvák lesznek és mivel mindig több és több gipsz tapad a leöntött darabokhoz, a régi formában leöntött áru mindig nagyobbnak fog látszani annál, amely új formában lett leöntve. Egészen különböző az eljárás oly esetekben, ha szóda nélküli öntözőlevet használnak. A het­venes évek végén találta fel egy porczellánmunkás azt, hogy a szódának mily jó hatása van az öntözésre. Véletlenül rájött, hogy a maga készí­­tette öntözőle sokkal hamarább olvad meg és könnyebben szétdörzsölhető. Előbb titkot csinált belőle, de később csekély árért eladta a gyárak­nak. Nem is sejtette, micsoda felfordulást fog ez idővel előidézni. Nem mindenik agyag alkalmas arra, hogy szódával öntözőlevet készítsünk belőle. Megesik ugyanis, hogy minél tovább keverjük, annál

Next