Magyar Üveg- és Agyagujság, 1933 (33. évfolyam, 1/723-12/734. szám)

1933-01-01 / 1. (723.) szám

1. (723.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 3 Porcellánhiány. Irta: Laufer Ferenc. Az elmúlt esztendőre vetett visszapillantás sajnos most sem mutat kedvezőbb képet, mint ami már évek óta megszokottá vált, sőt a szakmánkban uralkodó depresszió még az eddigieknél is nagyobb méreteket öltött. Azok az okok, amelyek szakmánk helyzetét már az 1931. évben gyengítették (behozatali tilalmak, deviza­­korlátozások) a most lefolyt esztendőben még fokozot­tabb mértékben éreztették kedvezőtlen hatásukat. Különösen a porcellánbehozatallal szemben támasz­tott nehézségek azok, amelyek a legsúlyosabban érin­tettek bennünket és ennek a körülménynek a hangsú­lyozása egyben rátereli a figyelmünket arra az útra is, amely a javulás felé vezethet. A már több mint két esztendő óta tartó cseh vám­háború következtében, a főképpen cseh porcellánárúra alapozott kereskedelmünk teljesen stagnál. Egyetlen hazai porcellángyárunk a szükségletet távolról sem képes kielégíteni és mégis, annak ellenére, hogy ezt a körül­ményt minden kétséget kizáróan fel kellett ismernie, sikerült a befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy a porcellánbehozatal tilalmi listára került és hiábavaló­nak bizonyult minden olyan kísérlet, amely akár magán­kompenzáció, akár más formában irányult porcellánáru behozatalára. Ez a káros befolyás azután rányomta bé­lyegét egész évi üzletmenetünkre és így állt elő az a helyzet, hogy karácsonykor, amikor egy kis fellendülést mégis várhattunk volna, nem tudtunk kielégítő forgal­mat elérni, mert főcikkünk, a parcellán, hiányzott. És pedig nemcsak jobb készletekben nagy a hiány, de közönséges fehér tányérok is teljesen kifogytak a szak­üzletekben. Jellemző az áruhiány mértékére, hogy ami­kor a magyar-cseh árúcsereegyezményből kifolyólag 360,000 cseh korona értékű porcellánáru jött be az országba, a beérkezett árú úgyszólván órák alatt kelt el a nagykereskedők raktárából. Amíg a porcellánárú tekintetében a fent vázolt lehe­tetlen helyzet uralkodik, addig a hazai kőedényiparunk erőteljes fejlődésen ment keresztül és kőedénygyáraink gyártmányai minden igényt kielégítenek. Szervizárugyár­­tásuk is igen jól bevált, úgy hogy e tekintetben a be­hozatal hiánya alig érezhető. Külön kell foglalkoznunk üvegiparunkkal, amely ma már nemcsak szakmánk szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem egész közgazdaságunknak jelentős tényezőjévé fejlődött. Üveggyáraink ma olyan fokon állanak, hogy úgy technikai berendezkedésük, mint gyártmányaik sokoldalúsága és elsőrendű kivitele, vala­mint nagyvonalú üzletvezetésük tekintetében világviszony­latban is előkelő helyet foglalnak el. Mint köztudomású az üveggyárak a közelmúltban, üzemeik racionalizálása, az árak és eladási kondíciók egységessé tétele és a piac szervezése végett kartelbe léptek. Ennek a kartelnek a megalakulása azonban sajnos nem járt azzal az ered­ménnyel, amelyet mi kereskedők vártunk és amelyek a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett indokoltak is lettek volna. Azt vártuk, hogy egy ilyen kedvező mono­póliummal rendelkező egyesülés segítségére siet majd a végletekig legyengült kereskedelemnek és előnyös helyzetét arra használja fel, hogy azt megfelelő ár- és hitelpolitikával talpra állítani segítse. Ezzel szemben azonban azt kell tapasztalnunk, hogy az egységes árak áremelésben, az egységes kondíciók pedig az eddigiek­nél rövidebb lejáratú hitelekben nyilvánulnak. Nagyjából az itt elmondottak adják az elmúlt év historikumát. A beteg állapot szimptómáinak felsorolása elvezet a helyes diagnózishoz, most már csak a gyógyí­tás eszközeit kell keresnünk. Azt hiszem helyes úton járok, ha mindent egybevetve arra a megállapításra jutok, hogy az új esztendővel szemben támasztott leg­elemibb követelésünk, abban a kívánságban kell hogy kifejeződjék, hogy szakmánk betegségének legfőbb oko­zójában, a porcellánhiányban álljon be enyhülés. Remél­jük és remélnünk kell, hogy a szomszédos államokkal sikerülni fog olyan megállapodásokat létesítenünk, ame­lyek, ha nem is egyszerre, de fokról-fokra visszavezet­nek bennünket az egészséges gazdálkodás határai közé. Visszapillantás az elmúlt évre. Az elmúlt 1932. esztendő a gazdasági világválság jegyében telt el, amely az év folyamán nemcsak nem enyhült, de hatásaiban, kiterjedésében még fokozódott is. Amint azt már minden oldalról megállapították, a válság oka a termelés és fogyasztás közötti aránytalan­ □□□□□□oaaaaD□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ a □ 88 SCHWARZ A. ÉS FIAI TÁBLAÜVEG ÉS TÜKÖRÜVEG NAGYKERESKEDÉS „ÜVEGUDVAR“. BUDAPEST, VI., PAULAY EDE­ UTCA 25. és 27. SZÁM | TELEFONSZÁMOK: 10—3­69 és 22—9­89 ........­ D g □□□^□□□□□□□oaaaaaoaaaaaoaaanacaaaaaoaaDaaaaaaaaaaaoaapaaDaaaaaciaoaaaaQpaaqaapoaaaaaoaaaaaaaaoaooaaoaQDaaoaaaaooaaooaoaaaaaQ SÜRGÖNYCIM: „ÜVEGUDVAR“ §

Next