Magyar Üveg- és Agyagujság, 1939 (40. évfolyam, 1/795-8/802. szám)
1939-01-01 / 1. (795.) szám
1. (795.) szám. 3 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG Negyvenedik évfolyam. Ezzel a számmal lapunk fejére felkerül: negyvenedik évfolyam. Egy szaklap történetében büszke évszám. Immár negyedik évtizede küzd e szerény újság a magyar üveg- és porcellánszakma érdekeiért, csendben, halk szóval, sohasem vásári zajjal, szem előtt tartván alapítóinak és első vezetőinek nemes intencióit: az igazság szavának nem kell harsogónak lennie, hanem meggyőzőnek. És amikor megemlékezünk ez évfordulóról, legyen szabad meggyújtanunk az emlékezés mécsesét, ama férfiak nevének felsorolásával, akik e lapot segítettek életre hívni, fejleszteni és annak nevük átengedésével fényt és rangot adni. Az első szerkesztője a lapnak, Tóth Ignác, az Első Magyarhoni Üveggyár igazgatója volt, aki Illés József társaságában alapította meg és szerkesztette vele együtt a Magyar Üveg- és Agyagújságot. Tóth Ignác halála után Illés József lett egyedüli szerkesztője, majd boldog emlékű Zsolnay Miklós vállalta Illés József felelős szerkesztése mellett a főszerkesztői tisztet, amit nem tartott csak címnek, hanem valóban igen nagy szeretettel és meleg érdeklődéssel foglalkozott a lap szellemi részével, számos cikket írva és inspirálva. Haláláig díszlett ott a neve a lap fején és súlyos betegségének elhatalmasodásáig valahányszor csak a fővárosban időzött, mindig a lap rendelkezésére állott. Utóda a lap főszerkesztői tisztében, bekövetkezett haláláig, Illés József volt. Az idősebb generáció tanúja volt annak, hogy milyen buzgalommal, tehetséggel, hozzáértéssel foglalkozott a szakma ügyeivel három évtizeden át. És amikor az alapítókról és az első úttörőkről megemlékeztünk, fel kell idéznünk haló poraikból azoknak az emlékét is, akiknek e lap, megszületésében és életében annyit köszönhet. Legyen áldott az emléke az egyesület első kiváló elnökének, Görög Istvánnak, méltó utódainak, tóvárosi Fischer Emilnek és Székács Imrének. Négy évtizede áll a Magyar Üveg- és Agyagújság e szakma mellett, sok mindent kezdeményezett a szakma érdekében, sok szép és jó eszmét támogatott, sok harcot megvívott, mindig tisztességes fegyverekkel és eszközökkel, soha pőre, baja senkivel sem volt, mindig igyekezett magának és a szakmának barátokat szerezni, senkinek sem a terhére lenni, becsületes igyekezettel nemcsak a szakmának, hanem az egész magyar kereskedelemnek, iparnak és a magyar hazának használni. Hogy csak a szakmánál maradjunk, segített életre kelteni az Országos Egyesületet, eredményes küzdelmet folytatott a képesítésért, a kontárkodás megrendszabályozásáért és az ipari képviselet, az ipartestület létesítéséért. Természetesen mindez nem járhatott volna eredménnyel, ha a szakmának nem lettek volna mindenkor olyan önzetlen és lelkes vezetői, akik minden egyéni érdeket félretéve áldozatkészen nem álltak volna önzetlenül a kartársak rendelkezésére. Nem akarunk nevekre hivatkozni, csak elég utalnunk azoknak a névsorára, akik közül számosan két és három évtizede is ott működnek ma is a tisztikar különböző pozícióiban és a választmányban. Köszönet és hála illeti meg őket azért, hogy mindenkor, sokszor a meg nem értés keserves pillanataiban is síkra szálltak a szakma érdekeiért és ezzel kortársaik erkölcsi és anyagi érdekeiért. Külön öröm számunkra, hogy e jubileumunk összeesik legnagyobb nemzeti örömünnepünkkel, a Felvidék nagy részének visszacsatolásával. Azzal, hogy területben és népességben megszaporodva vágyóan és reménykedve tekinthetünk a jövő felé, várva vágyaink és reménységeink kiteljesedését. És örülünk, hogy magunk körül újból itt láthatjuk sok-sok régi kartársunkat, megszaporodva újakkal, akikkel remélhetőleg együttműködve érhetünk el újabb eredményeket. A régi és itthon maradt kartársakat együttesen kérjük, hogy legyenek hű olvasói és barátai az immár negyvenedik életévébe szökkent Magyar Üveg- és Agyagújságnak, amely viszont ígéri, hogy a régi tradíciók felelevenítésével és fokozott buzgalommal kíván a szakma érdekében dolgozni. a négy középiskolát végzett iparossegédek és iparostanoncok bejelentése. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényes rendelkezések útvesztőiben sok kortárs igen nehezen tud eligazodni. Többen kétségben voltak aziránt, hogy a legalább négy középiskolát végzett iparossegédek és iparostanoncok bejelentendők-e a kormánybiztosságnál. A rendelkezés e tekintetben kétirányú. Ugyanis azok a kortársak, kik értelmiségi munkakörű alkalmazottat is foglalkoztatnak, a legalább négy középiskolát végzett iparossegédeket és iparostanoncokat is bejelenteni tartoznak. Ezzel szemben azok, kiknek értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottjuk egyáltalán nincsen, nem kötelesek fenti bejelentést megtenni. Azok a kartársak tehát, akik tájékozatlanságból elmulasztották e bejelentést a kormánybiztosságnak megküldeni, ezt a kerületi elöljáróságokon kapható űrlapon haladéktalanul pótolják, egyben kísérőlevélben jóhiszeműségüket is közöljék. Itt említjük meg, hogy a rendelet téves értelmezése folytán az értelmiségi kormánybiztosság rendkívül sok esetben tétetett folyamatba kihágási eljárást a mulasztást elkövető ipari és kereskedelmi munkaadó ellen. Ezt megállapították egybehangzóan a különböző ipartestületek, kiemelvén, hogy a kézművesiparosság széles rétegei nem voltak kellően tájékoztatva a rendeletről, tehát semmiesetre sem a rendelet kijátszása, rosszhiszeműség forog fenn, hanem a rendelkezés helytelen értelmezése, amely — bár nem mentesít annak hatálya alól — mégis úgy vélik, enyhítő körülmény