Magyar Vaskereskedő, 1904. januar-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
-fi!rr';r■■■ ......- : - » r'Twjssipfwcwj^x;' beküldése által a laphoz fűzi. Hanem a bizalom és barátság legyen az összekötő kapocs közöttünk, hogy minden vaskereskedő a maga legsajátabb tulajdonának tekintse lapunkat, amelynek minden egyes sora őnöki és őérette íratott. Ebben a jelben szólítunk minden magyar vaskereskedőt a mi táborunkba, hogy az új esztendő üzletágunk minden művelőjét lobogónk alatt találja. Ne legyen és nem is szabad öntudatos vaskereskedőnek lennie az országban, aki közönynyel halad el mellettünk, amikor jogos érdekeikért harczolunk és a magyar vaskereskedelem javáért fáradunk! Boldogsággal teljes újévet kívánunk minden barátunknak, volt és leendő híveinknek és olvasóinknak. A SZERKESZTŐSÉG. G- oldal^ ___ MAGYAR VASKERESKEDŐ __ 1904. január 8. A vas az 1903-iki világforgalomban. Elmúlt tehát az 1903. év is, de a várva várt javulást, a gazdasági pangás enyhülését ez sem hozta meg, legalább nekünk és Európa nagy részének nem ; csupán Németországban beszélt a hír némi föllendülésről, de ott is csak olyan kevés jele és olyan szórványosan mutatkozott az üzlet megélénkülése, hogy ha elfogadjuk is annak, aminek az optimisták föltüntetni szeretik, akkor is ez még csak a lábbadozás kezdete s csak hosszú idők során következhetnék belőle a teljes gyógyulás, ha máris nem fenyegetné újabb nagy veszély a németek vasiparát a tengeren túlról, Amerikából. A már közel hét esztendős válságból a kibontakozás nem is lehet könnyű, mert nem nagy események lökése, háború, munkászavargások, vagy más hasonlók idéztek elő, hanem természetesen fejlődött ki a szüntelenül növekvő túltermelés szükségszerű következménye gyanánt, mert a fogyasztást nem lehetett a termeléssel párhuzamosan emelni. Hiába akarják tagadni, a túltermelés Európa vasiparának az átka, a túltermelés hajtja át a tengeren az amerikai vasat. Az angol-búr háború végével általában azt remélték, hogy Dél-Afrikának vehementer megnyilvánuló szükséglete, az új, nagy mennyiségeket fölvenni képes fogyasztó terület megnyílta könnyíteni fog a túltermelés okozta terheken. Európa minden iparos állama, az amerikai Unió erőteljes akcióba léptek, hogy ezt a minden fölösleg levezető csatornájának tartó országot minél alaposabban kultiválhassák, hogy kereskedelméből minél nagyobb részt biztosítsanak maguknak. A délafrikai gyarmatokhoz fűzött remények csakhamar csalókáknak bizonyultak ; ha van is ott vasban és egyéb termékekben némi fogyasztás, ez a gyér lakosságú, a gazdasági fejlődésnek nem valami magas fokán álló földdarab még nem olyan mértékben fizetőképes, hogy a világpiac nagy fogyasztóinak a sorába beleillenék. Bennünket, a magyar vasipart és vaskereskedelmet a világpiacznak ez a mozgalma meglehetősen érintetlenül hagyott. Kivitelünkben a már régen meglevő összeköttetések ápolása képezte vasműveinknek a főgondját, új fogyasztó területet sem annyira Dél-Afrikában kerestek, ahova még rendszeresített hajójárataink is alig vannak, hanem a Keletnek távolabb eső vidékeit igyekeztek érdekszférájukba belevonni s a magyar drótszögek példának okáért diadalmasan elhatoltak Kináig, ahol szintén jónak és versenyképesnek találták a magyar ipar termékét, amig itthon fogyasztásunknak közel kétharmadát osztrák gyárak látják el. A vasüzlet minden tényezője tudatára ébredt a túlprodukczió káros hatásainak s ez volt az oka, hogy Apróságok 1814-ből. A napóleoni háborúk lezajlása után minden nemzet ujult erővel fogott hozzá a háborús évek okozta közgazdasági pangás megszüntetéséhez. Uj eszmék, uj találmányok kerültek napirendre s megindult az a korszak, amely kezdetét jelentette a „vas-, gőz- és villanyszázad“-nak. Arról a korról különösen érdekes följegyzéseket találunk Csíkszentiványi Kerekes Ábel és Petite Perencz naplóiban, akik bejárták Angliát, hogy az iparral, különösen pedig az épp akkoriban megindult gőzgépekkel megismerkedjenek ott a helyszínen. Kerekes Erdélyben lakott, Pethe pedig azelőtt Budán mint vaskereskedő, de utóbb üzletét eladta s Baranya vármegyében gazdálkodott, ahol minden új fajta gazdasági eszközt kipróbált, sőt maga is szerkesztett újakat. No de erről később. Most legelsőbb is lássuk naplójából azt a részt, amely az akkori vasiparról szól. A vasipar terén már akkor is Anglia vezetett s igy annál érdekesebb följegyzése, mivel egyben összehasonlítást tesz a mi vasiparunkra is. „Egy idegen elálmélkodik különösen azon a’ sok öntött vason — irja — a’ melyet Londonban mindenfelé találni és a’ melyeket 20 vasöntő műhely állít elő. (Akkor még Londonban is mindössze húsz öntöde volt.) Akárhová néz az ember, tsak öntött vasat lát. Sok épületeknek a’ fedélfái (?), a vizek mellett való nagy emelőgémek — crane, grue — a’ felhuzóhidak, az ispotálybéli nyoszorák öntöttvasból valók. A nagy serfőzőkben a’ tsövek, gráditsok, üstök, vizgödrök öntött vasból vannak, valamint a’ számtalan sokaságu tűzmivek, azonkívül a vizvezető tsövek és a páravilágitó tsövek (gázcsövek) , ugyanúgy minden kollát a’ házak mellett (kertrács), a házak egész szélességét elfoglaló henyepadok— balons — melyek ott nem újságok és a’ lámpástartók az uttzán. Elkezdettek már az országutakon is mérföldpétzéket öntött vasból általlátszó írásokkal felállítani. Iszonyú öntöttvasat fordítanak még az uj hidak építésére is. Arról is gondolkodnak, hogy minden uj háznál annyi öntött vasat épittsenek a’ házba, valamennyit tsak lehet. A’ Drury -hane-játékhelyen minden szabadon álló grádits’ bóltozattya és a karbeli oszlopok a’ lósiban öntött vasból vannak. Sok egyebet is : kávémalmot, srófokat, ajtósarkokat s kötelékeket ’s szeget mindenfélét készítenek öntött vasból. Angliában az öntött vasnak fontja a’ mi kézünk szerint 15—25 krajczár, a’ szerint, a’ milyen a’ portéka. Van már Angliában öntött atzól is, mellynek rendkívül nagy betsi van , legjobbnak tartják a’ keletin difit öntött