Magyar Vaskereskedő, 1904. januar-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

-fi!rr';r■■■ ......- : - » r'Twjssipfwcwj^x;' beküldése által a laphoz fűzi. Hanem a bizalom és barátság legyen az összekötő kapocs közöt­tünk, hogy minden vaskereskedő a maga legsajá­­tabb tulajdonának tekintse lapunkat, amelynek minden egyes sora őnöki és őérette íratott. Ebben a jelben szólítunk minden magyar vas­kereskedőt a mi táborunkba, hogy az új esztendő üzletágunk minden művelőjét lobogónk alatt ta­lálja. Ne legyen és nem is szabad öntudatos vas­kereskedőnek lennie az országban, aki közönynyel halad el mellettünk, amikor jogos érdekeikért harczolunk és a magyar vaskereskedelem javáért fáradunk! Boldogsággal teljes újévet kívánunk min­den barátunknak, volt és leendő híveinknek és olvasóinknak. A SZERKESZTŐSÉG. G- oldal^ ___ MAGYAR VASKERESKEDŐ __ 1904. január 8. A vas az 1903-iki világforgalomban. Elmúlt tehát az 1903. év is, de a várva várt javu­lást, a gazdasági pangás enyhülését ez sem hozta meg, legalább nekünk és Európa nagy részének nem ; csupán Németországban beszélt a hír némi föllendülésről, de ott is csak olyan kevés jele és olyan szórványosan mu­tatkozott az üzlet megélénkülése, hogy ha elfogadjuk is annak, aminek az optimisták föltüntetni szeretik, akkor is ez még csak a lábbadozás kezdete s csak hosszú idők során következhetnék belőle a teljes gyógyulás, ha már­is nem fenyegetné újabb nagy veszély a németek vasiparát a tengeren túlról, Amerikából. A már közel hét esztendős válságból a kibontakozás nem is lehet könnyű, mert nem nagy események lökése, háború, munkászavargások, vagy más hasonlók idéztek elő, ha­nem természetesen fejlődött ki a szüntelenül növekvő túltermelés szükségszerű következménye gyanánt, mert a fogyasztást nem lehetett a termeléssel párhuzamosan emelni. Hiába akarják tagadni, a túltermelés Európa vas­iparának az átka, a túltermelés hajtja át a tengeren az amerikai vasat. Az angol-búr háború végével általában azt remél­ték, hogy Dél-Afrikának vehementer megnyilvánuló szük­séglete, az új, nagy mennyiségeket fölvenni képes fogyasztó terület megnyílta könnyíteni fog a túlterme­lés okozta terheken. Európa minden iparos állama, az amerikai Unió erőteljes akc­ióba léptek, hogy ezt a minden fölösleg levezető csatornájának tartó országot minél alaposabban kultiválhassák, hogy kereskedelmé­ből minél nagyobb részt biztosítsanak maguknak. A dél­afrikai gyarmatokhoz fűzött remények csakhamar csaló­káknak bizonyultak ; ha van is ott vasban és egyéb termékekben némi fogyasztás, ez a gyér lakosságú, a gazdasági fejlődésnek nem valami magas fokán álló földdarab még nem olyan mértékben fizetőképes, hogy a világpiac­ nagy fogyasztóinak a sorába beleillenék. Bennünket, a magyar vasipart és vaskereskedel­met a világpiacznak ez a mozgalma meglehetősen érin­tetlenül hagyott. Kivitelünkben a már régen meglevő összeköttetések ápolása képezte vasműveinknek a fő­gondját, új fogyasztó területet sem annyira Dél-Afriká­­ban kerestek, ahova még rendszeresített hajójárataink is alig vannak, hanem a Keletnek távolabb eső vidékeit igyekeztek érdekszférájukba belevonni s a magyar drót­szögek példának okáért diadalmasan elhatoltak Kináig, ahol szintén jónak és versenyképesnek találták a ma­gyar ipar termékét, amig itthon fogyasztásunknak közel kétharmadát osztrák gyárak látják el. A vasüzlet minden tényezője tudatára ébredt a túlprodukczió káros hatásainak s ez volt az oka, hogy Apróságok 1814-ből. A napóleoni háborúk lezajlása után minden nemzet ujult erővel fogott hozzá a háborús évek okozta közgazda­­sági pangás megszüntetéséhez. Uj eszmék, uj találmányok kerültek napirendre s megindult az a korszak, amely kezde­tét jelentette a „vas-, gőz- és villanyszázad“-nak. Arról a korról különösen érdekes följegyzéseket talá­lunk Csíkszentiványi Kerekes Ábel és Petite Peren­cz naplóiban, akik bejárták Angliát, hogy az iparral, különösen pedig az épp akkoriban megindult gőzgépekkel megismerkedjenek ott a helyszínen. Kerekes Erdélyben lakott, Pethe pedig azelőtt Budán mint vaskereskedő, de utóbb üzletét eladt­a s Baranya vár­megyében gazdálkodott, ahol minden új fajta gazdasági esz­közt kipróbált, sőt maga is szerkesztett újakat. No de erről később. Most legelsőbb is lássuk naplójá­ból azt a részt, amely az akkori vasiparról szól. A vasipar terén már akkor is Anglia vezetett s igy annál érdekesebb följegyzése, mivel egyben összehasonlítást tesz a mi vas­iparunkra is. „Egy idegen elálmélkodik különösen azon a’ sok ön­tött vason — irja — a’ melyet Londonban mindenfelé ta­lálni és a’ melyeket 20 vasöntő műhely állít elő. (Akkor még Londonban is mindössze húsz öntöde volt.) Akárhová néz az ember, tsak öntött vasat lát. Sok épületeknek a’ fe­­délfái (?), a vizek mellett való nagy emelőgémek — crane, grue — a’ felhuzóhidak, az ispotálybéli nyoszorák öntöttvas­ból valók. A nagy serfőzőkben a’ tsövek, gráditsok, üstök, vizgödrök öntött vasból vannak, valamint a’ számtalan soka­­ságu tűzmivek, azonkívül a vizvezető tsövek és a páravilá­­gitó tsövek (gázcsövek) , ugyanúgy minden kollát a’ házak mellett (kertrács), a házak egész szélességét elfoglaló henye­­padok­­— bal­ons — melyek ott nem újságok és a’ lámpás­tartók az uttzán. Elkezdettek már az országutakon is mér­­földpétzéket öntött vasból általlátszó írásokkal felállítani. Iszonyú öntöttvasat fordítanak még az uj hidak építésére is. Arról is gondolkodnak, hogy minden uj háznál annyi öntött vasat épittsenek a’ házba, valamennyit tsak lehet. A’ Drury -­hane-játékhelyen minden szabadon álló grádits’ bóltozattya és a karbeli oszlopok a’ lósiban öntött vasból vannak. Sok egyebet is : kávémalmot, srófokat, ajtósarkokat s köteléke­ket ’s szeget mindenfélét készítenek öntött vasból. Angliá­ban az öntött vasnak fontja a’ mi kézünk szerint 15—25 krajczár, a’ szerint, a’ milyen a’ portéka. Van már Angliában öntött atzól is, mellynek rendkí­vül nagy betsi van , legjobbnak tartják a’ keletin difit öntött

Next