Magyar Vaskereskedő, 1905. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
6. oldal MAGYAR VASKERESKEDŐ 1905. január 1. összes vaskereskedőket, hogy érdekeik védelmére erősebben fogjanak össze. Szakmánknak s általában a magyar kereskedelemnek számos égető kérdésére, az ipartörvény nagyszabású tervezésében találjuk meg a választ. Talán az egyetlen eredménye az elmúlt évnek, ami felülről jött és kellemes reményekkel kecsegtet bennünket. Ugyanezt mondhatjuk az iparfejlesztési programmra is, ami azonban egyelőre a papiroson maradt. Társadalmi szervezkedés tekintetében az Omke megalakulását regisztrálhatjuk. A nagyszabású reklámmal és agitációval szervezett országos szövetség eszméjét magunkévá tettük, annak daczára, hogy a vezetőségből a vaskereskedőket kifelejtették, mindazonáltal konstatálhatjuk, hogy a meglehetős szűkkörben terjesztett brosúrákon kívül, melyeket az országos szövetség adott ki, olyan tevékenységnek, mely valamilyen módon eklatánsan domborította volna ki a szövetség czélját, nyomát nem igen láttuk. Kényelmes dolog a politikai akadályokra, az általános sztagnálásra való hivatkozás, ellenben a szövetség czéljában kifejezett társadalmi agitációt ez abszolúte nem akadályozza. Amikor az állami erőműködés egyensúlyának megbillenése, a nagyobb arányú gazdasági, illetve kereskedelmi kérdések megoldását megakadályozza, éppen akkor kell a társadalmi erőfölöslegnek felbuzdulni, hogy a fejlődés folytonosságából kivegye a részét, úgy tudjuk, a szövetségnek egyik főfeladata, hogy a magyar társadalom érzéseihez közelebb hozza a kereskedelmi foglalkozást. Ez nem közvetlen gyakorlati eredmény ugyan, de memorandumozásra, tarifacsökkentésekre alkalmas egy-egy szűkebb körű szakegyesület is, az országos szervezettől azonban olyan arányú tevékenységet vár mindenki, melynek hatása, mondjuk újszerűsége, az egész közvéleményben visszatükröződik. Miközben ezeket a sorokat írjuk vérpiros plakátokat ragasztanak az utczasarkokra. Országos iparos párt alakul, komoly politikai programmal. Ez az idők jele ! Ez a mi új esztendőnk ! A szakemberek jövője, a munka hajnalhasadása. Mi sem maradhatunk hátra ! Dolgozzunk magunk, magunkért, fent és alant. Vegyük kezünkbe a szerszámot és verjünk hidat magunk alatt egész odáig, ahonnét nyugodt tekintettel láthatjuk be, a haladás, a munka birodalmát. A magyar kocsi-kovácsipar. Franz Ollendorf, kinek nyomán legutóbb is elmondtam egyet-mást a XVII. század magyar vasiparáról, akkor említett munkájában egy speciális eredetű, magyar iparról is szól, amely nem más, mint a kocsigyártás, amely az ő idejében is még — 1720—30 között — igen kifejlett volt nálunk, ésannyira, hogy a külföldre is mindenfelé szállították, mivel különösen a külföldi főurak csakis a magyar gyártmányú kocsit tartották elegánsnak és jónak. Az eredeti német nyelven írt eme része Ollendorf munkájának, amely a magyar kocsigyártásról szól, így hangzik magyarra fordítva : „Elvitázhatatlan tény az, hogy a kocsit legelőször a magyaroknál készítették. Magam személyesen voltam Komárom megyének Kothy (ma is létező község ott Kocsi) nevű helységében, ahol először készítettek kocsit s ahonnan neve is ered. Egynémely más nemzetnek amaz állítása tehát, melylyel a magyaroktól a kocsi feltalálását elvitatni törekszik, megdől. De állításom bizonyságára szolgál a többek között az is, hogy az eredeti magyar Kothy elnevezést az összes európai nyelvben megtaláljuk, amit az illető nemzetek a kocsival egyetemben vettek át. (Itt elősorolja szerző az összes nemzetek kocsi elnevezését.) Magáról a kocsi eredetéről magyarországi kutatásaim révén a következőket sikerült megtudnom, nagyrészt okiratok, másrészt az említett községben szóval elmondottak révén. A magyarok nagy királyának — Anjou Lajosnak — halála után a trón leányára, Máriára szállt, mivel fiúörököse nem maradt. Az ifjú királynő gyönge, beteges természetű volt, aki a nemzetgyűléseken szokásos személyes jelenlétekor nagy önmegtagadás és szenvedés által teljesíthette amaz ősi magyar szokást, mely megkívánta, hogy a trón tulajdonosa lovon jelenjék meg. A hordszók — mint olasz eredetű dolog — a magyarok előtt ellenszenves eszköz volt, különösen egykori királynéjuk, Gertrudis halála óta, akit sok gonoszsága folytán meg is gyilkoltak. A magyarok szép jellemvonása az előzékenység, különösen nők és idegenek — vendégek — irányában. A monda szerint ez az előzékenység s Mária királynő gyöngesége volt szülőoka a kocsi feltalásának is, mivel a gyönge nőt meg akarták kímélni a fárasztó lovaglástól. Egy magyar főur, kinek Kothy falu is tulajdonát képezte, hosszas kísérletezés után végre összeállíttatott jobbágyiparosaival egy olyan járművet, amely a királynő kényelmét is megóvta s amellett az ünnepélyes megjelenés hatását sem csökkentette. Találmányát azután felajánlotta, a királynőnek, aki örömmel fogadta azt. Ezt tartja a népmonda. Bármint történt is, az tény, hogy Mária királynő használta először a kocsit, a A vasipar 1904-ben. A vasipar fejlődése az 1904. évben is meglehetős nagy lépéssel haladt a legtöbb vastermelő országban előre mennyiségileg is, amint a lapunk legutóbbi számában közzétett statisztikai adatok mutatják, de azért a múlt esztendő semmiképen sem sorozható a jobb évek közé. Az 1903. év vége felé az európai produkciót is annyira előmozdító amerikai fellendülésnek is vége szakadt és a virágzást legalább néhány hónapra a meglehetősen erősen deprimáló pangás váltotta fel. Az amerikai vasipar nem annyira a maga pangását sínylette meg, mint azt a sok tőzsdei krízist, amelyeknek a sorozata már az 1903. év utója felé kezdődött, a múlt évben meglehetős dúsan folytatódott és amely a vállalkozási kedvet még a yankeek hazájában is megcsappantotta. Az amerikai aczéltröszt, amelynek különben az utolsó két esztendő nagyon sokat törölt le a fényéből, hiába erőlködött, sem a termelés mennyiségét, sem pedig az árak színvonalát nem tudta fentartani, az ez irányban véghezvitt kísérletei mind kudarczczal végződtek. Már az 1904. év elején kezdtek kósza hírek keringeni, hogy az Egyesült Államokban igen nagy a túltermelés s hogy a készletek a gyárakban rohamosan növeked-