Magyar Vaskereskedő, 1905. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

6. oldal MAGYAR VASKERESKEDŐ 1905. január 1. összes vaskereskedőket, hogy érdekeik védelmére erő­sebben fogjanak össze. Szakmánknak s általában a magyar kereskedelem­nek számos égető kérdésére, az ipartörvény nagysza­bású tervezésében találjuk meg a választ. Talán az egyetlen eredménye az elmúlt évnek, ami felülről jött és kellemes reményekkel kecsegtet bennünket. Ugyan­ezt mondhatjuk az iparfejlesztési programmra is, ami azonban egyelőre a papiroson maradt. Társadalmi szervezkedés tekintetében az Omke megalakulását regisztrálhatjuk. A nagyszabású reklámmal és agitác­ióval szervezett országos szövetség eszméjét magunkévá tettük, annak daczára, hogy a vezetőségből a vaskereskedőket kifelejtették, mindazonáltal konstatál­hatjuk, hogy a meglehetős szűkkörben terjesztett bro­súrákon kívül, melyeket az országos szövetség adott ki, olyan tevékenységnek, mely valamilyen módon eklatán­san domborította volna ki a szövetség czélját, nyomát nem igen láttuk. Kényelmes dolog a politikai akadályokra, az általános sztagnálásra való hivatkozás, ellenben a szövetség czéljában kifejezett társadalmi agitác­iót ez abszolúte nem akadályozza. Amikor az állami erőmű­­ködés egyensúlyának megbillenése, a nagyobb arányú gazdasági, illetve kereskedelmi kérdések megoldását meg­akadályozza, éppen akkor kell a társadalmi erőfölösleg­nek felbuzdulni, hogy a fejlődés folytonosságából ki­vegye a részét, úgy tudjuk, a szövetségnek egyik fő­­feladata, hogy a magyar társadalom érzéseihez közelebb hozza a kereskedelmi foglalkozást. Ez nem közvetlen gyakorlati eredmény ugyan, de memorandumozásra, ta­rifacsökkentésekre alkalmas egy-egy szűkebb körű szak­egyesület is,­­ az országos szervezettől azonban olyan arányú tevékenységet vár mindenki, melynek hatása, mondjuk újszerűsége, az egész közvéleményben visszatük­röződik. Miközben ezeket a sorokat írjuk vérpiros plaká­tokat ragasztanak az utczasarkokra. Országos iparos párt alakul, komoly politikai programmal. Ez az idők jele ! Ez a mi új esztendőnk ! A szakemberek jövője, a munka hajnalhasadása. Mi sem maradhatunk hátra ! Dolgozzunk magunk, magunkért, fent és alant. Vegyük kezünkbe a szerszámot és verjünk hidat magunk alatt egész odáig, ahonnét nyugodt tekintettel láthatjuk be, a haladás, a munka birodalmát. A magyar kocsi-kovács­ipar. Franz Ollendorf, kinek nyomán legutóbb is elmondtam egyet-mást a XVII. század magyar vasiparáról, akkor emlí­tett munkájában egy spec­iális eredetű, magyar iparról is szól, amely nem más, mint a kocsigyártás, amely az ő idejé­ben is még — 1720—30 között — igen kifejlett volt nálunk, ésannyira, h­ogy a külföldre is mindenfelé szállították, mivel különösen a külföldi főurak csakis a magyar gyártmányú kocsit tartották elegánsnak és jónak. Az eredeti német nyelven írt eme része Ollendorf mun­kájának, amely a magyar kocsigyártásról szól, így hangzik magyarra fordítva : „Elvitázhatatlan tény az, hogy a kocsit legelőször a magyaroknál készítették. Magam személyesen voltam Komá­­rom­ megyének Koth­y (ma is létező község ott Kocsi) nevű helységében, ahol először készítettek kocsit s ahonnan neve is ered. Egynémely más nemzetnek amaz állítása tehát, mely­­lyel a magyaroktól a kocsi feltalálását elvitatni törekszik, megdől. De állításom bizonyságára szolgál a többek között az is, hogy az eredeti magyar Koth­y elnevezést az összes európai nyelvben megtaláljuk, amit az illető nemzetek a kocsi­val egyetemben vettek át. (Itt elősorolja szerző az összes nemzetek kocsi­ elnevezését.) Magáról a kocsi eredetéről magyarországi kutatásaim révén a következőket sikerült megtudnom, nagyrészt okira­tok, másrészt az említett községben szóval elmondottak révén. A magyarok nagy királyának — Anjou Lajosnak — halála után a trón leányára, Máriára szállt, mivel fiúörököse nem maradt. Az ifjú királynő gyönge, beteges természetű volt, aki a nemzetgyűléseken szokásos személyes jelenlétekor nagy önmegtagadás és szenvedés által teljesíthette amaz ősi magyar szokást, mely megkívánta, hogy a trón tulajdonosa lovon jelenjék meg. A hordszók —­ mint olasz eredetű dolog — a magyarok előtt ellenszenves eszköz volt, különösen egy­kori királynéjuk, Gertrudis halála óta, akit sok gonoszsága folytán meg is gyilkoltak. A magyarok szép jellemvonása az előzékenység, különösen nők és idegenek — vendégek — irányában. A monda szerint ez az előzékenység s Mária királynő gyöngesége volt szülőoka a kocsi feltalásának is, mivel a gyönge nőt meg akarták kímélni a fárasztó lovag­lástól. Egy magyar főur, kinek Koth­y falu is tulajdonát ké­pezte, hosszas kísérletezés után végre összeállíttatott jobbágy­­iparosaival egy olyan járművet, amely a királynő kényelmét is megóvta s amellett az ünnepélyes megjelenés hatását sem csökkentette. Találmányát azután felajánlotta, a királynőnek, aki öröm­mel fogadta azt. Ezt tartja a népmonda. Bármint történt is, az tény, hogy Mária királynő használta először a kocsit, a A vasipar 1904-ben. A vasipar fejlődése az 1904. évben is meglehetős nagy lépéssel haladt a legtöbb vastermelő országban előre mennyiségileg is, amint a lapunk legutóbbi számá­ban közzétett statisztikai adatok mutatják, de azért a múlt esztendő semmiképen sem sorozható a jobb évek közé. Az 1903. év vége felé az európai produkc­iót is annyira előmozdító amerikai fellendülésnek is vége sza­kadt és a virágzást legalább néhány hónapra a meg­lehetősen erősen deprimáló pangás váltotta fel. Az ame­rikai vasipar nem annyira a maga pangását sínylette meg, mint azt a sok tőzsdei krízist, amelyeknek a so­rozata már az 1903. év utója felé kezdődött, a múlt évben meglehetős dúsan folytatódott és amely a vállal­kozási kedvet még a yankeek hazájában is megcsap­­pantotta. Az amerikai aczéltröszt, amelynek különben az utolsó két esztendő nagyon sokat törölt le a fényéből, hiába erőlködött, sem a termelés mennyiségét, sem pedig az árak színvonalát nem tudta fentartani, az ez irány­ban véghezvitt kísérletei mind kudarczczal végződtek. Már az 1904. év elején kezdtek kósza hírek keringeni, hogy az Egyesült Államokban igen nagy a túltermelés s hogy a készletek a gyárakban rohamosan növeked-

Next