Magyar Vasut és Közlekedés, 1932 (20. évfolyam, 1-22. szám)
1932-01-01 / 1-2. szám
XX. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ: Előfizetés egész évre.... 20 pengő Telefon : József 429 14 1932. ÉV JANUÁR HÓ 1 VASZTa mini Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Wesselényi u. 24 DR HALMOS ISTVÁN KÖZLEKEDÉSI PROBLÉMÁK VISSZAPILLANTÁS AZ 1931. ÉV FONTOSABB KÖZLEKEDÉSI ESEMÉNYEIRE írta: Dr. TORMAY GÉZA, kereskedelemügyi miniszteri államtitkár. Ha a leáldozóban lévő évnek a hazai közlekedés terén lejátszódott eseményeire rövid átfogó visszapillantást vetünk, úgy kétségtelenül az október hó 1-én a helyiérdekű vasutak megváltásával, illetve állami kezelésbe vételével kapcsolatban végrehajtott díjszabási reformot kell az események homlokterébe állítanunk. Miként a külföldi vasutak, azonképpen a magyar vasutak pénzügyi egyensúlyát is a világgazdasági válság nyomán összezsugorodott forgalom annyira megingatta, hogy vasutaink gazdasági helyzetének szanálását tovább halogatni nem lehetett. Soha probléma nehezebb feladat elé nem állította a megoldásra hivatott tényezőket, mint ez a kérdés. Gazdasági viszonyaink ugyanis már eleve kizárták, hogy ezt a problémát egyoldalú fiskális szempontokra alapított bevételi politikával meg lehessen oldani, mert a hazai termelés értékesítési lehetőségeinek megbénítása, a közszolgáltatások és megannyi más teher súlya alatt roskadozó közgazdasági életünk, főleg mezőgazdaságunk súlyos helyzete miatt a vasúti díjszabások egyoldalú megdrágítása nem is jöhetett szóba. A vasutak szanálási törekvését tehát a közgazdasági élet ama régebbi keletű követelményével, hogy a vasúti igazgatás a díjszabások leszállításával is siessen segítségére, kellő összhangzásba kellett hozni. Ezt az éles ellentétet okvetlenül át kellett hidalni, ami okszerűen nem volt másképpen keresztülvihető, mint egyfelől a díjszabásokat emelni, másfelől pedig a gazdasági életnek egyidejűleg olyan előnyöket, könnyítéseket és kedvezményeket nyújtani, amelyek minden jogosult díjszabási kívánalmaknak — a lehetőség határain belül való kielégítésére alkalmasak. Mezőgazdasági érdekképviseleteinknek ilyen évek óta erélyesen sürgetett követelménye volt elsősorban a helyiérdekű vasúti hálózatnak az államvasúti hálózatba díjszabásilag való beolvasztása, hogy a tört díjszámítás kiküszöbölésével vasutaink összhálózatán az egyenlő díjszabási elbánás érvényesülhessen. Nagy, szinte merész elhatározást igényelt e kívánalom honorálása, amely nemcsak szakítást jelentett egy évtizedekre visszanyúló gyakorlattal, hanem egyértelmű volt az államvasúti költségvetésben fontos szerepet játszó, a h. é. vasúti hálózat díjszabási különállóságából folyó bevételi többletekről való lemondással. Ez elhatározás pénzügyileg nehezen értékelhető fel, de ha számba vesszük a h. é. vasúti hálózat 4052 km-nyi terjedelmét, úgy nem ítélhetjük túlzottnak azokat a becslési számításokat, amelyek e többleteket kerek 18 millió pengőre teszik. De ezzel nem merült ki államvasutaink áldozatkészségének forrása. Meg kellett nyitni az összeomlott mezőgaz-