Magyar Vasut és Közlekedés, 1932 (20. évfolyam, 1-22. szám)

1932-01-01 / 1-2. szám

XX. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ: Előfizetés egész évre.... 20 pengő Telefon : József 429 14 1932. ÉV JANUÁR HÓ 1 VASZTa mini Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Wesselényi­ u. 24 DR HALMOS ISTVÁN KÖZLEKEDÉSI PROBLÉMÁK VISSZAPILLANTÁS AZ 1931. ÉV FONTOSABB KÖZLEKEDÉSI ESEMÉNYEIRE írta: Dr. TORMAY GÉZA, kereskedelemügyi miniszteri államtitkár. Ha a leáldozóban lévő évnek a hazai közlekedés terén leját­szódott eseményeire rövid átfogó visszapil­lantást vetünk, úgy kétségtelenül az októ­ber hó 1-én a helyiér­dekű vasutak megvál­tásával, illetve állami kezelésbe vételével kapcsolatban végre­hajtott díjszabási re­formot kell az esemé­nyek homlokterébe állítanunk. Miként a külföldi vasutak, azonképpen a ma­gyar vasutak pénzügyi egyensúlyát is a világ­­gazdasági válság nyomán összezsugorodott for­galom annyira megingatta, hogy vasutaink gazdasági helyzetének szanálását tovább halo­gatni nem lehetett. Soha probléma nehezebb feladat elé nem ál­lította a megoldásra hivatott tényezőket, mint ez a kérdés. Gazdasági viszonyaink ugyanis már eleve kizárták, hogy ezt a problémát egyoldalú fis­kális­ szempontokra alapított bevételi politikával meg lehessen oldani, mert a hazai termelés értéke­sítési lehetőségeinek megbénítása, a közszolgálta­tások és megannyi más teher súlya alatt roska­dozó közgazdasági életünk, főleg mezőgazdasá­gunk súlyos helyzete miatt a vasúti díjszabások egyoldalú megdrágítása nem is jöhetett szóba. A vasutak szanálási törekvését tehát a köz­­gazdasági élet ama régebbi keletű követelményé­vel, hogy a vasúti igazgatás a díjszabások leszál­lításával is siessen segítségére, kellő összhangzásba kellett hozni. Ezt az éles ellentétet okvetlenül át kel­lett hidalni, ami okszerűen nem volt másképpen keresztülvihető, mint egyfelől a díjszabásokat emelni, másfelől pedig a gazdasági életnek egy­idejűleg olyan előnyöket, könnyítéseket és ked­vezményeket nyújtani, amelyek minden jogosult díjszabási kívánalmaknak — a lehetőség hatá­rain belül való kielégítésére alkalmasak. Mezőgazdasági érdekképviseleteinknek ilyen évek óta erélyesen sürgetett követelménye volt elsősorban a helyiérdekű vasúti hálózatnak az ál­lamvas­úti hálózatba díjszabásilag való beolvasz­tása, hogy a tört díjszámítás kiküszöbölésével vasutaink összhálózatán az egyenlő díjszabási el­bánás érvényesülhessen. Nagy, szinte merész elhatározást igényelt e kívánalom honorálása, amely nemcsak szakítást jelentett egy évtizedekre visszanyúló gyakorlattal, hanem egyértelmű volt az államvasúti költségve­tésben fontos szerepet játszó, a h. é. vasúti háló­zat díjszabási különállóságából folyó bevételi többletekről való lemondással. Ez elhatározás pénzügyileg nehezen értékel­hető fel, de ha számba vesszük a h. é. vasúti há­lózat 4052 km-nyi terjedelmét, úgy nem ítélhet­jük túlzottnak azokat a becslési számításokat, amelyek e többleteket kerek 18 millió pengőre te­szik. De ezzel nem merült ki államvasutaink ál­dozatkészségének forrása. Meg kellett nyitni az összeomlott mezőgaz-

Next