Magyar Vasut és Közlekedés, 1933 (21. évfolyam, 1-22. szám)

1933-01-01 / 1-2. szám

1-2. SZÁM?2?V9 VASUMOZN­KEDES Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Wesselényi­ u. 241 Felelős szerkesztő: dr. HALMOS ISTVÁN 1933. ÉV JANUÁR 1 Előfizetés: egész évre 20 pengő Telefon : 42-9-14 XXI. ÉVFOLYAM JÓZSEF KIRÁLYI HERCEG EMLÉKBESZÉDE A HŐS MAGYAR VASUTASOKRÓL József királyi herceg őfensége 1932 december hó 11-én ezzel a beszéddel avatta fel a hős vasutasok emlékművét­mlékezzünk meg kegye­lettel és mélysége­sen átér­­zett hálával azokról a hős magyar vasutasokról, akik meghozták a legna­gyobb áldozatot, amit ember hozhat, életüket adva drága édes hazán­kért. A magyar vasutaso­kat mindenkoron, de kü­lönösen a nagy világégés­ben fegyelem, kötelesség­érzet, minden áldozatra­­kész hazafiság, testületi önérzet és a magyar lé­leknek legmagasztosabb, legszebb erénye a haza­fias elszántság, megalku­vást nem ismerő kitar­tás és feltétlen megbízha­tóság mind a halálig jel­lemezték. Úgy érzem, hogy a ma­gyar vasutas a háború­nak egy dicsőséges névte­len hőse volt. A magyar vasutas volt a forradal­makban, tenger verésében az a sziklaszirt, amelyet a pokol hullámai nem tudtak semmiképen sem ledönteni. A magyar vas­utas volt a háborús idők­ben a magyar egységnek utolsó mentsvára. Te­kintsünk csak egy pilla­natra vissza a magyar vasutasoknak, a magyar Államvasutaknak tevékenysé­gére a nagy világégésben. A mozgósításkor számtalan vonat vitte ki csapatainkat a déli harctérre, mert akkor még azt hitték, hogy a háborút Szerbiával egye­dül elintézhetjük. Alig­hogy megindult a mozgó­sítás, kiderült, hogy az orosz óriás karöltve fog menni Szerbiával és az Osztrák—Magyar Monar­chiát északról benyomni, elsősorban azonban ma­gyar hazánkat összeta­posni akarja. Ekkor a magyar Államvasutak és a magyar vasutak min­den szabály ellenére — mert azt nem lehetett be­­tartani — vonatot vonat után indította az összes pályákon, százszámra mentek a vonatok, me­lyek vitték a csapatokat a déli harctérről és az or­szág szívéből fel a legna­gyobb ellenség ellen, a százötvenmilliós orosz el­len. Akkor, midőn már felvonulóban volt a had­sereg, élet, lüktető élet­erévé vált a vasút a küz­dő hadseregnek és élel­mezés, lőszer, pótlásokat vitt ki százszámra vona­taival és visszafelé már hozta a sebesültek száz­ezreit. Olyan mozgalom volt ez, melyet elképzel­ni nem lehetett, olyan feladat volt ez, amelyet csak egy végsőkre eltö­kélt hazafias egyesület, illetőleg vasutak voltak képesek végrehajtani. 50 60-150 óráig állott ott a mozdonyvezető a mozdonyán, a fékező a fékezőfülkéjében 30—35° hidegben hűségesen A hős magyar vasutasok emlékműve 3

Next