Magyar Vasut és Közlekedés, 1933 (21. évfolyam, 1-22. szám)
1933-01-01 / 1-2. szám
1-2. SZÁM?2?V9 VASUMOZNKEDES Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Wesselényi u. 241 Felelős szerkesztő: dr. HALMOS ISTVÁN 1933. ÉV JANUÁR 1 Előfizetés: egész évre 20 pengő Telefon : 42-9-14 XXI. ÉVFOLYAM JÓZSEF KIRÁLYI HERCEG EMLÉKBESZÉDE A HŐS MAGYAR VASUTASOKRÓL József királyi herceg őfensége 1932 december hó 11-én ezzel a beszéddel avatta fel a hős vasutasok emlékművétmlékezzünk meg kegyelettel és mélységesen átérzett hálával azokról a hős magyar vasutasokról, akik meghozták a legnagyobb áldozatot, amit ember hozhat, életüket adva drága édes hazánkért. A magyar vasutasokat mindenkoron, de különösen a nagy világégésben fegyelem, kötelességérzet, minden áldozatrakész hazafiság, testületi önérzet és a magyar léleknek legmagasztosabb, legszebb erénye a hazafias elszántság, megalkuvást nem ismerő kitartás és feltétlen megbízhatóság mind a halálig jellemezték. Úgy érzem, hogy a magyar vasutas a háborúnak egy dicsőséges névtelen hőse volt. A magyar vasutas volt a forradalmakban, tenger verésében az a sziklaszirt, amelyet a pokol hullámai nem tudtak semmiképen sem ledönteni. A magyar vasutas volt a háborús időkben a magyar egységnek utolsó mentsvára. Tekintsünk csak egy pillanatra vissza a magyar vasutasoknak, a magyar Államvasutaknak tevékenységére a nagy világégésben. A mozgósításkor számtalan vonat vitte ki csapatainkat a déli harctérre, mert akkor még azt hitték, hogy a háborút Szerbiával egyedül elintézhetjük. Alighogy megindult a mozgósítás, kiderült, hogy az orosz óriás karöltve fog menni Szerbiával és az Osztrák—Magyar Monarchiát északról benyomni, elsősorban azonban magyar hazánkat összetaposni akarja. Ekkor a magyar Államvasutak és a magyar vasutak minden szabály ellenére — mert azt nem lehetett betartani — vonatot vonat után indította az összes pályákon, százszámra mentek a vonatok, melyek vitték a csapatokat a déli harctérről és az ország szívéből fel a legnagyobb ellenség ellen, a százötvenmilliós orosz ellen. Akkor, midőn már felvonulóban volt a hadsereg, élet, lüktető életerévé vált a vasút a küzdő hadseregnek és élelmezés, lőszer, pótlásokat vitt ki százszámra vonataival és visszafelé már hozta a sebesültek százezreit. Olyan mozgalom volt ez, melyet elképzelni nem lehetett, olyan feladat volt ez, amelyet csak egy végsőkre eltökélt hazafias egyesület, illetőleg vasutak voltak képesek végrehajtani. 50 60-150 óráig állott ott a mozdonyvezető a mozdonyán, a fékező a fékezőfülkéjében 30—35° hidegben hűségesen A hős magyar vasutasok emlékműve 3