Magyar Vasut és Közlekedés, 1944 (32. évfolyam, 1-3. szám)
1944-01-20 / 1. szám
Duna mentén lévő sűrű erdők rendszerint jó fedezéket és leplezést nyújtanak. A hajók rendszerint fás, árnyékban lévő partok mellett rejtik el magukat. A légiveszély elmúltával ismét behajózzák az utasokat. Hajóállomásoknál ért légitámadásnál az utasok mielőbb hagyják el a hajót és a városban, illetve községben keressenek menedéket, vagy az állomásokon lévő futóárkokban. Igen fontos az éjjeli utazás közben a vonatoknál és a hajóknál egyaránt a teljes elsötétítés végrehajtása. Az elsötétítési rendszabályokat az utasoknak be kell tartani. Függönyök mögül kíváncsian kinézni, azokat elhajlítani tilos. Az utas a magával hozott világítási eszközöket sem használhatja és a kifüggesztett légoltalmi hirdetmények szerint kell viselkednie. Gázvilágítású kocsiknál az üvegbúra feketére van festve és azon alul csak egy öt pengős nagyságú fehér folt van, az ilyen megvilágítás mellett 30 méterről már semmi fény sem látható. Függönyök használata nem szükséges. A búrát természetesen lehajtani nem szabad. Egyben figyelmeztetjük az utazóközönséget, hogy a felszálló ajtók kékkel bemázolt ablakait ne vakarják le és különböző felírással ne lássák el, mert az éjjel a vonatnak árulója lehet. Az egyes fülkék elsötétítéséért az abban ülő utasok egyetemlegesen felelősek. A forgalmi szolgálattevők, továbbá a hajóskapitányok fel vannak hatalmazva arra, hogy az elsötétítés ellen vétő fülkében levő valamennyi utast az illetékes rendőrkapitányságoknál feljelentsék. A BUDAPESTI VILLAMOS VASÚT HITELES TÖRTÉNETE Közli: DÚL ÁRPÁD intéző. A TROLLEYBUSZ. Európa több országában, különösen Angliában, továbbá Amerikában való gyors elterjedése után 1933 december 16-án nálunk is megindult az újszerű közlekedési eszköz: a trolleybusz. Most van tehát 10 esztendős évfordulója. A 2,7 km hosszú vonal a Vörösváriút és Bécsi-út találkozásától, ahol a 72-es villamos vonal a Vörösvári-útról a Bécsi-útra fordul és viszont, — a Bécsi úton át — az óbudai temetőig terjed. Mi is tulajdonképpen a trolleybusz, amelynek még megfelelő magyar neve sincs. A németek sem találták meg a megfelelő általános nevet, mert Fahrdrahtbus, Drahtbus és Obbus neveket használják. A trolleybusz villamos árammal hajtott autóbusz, mely az áramot kettős felső vezetékből, hosszú kettős görgős áramszedővel veszi. Az ilyen áramszedőnek angol neve: trolley, míg a bus az autóbusznak Angliában és Amerikában használatos rövidítése s a két megnevezés egyesítéséből keletkezett a közlekedési eszköz elnevezése. A trolleybusz tehát vágány nélkül az úttesten közlekedik, de felső vezetékhez van kötve, ez azonban egy kevés mozgási lehetőséget enged meg, mert a kocsi a vezeték középvonalától jobbra vagy balra 4—5 méternyire kitérhet. Előnye a trolleybusznak, hogy a beruházási, illetve építési költsége kisebb, mint a villamosvasúté, a vágányok anyagának és fektetési költségének megtakarítása folytán, viszont feltétlenül megkívánja az elsőrangú jó úttestet. A kettős vezeték építési költsége folytán azonban drágább az autóbusznál. Az üzemköltsége is a villamosvasút és az autóbusz között van. A kocsi külső alakja és belső berendezése is hasonló az autóbuszhoz. Az alváz és kocsiszekrény lényegileg szintén megegyezik az autóbusszal, azonban a sebességváltó és dörzskapcsoló összes kellemetlen adonsága nélkül, mert a villamos motor a leg nagy terhelés mellett is simán és jól indít. A trolleybusz mozgékonysága azonban nem egyenértékű ez autóbusszal, éppen a vezetékhez kötöttje révén. Az utazás kényelmessége azonban az autóbus felett áll, mert az autóbusz robbanó motorjának rázát és kellemetlen gázkiáramlásával szemben a trolleybusz zajtalan és egyenletes járású villamos motorja által frtott kocsi a legideálisabb közlekedési eszköz. A trolleybusz-közlekedés nem a sűrűn lakott városrészek, vagy nagy ipartelepek környékére, tehát nem, a tömegforgalom lebonyolítására szolgál. Létjogosultsága a kertes városrészekben, villanegyedek környékénvan, ahol, mint összekötő vonal, a villamos végpontjáig, vagy csendes belvárosi részeken felel meg a legjobban. A trolleybusz annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben Angliában és Amerikában terjedt el leginkább Németországban jelent meg először az 1890-es évek közepén. Altona város dombos-lejtős utcáin a lovas teherkocsik felvontatására használták, mint sínnélküli vontató kocsit, sokszor egymás után kötött két lovas kocsit is vontatva. Mint személyszállító közlekedési eszköz legelőször Blankenese—Marienbrebe között volt üzemben az 1890-es évek végén. Mindkét helyen még nem a hosszú rúdszerű, trolley áramszedővel vette a kocsi az áramot, hanem a vezetéken gördülő kis kocsival, melyet hajlékony kábel útján vontatott a jármű maga után. Amíg a kocsi a vezeték alatt haladt, vagy csak kissé tért el oldalt, addig az áramszedő kis kocsi elég jól működött. Nagyobb oldalkitéréskor azonban a gördülő kis kocsi a vezetéken megakadt vagy kisiklott s a vezetékkel együtt megrongálódott vagy éppen tönkrement. Lombard-Gerin lyoni mérnök 1900 év elején kis 1. sz. kép. A megnyitás napján az indulásra készen álló trolleybuszok.