Mezőgazdasági Kutatások, 1944 (17. évfolyam)
3 többtagú bizottság vizsgálja és minősíti („pontozás”) a következő szempontok szerint. Az elérhető legnagyobb pontszám a 20-as. Ebből 10 pont eshetik az ízre és zamatra, 3 a szagra, aromára, 3 a kidolgozásra, 2 az állományra és 2 a külsőre, tisztaságra, fényre és színre. Minél rosszabb minőségű a vaj, a maximálisan adható pontértékekből annál kevesebb jut reá. Ha az összpontszám 20—19, akkor a vaj „kiváló”, ha 18—16, akkor „jó”, ha 15—12, akkor „megfelelő”, ha 12 alatt van, akkor „rossz”. — A táblázat az egyes vajakhoz tartozó összpontszámokon kívül az ízre vonatkozó megállapításokat is feltünteti. A próbákat 40° C-os termosztátba téve, kiolvasztottam, és a vajzsírt a vizes, fehérjés résztől dekantálással elválasztottam. Barna porüvegekben, 0° C-on tartottam el sötét helyen. A vizsgálat kiterjedt a savasság, a peroxidok, az aldehidek és a ketonok kimutatására ill. meghatározására. 1. A savas bomlás mérése céljából 4—5 g vajat 30 ml alkohol-éter 1 : 1 arányú elegyében feloldottam, és fenolftalein jelenlétében 0,1 n. (vizes) NaOH-hal gyenge vörös színig titráltam. — A savszám megadja, hogy 1 g zsiradékban hány mg KOH-ot képesek megkötni a szabad állapotban lévő zsírsavak. 2. Peroxidok. a) A kvalitatív kimutatást Gangle Rumpel szerint eszközöltem. 5 g zsiradékot 1 ml 5%-os, metilalkoholos KJ-oldattal rázás közben gyorsan felforraltam, majd 10 ml vízzel és 1 ml 0.2%-os keményítőoldattal elegyítve, összeráztam. — Friss zsírok esetén a vizes réteg színtelen marad, romlott zsírok erősebb-gyengébb kék színt adnak. A táblázatban található jelzések magyarázata a következő:—: színváltozás nincs, zavaros fehér oldat. — rf- —: nagyon gyenge sötétebb árnyalat. — kissé erősebb sötétebb árnyalat, gyenge szürkéskék színeződés. b) A kvantitatív meghatározást Lea szerint végeztem.8 17 mm átmérőjű, vastagfalú kémcsőben 1 g pontosan lemért zsírhoz kb. 1 g porított KJ-ot adtam, majd 20 ml jégecet-kloroform 2 : 1 arányú elegyet öntöttem bele (a kémcső falát leöblítve). Egyfuratú gumidugóval lezárva, a levegő kiszorítása céljából vékony (a dugó furatába csak lazán illeszkedő) üvegcsövön át bombából 1 percig nitrogént (lehet szénsavat is) vezettem bele. A furatot befogva, a kémcsövet ferdén tartva, kis lángon kezdő forrásig melegítettem, majd forró vízfürdőbe helyeztem. Itt a kloroform-gőzök a még bentmaradt levegőnyomokat is kiűzik. Amikor a gőz kezd a nyíláson kiáramlani, a furatot rövid üvegbottal el kell zárni. (Ezt célszerű akkor csinálni, amikor a folyadék majdnem a kémcső nyakáig felhabzik már.) Erősen összerázva, vízcsap alatt lehűtöttem az oldatot, majd 30 ml vízbe öntöttem. A kémcsövet kevés vízzel kiöblítettem, majd a felszabadult jódot 0.002 n. N^SaCfs-tal keményítő jelenlétében megtitráltam. A vakpróba értékét levontam. (Ajánlatos az egész műveletet mesterséges fényben végrehajtani.)— 1 ml 0.002 n. Na2S2CO3 megfelel 1 millimol vagy 2 milliekvivalens peroxidnak. — A táblázatban az ú. n. Len-számot adtam meg, vagyis az 1 g zsír által felszabadított 0.002 n. jód (tioszulfát) ml-ek számát. Gyakorlati célokra tökéletesen megfelel a következő egyszerűsített eljárás: