Molnárok Lapja, 1904 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1904-01-02 / 1. szám

Budapest, 1904. január 2. MOLNÁROK LAPJA 11 E rendelet szerint általános czéh-gyülés évente csak kétszer volt tartható: Szent-István és Kará­csony napján, az isteni­ tisztelet után, amikor is a malomipart érintő ügyekben tanácskozhattak. A molnárok czéhének zöld-pecsét használatát engedélyezte s ezt a pecsétet a tanoncz-, segéd- és mester­levelekre kellett használni. (A pecsét-hasz­nálat kivételes jog volt ebben a korban, azt csak a király adományozhatta s a felségjogok közé tartozott.) A várfalakon lévő egyes tornyokban a külön­böző ezédek soros őrszolgálatot teljesítettek, erre nézve rendeli, hogy a fegyverek a torony­ban tartandók s azokat csak az őrszolgálat ide­jére használhatják, de összejöveteleken, vagy őrszolgálaton kivil tilos a fegyverviselés. Tiltva volt a malmokba idegen egyént (értsd: kurucz-bujdosót) éjjeli vagy nappali szállásra be­fogadni; aki ez ellen vétett, elvesztette malom­tartási jogát. Ha egy molnársegéd mester akart, lenni, akkor­­annak az összes szakdolgokban való jártasságá­ról vizsgázni kellett. Az inasi vizsgálat a következőkből állt: ma­lomkő megvágása, a garat különféle beállítása, vízimalmoknál a lapátok leszerelése és újakkal ■való ellátása. Úgy az inast, mint a segédet visszavethette a vizsgáló­bizottság egy évi gyakorlatra, ha nem bírt elég jártassággal. A mesterré avatáshoz megkivántatott, hogy­­mint legény legalább négy évig működött legyen száraz- vagy vízimalomban. Ha mesterré lett s nőtlen volt, egy éven belül meg kellett nősülnie ; ha a malom asz­­szonyra maradt s az özvegy volt, férjhez kellett mennie; ha nem akart, akkor a széhmester egy gyámot nevezett ki, aki a malomra felügyelt. A liszt-árakat a ezéh állapította meg s más áron árulni tilos volt a lisztet. Ha egy molnárnak több malma volt, minden malmába kellett egy-egy mestert alkalmazni, akinek a ezéh előtt kötött szerződés szerinti rész járt. A kolostorok és nemesi malmok is hasonló­kép tartoztak molnármestert alkalmazni s ezek a mesterek, segédek és inasok is kötelesek vol­tak a ezekbe beiratkozni. Az inasi idő tartama legalább három év volt s ha ezt az időt jól eltöltötte s a vizsgát le­tette, felszabadult, amikor a mestertől egy ün­neplő és egy hétköznapi ruhát kapott. A segédnek legalább két esztendeig annál a mesternél kellett maradni, ahol felszabadult. Az inasokat a segédeknek kellett kioktatni, a fiatal molnársegédek mellett azonban nem lehetett több kettőnél, három inas csak az öreg segédnek járt. A molnármester engedélye nélkül a malmot nem volt szabad elhagyniok: épp úgy tilos volt éjjelezni, korcsmázni; ha a segéd ilyesmire ok­tatta az inasokat, ki lett a czéh­ből közösítve ; épp úgy az is, aki ha munkát ajánltak nem akart dolgozni, vagy ha más segédeket a munkáról lebeszélt. A­ czéhből való kiközösítést vont—úgy látszik— maga után az is, ha egy segéd előbbi mesteré­nek titkait kifecsegte. Ezt a paszust azonban töröltette a felső-ausztriai kamara — amelyhez akkor a magyarországi iparügyek is, mint felső fórumhoz tartoztak ami nem csodálható, hisz Bécs a följelentéseket lett légyen az való, vagy koholt — mindenkor szívesen fogadta s illő jutalomban részesítette. A felvonók. Irta : Lode Stexsit kér. iparfelügyelő Budapesten. — A gyári helyiségben, ha egy emeletről a fölötte lévő emeletekre terheket akarunk szállitani, úgy ezt legczélszerűbben az úgynevezett felvonókkal eszkö­zölhetjük. Az összes emeleteken végig egy függélyes aknát létesítünk és abban egy bizonyos mechaniz­mussal egy szekrényt, kosarat stb. fel és lejáratunk. Ezen felvonókon többnyire munkások is szállíttatnak. Noha a felvonók csaknem minden emeletesen épített gyárhelyiségben alkalmaztatnak, a balesetstatisztika nem mutat számszerűleg sok balesetet ki, azonban a kimutatott balesetek azután csaknem mind a leg­súlyosabbak közé tartoznak. Az előforduló felvonó­baleseteknek csaknem 50 n/6-a halálos kimenetelű. Ez okból munkásvédelmi szempontból különös figyelmet kell fordítani a gyári felvonókra. Az alábbiakban vázlatosan foglalkozni fogunk azon okok kikutatásával, a­melyek balesetre­, szerencsét­lenségre vezethetnek, továbbá ismertetni fogunk né­hány oly módot, a­melylyel ezen balesetek elkerül­hetők, vagy azok hatása legalább is csökkenthető. A felvonó által okozott balesetek két részre oszt­hatók és pedig : 1. Olyanokra, a­melyeknél a szerencsétlenül járt egyén ugyanaz, aki a felvonón rajta van és 2. olyanokra, a­melyeknél a felvonó azon kívül álló egyéneket sért meg. Ezek szerint természetesen a védelem is két cso­portra osztandó. Az első csoportbeli balesetek a következők : a) A felvonó a megengedett szállító­képességnél túlterheltetik, így a szerkezetben­ törések, szakadások állanak be, mely miatt a szán lezuhanhat. b) A felvonó kötele, láncra, hevedere elszakadhat és így a szán a rajta lévő egyénnel leesik. c) A szánon lévő egyén a felvonó működése alkal­mával a szánról leeshetik és szétzúzhatja magát. d) A szán oly erővel vágódhatik a földszinten a padozathoz, hogy abból az azon lévő egyén kidobatik. e) Végre felülről eshetik valami teher a szánon lévő egyénre és azt megsértheti. A 2. csoportba eső balesetek főleg a következők: a) A munkás a felvonó aknájába bezuhanhat és összetöri magát. b) A lejövő szán az akna mellett álló munkást elkaphatja és annak karját, lábát mint egy olló összezúzhatja. c) A földszinten, ha véletlenül egy egyén­i szán alatt áll a lejövő szán őt összenyomhatja. d) Végre ha a munkás az akna­ szélén állva, az indító­ kötéllel a szánt­­kormányozni akarja és ha ezen kötél felül elszakad, a munkás az aknába esik és összezúzza magát Az I. csoportbeli balesetek elkerülése czéljából­­a következők a teendőink: A túlterhelés folytán beállható veszélyt elkerül­hetjük egyfelől az­által, hogy meghatározzuk a fel­vonó legnagyobb szállítóképességét, másfelől a felvonó kiszolgálását csak kellőleg kitanított, vizsgázott és fegyelmezett egyénekre bízzuk. A felvonó szállítóképessége többnyire már az azt szállító gyárban lesz megállapítva , és a vevővel kö­zölve. Ha ezen adat nem áll rendelkezésre, avagy a felvonón a gyárban szerkezeti változtatások eszkö­zöltetnek, ezen szállítóképesség esetről-esetre megha­tározandó. A felvonók szerkezetileg két csoportra oszthatók és ezek legnagyobb szállítóképességének meghatáro­zása is két módon történhetik. Azon felvonóknál, melyeknél az adhaesio vagy functio nem szerepel, a szánt hordó kötél, láncz, he­veder szilárdsága a mérvadó. Ezen felvonóknál ken­derkötél vagy hevedernél cm2-re 800 100 kgrin, vas­­sodronyoknál 200 kilogramm, öntött aczélsodronyok­­nál 400 klgrin, láncznál 600 700 kilogramm legna­gyobb megterhelés veendő számításba. Természetesen ezen megterhelésbe a kötél, láncz, heveder és a szán saját súlya is beszámítandó. Ha tehát például a heveder keresztmetszetéből ki­tűnik, hogy annak teherképessége 800 klgrm, ebből levonjuk a heveder önsúlyát (2 emeletes épületet véve számításba) körülbelül 10 kgr., a szán önsúlyát : körülbelül 200 klgrm, úgy ez esetben a legnagyobb szállítási képesség 500 klgrm, vagyis egy munkás és 5 méter mázsa teher. Oly esetekben, midőn a felvonóknál az adhaesió vagy functio szerepel a legnagyobb szállítási képesség kiszámításánál, nemcsak a kötél, láncz, heveder leg­nagyobb teherképessége veendő figyelembe, hanem még az is, hogy vájjon mely terhelés az, mely az adhaesio, illetve functio működését még egyáltalán megengedi. Az adhaesios felvonók azok, ahol a láncz, kötél, heveder stb. dobok közötti súrlódás folytán emeltetik a teher. Hogy ezen súrlódás­nak ne kelljen még a láncz stb. saját súlyát és a szán súlyát is ellensúlyozni, ezen felvonóknál úgynevezett ellensúlyokat alkalmazunk, amelyek ezen súlyokat kiegyenlítik, úgy, hogy a szerkezet csak a tényleges súlyt kénytelen emelni.­­ Ív esetekben is mindenekelőtt kiszámíthatjuk a lánc­, kötél stb. te­­herképességét. Ezután megterheljük a szánt a meg­felelő súlyokkal, mire megindítja a felvonó mecha­nizmusát. Ha látjuk, hogy a mechanizmus adhae­­siója nem elégséges ezen teher felemelésére, a szán próbaterhelését csökkentjük mindaddig, míg az ad­haesió folytán a felvonó kifogástalanul működik és ez a legnagyobb szállítási képesség. Ha azonban ez esetben a láncz, kötél stb. teherképességének hatá­rain belül oly kis szállítási képességet kapunk, hogy avval a gyáros megelégedve nincsen, úgy az adhaesiót növelhetjük vagy az­által, hogy nagyobb átmérőjű lánct stb. dobot iktatunk be, vagy egyszerűbben úgy, hogy az ellensúlyt növeljük. Ez utóbbi eljárás azon­ban csak szűk határok között eszközölhető, mert ha az ellensúlyt nagyon növeljük, a szán és ellensúly között egyaránt megbolygatják és a szán üres álla­potban, valamint a hajtó­mechanizmus szünetelése alkalmával is felemelkedik, mi sok balesetnek lehet okozója. Mielőtt ezen adhaesios felvonóknál a teherpróbát eszközölnék, előbb megállapítandó, hogy az ellensúly és az üres szán egyensúlyban van-e ? Ha azt látjuk, hogy az egyensúly igen nagy, úgy a szán állandó súlyát növeljük vagy fordítva, az ellensúlyt szapo­rítjuk. A functiós /e­wiid-gépeknél (malom-felvonók, zsák­felvonók) a teher és szán felfelé egy többnyire a transmissió által hajtott mechanizmussal emeltetik, lefelé járásnál ezen hajtómechanizmus kikapcsoltatik és a szán saját súlyánál fogva esik le. Ezen esés szabályozására szolgál a hajtó mechanizmus fékbe­rendezése, mely nem engedi meg azt, hogy a szán ,a szabad esés törvényei szerint folyton gyorsuló mozgással zuhanjon le. Ezen felvonók legnagyobb szállítási képességének kiszámításánál hasonlóan ala-S bár a denuncziálást, mint érdemet akarta az osztrák föltüntetni, mikor ..dicsőségesí tettnek jelezte, ha egy segéd, inas, avagy mester felje­lentette társát vagy mesterét, aki a bujdosó „lázadókkal" (értsd: kuruczczal) érintkezett, még­sem igen akadt áruló, sőt a felsőmagyarországi molnárok mindig jobban voltak értesülve úgy a törökországi bujdosók, mint a reménybeli sza­baditó, a Bécsben lakó fejedelemfi, Rákóczi Ferencz sorsáról. (M. Nemz. Muzeum , folio­­143.) S amint megharsant Munkács alatt az ifjú fejedelem tárogatója, vigabban kelepeltek a malmok, a molnárok pedig elkezdték dúdolni az addig tiltott édes-bus és pattogó tüzü kurucz­­nótákat s csapatostól ajánlták föl szolgálataikat. Különösen kitűnt egy vízimolnár, ki a ku­­rucz-korban Bercsényi fővezér közvetlen közelé­ben volt állandóan s kinek tanácsa nélkül a fővezér egy ütközetet sem kezdett, mig az osz­trák ki nem végezte az önfeláldozó molnárt, akinek életrajzát egy későbbi számunkban fogjuk olvasóinkkal ismertetni. KANN és HELLER műszaki BUDAPEST, V., üzlet Váczi­ körút 62. Malom-, mezőgazdasági, gépészeti, ipari, műszaki szükségleti czikkek, gépalkatrészek, szerszámok, szerszámgépek és eszközökről szóló újonnan megjelent nagy árjegyzékét kívánatra ingyen és bér­mentve megküldi. Szállít teljes malom-, vill­ám világítási és erőátviteli berendezéseket. — Malomkőgyára szállít ered. franczia La Ferté anyagból készült, továbbá sárospataki és termés-malomköveket minden czélnak megfelelőleg a minőség teljes szavatossága mellett.

Next