Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

' Q í 9é $ Ipari fejlődésünk lehetősége. A lezajlott Balkán-háborúval kapcso­latos pénzügyi válság a magyar iparra rendkívül súlyos kihatással van. A buka­resti békével beállott uj helyzet a mo­narchia iparának — ha egészséges tovább­fejlődésének lehetőségeit megtartani kí­vánja — szükségképen uj irányokat is jelölt ki. A geográfiái helyzet adta előnyöket sem a Balkán-államokkal szemben, sem pedig a Középtenger partján fekvő török tartományokkal és Egyiptommal szemben az elmúlt évtizedekben nem tudtuk ki­használni. Ennek oka részben Magyar- ország ipartalansága, másrészt az osztrák ipari körök szűk látókörű gazdasági politikája. E tekintetben a két államfél egymáshoz való viszonyát legjobban úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk,, hogy az egymás ellen folytatott gazdasági harcok az erők legnagyobb részét lekötötték, kifelé ható megnyilvánulásokra úgyszól­ván semmi sem maradt meg. A lefolyt delegációs ülésszakban múid- két delegáczióban felállították a<Ballpn- háboru gazdasági mérlegét és az a mo­narchia mindkét államára egyaránt szo­morú. Gazdasági életünk vizsgálásánál rendesen csak a magyar viszonyokra szokás szorítkozni, ami az Ausztriával való szoros gazdasági kapcsolódás foly­tán igen helytelen és természetszerűleg a hibás következtetések kiinduló-pontja. Tekintettel arra, hogy Ausztria iparo­sodása jelentékenyen nagyobb, mint Magyaroroszágé, természetes az, hogy az uj helyzettel szemben az osztrák ipar erősebben reagál, mint a magyar. Ennek következtében az osztrák delegáczióban behatóbban foglalkoztak az osztrák ipar és kereskedelem képviselői az osztrák ipar és kereskedelem fejlődésének lehe­tőségével. A hivatalos Magyarország álláspontja az uj helyzettel szemben körülbelül a következő: Magyarország eminenter agrár­állam és mint ilyen legfőképen saját föld­művelését védeni hivatott. Hogy azonban ez az álláspont helytelen és a jövő fejlő­désének úgyszólván minden útját elzárja, arra könnyű szerrel lehet reámutatni. Már eddig is a geográfiái helyzet ki nem használása konzervatív és merev agrár- politikánk miatt iparosodásunk alig haladt előre. Állandó elvándorlás, a balkáni és keleti piaczok elvesztése, külkereskedel­münk általános leromlása, behozatalunk nagymérvű megszaporodása, merev agrá­rizmusunk miatt az elsőrendű életszí ségletek élelmezés és lakásdrágaság eléggé jellemző tünetek. E tünetekhez éppen a a Balkán-háborúk alatt egy újabb is járult, amennyiben köztudatba ment át az, hogy vagyonosságunk legnagyobb része fikczión, agrárgazdaságunk folytán beállott rendkívüli magas földjáradékon alapszik. Gyenge iparunk és kereskedel­münk folytán fölös tőkék felett egyaránt nem rendelkezünk. Ennek gazdasági hátrányait kétszeres sulylyal fogjuk a közel jövőben megérezni, amennyiben az annexiós válság óta az addig tankönyvek­ben is teljesen nemzetközinek elhíresztelt külföldi tőke is nemzeti karaktert öltött és teljesen az egyes nyugati nagy nem­zetek hatalmi és gazdasági politikájának szolgálatába szegődött. A külföldi tőke elzárkózottsága folytán a közel jövőben a keletre tőkét nem igen fogunk kivihetni, ennélfogva ipari ki­vitelünk sem fog megerősödhetni. Való­színű tehát, hogy az osztrák ipar még inkább fog versenyével a magyar iparra reánehezedni. E jelenség, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az utolsó tiz évben az ország legjelentősebb iparágai, Így a gépipar és a malomipar visszaesést mutatnak fel, egyenesen aggasztónak mondható. v Súlyosbítja e bajokat azonban az is, hogy a monarchia mindkét államának iparára különös sulylyal nehezedik az utolsó tiz évben rendkívüli mértékben előretörő német nagyipar versenye. Az olcsó nyersanyagot feldolgozó német nagyipar a fennálló vámok daczára is a legnagyobb mértékben versenyképes és úgy hiszem, hogy egynéhány év múlva a viszonyok oda fognak fejlődni, hogy mindkét állam ipara a torzsalkodások helyett a közös vetélytárs ellen lesz kény­telen tömörülni. Miután pedig raczionáli- san ma már csak tömeggyártással lehet versenyezni, tömeges gyártás pedig csak- egy bizonyos fogyasztóterület mellett le­hetséges, a monarchia önkénytelenül az elé a probléma elé fog kerülni, hogy ha csak iparának teljes leromlásába nem akar belenyugodni, hogy a keleti export- piaczokon áldozatok árán is a lábát megvesse. A kérdés már mostan csupán az, nem volna-e ajánlatos, miután az osztrák ipar már ma e tekintetben áldo­zatokra is hajlandó, e kérdést felszínre vetni és annak ellenértéke fejében köz­lekedésügyi téren nemzetközi csatlakozá­sok (annabergi) tarifális, kedvezmények és a mezőgazdaságnak nyújtandó meg­felelő előnyök mellett a monarchia mind­két országának gá zd asági .megerősöd ését elősegíteni. Az őrlési forgalom visszaállítása, az élőállat-behozatalnak a monarchia egy­néhány nagyobb ipari városában kellő egészségügyi ellenőrzés mellett való en­gedélyezése igen előnyös helyzetet te­remtene a Balkán-államokkal szemben, miután tekintettel a Wilson-billre és Oroszország gazdasági megerősödésére, 1917 után a jelenlegi nagy mezőgazda sági vámok amúgy sem lesznek to­vábbra fenntarthatok. Ha tehát a magyar ipar egészséges fejlődését lehetővé akar­juk tenni és a legközelebb eső Balkán- piaczot nem akarjuk örökre elveszíteni, úgy a közel jövőben a fent megjelölt utakra kell visszatérni. Minél előbb fog az bekövetkezni, annál nagyobb hasznot fog belőle az ország ipara huzni. A magyar mezőgazdaságnak pedig addig, mig a belső iparosodás folytán z fogyasztás nagyobb mértékben nem len dűl fel, az állami költségvetés keretem belül megfelelő ellenérték nyújtandó, a melynek segélyével intenzivebb állat­tenyésztés és idővel belterjesebb gazdál­kodás alapjai volnának megvethetők. Wellzl Károly. Ir= ae Its EGYRŐL-MÁSRÓL : 3 I Évforduló. Az uj esztendő küszöbén igazán nincs nagy okunk az örömre és bizodalomra az 1913-ik esztendőben nem hiába rettegjek a ba­bonás emberek a „13-an“ évtő), mert ez az év te e volt szerencsétlenségekkel és kellemetlenségekkel. A monarchia tőszomszédságában egy véres háború dúlt és alig hogy leverték a törököket, még véresebi testvérháboru ütött ki az ottani kis országok között. A pénzpiaczot és egyáltalán gazdasági életünket egész éven át párját ritkító válság tartotta béklyó­ban, úgy hogy az esztendő folyamán megbecsülhe­tetlen károk és csapások értek úgy egyeseket, mint a gazdasági élet tényezőit összesen. Szerencsétlen kimenetelű volt az esztendő mezőgazdasági termelése is, mert különösen búzában olyan csekély és silány volt a hozam, aminőhöz fogható évek óta nem volt A többi kalászosok hozama is silány maradt. Elemi csapásokban is bőven volt részünk. A nyár elején az ország keleti részeiben olyan Ítéletidő járt, hogy az árvizek temérdek kárt okoztak, különösen a malen, iparnak és tették emlékezetessé az esztendőt, l’jb tikai téren is szerencsétlen csillagzat járt fölöttünk az egész esztendőn át. A képviseiőház csúnya poli­tikai perpatvar színhelye volt, az ott folyó tanács­kozásoktól távol tartja magát az ellenzék és a több­ség által alkotott törvényekben kevés öröme telik az országnak. * * * * * 1913. Csoda-e, ha ilyen körülmények között az 1913-as esztendőt mindenki megkönnyebbülés­sel és örömmel látja letűnni, igy mi is, malomína- rosok, akiknek ugyancsak bevés örömet hozott a letűnt év. Ilyenkor évforduló táján minden évben kér­dést szoktunk intézni a malomipar mérvadó személyisé­geihez, hogy tájékozódjunk a lefolyt esztendő eredmé­nyeiről és a jövő kilátásairól.. Az idén igen szomorú felvilágosításokat kaptunk. Egyöntetűen a legnagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents