Molnárok Lapja, 1919 (26. évfolyam, 1-41. szám)

1919-11-15 / 37. szám

XXVI. évfolyam Budapest, 1919. november 22. 37. szám Sierkents­ég és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Csáky­ utcza 12. Telefon : 66—66. stirgonyezim : Molnárlap !!----- .....~*0 POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja" melléklettel Blaonetóal iraki egy évre 40 K, félévre 20 K, Postatakarékpénztári checkazimla: 4S1M, Vám­őrlésnél nem kell visszafizetni az őrlésnek. — Fejkvóta nélkül lehet őrölni. A szeptember 23-án megjelent 4726/1919. M. E. számú kormányrendelet 10. és 14. szakaszai kellemetlen meg­lepetést hoztak a vámmalmoknak, mert újra komplikált munkát, elszámolást, pénzelőlegezést és több kiadást jelentett az nekik, amellyel szemben az üzemköltségek lavinaszerűen nagyobbodtak és nőnek ma is a végtelenségbe. Eddig az időpontig 75% volt országosan az őrlési és hántolási vám, 72% a darálási, zúzási vám, melyet a molnár természetben tartozott kivenni és visszatartani. A 4726-os rendelet 10. §-a szintén természetben való levonást rendel el, de a molnár őrlésért és hántolásért csak 10%-ot, darálásért 8%-ot tarthat meg magának, a métermázsánkénti 5, illetve 4 kilogrammokat pedig készpénzben köteles az őrlésnek megfizetni. Ezen eljárás tulajdonképen nem más, mint burkolt formájú rekvirálás, amelyre a vámmolnárt akarta a rendelet felhasználni. Eltekintve attól, hogy a molnár nem rendelkezik annyi kékpénzzel (gabonáért csak ilyent fogad el a termelő), az őrlősökkel való elszámolásra nincs ideje, főleg az volt a legne­hezebb, hogy az őrlés nem ment bele az ilyen rekvirálásokba, gabonáját elvitte zugmalmokba vagy földarálta maga. Lévén pedig a molnárok között is sokféle gondolkozású ember, aki kartársaival nem törődik, ezek 10%-ért is vállalták az őrlést és így a közélelmezés czéljaira sokkal kevesebb jutott, mint a régebbi módszer alapján. A román megszállás miatt lapunk nem írhatott szabadon, ezt tudja minden olvasónk. Országos molnárgyűlést sem hívhattunk össze, mert a román katonaság nem tűrte volna. Másrészt a fővárosba való utazás mostanában körülmé­nyes, időt rabló és igazán áldozatokkal (egészséges ember is belebetegszik) jár, annálfogva Jutassy Ödön a molnárság érde­kében saját maga próbált megtenni minden lehetőt. A Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosa, Térfi Béla államtitkár­­méltósága, aki alá tartoznak a malomügyek is, aki mindenkor gyors megértéssel és a lényegbe ható szakszerűséggel foglalkozott a molnárság ügyeivel, érveléseinknek helyet adván, ezúttal örvendetes eredményről tudathatjuk a magyar vámmolnárokat. Kartal Emil pedig, a malomügyek előadója, akit a molnárság a háború évei alatt megismert,­­de akit sokan félreismertek, mert benne a malmos üldözőjét látták, pedig ő csak hivatását teljesítette és még a megtévelyedettekkel szemben is előzékeny, elnéző volt) a neki átadott kalkulác­iók hatása folytán helyezkedett arra az álláspontra, hogy a mai vámőrlési rendeletet sürgősen korrigálni kell. Ezt a korrigálást — ami pár napon belül hivatalosan megtörténik — már most a következőkben jelenthetjük: 7. A vámmalmos őrlés és hántolás után 15 %, darálás után 12 fo vámot köteles természetben szedni. Az őröltetőnek ebből semmi vissza nem jár, tehát nem kell neki pénzt visszafizetni. (Ebből őrlésnél 12 %, darálásnál 70% a molnáré, a többit az őrlési tanúsítványok alapján egy összegben negyedévenkint vagy havonkint fogja az állampénztárba, illetve a a postatakarékpénztárba befizetni vagy az átvételnél ennyivel kevesebb b­atik javára.) A molnár keresete tehát 85 kiló búza megőrlésénél 24 korona lesz, azaz egy métermázsa őrlési díja 28 - 23 f. 2. A 4726. sz. rendelet 4. §-a meghatározza a fejkvótát. Az új szabályozás értelmében a termelőknek őrlési mennyisége korlátozva nem lesz, a részükre kiállítandó őrlési tanúsítványok mennyiséghez kötve nem lesznek, tehát a ter­melők nem kényszerülnek arra, hogy zugmalmokban és a legkülönfélébb meg nem engedett módokon dolgoztassák föl a gabonát. Ennél a pontnál fontos lesz az, hogy az elrejtett készletek előkerülhetnek, azok származását senki nem fogja kérdezni, hanem akadálytalanul lisztté őrölhetők. Nemzetmentő feladat vár a vámmalmokra, hogy ezekből a számottevő készletekből minél több jusson az ellátatlan lakosságnak. 3. A 4726. sz. rendelet 14. §-a szerint „a közélelmezési miniszter bármely malom üzemét ideiglenesen vagy véglegesen minden kártalanítási igény kizárásával beszüntetheti vagy igénybeveheti“. — Az osztályozás ki fogja mondani, hogy csakis akkor él ezzel a Gabonagyűjtés Orsz. Kormánybiztosa, ha a vizsgálat a durva kihágást bebizonyítja. De könyör­telenül élni fog vele az illetékes tényező, ha bármely malom őrlésnél 15, darálásnál 12%-nál kevesebbet tartana vissza. Az egyenlő elbánás elve igy vitetik keresztül és a kartársak a kollegiális összetartásra igy lesznek rászorítva. Egyetlen őrlés sem fog ezért panaszkodni! A „Pester Lloyd“ f. é. október hó 30-án meg­jelent esti lapjában Fischl Géza biztosító­tár­sasági igazgató czikket irt „A biztosítási társa­ságok feladatai és jövője, czimen. Miután a czikkíró a biztosítási szakmának ma egyik vezető férfia, feltehető, hogy szakmájának néze­teit és felfogását tolmácsolja mindazoknak, akik­nek folyó biztosításaik vannak és akik jövőben új biztosításokat szándékoznak kötni. Szükségét érezzük ezért annak, hogy ezen czikket kartár­sainkkal, Magyarország molnárságával — és itt értjük a nagy és kisebb, sőt a legkisebb *) A múlt számból helyszűke miatt kimaradt. — Olva­sóink hozzászólásait kérjük ezen életbevágó fontosságú kérdéshez, amely komoly akarattal megoldásra kerül­het. — A szerkesztő. A malmok biztosítási ügye.*­ malmokat egyaránt — megismertessük és hogy hozzájuk ez alkalomból néhány komoly szót intézzünk a reájuk annyira fontos biztosítási ügy dolgában. Kezdi Fischl úr czikkét avval, hogy mennyire emel­kedtek a háború kezdete óta úgy a nyerstermények, mint a gyártmányok árai és hogy a biztosított közön­ségnek csak egy töredéke veszi figyelembe biztosításai­nál ezen körülményt. Ha aztán a kár beállott, kitűnik, hogy a biztosítás csak részleges fedezetet nyújtott, mert a biztosított tárgy értéken alul volt biztosítva. Ezen értéken alul való biztosítás gyáraknál milliókra, kisebb háztartásokban is tetemes összegekre rúg. Tehát nem annyira a biztosító­társaságok, mint inkább a biztosítottak érdeke, hogy a biztosítási értékek helyes­bítése érdekében a legmesszebb menő propagandát fejtsék ki és ennek a tételnek megvilágítására praxisá­ból több példát sorol fel. így felemlíti pl. azt, hogy egy nagyiparos gyárának biztosítását 80 millióról 160 millióra emelte fel, egy malom telepének eddigi bizto­sítását ennek hat és félszeresére szándékozik felemelni, mely szembetűnő példák eléggé bizonyítják, milyen nagyok azon érdekek, melyek védelméről szó van és amelyek eddig elhanyagoltattak. Ha a közönség széles rétege csak részben is helyesbítené biztosításainak összegeit, az a biztosító­társaságok számára tetemes több bevételt jelentene. (Ez a fő!) Hogy a biztosító­társaságok a jövőben feladataikat teljesíthessék, szük­séges — szerinte, — hogy mindenekelőtt a biztosítot­tak teljesítsék kötelességüket és biztosításaikat legalább megközelítően teljes összegre kössék meg. Miután a közön­ség nagy rétegeit ilyformán eléggé tisztán és érthetően kitanította kötelességeiről, a czikkíró kedvesen arra figyelmezteti őket, hogy a biztosítási összegek feleme­lése és abból (a biztosítási társaságokhoz) befolyó bevé­telek távolról sem lesznek elégségesek arra, hogy a biz­tosító­társaságok megfelelhessenek azon követelmények­nek, melyekkel az általános drágaság következtében a tisztviselőik kielégítése és az üzleti költségek folytonos

Next