Molnárok Lapja, 1919 (26. évfolyam, 1-41. szám)
1919-11-15 / 37. szám
XXVI. évfolyam Budapest, 1919. november 22. 37. szám Sierkentség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Csáky utcza 12. Telefon : 66—66. stirgonyezim : Molnárlap !!----- .....~*0 POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja" melléklettel Blaonetóal iraki egy évre 40 K, félévre 20 K, Postatakarékpénztári checkazimla: 4S1M, Vámőrlésnél nem kell visszafizetni az őrlésnek. — Fejkvóta nélkül lehet őrölni. A szeptember 23-án megjelent 4726/1919. M. E. számú kormányrendelet 10. és 14. szakaszai kellemetlen meglepetést hoztak a vámmalmoknak, mert újra komplikált munkát, elszámolást, pénzelőlegezést és több kiadást jelentett az nekik, amellyel szemben az üzemköltségek lavinaszerűen nagyobbodtak és nőnek ma is a végtelenségbe. Eddig az időpontig 75% volt országosan az őrlési és hántolási vám, 72% a darálási, zúzási vám, melyet a molnár természetben tartozott kivenni és visszatartani. A 4726-os rendelet 10. §-a szintén természetben való levonást rendel el, de a molnár őrlésért és hántolásért csak 10%-ot, darálásért 8%-ot tarthat meg magának, a métermázsánkénti 5, illetve 4 kilogrammokat pedig készpénzben köteles az őrlésnek megfizetni. Ezen eljárás tulajdonképen nem más, mint burkolt formájú rekvirálás, amelyre a vámmolnárt akarta a rendelet felhasználni. Eltekintve attól, hogy a molnár nem rendelkezik annyi kékpénzzel (gabonáért csak ilyent fogad el a termelő), az őrlősökkel való elszámolásra nincs ideje, főleg az volt a legnehezebb, hogy az őrlés nem ment bele az ilyen rekvirálásokba, gabonáját elvitte zugmalmokba vagy földarálta maga. Lévén pedig a molnárok között is sokféle gondolkozású ember, aki kartársaival nem törődik, ezek 10%-ért is vállalták az őrlést és így a közélelmezés czéljaira sokkal kevesebb jutott, mint a régebbi módszer alapján. A román megszállás miatt lapunk nem írhatott szabadon, ezt tudja minden olvasónk. Országos molnárgyűlést sem hívhattunk össze, mert a román katonaság nem tűrte volna. Másrészt a fővárosba való utazás mostanában körülményes, időt rabló és igazán áldozatokkal (egészséges ember is belebetegszik) jár, annálfogva Jutassy Ödön a molnárság érdekében saját maga próbált megtenni minden lehetőt. A Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosa, Térfi Béla államtitkárméltósága, aki alá tartoznak a malomügyek is, aki mindenkor gyors megértéssel és a lényegbe ható szakszerűséggel foglalkozott a molnárság ügyeivel, érveléseinknek helyet adván, ezúttal örvendetes eredményről tudathatjuk a magyar vámmolnárokat. Kartal Emil pedig, a malomügyek előadója, akit a molnárság a háború évei alatt megismert,de akit sokan félreismertek, mert benne a malmos üldözőjét látták, pedig ő csak hivatását teljesítette és még a megtévelyedettekkel szemben is előzékeny, elnéző volt) a neki átadott kalkulációk hatása folytán helyezkedett arra az álláspontra, hogy a mai vámőrlési rendeletet sürgősen korrigálni kell. Ezt a korrigálást — ami pár napon belül hivatalosan megtörténik — már most a következőkben jelenthetjük: 7. A vámmalmos őrlés és hántolás után 15 %, darálás után 12 fo vámot köteles természetben szedni. Az őröltetőnek ebből semmi vissza nem jár, tehát nem kell neki pénzt visszafizetni. (Ebből őrlésnél 12 %, darálásnál 70% a molnáré, a többit az őrlési tanúsítványok alapján egy összegben negyedévenkint vagy havonkint fogja az állampénztárba, illetve a a postatakarékpénztárba befizetni vagy az átvételnél ennyivel kevesebb batik javára.) A molnár keresete tehát 85 kiló búza megőrlésénél 24 korona lesz, azaz egy métermázsa őrlési díja 28 - 23 f. 2. A 4726. sz. rendelet 4. §-a meghatározza a fejkvótát. Az új szabályozás értelmében a termelőknek őrlési mennyisége korlátozva nem lesz, a részükre kiállítandó őrlési tanúsítványok mennyiséghez kötve nem lesznek, tehát a termelők nem kényszerülnek arra, hogy zugmalmokban és a legkülönfélébb meg nem engedett módokon dolgoztassák föl a gabonát. Ennél a pontnál fontos lesz az, hogy az elrejtett készletek előkerülhetnek, azok származását senki nem fogja kérdezni, hanem akadálytalanul lisztté őrölhetők. Nemzetmentő feladat vár a vámmalmokra, hogy ezekből a számottevő készletekből minél több jusson az ellátatlan lakosságnak. 3. A 4726. sz. rendelet 14. §-a szerint „a közélelmezési miniszter bármely malom üzemét ideiglenesen vagy véglegesen minden kártalanítási igény kizárásával beszüntetheti vagy igénybeveheti“. — Az osztályozás ki fogja mondani, hogy csakis akkor él ezzel a Gabonagyűjtés Orsz. Kormánybiztosa, ha a vizsgálat a durva kihágást bebizonyítja. De könyörtelenül élni fog vele az illetékes tényező, ha bármely malom őrlésnél 15, darálásnál 12%-nál kevesebbet tartana vissza. Az egyenlő elbánás elve igy vitetik keresztül és a kartársak a kollegiális összetartásra igy lesznek rászorítva. Egyetlen őrlés sem fog ezért panaszkodni! A „Pester Lloyd“ f. é. október hó 30-án megjelent esti lapjában Fischl Géza biztosítótársasági igazgató czikket irt „A biztosítási társaságok feladatai és jövője, czimen. Miután a czikkíró a biztosítási szakmának ma egyik vezető férfia, feltehető, hogy szakmájának nézeteit és felfogását tolmácsolja mindazoknak, akiknek folyó biztosításaik vannak és akik jövőben új biztosításokat szándékoznak kötni. Szükségét érezzük ezért annak, hogy ezen czikket kartársainkkal, Magyarország molnárságával — és itt értjük a nagy és kisebb, sőt a legkisebb *) A múlt számból helyszűke miatt kimaradt. — Olvasóink hozzászólásait kérjük ezen életbevágó fontosságú kérdéshez, amely komoly akarattal megoldásra kerülhet. — A szerkesztő. A malmok biztosítási ügye.* malmokat egyaránt — megismertessük és hogy hozzájuk ez alkalomból néhány komoly szót intézzünk a reájuk annyira fontos biztosítási ügy dolgában. Kezdi Fischl úr czikkét avval, hogy mennyire emelkedtek a háború kezdete óta úgy a nyerstermények, mint a gyártmányok árai és hogy a biztosított közönségnek csak egy töredéke veszi figyelembe biztosításainál ezen körülményt. Ha aztán a kár beállott, kitűnik, hogy a biztosítás csak részleges fedezetet nyújtott, mert a biztosított tárgy értéken alul volt biztosítva. Ezen értéken alul való biztosítás gyáraknál milliókra, kisebb háztartásokban is tetemes összegekre rúg. Tehát nem annyira a biztosítótársaságok, mint inkább a biztosítottak érdeke, hogy a biztosítási értékek helyesbítése érdekében a legmesszebb menő propagandát fejtsék ki és ennek a tételnek megvilágítására praxisából több példát sorol fel. így felemlíti pl. azt, hogy egy nagyiparos gyárának biztosítását 80 millióról 160 millióra emelte fel, egy malom telepének eddigi biztosítását ennek hat és félszeresére szándékozik felemelni, mely szembetűnő példák eléggé bizonyítják, milyen nagyok azon érdekek, melyek védelméről szó van és amelyek eddig elhanyagoltattak. Ha a közönség széles rétege csak részben is helyesbítené biztosításainak összegeit, az a biztosítótársaságok számára tetemes több bevételt jelentene. (Ez a fő!) Hogy a biztosítótársaságok a jövőben feladataikat teljesíthessék, szükséges — szerinte, — hogy mindenekelőtt a biztosítottak teljesítsék kötelességüket és biztosításaikat legalább megközelítően teljes összegre kössék meg. Miután a közönség nagy rétegeit ilyformán eléggé tisztán és érthetően kitanította kötelességeiről, a czikkíró kedvesen arra figyelmezteti őket, hogy a biztosítási összegek felemelése és abból (a biztosítási társaságokhoz) befolyó bevételek távolról sem lesznek elégségesek arra, hogy a biztosítótársaságok megfelelhessenek azon követelményeknek, melyekkel az általános drágaság következtében a tisztviselőik kielégítése és az üzleti költségek folytonos