Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

Külföldi előfizetési árak: Romániában eg­y évre ..............................................32 pengő S. H. S. királyságban egy évre........—. — — — 320 dinár C. S. R­ köztársaságban egy évre — — — — — 32 pengő Félévenként is fizethető. •1191­ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja" melléklettől Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ BUDAPEST, VI., PODMANICZKY­ UTCA 31.­­ Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim* Molnárh­ip. , • Belföldi előfizetést érek U v tulajdonosoknak és bérlőknek i eg¥ 1%. — — 32 pengő, félévre — — — — 16 pengő alkalmazottaknak t­ú léjgy évről*r«lj— _ 16 pengő, félévre — — - - A p*ngő Negyedévenként is fizethető« T— ■ ■« ■» " * A magyar A Közgazdasági Társaság búza-ankétsorozatán dec. 17-én lezáródott a vita. A magyar búza minőségének és árának kérdéséhez hozzászólott minden foglalkozási ág és testület, amely ebben az országos fontosságú kérdésben érdekelve van. Dec. 17-én a sütőipar részéről elmondta a szá­mításba veendő szempontokat Vajda Béla, a Korona-kenyérgyár igazgatója, majd Rákossy Jenő ny. gazdasági iskolai tanár előadása kö­vetkezett s ezzel az elnök a hozzászólások soro­zatát berek­esztette. Hátra volna még a vita során felvetett kér­dések­ tisztázása, az ellenvélemények megtárgya­lása és egyeztetése. Ezekre januárban kerül a sor és pedig 1. Hankóczy Jen­ő reflektál a vita során elő­adását pro vagy kontra érint­ő kérdésekre (ja­nuár 7.), különösen a raktári kezelés kérdésére, amely tekintetben Strasser Alfréd homlokegye­nest ellenkező fölfogást vallott, 2. Dr. Varga István hivatalos árfolyamok ösz­­szehasonlításával ellenőrzi, hogy a vita során különböző szónokok által felsorakoztatott szám­szerű értékek, búzaárak stb. helytállók-e, általá­ban megállapítja, hogy helyes volt-e a szónokok számszerű összehasonlítása, amellyel a magyar búza és az amerikai búza idei értékesítési viszo­nyait jellemezték; erre azért van szükség, mert különösen gazda­körökben kétségbevonták ezek­nek a számadatoknak az objektivitását és úgy nyilatkoztak, hogy magánérdekből tendenciózu­san csoportosították az adatokat a hozzászólók. 3. Székács Elemér reflektál a nemesítés kér­désében egyes szónokok által kifejtett álláspon­­pontok­ra, lévén ez­ a k­érd­ő az a terület, amely a búza-ankétsorozaton a legélesebb ellentéteket vetette föl.* Ami a Vajda Béla — sütőipari nézőpontból előadott — fejtegetéseit illeti, elismeréssel kell leszögeznünk, hogy az kellemes meglepetés volt a hallgatóságra. Olyan újszerű nézőpontokat és momentumokat sorakoztatott föl, amelyekre senki sem gondolt volna, kimutatván, hogy a pékipar termelésének szinte a kulisszák mögött lefolyó, a nem szakmabeli által mindenesetre meg nem figyelt gyökeres átalakulása milyen változott igényeket támaszt a liszttel és így a búzaminőségekkel szemben is. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezt az előadást példaként oda ne állítsuk maguk elé a sütők elé és rá ne mutassunk arr­a a már több ízben kon­statált jelenségre, miszerint a sütők következetes makacssággal távoltartják magukat minden olyan megbeszéléstől, tárgyalástól, előadástól stb., ahol az ő nyersanyagjuknak, a lisztnek problémája van szőnyegén s aztán testületi gyű­léseiken és szaksajtójukban rendszerint megje­lenik egy bús kesergés, hogy »a sütőipart újra mellőzte)!« vagy »ismét határoztak rólunk, de nélkülünk«. Vajda Béla előadása mutatja, hogy minden alkalommal, amikor a búza és liszt kér­dése forog kockán, van mit mondaniuk a pékek­nek s egyúttal arra is garancia, hogy van em­berük, aki tud újat és helyeset mondani. Vegye­nek részt a jövőben is minden ilyen megnyil­vánulásban, mint pl. a jelenleg folyó búza-ankét és hallassák szavukat, mert tapasztalataikat sem a termelő, Se­m a malomipar nem nélkülözheti. Gazda, malom és pék együttműködése nélkül sohasem lesz megoldható a régi jogaiba és sze­repébe visszalépő jó magyar búza kérdése. 1. Az előadás bő kivonatban a következő: Két kérdés vár megvilágításra: 1. mely okok idézték elő a magyar búza értékesítésének válságos helyzetét;­­ 2. milyen intézkedések szükségesek, hogy e válságot enyhítsük. * A kereskedők és a malmok azt állítják, hogy bú­zánk minősége a békebeli állapothoz képest rom­lott, vagy legalább is nem felel meg a vevők mai igényeinek, mert a mienknél jobb áru ,van a piacon és éppen ezért búzáink elhelyezése az általános­ világgazdasági helyzet nehézségein túlmenőleg ne­hezült meg. A tudományos fórumok által végzett kí­sérletek azt mutatják, hogy a nemesített búzák, egy része eléri a régi magyar búza minőségét és búza vitája hogy­ a minőségben lényeges eltolódás nem­­ történt. A nemesí­tők ugyancsak hangsúlyozzák, hogy a nem­e­mesített búzák az eddigi próbák alapján legnagy részben elérik a régi magyar búzák minőségét, sőt egyes fajták azt felül is múlják. Úgy a kísérleti állomás vezetője, mint pedig nemesítőink elisme­rik és e tekintetben véleményük a kereskedők és a malmokéval is megegyezik, hogy a mi búzánk minőségileg nem mutatott haladást, ezzel szemben versenytársaink, az amerikai, legfőképpen a kanadai búzák, igen nagy mértékben felfejlődtek a kor igé­nyeihez. Mindkét részben konstatálják tehát, hogy versenytársaink megelőztek bennünket, de nem mutat­tak rá világosan, hogy melyek azok a megváltozott igények, amelyek a mai helyzetet előidézték. Ő eze­ket a szempontokat igyekezik ezúttal feltárni. Három momentum jut előtérbe: 1. a sütőipari munka éjszakai tilalma, 2. a sütőipar gépüzemre való áttérése, 3. a sütőipari termelés anyagi részének eltolódása folytán előállott új helyzet.­­ Az éjszakái mun­­a tilalma Elsősorban kell ezt említeni, nemcsak azért, mert maga a munka idejének eltolódása nagy hatással volt az áru feldolgozását illetőleg, hanem még azért is, mert ez időbeli eltolódás volt egyik tényező, mely a már háború előtt is lassú mederben megindult technikai átalakulást, a kisiparnak a gépekre való áttérését egyszerre és döntő módon, csaknem kény­szerítő erővel siettette. A sütőiparban az éjjeli munka a Népszövetség kebelén belül működő Munkaügyi Bizottság által véglegesen eltöröltetett és e konvencióhoz ma­­már az összes európai államok csatlakoztak, úgy hogy a sütőiparban az éjjeli munka fogalma teljesen fel­tűnt. A munkaidőben történt ezen változás a sütő­ipari munkának teljes átalakulását jelentette, szükség­képpen megváltoztatta az ipar igényeit a nyersanyag­gal szemben. Az éjjeli munka megszűnése ugyanis a gyakorlatban a termelési időnek felére való megrövidü­lését jelentette. Hogy segített ezen a sütő? Fokozta a sütősegédek számát és szaporította kemencés sütő­felületét. A tészta készítésénél viszont nem állt más módjában, mint az élesztőanyagok fokozása, amivel a kelesztés idejét meg lehet rövidíteni. Ehhez azon­ban nagy fontossággal bír a liszt jó minősége mert csak bőséges és jó sikértartalommal biró liszt ké­pes az ilyen forszírozott kelesztéssel megbirkózni, a gyönge liszt nem bírja ezt a hajszolt igénybe­vételt, mert ellágyul és összeesik. Sajnos, a mi liszt­jeinknek csak egy kisebb percentje alkalmas a mai sütési rendszerhez. Ezen a ponton állanak versenyen felül az amerikai lisztek, mert ezen lisztek nemcsak sikérminőségük, hanem egyéb őrlési reformok foly­tán oly összetételnek, hogy a mai termelési rend­szerhez alkalmazhatók.­­ A sütőipari technika átalakulása Ez a második nagy szempont, ami a lisztminősé­­gekkel szemben felállított követeléseket nagyban megváltoztatta. A háború előtti években az emberiség legfőbb táplálékát, a kenyeret, Európa nyugati részében 30— 40 százalék, Középeurópában 60 -80 százalék, Kelet­­európában 80—90 százalék erejéig házilag állították elő. Európa pékipara is a háború előtti eszten­dőkben a kenyeret és fehérsüteményt csaknem házi­­iparilag állította elő és legfőbb foglalkozása volt a háziasszonyok által készített kész kenyér és süte­ményfajták kisütése, sütési díj ellenében. Mi a mai helyzet? Nyugateurópában az otthoni sütés a szociális viszonyok radikális változása foly­tán csaknem ismeretlen fogalom lett, de Közép­­európában is a kenyérszükséglet 80—90 százalékát a sütőipar fedezi, sőt Keleteurópában is lecsökkent a házisütés csaknem 30—40 százalékra, a vidéki vá­rosokat és falvakat sem kivéve. Kevésbé fontos a gyárak és kisiparosok egymás­­közti aránya annál az óriási átalakulásnál, amely a kisipar körében történt a gépek bevonásával. A tisz­tán kézműipari kisipar áttért a géppel való mun­kára, amely gépek a kovász dagasztását, mester­séges kelesztését és elaprózását végzik, míg magá­ban a tészta kisütésében csak annyiban történt a kisiparban változás, hogy részben áttértek a gőz­kemencére. A gyáripar terén Amerikában és Nyugat­európában ugyancsak gyors átalakulás történt, úgy hogy ma már sorra épülnek olyan üzemek, ahol az ismert szalagrendszer segítségével a liszt bejut a dagasztógépbe és jóformán munkáskéz érintése nél­kül hull ki becsomagolva a kész kenyér, az auto­matikus gőzkemencéből.­­­­ Vizsgáljuk meg­ már most e technikai átalakulás következményeit. Ha nem is tűnt el még e sütési folyamatból a pék szakértő kezének a beavatkozása, mégis már a minimumra csökkent és minden to­vábbi törekvés oda irányul, hogy teljesen kikap­­csoltassék. Mindaddig, míg a kenyér és a sütemény­készítés háziiparilag, vagy akár kisiparilag történt, a lisztben mutatkozó egyes hiányokat ki lehetett küszöbölni, javítgatni és a kelesztési, dagasztási és egyéb részmunkálatok összehúzásával, vagy kiterjesz­tésével jó árut produkálni. A gépek bevonulása a sütőiparba természetszerűleg azt a kívánságot vál­totta ki a gyárak és iparosok körében, hogy keres­sék azt a nyersanyagot, mely a minőség egyforma.- - mgázum ..garanciát nyújt arra, hogy az egyszer . - beállított- gépek munkája az egész munkaidő alatt, heteken­, hónapokon keresztül zavartalanul folytat- ' ?. 'leí­z. Ezen kívánság felmerülése olyan termé­­szetes, hogy bővebb magyarázatra nem is szorul. "“U­Sfíi mindenki előtt érthető, hogy nagyobb ütem­ben legfontosabb a munka időbeli beállíthatósága és különösen fontos ez a sütőiparban, ahol a kész terméknek pontosan, jóformán percre kell a piacon megjelenni, hogy a fogyasztóhoz jusson. Elsősorban ezen a megbízható és egyforma minőségen nyugszik az amerikai lisztek nagyméretű elterjedése és­ a lisztek nyersanyagának, a búzáknak, minden más versenytársat megelőző értékelése a világ összes piacain.* Tehát a mai sütőipar igényei a liszt minősége tekintetében ezek: feltétlen szüksége van alapanyag­ként kiváló, bőséges sikértartalmú és elsőrangú si­­kerminségű lisztre, amelyhez azután gyengébb lisz­tek is hozzáadhatók,­­ másodsorban pedig szük­sége van olyan állandó minőségre, amely minden­kor egyformán viselkedik a technikailag beállított gépek munkája mellett. A magyar búza és liszt jelenlegi minősége nem mind e két szempontból mondható kifogástalannak. Nem találja meg a vevő a m­ai magyar piacon azt a különválasztott kiváló minőségű búzát, vagy lisztet, melyet teljes biztonsággal alapanyagul hasz­nálhat, hogy aztán a saját belföldi lisztjeit hoz­zákeverje. Másodszor nem találják meg az egyébként teljesen megfelelő minőségű magyar búzában vagy lisztekben azt az állandóságot sem, amely a mai modern sütőüzemek vezetésénél elengedhetetlen kellék. A sütőipar termelési költségei Ez a szempont is olyan, amely ugyancsak nagy hatással van a minőségi kérdés előtérbe nyomulására. Az ankét előadói fejtegették azokat a nagy árkü­lönbségeket, melyeket a kanadai elsőrangú búza­­fajták és a mi búzafajtánk árai között fennállunak és ezen fejtegetésekből láthattuk, hogy ezen árkü­lönbözetek 30—50 százalékig terjednek. Ilyen ár­­különbözetek búzában minőség és minőség között békében elképzelhetetlenek voltak. Néhány példát hoz fel, melyekből ezen árkülön­bözetek megérthetők lesznek: A fehérsütemény elő­állításánál egy kg. lisztből átlagban 23—24 darab zsemlye készíthető. Jó minőségű áru, melynek a jó liszt és minden e­gyéb jó­­anyag­­az előfeltétele, minden piacon öt fillérért, de legalább fél fillérrel jobban értékesíthető. Ha félfilléres árkülönbséget veszünk figyelembe: egy kg. liszt felsütésénél a bevételi többlet 12 fillér, tehát egy métermázsa lisztnél 12 pengő. Érthető tehát, ha a pék a megfelelő mi­nőségű lisztért 6—8 pengővel többet fizet. A sütőipari termelési költségek általában emel­kedést mutatnak a békebeli viszonyokhoz képest, a fehérsüteménynél 40—50 százalékról 100—120 szá­zalékra, a kenyértermelésnél 30—40 százalékról 80— 100 százalékra, hogy természetes és érthető az ipar azon törekvése, hogy minőségi árut állítson el elő, amely magasabb árban értékesíthető, mert magasabb el­adási árnál a magasabb rezsi könnyebben kalkulál­ható, viszont olcsóbb árunál a magasabb rezsikölt­ség kalkulálása úgyszólván lehetetlenné válik. Ezen magas termelési­­költségek egész Európában nagyon érdekes jelenséget főztek elő, amelynek már­is messzeható következményei mutatkoznak. Nevezete­sen azon tünet, hogy a sütőipari termékek ára nem követi szolgailag a nyersanyag árát, természetesen azért, mert a rezsiköltség állandó, vagy emelkedő, de semmiesetre sem csökkenő. Ha tehát a liszt ára tíz százalékkal esik, a kész tenmék ára, minthogy a termelési és egyéb anyagköltség a nyersliszt 100— 120 százaléka, csak 5 százalékkal mérsékelhető, vi­szont ily kisebb változások egyes sütőtermékeknél alig vihetők keresztül, de a kenyér­­árában is je­lentéktelenek. Ez a helyzet adta meg egész Európa sütőiparának azt az ösztönzést, hogy lehetőleg Sta­bil árak felé törekedjék és az árak ezen stabilizálását igyekszenek is megvalósítani. * Mi a teendő? Ha az előadottak alapján keressük a módokat, melyek segítségével a jelenlegi minőségi válság­nak nevezhető helyzet megjavítható, két út áll előttünk. Először: a minőségek országos feljavítása, kiválasztott magvak vetése által. Ez a mód csak nagyon hosszú idő múltán ígér eredményt, amely idő alatt búzánk hírneve továbbra is szenvedni fog.­­ Másodszor: azonnali alkalmazkodás a piacok igé­nyeihez, azaz kiválasztása és megjelölése azon búza­tételeknek, amelyek kiválóságuknál fogva különleges értéket képviselnek. Bármennyire nehéznek is lát­szik a kérdés ilyetén való megoldása, mégis ezen eljárás elkerülhetetlen és hazánk jelenlegi búzater­melési helyzete egyenesen e módot írja elő. A feladat tehát adva van. Alkalmazni azt az­ elméletet, amely minden gabonaexportáló állam elő­írása, a legjobb ám exportálandó, a gyengébb mi­nőségű a belföldi fogyasztás céljaira használandó fel. Nálunk ez az elv annál könnyebben vihető ke­resztül, mert a mi exportárunk egy körülhatárolt, elég­ egységes területen terem, másrészt a megmaradt gyengébb áru még mindig egy jó átlag sütésre al­kalmas produktumot ad. Szükséges tehát, hogy a tiszavidéki búzának kellő osztályozás után minden

Next