Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

támogatás és exportkedvezmény megadassák, hogy útját kifelé minél könnyebben megtalálja. A du­nántúli és egyéb gyengébb búzáknak pedig ked­vezmények adandók, hogy utat találjanak a belső fogyasztás centrumai felé.* Az állami beavatkozástól való félelem akkor, ami­kor fogyasztó országaink malmaikat törvénnyel kény­szerítik a belföldi búza felhasználására, nem le­het ok arra, hogy a dolgok továbbra is a jelen­legi mederben haladjanak. II. Kákossy Jenő ny. gazdasági iskolai tanár volt a búza-ankét hozzászólóinak sorában az utolsó. Előadása bevezetésében rámutatott arra, hogy dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő a Házban a magyar búza szempontjából nagy­­fontosságú interpellációt intézett a földművelés­­ügyi miniszterhez, aki nyomban válaszolt is. Ezt a nagyon fontos interpellációt az egész magyar sajtó elhallgatta, mintha el sem mondták volna. Egyedül a Molnárok­­­La­pja volt az, amely részletesen leközölte és foglalkozott vele. Rákossy Jenő előadása három főbb pontra tagozható: 1. Sürgette az Országos, Gabona- és Liszt­­kísérleti Állomás azonnali kibővítését és meg­felelő anyagi támogatását, 2. javasolta a nemesített vetőmagvak minő­ségi felülvizsgálását és állandó ellenőrzését, 3. végül fölvetette a kérdést, hogy revízióra szorul-e Hankóczy Jenő lisztminősítő eljárása. * Az előadó részletesen és nagy ügyszeretettel ki­mutatta, hogy a Gabona- és Liszkisérleti Állomás mai berendezésével, korlátolt anyagi erejével, kor­látolt és elégtelen számú személyzetével nem töltheti be végtelen fontosságú feladatát. Ennek az intéz­ménynek már húsz évvel ezelőtt létre kellett volna jönnie. Ha meg lett volna és irányíthatta volna a magyar búzatermelést, ma nem járna előttünk Kanada annyira és­ ma nem volna magyar­ búzaválság. Az Állomás azonban mai formájában csak torzképe annak, aminek lennie kellene. Ha a személyzet reg­gel 9-től este 7-ig dolgozik, akkor naponta 20 búza­­mintával végezhet. Ha az előírt hivatalos időt tar­taná be, azaz 9—2-ig volna a munkaidő, akkor naponta csak 8 búzaminta kerülhetne teljes mér­tékű elemzés alá. A katasztermunkálatok során 1600 mintát kell vizsgálnia, malmok, gazdák stb. ,is tö­megesen viszik a vizsgálandó mintákat, tanfolyamo­kat is kellene tartania. Hogyan jut ilyen körül­mények között idő tudományos búvárkodásra, ami elsősorban volna feladata az Állomásnak ? * Sürgette az előadó, hogy a Gabona- és Liszt­­kísérleti Állomás utasíttassé­k a már törzsköny­vezett nemesített búzatörzsek­ haladéktalan meg­vizsgálására és a selejtezőn­épk kijelölésére. Az állami törzskönyvbe felveendő nemesített faj­táknál első feltétel volna az, hogy minősítésük a Manitoba I-et elérje. Ilyen szigorú mérték nél­kül Amerikával sohasem fogunk megbirkózhatni. Amerika tovább fogja fejleszteni búzaminőségét. Ezért kell a magyar búzatermelés regenerálásá­nál mindjárt szigorú mértéket alkalmazni és a Manitoba I-et, mint minőségi alsó határt fölállítani.* Arra a kérdésre, hogy váljon revízióra szo­rul-e Hankóczy Jenő búza- és lisztminősítő mód­szere, az előadó — aki maga is részt vett, az Állomásnak­ első gabona- és lisztminősítő tan­folyamán és azóta is tudományosan búvárkodik a búza- és lisztkérd­ések terén — határozott »nemk»-mel felel. Előadásának­ ez a része szó­szerinti szövegben a következő: Székács Elemér szószerint ezt mondta: »Ha a Hankóczy-féle minőségi értékszámokat az ugyancsak az intézetben végzett sütési ered­ményekkel hasonlítjuk össze, úgy arra a meg­állapításra kell jutnunk, hogy azok egymással nem kongruensek, tehát szerény véleményem sze­rint a minőségi értékszámozás még bizonyos ja­vításokra szorul.« . Én a tanfolyamon azt tanultam, hogy a külső tulajdonságokra jellemző minőségi adatokat (hekto­liter-súly, 1000 szem súlya, 1000 szem térfogata, fajsúly, tisztaság, acélosság, szemek száma 100 gr-ban) azért állapítjuk meg, hogy egyenként külön-külön, továbbá összevetve ezeket, biztos alapunk és szilárd támasztékunk legyen a külső minősítésre, azonban a külső minőségi adatokat nem szabad összetévesz­tenünk a belső tulajdonságokat feltüntető minőségi értékszámmal, mely utóbbi a süthetőség­ről nyújt tá­jékoztatást. A külső minőségi adatok, amelyek a malomipar szempontjából értékesek és a süthetőséget kifejező minőségi értékszám két különböző tudományos foga­lom, amelyek bizony rendszerint nem egyezők. Egy nagyon durva hasonlattal fogom megvilágítani a kérdést és rögtön tiszta képet nyerünk a dologról gyakorlati értelemben. Valamely kajlaszarvú, pety­­tyes fényszájú, félcsipejű, a fajtajellegtől elütő tehén — tegyük fel — ad évenként­­5000 liter tejet és ezt a tehenet egy mintaszerű tehenészetből mégis kimustrálják, mert küllem tekintetében nem felel meg, pedig használati értéke (5000 liter tej) igen magas. Ezzel szemben meg fogjuk hagyni tehe­nészetünkben a 3800 liter tejet adó tehenet, ha a fajtajellegnek minden tekintetben megfelel, küllemi tekintetben kifogástalan és mintaszerű. A búzánál a külső tulajdonságokat ismertető minő­ségi adatok adják a küllemet, a külső szépséget, a szemre nézve esztétikusat, vonzót és a búza ezek alapján kerül a tőzsdei forgalomba, a malomipari forgalomba s ma még a malomipari­­értéknek is ez kifejezője. A minőségi adatok között ugyanis leg­fontosabb szerepe van a hektolitersúlynak és a ma­lomipar szempontjából tényleg igaz az, hogy a na­gyobb hektolitersúlyú búzákból többnyire nagyobb mennyiségű (de nem szükségképpen jobb sű­thető­­ség­ű) lisztet lehet kiőrölni, így azután az adók­, vevők a minőségi adatokat a közhasználatban és gyakorlatilag értéktényezőkké avatták, más szóval: a búzát pénzben ezek szerint fizetik. Már most a süthetőség, vagyis az igazi belső ér­ték (a hasonlatban az 5000 liter tej) egészen más dolog és ezt a süthetőséget juttatja kifejezésre gya­korlatilag a Hankóczy-lézeg minőségi értékszám. Hankóczy Jenő előadásában ez áll: »Ezen számadatok közül a süthetőségi értékre nézve a legfontosabbak. E minőségi értékszámokban semmiféle ellentmondás és érthetetlenség nincs. A Manitoba V. búza 103.25­, a Manitoba I. búza 91.80 minőségi értékszámmal szerepel. A Manitoba V. belső értékre, vagyis sű­t­­hetőségre nézve tényleg jobb is, ami számszerűleg is megnyilvánul abban, hogy vízfelvevőképessége 69 °/o a Manitoba I. 67 o/o-ával szemben és tésztaellenállása 21 mm. a másik 11 mm-ével szemben, tehát gyakor­latilag a Manitoba V. búza lisztjéből — kedvezőbb belső összetétele következtében — súlyosabb és na­gyobb térfogatú süteményt lehet előállítani. Az elmondottak fényt vetnek arra a nagyon ér­dekes jelenségre, amit nálunk talán még sok szak­ember sem méltatott kellő módon figyelemre, arra tudniillik, hogy Amerika a Manitoba I., II., III., számú búzákat igen szívesen kiereszti más orszá­gokba, míg a IV., V. és VI. számú minőségeket otthon lisztté dolgozza fel. (Vagyis az alkalmazott hasonlat szerint: a szép küllemű, a látóérzék számára esztétikus tehenet 3500 liter tej hozammal drágás pénzért eladja, a küllemi tekintetben alsórendű te­henet otthontartja és 5000 liter tejet fej el tőle.) Itt is bemutatkozik nekünk az okos, gyorsgondolko­dású, üzleti érzékű, szakképzett és praktikus ame­rikaiak nagyszerű eszejárása s élelmessége, amellyel elérik, hogy a Manitoba I. II., III. számú búzákért több pénzt kapnak; a Manitoba IV., V., VI. számú búzák felőrlése következtében az amerikai malmok olcsó árban a legjobb minőségű javító keverésre alkalmas (ú. n. esszencia-) lisztekhez jutnak hozzá, melyek az Európában megőrölt Manitoba-búzák liszt­jeinek igen erős versenytársai. * A dolog természete, a természeti erők beláthatatlan és előre ki nem számítható folyamata, játéka hozza magával — amint a nagyon is vázlatosan elmondot­takból megítélhetjük — hogy a süthetőségre vo­natkozó számadatokat egyáltalán nem tekinthetjük 100 százalékig értékmeghatározóknak. Ezt minden e téren jártas szakember tudja, akik előtt nagyon is tisztán áll, hogy a süthetőséget igen nagy mér­tékben befolyásolják olyan tényezők, amelyeket em­berileg előrelátni, meghatározni képtelenek vagyunk, mert a természeti erők titkos működését megregu­­lázni s e természeti előnyilvánulás hatásaképpen elő­álló eredményeket módosítani, megváltoztatni ma még — sajnos — nem tudjuk. De ez a felette izgató, kérdés állandó, nem lankadó s mélyreható kuta­tást követel, így tehát el kell ismernünk, hogy a süthetőségre alapított minősítő értékszámok ez idő szerint bizonyos fokban tökéletlenek. Ezt a nézetet vallják a külföldi szakemberek is. Miután azon­ban exaktabb vizsgálómódok eddig nem állanak még a tudomány rendelkezésére, ennélfogva kényszerűség­ből Magyarországon éppen úgy, mint mindenütt a világon, a süthetőség megállapítására a szárazsikér­­°/o-ot, a tésztaellenállást és a vízfelvevőképesség szá­zalékát veszik alapul.­­ Felvetődik az a kérdés is, hogy ha a Hankóczy­­minősítés revízióra szorul, akkor mely országtól­­ve­gyük át a búza és búzaliszt­­minőségvizsgálatának tudományos módszerét. Amerikában, Németországban, Franciaországban és az egész világon a közös alapelvben teljesen hasonló eljárásokkal minősítik a búzát és a búzalisztet, azon­ban egyik módszer sem annyira pontos, megbízható s tökéletes, mint a magyar vizsgálómód, hiszen amit a külföld e téren a nagyvilágnak­­büszkén bemutat, az tulajdonképpen nem más, mint a Hankóczy Jenő által megteremtett, speciálisan magyar eredetű, tu­dományos minősítő módszernek utánzata. Ne men­jünk tehát máshova, mikor nálunk van a legtökéle­tesebb módszer s amikor a revízióval csak rosz­­szul járnánk.­­ Molnárlevél A kicsi csermelyek patakokba, a patakok folyókba, a folyók folyamokba, a folyamok a tengerbe... A nagy egész parányi része csak A tegerbe ömlő kicsi patak — Amely szabadon folyt addig medrében, Azután elvész az ár tömegében ... Hullámhegyekre hág, örvényben forr De ott van és súlya van — mindenkor!* Gazdasági életünk is ezt a természeti törvényt kö­veti. A kicsinyek, a parányok munkája, szorgalma teremti a jólétet fölfelé. A gazdasági élet vérkerin­gése a forrást­ól, a munkától indul el és ömlik tovább, amíg a tőkében­, a tőke halmozódásában hág hullám­­h­egyekre... A súly mégis a parányokon nyugszik. Egy nemzet jólétének nem tőkehalm­aza az érték­mérője, hanem az, hogy el tudja-e látni dolgozóit emberséges életfeltételekkel, tehát munkával, ke­nyérrel. A csermely nem hordhat gályát, mert hiszen ha egy száraz ág belehull, az is kitérítheti útjából, bár meg nem akaszthatja annak folyását. Ugy­e, mennyire hihetetlen és lehetetlen volna, ha a csermelyekre gá­lyákat akarnánk építeni. Ez csak akkor észszerű, ha már a sok csermely folyóra­ dagad. Mégis mi történne akkor, ha az összes csermelyek forrását be akarnék dugni? Lehetséges volna-e ez? Milyen formában törne ki az áradat? Még gondolatnak is merész ez a fel­tevés és mégis mintha ilyes valami történne a sze­meink előtt. A kicsinyek, a parányok aránytalan meg­terhelése, a források betömése ... »Szegény embert az ág is húzza« — ha valaha igaz volt ez a közmondás, úgy ez ma már az Égre kiált... Munkáskezek ölbe téve, vagy ökölbe szorulva — várnak. Várjon mire? Van-e mire? « Szinte előrelátható volt, hogy a kisebb vízimal­mokra nehéz idők következnek. A háború alatt és az azt követő néhány évben, anyagilag utolérték ma­gukat és bizonyos erősségre tettek szert. Adósságaiktól könnyen szabadultak. Vámkeresetüket, álattenyészté­­süket jól tudták értékesíteni, a pénzt élére rakták vagy ingatlan javakat szereztek, de üzemeiket bizony elhanyagolták. Ismét kisiklasztották kezükből azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel őrlőfeleiket állandóan, a versennyel lépést tartva maguknak meg­tarthatták volna. Lekéstek egy kissé. Talán jobban, mint ahogy ők maguk is gondolják. És most a dekonjunktúra legmélyebb szintjén kap­kodnak, tanácstalanul állanak, úgyszólván kiszolgál­tatva magukat a nagyobbak gyilkos versenyének. Egymás ellen fordulnak, egymást nyomják — ahogy lehet — csavarozással, vámleszállítással. Hallottam egy öreg zalai molnárról, aki 82 éves koráig nem csuvározott, azt mondta: amiig­­él, ő ezt nem teszi és mégis a 83. évében odajutott, hogy muszáj. Nem­ fér a fejembe ez a muszáj... Várjon ha egy sem csuvározna, mozsárba törné-e meg a magyar a bú­záját? Ha mind csavároz, vájjon több jut-e egynek­­egynek? De így sem megy, inkább ők maguk men­nek — hellyel-közzel — át­adja a küzdőteret má­soknak . .„ Hallottam egy egri molnárról, aki a féktelen ver­senyzőket úgy tette lehetetlenné, hogy egy évig ingyen őrölt, addig amíg a molnártársak észretér­tek... Ez azonban már régen volt, az utódai már inkább csavaroznak, ami tulajdonképpen egyre megy. Ilyen gesztusok ma máig nem történhetnek, pedig kár, így is, úgy is kár. Már régóta figyelem ezeket a kisüzemeket. A mo­dernizálódás kezdetén, amikor a parasztőrlésről a­­szi­­tásőrlésre tértek át, minden vidéknek megvolt a maga régi, megbízható malomcsináló mestere, aki szerény igényeivel összeeszkábálta a nadrágszitaszek­­rényt, az »oblastert«, a »száj­bért«, majd később a hömbölgő szitát (cilinder), a »szob­ért« (Sortierer), a »Staubert«. Egy ideig, évtizedekig ment ez a »fa­tengelyes« molnárkodás elég szépen és elég jó ered­ménnyel. Egy ilyen kis üzem biztos egzisztenciát nyújtott a gazdájának, sőt egy-két dolgozónak is. Hanem aztán jöttek a fránya gőzmalmok,­­hengerszék­­jeikkel, gyors őrlésükkel, ők, a fatengelyesek — le­késtek. Amíg a régi kövek a fogaskerékről orsóval haj­tódtak, a cilinder meghajtása a kerék gerendelyé­­ről, a száj­her a cilinder tengelyéről, az oblástor a szarvasról, a Stauber’ szintén egy orsós előtétről hajtódott, még megjárta, mert mégis végzett. A hengerszékek beállításához mér transzmisszió kellett, egyszeres, esetleg kétszeres előtét, fogaskere­kekkel. Itt aztán a kismolnárt nagy csalódás érte. Nem tudta elérni azt a végzőképességet,­­lamit a régi egyszerű szerkezettel. Azok a régi malomcsinálók, akik molnárok voltak, nagyon jól tudták, mi kell a kismolnárnak: mek­kora cilinder, szek­ér, oblastor, Stauber, hogy Imeg ne »nyűgözzék« a malmot, hogy az mindig »vígan« mehessen jó vízjárás idején, »hangos« vízzel, ép így, ha »fogni« kellett a vizet. A hengerszek­éra berendezkedése már meghaladta az erőt. A régi malomcsinálók utódai már technikai­lag képzettebben megnőttek. Kinőttek a kicsiségek­ből és a technika fejlődéséből kiröppentek ezek a kis üzemek. Ha szétnézünk kissé, megdöbbenve kell észrevennünk, hogy alig van az ilyen kis üze­mek részére könnyű, célszerű és észszerű kis gép­egység. Oser kremsi gépgyár és Ganz készített ugyan kisebb hengerszékeket. Jakab István is szer­kesztett ügyes kis síkszitákat (de ez még a kezdet­legesség jegyét viseli magán) és ezekkel ki is merült a kis üzemek fejlődésének lehetősége. Hiányzik egy * Töredék a »Hagy úton« című kézirataimból. Száraz Tészta­Vízfelvevő­Minőségi siker ellenállás képesség érték­e/o mm. o/o szám Manitoba I. 13.80 11.— 67.— 91.80 Manitoba II. 12.30 11.70 66.— 90.— Manitoba III. 12.10 14.— 66.— 92.10 Manitoba IV. 13.05 14.30 68.— 95.35 Manitoba V. 13.25 21.— 69.— 103.25« 5­0-55 HP üzemátala­­kítás miatt Komplett, faszéntüzelésü gene­rátorral és összes tartozékaival. _____.-1 ü­zemben megtekinthető. —­......... STADLER MIHÁLY RT. gyárában, Bpest, VI., Szent László­ út 60-64. Kedvező fizetési feltétel:­­4«

Next