Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
támogatás és exportkedvezmény megadassák, hogy útját kifelé minél könnyebben megtalálja. A dunántúli és egyéb gyengébb búzáknak pedig kedvezmények adandók, hogy utat találjanak a belső fogyasztás centrumai felé.* Az állami beavatkozástól való félelem akkor, amikor fogyasztó országaink malmaikat törvénnyel kényszerítik a belföldi búza felhasználására, nem lehet ok arra, hogy a dolgok továbbra is a jelenlegi mederben haladjanak. II. Kákossy Jenő ny. gazdasági iskolai tanár volt a búza-ankét hozzászólóinak sorában az utolsó. Előadása bevezetésében rámutatott arra, hogy dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő a Házban a magyar búza szempontjából nagyfontosságú interpellációt intézett a földművelésügyi miniszterhez, aki nyomban válaszolt is. Ezt a nagyon fontos interpellációt az egész magyar sajtó elhallgatta, mintha el sem mondták volna. Egyedül a MolnárokLapja volt az, amely részletesen leközölte és foglalkozott vele. Rákossy Jenő előadása három főbb pontra tagozható: 1. Sürgette az Országos, Gabona- és Lisztkísérleti Állomás azonnali kibővítését és megfelelő anyagi támogatását, 2. javasolta a nemesített vetőmagvak minőségi felülvizsgálását és állandó ellenőrzését, 3. végül fölvetette a kérdést, hogy revízióra szorul-e Hankóczy Jenő lisztminősítő eljárása. * Az előadó részletesen és nagy ügyszeretettel kimutatta, hogy a Gabona- és Liszkisérleti Állomás mai berendezésével, korlátolt anyagi erejével, korlátolt és elégtelen számú személyzetével nem töltheti be végtelen fontosságú feladatát. Ennek az intézménynek már húsz évvel ezelőtt létre kellett volna jönnie. Ha meg lett volna és irányíthatta volna a magyar búzatermelést, ma nem járna előttünk Kanada annyira és ma nem volna magyar búzaválság. Az Állomás azonban mai formájában csak torzképe annak, aminek lennie kellene. Ha a személyzet reggel 9-től este 7-ig dolgozik, akkor naponta 20 búzamintával végezhet. Ha az előírt hivatalos időt tartaná be, azaz 9—2-ig volna a munkaidő, akkor naponta csak 8 búzaminta kerülhetne teljes mértékű elemzés alá. A katasztermunkálatok során 1600 mintát kell vizsgálnia, malmok, gazdák stb. ,is tömegesen viszik a vizsgálandó mintákat, tanfolyamokat is kellene tartania. Hogyan jut ilyen körülmények között idő tudományos búvárkodásra, ami elsősorban volna feladata az Állomásnak ? * Sürgette az előadó, hogy a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás utasíttassék a már törzskönyvezett nemesített búzatörzsek haladéktalan megvizsgálására és a selejtezőnépk kijelölésére. Az állami törzskönyvbe felveendő nemesített fajtáknál első feltétel volna az, hogy minősítésük a Manitoba I-et elérje. Ilyen szigorú mérték nélkül Amerikával sohasem fogunk megbirkózhatni. Amerika tovább fogja fejleszteni búzaminőségét. Ezért kell a magyar búzatermelés regenerálásánál mindjárt szigorú mértéket alkalmazni és a Manitoba I-et, mint minőségi alsó határt fölállítani.* Arra a kérdésre, hogy váljon revízióra szorul-e Hankóczy Jenő búza- és lisztminősítő módszere, az előadó — aki maga is részt vett, az Állomásnak első gabona- és lisztminősítő tanfolyamán és azóta is tudományosan búvárkodik a búza- és lisztkérdések terén — határozott »nemk»-mel felel. Előadásának ez a része szószerinti szövegben a következő: Székács Elemér szószerint ezt mondta: »Ha a Hankóczy-féle minőségi értékszámokat az ugyancsak az intézetben végzett sütési eredményekkel hasonlítjuk össze, úgy arra a megállapításra kell jutnunk, hogy azok egymással nem kongruensek, tehát szerény véleményem szerint a minőségi értékszámozás még bizonyos javításokra szorul.« . Én a tanfolyamon azt tanultam, hogy a külső tulajdonságokra jellemző minőségi adatokat (hektoliter-súly, 1000 szem súlya, 1000 szem térfogata, fajsúly, tisztaság, acélosság, szemek száma 100 gr-ban) azért állapítjuk meg, hogy egyenként külön-külön, továbbá összevetve ezeket, biztos alapunk és szilárd támasztékunk legyen a külső minősítésre, azonban a külső minőségi adatokat nem szabad összetévesztenünk a belső tulajdonságokat feltüntető minőségi értékszámmal, mely utóbbi a süthetőségről nyújt tájékoztatást. A külső minőségi adatok, amelyek a malomipar szempontjából értékesek és a süthetőséget kifejező minőségi értékszám két különböző tudományos fogalom, amelyek bizony rendszerint nem egyezők. Egy nagyon durva hasonlattal fogom megvilágítani a kérdést és rögtön tiszta képet nyerünk a dologról gyakorlati értelemben. Valamely kajlaszarvú, petytyes fényszájú, félcsipejű, a fajtajellegtől elütő tehén — tegyük fel — ad évenként5000 liter tejet és ezt a tehenet egy mintaszerű tehenészetből mégis kimustrálják, mert küllem tekintetében nem felel meg, pedig használati értéke (5000 liter tej) igen magas. Ezzel szemben meg fogjuk hagyni tehenészetünkben a 3800 liter tejet adó tehenet, ha a fajtajellegnek minden tekintetben megfelel, küllemi tekintetben kifogástalan és mintaszerű. A búzánál a külső tulajdonságokat ismertető minőségi adatok adják a küllemet, a külső szépséget, a szemre nézve esztétikusat, vonzót és a búza ezek alapján kerül a tőzsdei forgalomba, a malomipari forgalomba s ma még a malomipariértéknek is ez kifejezője. A minőségi adatok között ugyanis legfontosabb szerepe van a hektolitersúlynak és a malomipar szempontjából tényleg igaz az, hogy a nagyobb hektolitersúlyú búzákból többnyire nagyobb mennyiségű (de nem szükségképpen jobb sűthetőségű) lisztet lehet kiőrölni, így azután az adók, vevők a minőségi adatokat a közhasználatban és gyakorlatilag értéktényezőkké avatták, más szóval: a búzát pénzben ezek szerint fizetik. Már most a süthetőség, vagyis az igazi belső érték (a hasonlatban az 5000 liter tej) egészen más dolog és ezt a süthetőséget juttatja kifejezésre gyakorlatilag a Hankóczy-lézeg minőségi értékszám. Hankóczy Jenő előadásában ez áll: »Ezen számadatok közül a süthetőségi értékre nézve a legfontosabbak. E minőségi értékszámokban semmiféle ellentmondás és érthetetlenség nincs. A Manitoba V. búza 103.25, a Manitoba I. búza 91.80 minőségi értékszámmal szerepel. A Manitoba V. belső értékre, vagyis sűthetőségre nézve tényleg jobb is, ami számszerűleg is megnyilvánul abban, hogy vízfelvevőképessége 69 °/o a Manitoba I. 67 o/o-ával szemben és tésztaellenállása 21 mm. a másik 11 mm-ével szemben, tehát gyakorlatilag a Manitoba V. búza lisztjéből — kedvezőbb belső összetétele következtében — súlyosabb és nagyobb térfogatú süteményt lehet előállítani. Az elmondottak fényt vetnek arra a nagyon érdekes jelenségre, amit nálunk talán még sok szakember sem méltatott kellő módon figyelemre, arra tudniillik, hogy Amerika a Manitoba I., II., III., számú búzákat igen szívesen kiereszti más országokba, míg a IV., V. és VI. számú minőségeket otthon lisztté dolgozza fel. (Vagyis az alkalmazott hasonlat szerint: a szép küllemű, a látóérzék számára esztétikus tehenet 3500 liter tej hozammal drágás pénzért eladja, a küllemi tekintetben alsórendű tehenet otthontartja és 5000 liter tejet fej el tőle.) Itt is bemutatkozik nekünk az okos, gyorsgondolkodású, üzleti érzékű, szakképzett és praktikus amerikaiak nagyszerű eszejárása s élelmessége, amellyel elérik, hogy a Manitoba I. II., III. számú búzákért több pénzt kapnak; a Manitoba IV., V., VI. számú búzák felőrlése következtében az amerikai malmok olcsó árban a legjobb minőségű javító keverésre alkalmas (ú. n. esszencia-) lisztekhez jutnak hozzá, melyek az Európában megőrölt Manitoba-búzák lisztjeinek igen erős versenytársai. * A dolog természete, a természeti erők beláthatatlan és előre ki nem számítható folyamata, játéka hozza magával — amint a nagyon is vázlatosan elmondottakból megítélhetjük — hogy a süthetőségre vonatkozó számadatokat egyáltalán nem tekinthetjük 100 százalékig értékmeghatározóknak. Ezt minden e téren jártas szakember tudja, akik előtt nagyon is tisztán áll, hogy a süthetőséget igen nagy mértékben befolyásolják olyan tényezők, amelyeket emberileg előrelátni, meghatározni képtelenek vagyunk, mert a természeti erők titkos működését megregulázni s e természeti előnyilvánulás hatásaképpen előálló eredményeket módosítani, megváltoztatni ma még — sajnos — nem tudjuk. De ez a felette izgató, kérdés állandó, nem lankadó s mélyreható kutatást követel, így tehát el kell ismernünk, hogy a süthetőségre alapított minősítő értékszámok ez idő szerint bizonyos fokban tökéletlenek. Ezt a nézetet vallják a külföldi szakemberek is. Miután azonban exaktabb vizsgálómódok eddig nem állanak még a tudomány rendelkezésére, ennélfogva kényszerűségből Magyarországon éppen úgy, mint mindenütt a világon, a süthetőség megállapítására a szárazsikér°/o-ot, a tésztaellenállást és a vízfelvevőképesség százalékát veszik alapul. Felvetődik az a kérdés is, hogy ha a Hankóczyminősítés revízióra szorul, akkor mely országtólvegyük át a búza és búzalisztminőségvizsgálatának tudományos módszerét. Amerikában, Németországban, Franciaországban és az egész világon a közös alapelvben teljesen hasonló eljárásokkal minősítik a búzát és a búzalisztet, azonban egyik módszer sem annyira pontos, megbízható s tökéletes, mint a magyar vizsgálómód, hiszen amit a külföld e téren a nagyvilágnakbüszkén bemutat, az tulajdonképpen nem más, mint a Hankóczy Jenő által megteremtett, speciálisan magyar eredetű, tudományos minősítő módszernek utánzata. Ne menjünk tehát máshova, mikor nálunk van a legtökéletesebb módszer s amikor a revízióval csak roszszul járnánk. Molnárlevél A kicsi csermelyek patakokba, a patakok folyókba, a folyók folyamokba, a folyamok a tengerbe... A nagy egész parányi része csak A tegerbe ömlő kicsi patak — Amely szabadon folyt addig medrében, Azután elvész az ár tömegében ... Hullámhegyekre hág, örvényben forr De ott van és súlya van — mindenkor!* Gazdasági életünk is ezt a természeti törvényt követi. A kicsinyek, a parányok munkája, szorgalma teremti a jólétet fölfelé. A gazdasági élet vérkeringése a forrástól, a munkától indul el és ömlik tovább, amíg a tőkében, a tőke halmozódásában hág hullámhegyekre... A súly mégis a parányokon nyugszik. Egy nemzet jólétének nem tőkehalmaza az értékmérője, hanem az, hogy el tudja-e látni dolgozóit emberséges életfeltételekkel, tehát munkával, kenyérrel. A csermely nem hordhat gályát, mert hiszen ha egy száraz ág belehull, az is kitérítheti útjából, bár meg nem akaszthatja annak folyását. Ugye, mennyire hihetetlen és lehetetlen volna, ha a csermelyekre gályákat akarnánk építeni. Ez csak akkor észszerű, ha már a sok csermely folyóra dagad. Mégis mi történne akkor, ha az összes csermelyek forrását be akarnék dugni? Lehetséges volna-e ez? Milyen formában törne ki az áradat? Még gondolatnak is merész ez a feltevés és mégis mintha ilyes valami történne a szemeink előtt. A kicsinyek, a parányok aránytalan megterhelése, a források betömése ... »Szegény embert az ág is húzza« — ha valaha igaz volt ez a közmondás, úgy ez ma már az Égre kiált... Munkáskezek ölbe téve, vagy ökölbe szorulva — várnak. Várjon mire? Van-e mire? « Szinte előrelátható volt, hogy a kisebb vízimalmokra nehéz idők következnek. A háború alatt és az azt követő néhány évben, anyagilag utolérték magukat és bizonyos erősségre tettek szert. Adósságaiktól könnyen szabadultak. Vámkeresetüket, álattenyésztésüket jól tudták értékesíteni, a pénzt élére rakták vagy ingatlan javakat szereztek, de üzemeiket bizony elhanyagolták. Ismét kisiklasztották kezükből azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel őrlőfeleiket állandóan, a versennyel lépést tartva maguknak megtarthatták volna. Lekéstek egy kissé. Talán jobban, mint ahogy ők maguk is gondolják. És most a dekonjunktúra legmélyebb szintjén kapkodnak, tanácstalanul állanak, úgyszólván kiszolgáltatva magukat a nagyobbak gyilkos versenyének. Egymás ellen fordulnak, egymást nyomják — ahogy lehet — csavarozással, vámleszállítással. Hallottam egy öreg zalai molnárról, aki 82 éves koráig nem csuvározott, azt mondta: amiigél, ő ezt nem teszi és mégis a 83. évében odajutott, hogy muszáj. Nem fér a fejembe ez a muszáj... Várjon ha egy sem csuvározna, mozsárba törné-e meg a magyar a búzáját? Ha mind csavároz, vájjon több jut-e egynekegynek? De így sem megy, inkább ők maguk mennek — hellyel-közzel — átadja a küzdőteret másoknak . .„ Hallottam egy egri molnárról, aki a féktelen versenyzőket úgy tette lehetetlenné, hogy egy évig ingyen őrölt, addig amíg a molnártársak észretértek... Ez azonban már régen volt, az utódai már inkább csavaroznak, ami tulajdonképpen egyre megy. Ilyen gesztusok ma máig nem történhetnek, pedig kár, így is, úgy is kár. Már régóta figyelem ezeket a kisüzemeket. A modernizálódás kezdetén, amikor a parasztőrlésről aszitásőrlésre tértek át, minden vidéknek megvolt a maga régi, megbízható malomcsináló mestere, aki szerény igényeivel összeeszkábálta a nadrágszitaszekrényt, az »oblastert«, a »szájbért«, majd később a hömbölgő szitát (cilinder), a »szobért« (Sortierer), a »Staubert«. Egy ideig, évtizedekig ment ez a »fatengelyes« molnárkodás elég szépen és elég jó eredménnyel. Egy ilyen kis üzem biztos egzisztenciát nyújtott a gazdájának, sőt egy-két dolgozónak is. Hanem aztán jöttek a fránya gőzmalmok,hengerszékjeikkel, gyors őrlésükkel, ők, a fatengelyesek — lekéstek. Amíg a régi kövek a fogaskerékről orsóval hajtódtak, a cilinder meghajtása a kerék gerendelyéről, a szájher a cilinder tengelyéről, az oblástor a szarvasról, a Stauber’ szintén egy orsós előtétről hajtódott, még megjárta, mert mégis végzett. A hengerszékek beállításához mér transzmisszió kellett, egyszeres, esetleg kétszeres előtét, fogaskerekekkel. Itt aztán a kismolnárt nagy csalódás érte. Nem tudta elérni azt a végzőképességet,lamit a régi egyszerű szerkezettel. Azok a régi malomcsinálók, akik molnárok voltak, nagyon jól tudták, mi kell a kismolnárnak: mekkora cilinder, szekér, oblastor, Stauber, hogy Imeg ne »nyűgözzék« a malmot, hogy az mindig »vígan« mehessen jó vízjárás idején, »hangos« vízzel, ép így, ha »fogni« kellett a vizet. A hengerszekéra berendezkedése már meghaladta az erőt. A régi malomcsinálók utódai már technikailag képzettebben megnőttek. Kinőttek a kicsiségekből és a technika fejlődéséből kiröppentek ezek a kis üzemek. Ha szétnézünk kissé, megdöbbenve kell észrevennünk, hogy alig van az ilyen kis üzemek részére könnyű, célszerű és észszerű kis gépegység. Oser kremsi gépgyár és Ganz készített ugyan kisebb hengerszékeket. Jakab István is szerkesztett ügyes kis síkszitákat (de ez még a kezdetlegesség jegyét viseli magán) és ezekkel ki is merült a kis üzemek fejlődésének lehetősége. Hiányzik egy * Töredék a »Hagy úton« című kézirataimból. Száraz TésztaVízfelvevőMinőségi siker ellenállás képesség értéke/o mm. o/o szám Manitoba I. 13.80 11.— 67.— 91.80 Manitoba II. 12.30 11.70 66.— 90.— Manitoba III. 12.10 14.— 66.— 92.10 Manitoba IV. 13.05 14.30 68.— 95.35 Manitoba V. 13.25 21.— 69.— 103.25« 50-55 HP üzemátalakítás miatt Komplett, faszéntüzelésü generátorral és összes tartozékaival. _____.-1 üzemben megtekinthető. —......... STADLER MIHÁLY RT. gyárában, Bpest, VI., Szent László út 60-64. Kedvező fizetési feltétel:4«