Molnárok Lapja, 1931 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-03 / 1. szám

XXXVIII. évfolyam. MOLNÁROK LAPJA Külföldi előfizetési árak: Romániában egy évre............................................... 32 pengő S. H. S. királyságban egy évre.............................. 320 dinár C. S. R. köztársaságban egy évre......................... 32 pengő Félévenként is fizethető. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja” melléklettel* Szerkesztőség és kiadóhivatal: 4 BUDAPEST, VI., PODMANICZKY­ UTCA 31 Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim: Molnárlap. Belföldi előfizetési árak tulajdonosoknak és bérlőknek, egy évre..............32 pengő, félévre....................16 pengő , alkalmazottaknak: évre..............16 pengő, félévre.................... 8 pengő Negyedévenként is fizethető. Bizalom a malomiparból Írta: Fenyő Mátyás (Szeged). *■"* Mint minden foglalkozási ág, a malomipar is évzárlat előtt áll. Nem mintha a múlt évben elért bőséges nyereség mikénti felosztása okozna a­­zolnárságnak különösebb gondot, hanem inkább azon problémának eldöntése, hogy a mai gazdasági válság közepette szabad-e és érdemes-e malom­iparral foglalkozni. El kell döntenünk, hogy mal­mainkat szabad-e további invesztíciókkal megter­helni, szabad-e a kereskedelmi őrlést fejleszteni és lehet-e? Folytassuk-e malmaink további el­kótyavetyélését avagy tartsuk-e fenn azokat gyer­mekeink írószere ? Mindannyian tudjuk, hogy a magyar liszt expor­tálása majdnem lehetetlen. Mindazokon a helyeken, ahova a magyar lisztnek a múlt években export­­lehetősége volt, ott az­­idén az amerikai liszt 3—4 dollárral olcsóbb. Csehországba még a fuvar­viszonyok folytán gravitáltunk volna, de ott meg az ismert keverési rendelet­­következtében az export illuzóriussá vált. Természetes, hogy az orosz dumping, az amerikai olcsó árak és idei búzánk sikerszegénysége kiszállítási lehetőségein­ket lerontották. Vámmalmosaink is panaszkodnak, hogy a vám­őrlés csökkent. A faluhelyeken általános az a panasz, hogy a lisztek erőtlenek, repedeznek és a kenyerek laposak. Megvádolják a molnárt, hogy az első lisztet »kilopja« és viszik az őrletnivalót a másik, messzebb fekvő malomba, ahol már eset­leg lényegesen jobb síkért tartalmazó búzák van­nak és a kicserélés folytán más sikértartalmú lisztet kapnak, mint odahaza. Ily módon elhintik az illető malomnak a rossz hitét s egyszerre csak azon veszi észre magát a legbecsületesebb és leglelkiism­eretesebb molnár, hogy vámőrlői elszéledtek. Itt kell közbelépnie a molnárnak a tudás fegyvereivel- Meg kell, hogy tudja min­den molnár állapítani a búzák sikértartalmát. Kell,­ hogy minden malomiparos az őrlésre ke­rülő búzájának átlagos sikértartalmát tudja. Ha pedig azt meg tudja állapítani, akkor mindig mód­jában áll azt is megállapítani, hogy az a sikér erős-e vagy gyenge. A liszt fehérségét tudjuk többé-kevésbé előmozdítani, ha gyenge a búzánk, azt áldozatok árán is jobb sikért tartalmazó búzák­kal keverni kell. Merem állítani abból a körül­ményből, hogy az idén oly gyenge sikért tartalmazó búzák termettek, sokan megtanulták azt is, hogy tökéletesebb malmukkal miért nem tudtak olyan általánosan jobbnak tartott lisztet készíteni, mint a tőle távolabban fekvő tökéletlenebb berendezésű malmosok. Kell tehát mindenkinek tudnia, hogy a tudás fegyverével a vámőrlő közönséget vissza lehet hódítani. Nem mintha a vámőrlés valami nagyon rentábilis dolog volna, hiszen e lap eleget harcolt a vám­őrlési százalék tisztességes megállapításáért. Mind­azonáltal minden malom igyekezzék a vámőrlést annyira kifejleszteni, hogy a rezsiköltségeit fe­dezze és az emellett végzett kereskedelmi őrlés rezsimentes legyen. Senki se ringassa magát abban az illúzióban, hogy itt a viszonyok rövidesen megváltoznak. Er­ről szó sem lehet. Igyekezzék tehát mindenki a jelenlegi viszonyok keretén belül üzemét rentábi­lissá tenni. Nem akarok azzal az ismert dologgal fog­lalkozni, hogy a jelenlegi forgalmiadó- és baletta­­bajok mennyivel rontották iparunk helyzetét, de ezzel a körülménnyel számolnunk kell. A becsüle­tesen gondolkodó malmos igyekezzen a törvény kívánalmainak 100%-ig eleget is tenni. Sajnos azonban, mit látunk? Míg a becsületes malmos kénytelen eladni malmát potom árban, addig sok helyen a sütők garasokért olyan malmokat vesz­nek meg, amelyeknek egy gépe többe került, mint az egész vételár. Itt azután folyik a saját célokra való egységes liszt őrlése. Kihasználják a forgalmiadótörvény nyitva hagyott kapuit és le­hetetlenné teszik azt, hogy a tisztességes malom­iparos a 10% forgalmi adót hozzákalkulálja a lisztárakhoz. Én nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy senki ne potomozza el malmát, mert higg­yék el nekem, hogy minden gazdaságil­agheín ,sok az értékesíthetetlen dolog s minden malom nem­csak annyit ér, mint az anyag értéke, hanem annyit ér, mint a benne lévő helyes, célszerű vezetés értéke. Ne törődjék tehát senki azzal, ha a falubeli pék más váradba is megy őrletni, esetleg olyan helyre, ahol mint gazdát írják be a vámnaplóba, hanem függetlenítse magát a malom a sütőtől és igyekezzen ő maga kenyérgyárat csinálni. En­nek két haszna lesz. Az egyik az, hogy állan­dóan ellátja önmaga a pékséget, másrészt az őrletők is látják, ha nekik nem is sikerült aznap a kenyerük, ez még nem azt jelenti, hogy rossz lisztet kaptak, hanem azt, hogy helytelenül sü­töttek. De, ha a malom kenyéren semmit sem keres, még mindig­­biztos helyre adta el a lisztjét s így legalább falujának forgalmát kezében tartja. Szükséges, hogy minden malom őrleményeit a malomban detailban is árusítsa, mert egyrészt így függetleníti magát a szatócs-eladásoktól, más­részt termelvényeinek jelentékeny részét ott a malomtelepen eladja. Akárhány faluban azt lá­tom, hogy a szatócsok több lisztet és korpát adnak el, mint a malmos és bizonytalan ide­gen kereskedelmi őrlésekkel, ahol sokszor a 10°/a forgalmi adó elmarad, alapos konkurrenciát csinál­nak a malomnak. Természetesen más segédeszközei is vannak a rentábilitás kifejlesztésének. Hiszen minden malom többé-kevésbé vagonszámra hozat szenet, meghaj­tása van és már fát is tud vágni. Ily módon egy kisebbszerű szén- és faüzlettel a saját üzemé­nek fűtési szükségletét olcsóbbá teheti. A malmok már a régi magyarországi dimen­ziójukhoz mérten nagy területen épültek, egy-egy malomban látunk jólmenő gőzfürdőt, másik élel­mes molnár az artézi kútja segítségével kisszerű halastavat csinál, ahol évenkint 2—300 kg. tükör­­potykát majdnem rezsimentesen termel. Sok helyen láthatunk jól funkcionáló fajbaromfitelepet és sertéshizlaldát. De a legkézenfekvőbb dolog, ha a malom gabona- és terménykereskedéssel fog­lalkozik, mert egyrészt megvan hozzá a szükséges berendezkedése, megvan az állandó érintkezése a termelővel, szakértelme és berendezkedése folytán módjában áll val­óban magasnívójú gabonaüzletet kifejleszteni. De minden olyan melléküzem létesítése na­gyon alkalmas a malomüzemmel­­kapcsolatosan, amellyel a felesleges energiát előnyösen fel lehet használni. A kereskedelmi őrlés fejlesztését a mai hitelviszonyok közepette nem ajánlom. Lehe­tőleg inkább a legminimálisabb haszonra kalku­láljon mindenki és főleg készpénzre. Igyekezzen mindenki, főleg üzemének hiányzó üzemóráit első­sorban vámőrléssel, másodsorban saját detailela­­dási és kenyérgyári szükségletének kielégítésével és csak harmadsorban (ha így sem érné el a 6,6-ig való üzemet) készpénzes kereskedelmi őrléssel kitölteni. Ne­ higgjék azt, hogy bármely szakma is jobb ma. Ami talán jobb, az holnap rosszabb lehet, hát akkor miért ne maradjon az ember a saját rossz mesterségénél, amihez esetleg ért is? Orszá­gunk állapota úgy sem maradhat így, de min­den rentábilis befektetés szükséges és kívánatos ma, mindig szem előtt kell tartani azt, hogy a rezsit emelni nem ajánlatos. Nem szabad tehát senkinek sem elcsüggedni, nem szabad egy, ha nehezen is, de vonszolható iparból­­ócskavaskereskedést csi­nálni. Igyekezzen mindenki jól körülnézni, ala­posan konzultálni üzemét és megkeresni a rentá­­bilitásnak legszerényebb módozatait. Ha az élel­messég és leleményesség megvan, úgy hiszem, hogy ez el is érhető. Jól tudom­, hogy semmi újjat sem mondtam el, a rideg üzlet terén komoly munka és szá­mítás szükséges, de ha csak egy-két embernek is kétségbeesett küzdelme közepette hitét a reális optimizmusba vezettem vissza, akkor fáradságom nem­ volt hiábavaló. "­Meztelen igazságok •*«»? # Amidőn arra a háladatlan feladatra vállalko­­zassz, hogy 18 és fél k. olvasómnak a szá­djában keserűvé teszem a falatot/ teszem ezt egyrészt azért,, mert nekem férfiasabb gróf Tisza az ő »elvesztettük a háborút« szálló­igéjével, mint a ma politikusai, akik minden­áron önfeláldozó bizakodást akarnak belepum­pálni a léket kapott hajó becsületes lelkű uta­saiba. Ez az egyik oka — mondom — annak, hogy az alábbi mostoha szerepre vállalkozom, a má­sik pedig­ az, hogy a b­omisz valóság feltárá­sával én is hozzá szeretnék járulni egy olyan fokú ijedtség­ előidézéséhez, mely a letargiku­­san­­ szájtatva gubbasztó tömegeket az evezők és kormány megragadására ösztönözze és cél­tudatos akarással segítsen rozoga hajójuknak a partra húzásában. Méltáztassanak­ mindenekelőtt leszámolni az­zal, hogy a Zanza ára még mindig nincs a leg­mélyebb ponton. Ide vonatkozólag nem akarok pontos számokat mondani, tény azonban, hogy az én földjérül 50 fillérért, tehát az előállítási ár 1/4-ed részéért adták el ez év tavaszán a bur­gonyájukat, mert egy kicsit több termett egy górcsövi területen, Szabolcs megyében. Én előt­tem tehát nem tartozik az 5 pengős búza sem az abszurdumok közé —­­de korántsem ,az­ orosz dumping miatt. Kijelentem uraim, hogy én nem hiszek ab­ban, hogy a szovjet tud több termelni és kérem, hogy Önök se higyjenek ebben, mert amely percben mi csalódtunk,,­a vége van az egész kapitalisztikus államberendezkedésnek. De nincs itt szükség az oroszokra sem! Van szerencsém az alábbi látképecskékkel szol­gálni : A kanadai raktárkészletek bázában az utóbbi 5 esztendőben a kampány végén a következőképpen alakultak: millió bushel. Ne feledjük el, hogy ez a 100 milliócskás készlet július 31-én, tehát akkor állott fenn, amikor a mag­tárakat sepregetni szokták és ne feledjük el azt sem, hogy ugyanígy szaporodott a világ összes ga­bonakészlete is, mert pl. az Egyesült Államokban ez év július 1-én, tehát magtár­takarításkor 250 millió busheles készletecske várta az új búzát. Ugyan­ott olvasom: Kanadában a hivatalos becslés a tavalyi termés duplájára számít,­­ Ausztráliában pedig 3 millió acre-vel növekedett a bevetett terület. Hogy pedig megfosszam a nyájas olvasót amaz ábrándtól, hogy a búzaterületek talán csökkenni fognak, tisztelettel közlöm, hogy egyetlenegy közgazdasági lapszámból a következő néhány eseményt tálalhatom fel: 1. A magyarországi cukorgyárak 50.000 holddal fogják csökkenteni 1931-ben a répával bevetett te­rületet. 2. A délamerikai gyapottermelők szindikátusa el­határozta, hogy 1931-re csak az kap kölcsönt, aki gyapottermelését 50%-kal csökkenti. 3. Brazíliában a túlzott kávétermelés csődje idézte fel a forradalmat. 4. A gávai kaucsuktermelők otthagyják 10—20 éves ültetvényeket. 5. Az Egyesült Államok csekélyke, 6 milliónyi ipari munkanélkülijétől akként igyekszik megszaba­dulni, hogy 10—20 holdas farmereket csinál be­lőlük. 6. Hyde úr, az Egyesült Államok pénzügyminisz­tere szerint ez év búzatermése 160 millió bushellel több az 1929. évinél. Ezek és még száz más körülmény hajtják fel a világ búzafeleslegét. Amanullah afgán király kedves és boldogult atyja jut eszembe, aki egy lázadó törzsfőnököt akként intézett el, hogy leköttette egy üres kádba, melybe egy szalmaszál vékony csövön 1925. julius 31-én 21.5 1926. julius 31-én 30.8 1927. julius 31-én 42.7 1928. julius 31-én 70.9 1929. julius 31-én 109.1 1930. julius 31-én 110.7

Next