Molnárok Lapja, 1936 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-04 / 1. szám
XXXXIII. évfolyam Budapest, 1936. január 4. 1. szám BELFÖLDI ELŐFIZETÉSI Á B A K : EGY ÉVRE 16 P, FÉLÉVRE 8 P, NEGYEDÉVRE 40 KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI Á B A K : EGY ÉVRE 26 PENGŐ, FÉLÉVRE 10 PENGŐ Külföldre negyedévenként nem fizethető SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI. PODMANICZKY UTCA 31 TELEFONSZÁM : 26-6-66 Sürgönyeim: MOLNARLAP Magyar királyi postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Jugoszláv kir. postatakarékpénztári csekkszámla: Zagreb 41.519 Csehszlovák postatakarékpénztári csekkszámla száma: Praha 19.344 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik y /V I EGYRŐL-MÁSRÓL ■ ■ mBHBUNHHBHHMHHMHHRHUH A lisztforgalmi adó December 31-én jelent meg „ a pénzügyminiszter 3.160— egyenlősítése 1935_ M sz_ rendelete a mezőgazdaságnak az 1935— 1936. gazdasági évre nyújtandó kedvezmények tárgyában kiadott 6.400/1935. M. E. számú rendelet módosításáról szóló 9.800/1935. M. E. számú rendelet végrehajtása tárgyában. A 3 szakaszból álló rendelet ezt mondja: 1. 2. A 2.000/1934. P. M. számú rendelet 7. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) Az 1936. évi január hó 1. napjától 1936. évi június hó 30-ig terjedő időre a lisztforgalmi adóváltság a kereskedelmi őrlésre kerülő búza és kétszeres minden métermázsája után 4 P 50 f, a rozs minden métermázsája után pedig 3 P, ami azonban 100 kg búzalisztre átszámítva a 0—3-as számjelzésű után 6 P 70 f-nél, a 4—6-os számjelzésű után 5 P 40 f-nél, a 7—7%-os számjelzésű után 3 P 30 f-nél, továbbá 100 kg rozslisztre átszámítva az I-es számjelzésűig bezárólag 4 P 20 f-nél és az I-es számjelzésűnél magasabb számjelzésűek után, a takarmányliszt kivételével, 2 P 90 f-nél kevesebb nem lehet. Gabonának a 6. § (2) bekezdésében említett módon való feldolgozása után a 4 P 50 f, illetve 3 P lisztforgalmiadóváltságot szintén meg kell fizetni.“ 2. $. Az 1936. évi január hó 1-től kezdve végzett őrlések tekintetében a 2001/1935. P. M. számú rendelet 7. §-ában, illetve 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nemcsak a vegyesőrlést, hanem kizárólag kereskedelmi * őrlést végző malmokra is megfelelően alkalmazni kell. 3. §. Ez a rendelet 1936. évi január hó 1. napján lép életbe. Budapest, 1935. évi december hó 30-án. Dr. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir. pénzügyminiszter. * (A hivatkozott rendelet 7. §-a a váltság alapját és kulcsát írja körül, a 19. § a szabálytalan vámőrlések után teljesítendő váltságfizetéseket írja elő.,— Szerkesztő.)* A fent idézett végrehajtási rendelet 1. §-a nagyjából megismétlése a 33-as bizottságban elfogadott rendeletnek, másrészt — a malomipart nem érdeklően — az élelmiszerek és tésztaneműek váltságkötelezettségét újból hangsúlyozza. A voltaképpeni végrehajtási utasítást a rendelet 2. §-a foglalja magában. Ez már világos gyakorlati szabály s azt mondja, hogy a tisztán kereskedelmi malmokat január 1-től ugyanazon szabályok szerint kell kezelni, mint eddig s ezután is a vegyesmalmokat. A 9800/1935. M. E. rendelet is, a végrehajtási utasítás 1. §-a is a lisztcsoportok között a harmadik csoportot, mint 7—7% számúakat említi. Kétség merült fel aziránt, hogy a 64 számú lisztnek mi lesz az új rendszerben vagy pedig a tisztán kereskedelmi malmokban a sorsa. A végrehajtási utasítás 2. §-a nem hagy kétséget, a 0j/1-es az adózásban a régi helyén s a régi 3,30 pengős kulcsával megmaradt, mert a 2001/1935. P. M. rendelet 19. §-ában és a 2000/1934. P. M. rendelet 40. § (5) bekezdésében említett s januártól fogva a tisztán kereskedelmi malmokra is alkalmazandó, részletesen körülírt havi elszámolási rend a 2001/1935. P. M. rendelet 21. §-ában s a 2000/1934. P. M. rendelet 49. §-ában felsorolt váltságkulcsokra hivatkozik, illetve ezek szerint való adóztatást írja elő, ezek a kulcscsoportok pedig félreérthetetlenül magukba foglalják a 6V2-es liszteket is, mondván a harmadik csoportról, hogy: „100 kg búzaliszt..................után a 6-osnál magasabb számjelzésű liszttől a 7%-os lisztig bezárólag . . .“ A keverésekről, mintavételről stb. ezúttal sincs rendelkezés a végrehajtási utasításban. Olajmalom fázisadója (Kimaradt az 51. számban közölt rendeletmagyarázó szolgálatból): Minden olajmalom a 158.000/1933. PM. sz. rendelet alapján az előállított olaj helyi piaci árának megfelelő adóváltságot köteles minden hó 15-ig az illetékes forgalmiadóhivatalhoz bevallani és befizetni. Éspedig: napraforgó-, tökmag-, gomborka- és más félig száradó olaj után 4%, lenolaj és más száradó olaj után 8%-ot. E tekintetben azon körülmény, hogy az olajmalom a végzett munka ellenértékében olajpogácsát vagy magot számít-e fel az olajat készíttetőnek, közömbös. A váltságért az olajmalom tulajdonosa,felelős. Váltságkötelezettség áll fenn a gazdaközönség által készíttetett olajra is, mentességet a termelő sem élvezhet. A váltság az olajat terheli és így az a készíttetőtől a készítés idejében beszedhető. (Jászberény) Palásti Albert A 8-as és a korpa Az Országos Malomszövetség " , alábbi beadvánnyal fordult a keményitőérteke budapesti tőzsdetanácshoz: Tudomásunk van arról, hogy 8-as takarmányliszt-, valamint korpaszállítások esetén kifogásolások történnek a m. kir. Állatélettani és Takarmányozási Állomás azon szakvéleménye alapján, hogy a 8-as liszt 70%-nál, a korpa 40%-nál kevesebb keményítőértéket tartalmaz s ilyen esetben a tőzsdebíróság a nevezett határoknál kisebb keményítőérték miatt jelentős — a hiányzó mennyiség százalékos árértékének megfelelő — értékkevesbbleti térítést ítél meg. Azonban nem lévén a kérdés a tőzsdei szokások szempontjából tisztázva, felvilágosítást kért az ügyben elfoglalt álláspontot illetőleg több fővárosi malomtól. Van szerencsénk bejelenteni, hogy a vidéki malomiparnak kereskedelmi őrléssel foglalkozó malmai szövetségünk érdekképviseletébe tartoznak, tehát többszáz kereskedelmi (takarmánylisztet és korpát rendszeresen értékesítő) malomvállalatot érdekel ez a felmerült bizonytalanság, illetve sérelem. Ennélfogva a megfelelő malmi álláspont kialakulása szempontjából nem közömbös ennek a több száz malomvállalatnak a nézete, illetve álláspontja. Közérdeket szolgálunk tehát azzal az előterjesztésünkkel, hogy méltóztassék a néhány malomhoz intézett felhívást azonos szöveggel szövetségünkhöz is intézni éspedig minél sürgősebben, mivel éppen intézőbizottsági ülés előtt állunk. A fentebb előadott nyomós indok alapján pedig azt is kérjük, hogy a jövőben ne méltóztassák a szükséges malmi felfogások megismerése szükségességének felmerülése esetén Szövetégünk megkérdezését mellőzni. A búza diasztatikus ereje Swanson C. C. a „Cereal Chemist“ múltévi 12. számában „A búza diasztatikus erejét befolyásoló tényezők“ címen hosszabb tanulmányt közöl, amelynek tartalmát Gömöry ismert szakemberünk így kivonatolja: _____________________ A búza diasztatikus ereje fontos tényezője a kenyér minőségének. Swanson vizsgálataihoz különböző búzafajtákat használt, melyeket golyósmalmon őrölt meg, hogy a hengerszékek között mindig fellépő melegedés, mely a liszt diasztatikus erejét esetleg befolyásolná, kiküszöbölje. Vizsgálatai szerint a búza diasztatikus ereje nemcsak a fajtatulajdonságtól, hanem az éghajlati viszonyoktól is függ. Fajtatulajdonságuk alapján a „durum“-búzák diasztatikus ereje a legnagyobb, utánuk következnek a kemény nyári, kemény téli s végül a lágy nyári búzák. Azonos fajtájú búzákat különböző éghajlati viszonyok között termesztve a száraz, meleg időjárású vidékeken termett búzák diasztatikus ereje kisebb, mint a nedvesebb vidékeken termetteké. Utóbbi megfigyeléseket alátámasztják a különböző nedvességtartalom mellett eltett búzák vizsgálati eredményei is. Míg 15,5% nedvességtartalmú búzát 2 hónapig, 13 C°-on elraktározva, annak diasztatikus ereje alig változott (kissé nagyobb lett a maltose), addig 27% nedvességtartalmú búzánál már 3 nap alatt nemcsak a cukormennyiség, hanem a diasztatikus erő is jelentékenyen nő. A liszt diasztatikus erejére befolyással van az őrlés is; laboratóriumi egyszeri (gyors) leőrlés kedvezőtlenebb, mint a nagymalmi őrlés, ahol számos elaprózási folyamaton megy keresztül a búza Molnármester a láthatáron „Nekem soha nem " volt malmom, csak apámnak még a 900-as években. Most malombérletet keresek, lehetőleg vízimalmot. Úgy látszik azonban, nem sok a kilátás. Nem nagyon tolakodnak az ajánlatokkal. Én is képesített „molnármester” vagyok és mint friss erő, borzasztó nagy a munkahév. — Mire kell ügyelni bérbevevés alkalmával a berendelésen kívül?“ Ezek az idézetek egy régi, kedves barátom karácsonyi leveléből valók és azért bátorkodom a mélyen tisztelt és szeretett molnártestvérek elé tálalni, mert érdekes következtetéseket lehet levonni belőlük. Mindenekelőtt örvendetes jelenség az, hogy a valószínűleg régi-régi molnárfamilia mai nemzedéke sok kísérletezés és tapogatódzás után visszatér az ősi szerszámhoz és minden bizonnyal azon lesz, hogy mint „molnár" derék, becsületes és talán híres nevet harcoljon ki magának. Talán híres nevet, mert nem lehet tudni, mi vezetheti az ember életfonalát. Lehet, hogy a körülmények alakulása éppen azért vezette erre a most annyira rögös és nehéz pályára a mi kedves, öreg barátunkat, hogy éppen ő vele nyisson új fejezetet a mai molnárság történetében. Lehetséges. Viszont az is lehetséges, hogy távoli, halvány-halk búrok pendültek meg lelkében, ősi visszaemlékezések és ezek vezették közénk. Lehet, hogy bátor és törhetetlen „élharcos“ lesz a mi nagy, emberfeletti küzdelmünkben és el is esik, el is pusztul a harcban, de áldozatának gyümölcseit érezni fogják már utódai. Lehet azonban az is, hogy csak egyszerű közkatona lesz ezer és ezer más között és csak egy gondolatnyira tolja előre a kátyúba rekedt kocsit. Minden lehet és semmi! Mégis, átérezve levelének hangulatát és azt a dolgot, amit tulajdonképpen közölni szeretett volna, azt hiszem szeretettel fogadhatjuk közénk. Azt mondja: „képesített molnármester vagyok“. Szinte látom ajkai körül a ’kesernyés mosolyt, ahogy mondja és a többi ki nem mondott szavakat is hallom: „Hogy milyen nagy öröm nekem molnármesternek lenni, mikor úgy utánadobják az embernek a címet és máról-holnapra az lehetek, hogy milyen oktondiság ez az egész tanonckodás és vizsga és képesítés, hiszen ezért még hat hónapig sem kellene szolgálni, egy hét éppen elég volna, hogy mennyire tévednek az urak, ha azt hiszik, hogy most aztán rendben érzem magamat és neki merek vágni a munkának és ha neki is mernék vágni, akkor produkálni is képes vagyok valamit; hogy milyen messze van még az az idő, amikor azt merem mondani magamról: igazi molnármester vagyok! hogy mennyit kell addig dolgozni, tanulni és egész testemmel-lelkemmel belemerülni a titokzatos folyamatba, tűzben égetni magamat és olajban edzeni, míg valóban mondhatom magamról és jutalmazhatom magamat ezzel a kitüntető címmel: molnármester! Körülbelül ezeket gondolhatja magában. Mert ugy-e, kérem szeretettel, hogyan alakult át kedves barátunk szellemi proletárból molnárrá? Hat hónapig nyilvántartották az ipartestületnél, ha ugyan van külön ipartestület azon a vidéken, egyébként az elsőfokú iparhatóságnál, mint molnártanoncot, ugyanígy nyilvántartották az OTI-nál is. És az idő leteltével felszabadult, könyvet kapott és elment dolgozni valami kismalomba. Dolgozik, dolgozik. Olvassa a szaklapunkat és töri a fejét a „Kérdés és felelet“ rovaton. Megveszi az 1926-os híres könyvet és böngészi, érti is, nem is, előkotorássza az öregúrtól örökölt „Der ungarische Weizen und das ungarische Mehl“ című világhírű dr. Kosutány könyvet és ezt is böngészi, de nem érti, mert csak svábul beszél és az irodalmi németet, az úgynevezett „hochdeutsch“ nyelvet nem érti, nem ismeri.