Molnárok Lapja, 1938 (45. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Budapest, 1938 január 1. MOLNÁROK LAPJA 5 tévé érvényes rendelet, mert hiszen számolni kell a változott körülmények dacára­ azzal, hogy a molnárok ezen természetbeni javadalmazá­sokhoz nemcsak szokva vannak, de ezt a leg­több esetben elkerülni sem lehet. Az úgyneve­zett részes­ molnár javadalmazására vonatkozó megállapítás még nem került szóba és itt kér­dés: önálló vállalkozónak tekintetik-e a részes­molnár vagy pedig itt is szó lesz a legkeve­sebb munkabérről? A 48 órás munkahétre vonatkozó legelső ren­delkezést Gömbös Gyula miniszterelnök adta ki vita alá 1935 jún. 26-án. A rendelet száma 6660/1935. M. E. és a Genf­ben tartott nemzetközi munkaügyi értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó nemzetközi egyezményre és annak becikkelyezéséről szóló 1932. XIX. törvény­cikkre hivatkozik. Téves tehát az a felfogás, hogy magyar törvény kezdeményezte ezt, mert csak a genfi egyezmény becikkelyezése történt meg. Az egyezményeket azonban föl lehet mondani, mint ahogy például több állam föl­mondotta a sütőipari éjjeli munka tilalmazá­­sáról szóló egyezményt. Ezt az eszmék tisztá­zása céljából kellett megállapítanunk.. Ne szombaton legyen Az 1920. évben, vagyis ." .­­ ------------------- most 17 esztendeje ba­nettbérfizetés. tározta el néhai Láng Ármin, a Szombathelyi Exportmalomipar rt. vezérigazgatója azt, hogy nem szom­baton, hanem a hét közepén fizeti ki a heti béreket és ezzel megakadályozza azt, hogy a meggondolatlan munkáscsaládfő el­mulassa a keresményét, a családnak pedig nem jut semmi. Erre gondoltak most egyházi körök. Az iparügyi miniszter véleménynyil­vánítás végett megküldötte a Gyáriparosok Országos Szövetségének a Magyarországi Re­formátus Egyház egyetemes konventjének elő­terjesztését, melyben azt kérte, hogy az ipari üzemek munkásainak bérkifizetése ne szomba­ton, hanem hétközben történjék, így remélhető volna a könnyelmű gondolkodású munkások szombat esti mulatozásának megszűnése. Más­részt valláserkölcsi indokból a vasárnap meg­szentelésére a munkásságnak inkább volna módja. A GyOSz ankétet rendezett tagjaival, 260 legnagyobb vállalattól érkezett be válasz s ezek közül csak 104 üzemben történik szom­bati napon a bérkifizetés, a legnagyobb mun­káslétszámot foglalkoztató vállalatok nem szombati napon fizetik a béreket. A vállalatok általában helyeslik az irányt, vannak azonban olyan üzemek, ahol figyelemreméltó körülmé­nyek miatt a bérkifizetést szombatról nem lehet elhelyezni. (Pl. a munkások túlnyomó része egy héten egyszer, szombaton megy haza családjához a környező falvakba stb.) A GyOSz felkérte tagjait, hogy a lehetőséghez képest helyezzék át a bérkifizetés napját szom­batról a hét valamelyik közbeneső napjára. A malomipar kezdeményezése — íme — annyi idő után intézményesen gyakorlatba vétetik. A malmi könyvek nem Távol áll tőlünk a T . .,------rr—— , szándék, hogy a ki­egyéni ízlésre készülnek­vatalos előírások­nak mindenben megfelelően készült malmi könyveinknek itt csináljunk propagandát, mert erre semmi szükség nincs. Lehetetlennek tartjuk azonban, hogy bármelyik ellenőrző közegnek jogában álljon ilyen vagy amolyan beosztású könyvek használatára előírásokat, utasításokat adni és ezáltal a malmoknak felesleges költségeket okozni. Mondanunk sem kell, hogy egy-egy kü­lönleges beosztású könyvnek egy, esetleg 2—3 példányban való elkészíttetése sokszorosába kerül annak, mint a célnak tökéletesen meg­felelő olyan köny­vek beszerzése, amelyek nagy tömegben készülnek. Az előírt könyvek egyéni ízlés alapján nem készülhetnek. Ilyen igénye senkinek — főleg az ellenőrző közegeknek nem lehet. Az 1500/ 1937. P. M. sz. rendelet a legpontosabban elő­írja minden egyes könyv beosztását. Miniszteri rendeletet pedig nincs joga másnak, mint a rendeletet kibocsátó miniszternek megváltoz­tatni. Bárhol és bármilyen formában jelent­keznének tehát ilyen irányú igények, ezek ellen egyrészt önérzetesen és határozottan tiltakozni kell, másrészt ha az ilyen irányú előírások végrehajtatlansága miatt jegyzőkönyvezés vagy pláne bírságolás következnék, emiatt egészen nyugodtan lehet aludni, mert a mi­nisztérium soha jóvá nem fog hagyni ilyen irányú határozatot.­­Nem helyes álláspont ez: „Á, mit vitatkoz­zak én az ellenőrrel, egy könyv miatt nem te­szem ki magam kellemetlenségnek.“ Ha egy jogtalan igény teljesedésbe megy, akkor leg­közelebb már több alap lesz egy még jogtala­nabb igény támasztására. Ilyesmihez pedig nem szabad segédkezet nyújtani. A malmok is szociális Maholnap megjelenik a ■ -----------------------legkisebb munkabére­elbánást kérnék. két szabályozó minisz­teri rendelet, amely kü­lönösen a pestkörnyéki és a Pest megyével szomszédos megyék malmait nagy mértékben sújtja a magasan megállapított munkabérek­kel. Szép dolog az illetékes hatóságoktól, hogy országunkban bevezetik azt, hogy min­den dolgozó, iparos és munkásember tisztessé­gesen és anyagi gondok nélkül élhessen az ő napi nyolcórai munkája után. Nagyon szép, amikor a munka meghozza gyümölcsét és min­den munkás ember akkora kenyeret szelhet magának és családjának, amekkora létének fenntartásához szükséges. Szüksége van erre ma minden dolgozó embernek, szüksége van erre az egész országnak nemzetgazdasági szem­pontból is, mert ez az egyetlen mód a magyar­ság szaporodásának biztosítására és az egyke elleni küzdelemhez. 1930-ban a kormány a mezőgazdaság meg­segítésére sietett néhány mezőgazdaságilag szociális intézkedéssel, ma a munkásságnak az érdekeiért száll síkra. De mindkét esetben a magyar malomipar rovására. Ha a kormány szociális intézkedésekkel védi a gazdákat, védi az iparosokat és malommunkásokat, miért nem védi meg a malmokat is? A malmokra idáig már éppen elég terhet raktak, miért akarják most ezzel az egyrészről szociális intézkedéssel ezt az ipart lehetetlenné tenni? A malmok megadták idáig is a tisztességes megélhetést biztosító fizetést alkalmazottaiknak és meg fogják ezután is adni, ha a kormány egy olyan intézkedéssel jön, hogy ezt meg tudják adni. A mai vámszázalék és a negyvennyolc órás munkahét mellett ezt az összeget megfi­zetni és nem képesek a malmok, akármilyen gazdaságos legyen is az üzemük. De ne legye­nek mostoha gyermekek azok a malmok sem, amelyeknek az üzemük kevésbé gazdaságos. Mélyen tisztelt malomtulajdonos urak, most már itt van a tizenkettedik óra és ha még most sem követeljük a vámszázalék fölemelé­sét és annak rögzítését, megérdemlik sorsukat, amely rájuk vár. Remélem azonban, hogy a minisztériumok a magyar malomipar meg­mentésére fognak sietni, egy a másik oldal­ról is szociális rendelkezéssel. Bízom ebben az ősi iparban, amelyik már annyi nehézséget küzdött meg. (Fülöpszállás) Csetneky Lajos malomtisztviselő Levél egy német kartárshoz Kedves Michel Ba ------------------------------------------------látom, köszönöm, hogy nem feledkeztél meg ígéretedről és írtál ne­kem. Sietek kedves soraidra válaszolni és igyek­szem mindenre kitérni, amiről információt kértél. Azt kérted, írjak a mi malmi viszonyainkról, mert ez téged úgyis mint kollégát, úgyis mint a magyar malomipar csodálóját érdekel. Szívesen teszek eleget kívánságodnak, bár alig tudok olyasmit írni, ami nem lehangoló. Az általános helyzetképpel kezdem beszámolómat. Hát ez szomorú! Üzemeink lerongyolódva, gondok­kal küszködve várják a gazdasági helyzet javulását. Hogy ez be fog-e következni, nem tudom. A tudó­sok és jósok nem a helyzet javulását, hanem rom­lását jövendölgetik, megállapítván, hogy vége a gazdasági konjunktúrának, jön e dekonjunktúra. Hát ez szomorú kilátás, csak az a vigasztaló, hogy a mai zavaros viszonyok között nincs az a közgazdász, aki akár 24 órára előre meg tudna állapítani valamit, úgy van ez is, mint az időjóslás. A jelek e mellett mutatnak, de könnyen lehetséges, hogy máskép lesz. Az esőköpenyét mindenesetre senki se hagyja otthon. November elsejével nálunk is bevezették a nyolc­órás munkaidőt. Hát kedves barátom, erről már annyi véleményt hallottam pro és kontra, hogy nem tudom meghatározni, helyes-e vagy sem. Csak azt tudom, amit a magam bőrén tapasztaltam, hogy költséges valami. Hogy honnan fogjuk ezt a költ­séget előteremteni, nem tudom. Igaz, hogy a mutat­kozó munkabértöbbletet okkal-móddal, jobb kihasz­nálással, modernizálással be lehet esetleg hozni, de ehhez megint pénz kell, ez pedig ma ritka madár. Azt tudod, hogy a munkadíjunk kötött, vagyis ma­ximált, tehát a költségtöbbletet nem háríthatjuk át a rendelőinkre. Igaz, hogy ígéretet kaptunk illetékes helyen, hogy ezt rendezni fogják, de ez ma még a jövő muzsikája. De nem sokat várhatunk a munkadíjunk rende­zésétől, hogyha az nem lesz a maximálás mellett minimalizálva is. Nem tudom, nálatok vannak-e olyan csodamalmosok, mint nálunk. Mifelénk ezeket Olcsó Jánosnak hívják. Ezek azok a bűvészek, akik a 2x2-ből nem is 5-öt, hanem 6-ot csinálnak. Sokat gondolkoztam már rajta, sokat számoltam, hogyan lehet ezt megcsinálni, de nem tudok rájönni! Pró­báld meg te, talán neked, mint matematikus nemzet fiának sikerül. Adva van a 10%-os őrlési díj. .Értéke ma vidéken 1.95 pengő. Az őrlés belekerül bruttó, haszon nélkül 100 kg-kint 2.40 pengőbe. Már most ezen Olcsó János azért a munkáért, ami neki - és másnak is — 2.40 pengőbe kerül, sokalja a kapható 2.20 pengőt, őneki elég kevesebb is. őröl tehát nem 10, hanem 8%-ért. Sőt! Ezért a pénzért még kocsit küld az őrölni valóért, a kész lisztet hazaszállítja. Ha történetesen nincs kocsija, úgy fizet fuvart, térít kövezetvámot, hídpénzt, stb. Hogyan csinálja, azt nem tudom. Gondolkozz rajta, te talán rájössz ennek a megoldására. Egy másik fájó pont nálunk — amit te is fáj­látsz nálatok — az, hogy a darálás hovatovább tel­jesen kicsúszik a malmok munkaköréből A kovács, ha megunta a lóvasalást, a polgár ha megunta a szántást, vetést, darálót csinál. Pénz kevés kell hoz­zá, a személyzet is kikerül a famíliából, hát darál­­gat. Viszont a malom, amelyben hatalmas tőke fek­szik, legtöbbször generációk munkája, senyved-sor­­vad. Az új ipartörvény némi rendet csinált ezen a téren és nem olyan könnyű iparengedélyhez jutni, de ennek az előnye talán sokára, ha mutatkozik, mert a meglévő darálók szerzett jog címén darál­­gatnak vígan. S mert rendszerint csak mellékkereset a daráló hozama, olcsón dolgoznak, mérhetetlen kárt okozva ezzel a malomiparnak. Legalább azt kellene elrendelni, hogy az a darálóüzem­, amely üzemét egy hónapra bánni okból beszünteti, elveszíti az iparengedélyét és új engedélyét csak a szakképzett­ség igazolása, vagyis mestervizsga alapján kaphat. Természetesen, mestervizsgához nem elég a darálni tudás, a vizsgázónak képzett molnárnak kell lenni. Sok mindenről tudnék még neked panaszkodni, talán egy más levelemben írok a többi bajainkról is. Most már nem akarom az ünnepi hangulatodat tovább rontani, azért búcsúzom. Boldog ünneplést kívánva, szeretettel üdvözöl barátod. —ll—l Az olajipari abraktakarmányok Még- f­­éviszep­--------------------------------------------------tember végén szándékozott a budapesti Tőzsdetanács az áruüzleti szokásokat felülvizsgáló bizottság elé terjeszteni a többszörösen megvitatott olaj­ipari abraktakarmánynak szokványait. Eze­ket­ az olajpogácsára, pogácsadarára, őrle­ményre, a keverékre, extrahált olajmagdarára és az olajmaglisztre vonatkozólag szaklapunk­ban többször ismertettük. A legutóbbi változ­tatások vonatkoztak a tiszta súlyra, a nyers­proteinre és a zsírtartalomra, amelyek külön­­külön, de legalább együttesen megjelölendők. A kettőnek összege százalékban meg lett ható- Budapest, IV., Károly király-út 26.

Next