Mosó- és Tisztítótechnika, 1935 (2. évfolyam, 4-12. szám)
1935-04-01 / 4. szám
Mosó- és Festőtechnika 3. oldal Zsiralkoholszulfonátok vizsgálata. A textiliparban az utóbbi években elterjedt „nedvesítő“-, (Netzmittel) emulgáló- és mosóanyagok nagy része u. n. zsiralkoholszulfonátokból áll. (Viaszalkoholoknak is nevezik.) A szulfonálásnál lejátszódó reakció elsősorban attól függ, hogy milyen alkoholokból indultak ki. Telített zsíralkoholoknál ugyanis a kénsav észterszerűen kapcsolódik: RCHs OH+H2 SO4 RCHa OSOs H+H2O Telítetlen alkoholokból pedig rendszerint valódi szulfasavak is keletkeznek: RHClCHR ОН%Н2 SOi RHCCH, ROH CSO3H A zsíralkoholszulfonátokat főképen nátriumsó alakjában hozzák forgalomba, fő típusaik a következők : Nátriumlaurilszulfonát = CH3(CH2)se CH2 OSOhNa „ oktadecil „ — СНз(СНг)15 СНг/OSOs Na „ olein „ == СНз(СН 2)7 CH , CH /(СН2)· CH2 OSOs Na Az oleinalkoholt nagyon nehéz úgy szulfonálni, hogy a telítetlen szénatomok változatlanok maradjanak, ezért a kereskedelmi termék rendszerint a kénsaveszternek és a szulfonsavnak a keveréke. Az alacsony molsulyú zsíralkoholszulfonátok (kapnikaprint, lauril és mirisztalkohol) nátriumsót hideg vízben jól oldhatók és csak nehezen sózhatók ki, míg a magasabb mossályú zsíralkoholszulfonátok nátriumsói (olein--, palmitmstearinalkohol) csak melegvízben oldhatók és könnyen kisózhatók. Az előbbiek jobb nedvesítő és emulgáló képességgel rendelkeznek, általában véve azonban jó sav-, mész- és magnéziaállók. A zsiralkoholszulfonátok vizsgálatára azok a módszerek, amelyeket a szulfonált olajoknál alkalmazunk nem használhatók, aminek oka részben a zsiralkoholok nagy illékonysága, részben pedig az a körülmény, hogy az észterszerű szulfonátok mellett többnyire valódi szulfósavak is előfordulnak. Ha az utóbbiaknak a mennyisége 2%-nál nem nagyobb, akkor a meghatározás a következőképen történhet: 5—7 g anyagot 50 cm3 1 · 19 fajsúlyú sósavval, visszafolyó hűtő segítségével 1 órán át forralunk. Kihűlés után, víz és petroléter segítségével egy választó-tölcsérbe visszük és a rétegek elválása után a vizes oldatot leeresztjük, egy másik választó-tölcsérben petroléterrel kirázzuk. Az egyesített petroléteres oldatokat vízzel és esetleg konyhasóoldattal savmentesre mossuk, majd pedig vízmentes nátriumszulfáton átszűrve az oldószert elpárologtatjuk és a szárítást általában 50°C-on végezzük el. Nagy molekulasúlyú zsíralkoholoknál a hőmérséklet valamivel magasabb is lehet. A kókuszzsírból előállított alkoholoknál azonban mint a lauril- Сц H25 OH) és mirisztilalkohol (Ch H20 OH) még szobahőmérsékleten sem célszerű dolgozni, hanem a legajánlatosabb az oldószer nagyobb feleslegének ledesztillálása után a maradékot a még meleg lombik forgatásával eltávolítani. Ilyen könnyen illó zsíralkoholokat tartalmaznak pld. a Deutsche Hydricwerke A. G. által forgalomba hozott „Lorol“-ok. A valódi szulfosavaknak a zsíralkoholoktól való elválasztására a következő módszert alkalmazhatjuk : a kimosott petroléteres kivonatot háromszor, ha azonban szükséges többször is, 50—50 cm3 meleg 70% (térf)-os alkohollal egynéhány csepp nátronlug hozzáadásával, visszafolyó hűtő segítségével 30—30 percig melegítjük. Az alkoholnak az utolsó extrakciónál nem szabad színeződnie. Az alkoholos kivonatokat egyesítjük a zsíralkohol leválasztás savanyú oldataival és a mosóvizekkel. A petrolétert elűzzük, a folyadékot kihűlés után először nátronluggal pontosan neutralizáljuk, majd pedig kongóvörös indikálása mellet (pH 35) néhány csepp sósavval megsavanyítjuk és vízfürdőn szárazra pároljuk. A szulfosavakat 96%-os alkohollal extraháljuk és a sókról egy nagyobb porcellán tégelybe szűrjük és 80°-on szárítjuk; meleg alkoholban mégegyszer feloldjuk, 12 órán át hideg helyen állni hagyjuk, újra leszűrjük és 80°-on állandó súlyig szárítva mérjük. Ezután elhamvasztjuk és újra mérjük. A különbség adja a valódi szulfasavak megközelítő menynyiségét. A zsíralkoholokban a már említett nagy illékonyság folytán a víz, vagy az oldószertartalomnak a meghatározása is sokkal körülményesebb. Ajánlatos az anyagot (5—10 g) vákuum exicatorban foszforpentoxid és paraffin darabkák fölött éjjelen át előszáritani, nátronlúggal közömbösíteni, vagy gyengén lúgossá tenni és a következő napon szárítópisztolyban nagy vákuum mellett az oldószer természetének megfelelően 5—10 órán át, víznek mint hevítőanyagnak az alkalmazásával melegíteni. Nehezen illó oldószereknél esetleg több napos szárítás is szükséges. Állandó súly elérésénél a 0001 g. különbséget már nem kell figyelembe venni. Wodnyánszky