Mosó- és Tisztítótechnika, 1935 (2. évfolyam, 4-12. szám)

1935-04-01 / 4. szám

Mosó- és Festőtechnika 3. oldal Zsiralkoholszulfonátok vizsgálata. A textiliparban az utóbbi években elterjedt „nedvesítő“-, (Netzmittel) emulgáló- és mosóanyagok nagy része u. n. zsiralkohol­­szulfonátokból áll. (Viaszalkoholoknak is nevezik.) A szulfonálásnál lejátszódó reakció elsősorban attól függ, hogy milyen alkoholokból indultak ki. Telített zsíralkoholoknál ugyanis a kénsav észterszerűen kapcsolódik: RCHs OH+H2 SO4 RCHa OSOs H+H2O Telítetlen alkoholokból pedig rendszerint valódi szulfasavak is keletkeznek: RHClCHR ОН%Н2 SOi RHC­CH, ROH CSO3H A zsíralkoholszulfonátokat főképen nátriumsó alakjában hozzák forgalomba, fő típusaik a kö­vetkezők : Nátriumlaurilszulfonát = CH3(CH2)se CH2 OSOhNa „ oktadecil „ — СНз(СНг)15 СНг­/OSOs Na „ olein „ == СНз(СН 2)7 CH , CH /(СН2)· CH2 OSOs Na Az oleinalkoholt nagyon nehéz úgy szulfo­­nálni, hogy a telítetlen szénatomok változatlanok maradjanak, ezért a kereskedelmi termék rend­szerint a kénsaveszternek és a szulfonsavnak a keveréke. Az alacsony molsulyú zsíralkoholszulfonátok (kapnikaprint, lauril­ és mirisztalkohol) nátriumsót hideg vízben jól oldhatók és csak nehezen sóz­hatók ki, míg a magasabb mossályú zsíralkohol­szulfonátok nátriumsói (olein--, palmitmstearin­­alkohol) csak melegvízben oldhatók és könnyen kisózhatók. Az előbbiek jobb nedvesítő és emul­gáló képességgel rendelkeznek, általában véve azonban jó sav-, mész- és magnéziaállók. A zsiralkoholszulfonátok vizsgálatára azok a módszerek, amelyeket a szulfonált olajoknál alkal­mazunk nem használhatók, aminek oka részben a zsiralkoholok nagy illékonysága, részben pedig az a körülmény, hogy az észterszerű szulfonátok mellett többnyire valódi szulfósavak is előfordulnak. Ha az utóbbiaknak a mennyisége 2%-nál nem nagyobb, akkor a meghatározás a következőképen történhet: 5—7 g anyagot 50 cm3 1 · 19 fajsúlyú sósavval, visszafolyó hűtő segítségével 1 órán át forralunk. Kihűlés után, víz és petroléter segítsé­gével egy választó-tölcsérbe visszük és a rétegek elválása után a vizes oldatot leeresztjük, egy másik választó-tölcsérben petroléterrel kirázzuk. Az egyesített petroléteres oldatokat vízzel és esetleg konyhasóoldattal savmentesre mossuk, majd pedig vízmentes nátriumszulfát­on átszűrve az oldószert elpárologtatjuk és a szárítást általában 50°C-on végezzük el. Nagy molekulasúlyú zsíralkoholoknál a hőmérséklet valamivel magasabb is lehet. A­ kókuszzsírból előállított alkoholoknál azonban mint a lauril- Сц H25 OH) és mirisztilalkohol (Ch­ H20 OH) még szobahőmérsékleten sem cél­szerű dolgozni, hanem a legajánlatosabb az oldó­szer nagyobb feleslegének ledesztillálása után a maradékot a még meleg lombik forgatásával el­távolítani. Ilyen könnyen illó zsíralkoholokat tar­talmaznak pld. a Deutsche Hydricwerke A. G. által forgalomba hozott „Lorol“-ok. A valódi szulfosavaknak a zsíralkoholoktól való elválasztására a következő módszert alkal­mazhatjuk : a kimosott petroléteres kivonatot háromszor, ha azonban szükséges többször is, 50—50 cm3 meleg 70% (térf)-os alkohollal egy­néhány csepp nátronlug hozzáadásával, visszafolyó hűtő segítségével 30—30 percig melegítjük. Az alkoholnak az utolsó extrakciónál nem szabad színeződnie. Az alkoholos kivonatokat egyesítjük a zsíralkohol leválasztás savanyú oldataival és a mosóvizekkel. A petrolétert elűzzük, a folyadékot kihűlés után először nátronluggal pontosan neut­­ralizáljuk, majd pedig kongóvörös indikálása mel­let (pH 3­5) néhány csepp sósavval megsavanyít­­juk és vízfürdőn szárazra pároljuk. A szulfosavakat 96%-os alkohollal extraháljuk és a sókról egy nagyobb porcellán tégelybe szűrjük és 80°-on szárítjuk; meleg alkoholban mégegyszer feloldjuk, 12 órán át hideg helyen állni hagyjuk, újra le­szűrjük és 80°-on állandó súlyig szárítva mérjük. Ezután elhamvasztjuk és újra mérjük. A különb­­ség adja a valódi szulfasavak megközelítő meny­­nyiségét. A zsíralkoholokban a már említett nagy illékonyság folytán a víz, vagy az oldószertarta­lomnak a meghatározása is sokkal körülményesebb. Ajánlatos az anyagot (5—10 g) vákuum exicatorban foszforpentoxid és paraffin darabkák fölött éjjelen át előszáritani, nátronlúggal közömbösíteni, vagy gyengén lúgossá tenni és a következő napon szárítópisztolyban nagy vákuum mellett az oldó­szer természetének megfelelően 5—10 órán át, víznek mint hevítőanyagnak az alkalmazásával melegíteni. Nehezen illó oldószereknél esetleg több napos szárítás is szükséges. Állandó súly eléré­sénél a 0001 g. különbséget már nem kell fi­gyelembe venni. Wodnyánszky

Next