Automobil Motorsport-Turizmus Közlekedés-Útépítés, 1930 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-15 / 1. szám
1930 január 15. 4 AUTOMOBIL—MOTORSPORT— TURIZMUS Magyar Acélárugyár R.-T. Budapest, VI., Váci út 95. Autórúgók, autóalkatrészek nyol számtáblán csak San Sebastiano-t jelenthet, ugy-e? Húsvét vasárnap is egy elég internacionális társaság a müncheni Deutsches Museum előtt, egy londoni Bugatti, egy kopenhágai Minerva, egy berlini Nash és három svájci kocsi, de ezeknek a címét csak valami heraldikus tudta volna megfejteni. Az igaz, hogy az én Velocettem vörös Bp-jével sem kellett szégyellenem magam. Ha már számtábláknál tartunk, nem lesz érdektelen elmondanom, hogy az unokabátyám a Steyrét Prágából más számmal kapta elől, mint hátul és úgy járt Szlovenszkón hónapokig, minden baj nélkül. Milánóban tavaly júniusig balrahajtás volt a szabály, ellentétben egész Olaszországgal. Mussolini természetesen ezt az anomáliát most megszüntette, de, hogy milyen eredménnyel, azt érdekesen mondotta el nekem épp egy milánói ismerősöm: „Eddig a vidékiek és külföldiek csinálták a zavart és a karambolokat, most mi, milánóiak”. Hiszen ez el is képzelhető, Pesten se volna másképp, ha márólholnapra hajtási irányt cserélnénk. Citroen: Ez a név uralja Paris autóéletét, ez a kocsi látható fölényben van a taxik között és a hathengeres megjelenése óta, a magánautók között is. Ez a név olvasható százezernyi hűtőn, vagy egy méltóságteljesen keringő repülőgép által vontatott nagy vászon sárkányon, vagy az Eiffel-torony 300 méternyi magasságát teljesen elborító villanyhirdetésen. Sok autógyár örülhetne, ha évi forgalma annyi frank lenne, mint Citroënék hirdetési költségei. A Parist jellemző márkák közé tartozik a másik véglet is: a Rolls Royce. Csak az előkelőbb kerületekben fordul elő, de ott aztán percenként. A többi gyártmányról is, azt hiszem, ha képet adhatok, mert mint vérbeli automobilista, a négyheti kintlétem alatt nem igen hagytam felismeretlenül kocsit mellettem elfutni. Persze az olcsó kocsik között még a Renault, az Unie, a Peugeot, a Donnet és Bord uralja a piacot. Rosengart is kezd terjedni, de mintha valahogy ez sikerült volna a külseje miatt, a legkevésbbé, az Austin generációból. A drága autók osztályát öt név foglalja el, mondhatni kizárólagosan, ez a Delage, a Talbot, a Panhard-Levassor, a Voisin és a Hotchkiss. A nagy luxuskocsik pedig a Hispano- Suiza, a Packard, a Cadillac, defőleg a már említett Rolls-Royce gyárak neveit viselik. Bizonyára lesznek sokan, akik ezt olvasva, magukban kérdik, hát hol a többi gyártmány, hisz vagy 180 francia márkát minden pesti autós ismer? Én sem értettem ezt az első napokban és azt gondoltam, később talán lesz hozzájuk szerencsém, de nem igen mutatkoztak. A négy hét alatt láttam, hogy csak párat említsek, egy-egy Bignan-t, Dertby-t, Ariest, BNC-t, George Irat-t stb. és pár darab Amilcar-t, Salmsont, Bugattit, Lizair-Fréres-t, Delaunay- Bellevillet-t, Farmant, La Licorne-t, Ballot-t, Brazier-t, De Dion-t és Chenard Walckert, nem beszélve, hogy például a Szalonok állandó hőseinek, mint Tracia, Bucciali, Lensaud-Lavand stb. nyomát sem látni az utcai forgalomban. A külföldi gyártmányok között még a legtöbb a Fiat, Buick, Chrysler és Chevrolet, de egyrészt a francia vámok magasak, másrészt a franciák nagy hazafiak és így legfeljebb minden 30-ik kocsi külföldi. A legérdekesebb kocsi, mit kint láttam, talán az új Cord volt, az első tengelyt kivéve nagyon hasonlít a Duesenberghez, ezzel elárulva a közös konstruktőrt. Motorkerékpár, mondhatni, csak a külvárosokban látható, a legtöbb Terror, Peugeot, Motobecane, Harley- Davidson, Sarolta és AJS.Egy kétkerekű autót is láttam néha, azt hiszem, egy „Morgan-Monotrace” volt. * Az Avenue de l’Operai ablakom alatt egy este, úgy 9 óra körül két taxi csúnyán összeütközött, az egyik még az út közepén álló hatalmas kandelábernek is nekirohant, úgyhogy a lámpa fentről darabokban zuhant le és az oszlop is a pisai ferde toronyhoz volt hasonló. A bennülők alaposan véresre vágták magukat az ablakokon, de a különben forgalmas utcán, megszámláltam, csak 38 ember tartotta az esetet megnézésre érdemesnek. Én is csak azért hozom elő, mert az estet 9 órakor összetört lámpa helyén, de még a megsérült oszlopon már aznap éjfélkor ott égett az új lámpa és reggel 9-re pedig egy új oszlop állt ott és hirdette Páris városának modern és gyors szellemét. Egy este pedig előttem kapott egy taxi derékba egy magánautót aBoulvard Haussmannon, hatalmas recscsenés, üvegcsörömpölés, a rendőr pedig vagy hat lépésre éppen felvilágosítást adott egy hölgynek, de meg sem fordult erre a karambolra, nyugodtan befejezte a beszélgetést, szalutált és csak ezután fordult léleknyugalommal a vezetőkhöz és szép udvariasan egy kis mellékutcába hívta őket, hogy az esetet elintézzék. Látszott rajta, hogy ez neki mindennapi mulatság.* Berlinben a versenyrendezés egy eredeti ötletével találkoztam. A Grünewaldi Stadionnak a Millenárishoz hasonló betonpályáján volt autóknak és motoroknak sebességi verseny kiírva, mindig négy, egy cég által kölcsön adott gépen. Ezeket kisorsolták a versenyzők között, tehát így a jobb gép előnyét elliminálták és csak a tudás számított. A 4 Dixi-Sporton, fej-fej melletti küzdelem volt a BMW- versenyző Paul Koppen és az ismert Bugatti-versenyző Burggaller között, nyert Koppén sárga Dixite, 83-as átlaggal. A 4 Zündapp-motor küzdelmét is Koppén könyvelte el magának. Közben a legnépszerűbb német hölgyversenyző, Hannie Köhler csinál egy pár Ehrenrundet, a Meissenből repülőgépen hozott Kardan-meghajtásos Stockjával, mégpedig a Landerfahrtról emlékbe hozott búzavirágkék Bocskay-sapkában, daratollal. A programm további részét szépségverseny, gymkhama és a lovasünnepélyeken szokásos carrousel, de autókon, fejeztede. Talán nálunk is tét „A Pyreneusokban“ című megkezdett cikkünk folytatását a 2-dik számunkban közöljük