A Műiparos, 1916 (3. évfolyam, 2-12. szám)

1916-02-01 / 2. szám

2. szám. A MŰIPAROS Ez egy kis eset, de annál brutálisabb nyíltsággal bizonyítja, hogy mai szervezetében nem maradhat meg a városi vezetés. Függet­leníteni kell a tisztviselői kart. A köz érdeke kívánja ezt, de azt hiszszük szívesen fogadnák a változást maguk az érdekelt tisztviselők is, mert semmiképen sem méltó qualitásaikhoz ez a függő helyzet. De a városatyák nagyobb része is örömmel látná a változást, mert sokan vannak közöttük, akik hivatásukat komolyan teljesítik, s a polgárok bizalmából kapott meg­bízatásukban nem magánérdek szolgálatára, hanem a polgárság egyetemes érdekeinek védelmére törekszenek. Ha meglesz ez a változás, akkor a köz­­tisztviselő majd megbecsüli az adófizető pol­gárt és munkája eredményességével igyekszik érvényesülni, és nem kell a hatalmas város­atyák jóindulatának kiérdemlésére törekedni. A városatyák igy hatalmukból veszítenek, de munkájuk erkölcsi szempontból eredménye­sebb s a közre hasznosabb lesz. ------------------------------------­ Az ipari érdekképviseletek. (Dr. Soltész Adolf előadásának kivonata.) Dr. Soltész Adolf az Országos Iparegyesület igazgatóhelyettese a Miosz felolvasó ülésén páratla­nul nagyszámú hallgatóság jelenlétében nagyértékű előadást tartott a fenti címen. Soltész előadása oly mélyenjáró gondolatokat tartalmaz, hogy szükséges, hogy azzal minél többen megismerkedjenek. Ezért kivonatosan itt közöljük az előadást. Az előadó bevezetésében mindenekelőtt arra a sajnálatos valóságra mutatott rá, hogy a társadalom és a közgazdasági élet különböző osztályai közül leg­régebben az ipar szervezkedett a maga érdekeinek védelmére és valamennyi érdekképviselet közül mégis az iparé, a leggyöngébb. Emlékeztet a céhekre, ame­lyek a maguk idejében nagyon jelentékeny kiváltsá­­­gok birtokosai voltak. A ma meglevő érdekképvise­­etek különböző kategóriákba sorozandók. Első helyen inlíti a közvetlen gazdasági előnyökre irányuló szer­kezeteket, amelynek a kartellek, trösztök, szindiká­tusok, a kisiparban pedig a szövetkezetek. Azután munkaadó egyesületek, amelyeknek célja a munka­adók érdekeinek érvényesítése, végül az általános gazdasági és szociális érdekképviseletek. Ez utóbbi kategórián belül megkülönböztetendők az ipar egye­temének képviseletei, a szakegyesületek és a célegye­sületek (Zweckverband), amelynek pl. nálunk a Kiál­lítási Központ, a Vámpolitikai Központ, a Kazánvizs­gálók Egyesülete stb. Területi hatáskörük szempont­jából országos és helyi egyesületekre osztályozhatók. Végül pedig egyik legfontosabb szempont keletkezé­sük szerint törvényes kényszertársulásuk és szabad egyesülések különböztetendők meg. A törvényes ér­dekképviseleteknek előnye, hogy fennállásuk tör­vényben van biztosítva, közadók módjára szedik be tagdíjaikat és így meglehetősen szilárd budget-vel dolgozhatnak. Hátrányuk viszont a kormányzattól való nagyobb függőség, amely minden autonómiájuk mel­lett is bizonyára bénító hatású. A szabad egyesüle­teknek viszont kevésbbé biztosított az exisztenciája, ezzel nagyobb a mozgékonysága, ámbár a mi sajá­tos viszonyaink között ezek sem tudták magukat a kormányzattól a kellő mértékben függetleníteni. Az érdekképviseletek fejlődését vizsgálva, arra a megállapodásra jutunk, hogy ennek a fejlődésnek az iránya inkább kedves a szabad egyesüléseknek és ezeké a jövő. Szükséges azonban, hogy az iparosság a maga törvényes érdekképviseleteit is jobban hasz­nálja ki, az azokban részére nyújtott kétségtelen nagy előnyöket hasznosabban értékesítette, mint eddig. A jelentékenyebb szabad egyesülések, így az Orszá­gos Iparegyesület, az Ipartestületek Országos Szövet­sége stb. történetének és működésének ismertetése után rátért az előadó a törvényes érdekképviseletek tárgyalására. A kereskedelmi és iparkamarákról meg­állapította, hogy ezek bizalmatlansággal voltak kény­telenek megküzdeni, amely bizalmatlanság forrása nem annyira a kamarák működésében, mint inkább az abszolút korszakból való eredetükben keresendők. Ez a bizalmatlanság ma már nagyrészt megszűnt és különösen a kisiparosok méltán látják a kamarákban érdekeik buzgó szószólóit. Legközvetlenebb törvényes érdekképviseletei a kisiparnak, az ipartestületek, amelyeket mai alakjuk­ban az 1884. évi XVII. törvénycikk hívott életre. Az eleinte lassú fejlődés az utolsó évtizedben vett na­gyobb lendületet. A rendelkezésre álló utolsó kimu­tatás szerint 1910-ben 386 ipartestület működött 129,138 mester­taggal, akiknél 158,387 segéd és 97,273 inas volt alkalmazásban. Az ipartestületek mai lét­száma 422. Pontos taglétszámukról kimutatás már csak a háború miatt sem lehetséges. Az előadó az ipartestületek működését bírálva, sajnálattal állapítja meg, hogy a kisiparosok nem vették birtokukba mind­azt a sok előnyt, amelyet a sokat kritizált 1884. évi XVII. törvénycikk az ipartestületekről szóló rendel­kezéseikben kínált részükre. A törvény rendkívül szép és széles hatáskört biztosított az ipartestületeknek a munkaviszony rendezése körül, a békéltető bizott­ságok szervezése által, a szövetkezetek, szakiskolák, betegsegélyző pénztárak létesítését, szakkiállítások rendezését szintén az ipartestületek hatáskörébe utalta. Nem lehet tagadni, hogy ezekkel a szép jogosítvá­nyokkal az ipartestületek csak elvétve éltek és szo­rosan adminisztratív teendőiken kívül csak néhány fővárosi és egy-két nagyobb vidéki ipartestület te­kinthet vissza olyan működésre, amely az iparosság gazdasági és szociális érvényesülése terén eredmé­nyeket produkált. Az okai ennek a részleges ered­ménytelenségnek részint a kisipar gazdasági gyön­­geségében, részint egyéb szellemi és morális okok­ban rejlenek, amelyek közül a legkárosabb az osztály öntudat hiánya. A magyar kisiparosság jókora része csak nehezen kapható a szolidáris munkára, egyéni bajaival lévén elfoglalva, a napi küzdelmek sú­lyát érezve, módja is alig van arra, hogy a köz érdekében dolgozzék és áldozzon is, a közvetlen közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munka­társunk, mindenki irhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű felvilágosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség. 23. oldal.

Next