Munkásügyi Szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-10 / 1. szám

a Munkásügyi Szemle hatóan. De a törvényhozás házába már évek előtt behatoltak e problémák s a figyelmes szemlélő észreveheti, hogy mind több és több időt fordíta­nak ott is a munkásviszonyok tárgyalására. Eddigi törvényhozói alkotások kritikája gyanánt s újabb alkotások szükségességének elismeréseként sok szó hangzott el mostanában már ott is és ezzel párhuzamosan a napisajtóban is, holott néhány év előtt alig voltak meg a nyomai is ennek a törekvés­nek. A szociálpolitika közérdekű volta már nem vitás, a közérdeklődés teljes feléfordulása csak idő, rövid idő kérdése. Az átalakuló Magyarország új erői kérlelhetetlen biztonsággal tolják fölszínre a mérhetetlen fontosságú szociálpolitikai kérdések sokaságát, a régi alkotásokat javítani, a hiányzó­kat pótolni, az újonnan felmerülő érdekeket kielégíteni kell. Íme, amiről folyóiratunk első két kötete ékesszólóan tesz tanúságot: a Munkásügyi Szemle közérdekű szükségességéről, azt a jövőre nézve még fokozottabbnak mu­tatja ez a néhány tény és néhány megállapítás. Mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy azok a kérdések, amelyek a szociálpolitika gyűjtőfogalma alá tartoznak, az átalakulóban lévő Magyarország új erőinek két legfontosabbját érintik életérdekeikben: a munka­adók és a munkások osztályát. Ma már mindenki tudja, aki e kérdésekkel foglalkozott, hogy valamely ország ipari termelésének gyarapodására, virág­zására, a sok közvetlen gazdasági tényező mellett, mint aminek: a nyers­anyagok bősége, a gazdasági függetlenség, a helyes vám- és adópolitika, stb., stb. — az ország szociálpolitikája is döntő befolyású. Az olyan ország­ban, amelynek nincs életképes, megvédett munkásosztálya, éppen úgy nem fejlődhet virágzó ipar, mint amelyből teljesen hiányzanak a természet­adta nyersanyagok. Sőt, a hiányzó kőszén még könnyebben pótolható, mint a hiányzó munkáskezek. A helyes szociálpolitika ilyenformán egyaránt szol­gálja a munkaadók és a munkások osztályát; az egyiket közvetlenül, a másikat közvetve, jelentősége tehát első rangú. Sőt annak a révén, hogy a helyes szociálpolitika a munkaadóknak és munkásoknak egyaránt érdeke, egyúttal fontos államérdek is. Senki gondolkodó előtt nem lehet közömbös tehát az, hogy legyen-e szociálpolitikája Magyarországnak és milyen legyen. S ez a legbiztosabb záloga annak, hogy ezek a kérdések rövidesen nemcsak a közérdekű, de a közérdeklődéses kérdések között fognak állani Magyar­­országon is. Ha ezzel a Munkásügyi Szemle jogosultsága, szükségessége igazolva van, igazolva van — úgy hisszük — egyúttal az a kérelmünk is, amelyet az új évfolyamunk küszöbén olvasóinkhoz és munkatársainkhoz intézünk: támo­gassák szeretettel továbbra is lapunkat és segítsék méltóvá tenni azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyeknek szolgálatába szegődött. Propagandájuk­kal a közönség soraiban és támogató munkálkodásukkal e lapok hasáb­jain, segítsék eléggé erőssé tenni arra, hogy a szociálpolitikának lépésről­­lépésre meg tudja hódítani a minden közügyet megillető közérdeklődést. A MUNKÁSÜGYI SZEMLE SZERKESZTŐSÉGE.

Next