Műszaki Élet, 1958. július-december (13. évfolyam, 15-26. szám)

1958-07-24 / 15. szám

Az utóbbi évek egyik örvendetes jelensége, hogy a külkereskedelmi vállalatoknál egyre gyarapodik a műszakiak száma. Problémáik bizonyos mértékig sajátosak, s elütnek a többi műszakiakat foglalkoztató kérdésektől, sőt nem egy esetben ellentétesek azokkal. Melyek ezek a problémák? Kényelem kontra piac A külkereskedelemben dolgozó műszakiakkal először azokról a vitás kérdésekről beszélgettünk, amelyek leggyakrabban merülnek fel, ha az ipart képviselő kollégáikkal találkoznak. Véleményük szerint ugyanis a külkereskedelem és az ipar vitája legtöbbször abból fakad, hogy az ipar — sokszor saját szempontjából helyesen ítélve — nagy sorozatokra, a bevált gyártmányok továbbkészítésére törekszik, míg a külke- reskedelemnek az a törekvése, hogy rászorítsa a gyárakat: minél jobban alkalmazkodjanak a külföldi piac követelményeihez. Ez a kétfajta szempont természetesen sok vitát vet föl, s gyakran elhangzik az a vád a külkereskedők ellen, hogy irányítani akarják az ipari termelést. Kétségtelen — és ez sokszáz éves gyakorlat —, hogy a kereskedelem mindig is erősen befolyásolta — sőt, a kapitalizmusban irányította az ipari termelést. Szocialista termelési viszonyok között persze effajta irányításról nem lehet beszélni, kétségtelen azonban, hogy a külföldi piacon mozgó külkereskedelmi szakemberek a kialakult verseny feltételei között befolyásolni kénytelenek az ipart, hogy legalább is az exportra termelő szektor azt gyártsa, amit a piac kíván. Az egyik külkereskedelemben dolgozó mérnök szerint az ellentét forrása az, hogy az ipar azt szeretné: a külkereskedelem adja el, amit ő gyárt, a külkereskedelem pedig azt kívánja- az ipar azt termelje, amit ő el tud adni, így — szélsőségesen nézve a dolgokat — valóban nagynak látszik az ellentét, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az esetek többségében a két oldalról jövő kívánságoknak eleget lehet tenni. A Röntgengyár Külkereskedelmi Vállalat például két év alatt eladta a mintegy 25 millió forint értékű, régebbről visszamaradt raktárkészletet, s különösen az utóbbi időben gyáraink elég gyorsan és jól igyekeznek alkalmazkodnni a külkereskedelmi vállalatok rendeléseihez. Véleményünk szerint abban igazuk van a külkereskedelemben dolgozó műszakiaknak, hogy álláspontjukat az eddiginél fokozottabban kellene el-fogadnia az iparnak. Ezek aj műszakiak ugyanis — nagy-J részt hosszú ipari tapasztalat- J tál — beosztásuknál fogva job- ban ismerik a külföldi piac igényeit is és legtöbbször fej -lődési irányát is. Amikor te- » hát az ehhez való alkalmaz- * kodás érdekében befolyásolni * akarják az ipart, akkor — az » esetek többségében — az ipari érdekében is cselekednek. Sok vitára ad alkalmat — különösen a nyereségrészese-í dés bevezetése óta — az ár kérdése. Az ipar magasabb ára- okát igyekszik elérni, a külke-ereskedelem különböző piaci lehetőségekre hivatkozva igyekszik lenyomni az ára- okát. Hogy kinek van igaza, azt persze csak esetről esetre le-het eldönteni, most azonban a külkereskedelemben dolgozó műszakiak arra hivatkoznak, hogy a kapitalista országok S dekonjunktúrája igen nagy S mértékben nehezíti meg az el-adást, s a versenyképesség ma S vagy egészen korszerű gyárt- mányt, vagy olcsóbb árat je-lent. A külkereskedelemben dolgozó műszakiak különben azt javasolják, hogy az ártámogatási alap ne legyen állandó, hanem bizonyos terv szerint csökkenjen, hogy ezzel az önköltség csökkentésére kényszerítsék az ipari vállalatokat. Az árszínvonal tekintetében folytatott vita különben a termelői árrendszerünk elavultsága miatt sokszor nagyon is elméleti. Éppen ezért a külkereskedők — akár csak az ipar — nagyon sokat várnak a termelői árak rendezésétől, s bíznak benne, hogy január 1- re az új árrendszer feltétlenül elkészül. -Ki vállalja a rizikót? A vitás kérdések közé tartozik sok esetben a rizikóvállalás problémája is. Különösen egyedi gépgyárak exportjánál, de más exportrendeléseknél is, a külföldi cég tervet szeretne látni. Terve azonban a gyárnak nincs, mert reménybeli rendeléssel nem csinálhat tervet. A külkereskedelmi vállalat sem finanszírozhatja a terv elkészítését, mivel erre megfelelő anyagi alapja nincs. Emiatt azután jelentős rendelések maradnak el, s az ipar, valamint a kereskedelem vitájából végül is a népgazdaságnak van kára. Kétségtelen, kinekkinek a maga szempontjából igaza van, áthidaló megoldást azonban kell találni, mert rizikó nélkül kereskedni mindig is nagyon nehéz volt. Bizonyos mértékig a rizikóvállaláshoz tartozik az is, hogy a külkereskedelemnek sok esetben nehéz a már megadott rendelést sztornírozni. A világpiac jelenlegi nehézségei — csődök és vis maiorok — gyakran tennék szükségessé bizonyos gyártmányok termelésének leállítását. A vállalatok azonban különböző kifogásokra való hivatkozásokkal a sztornókat nem fogadják el, holott a népgazdasági érdek az esetek többségében a rendelés lemondásának elismerését követelné. Nagyon is szükséges volna olyan áthidaló megoldás megkeresése, amely mind a tervszerű termelést, mind a gazdaságos gyártást biztosítaná. Elég gyors-e a gyártmányfejlesztés ? Az iparban dolgozó műszakiak gyakran panaszkodnak amiatt, hogy egyes új gyártmányok megfelelő kikísérletezésére nincs idő, mivel a külkereskedelem sürgetésére szinte már a prototípust kénytelenek szállítani. A külkereskedelemben dolgozó műszakiak ugyanakkor azt mondogatják, hogy gyártmányfejlesztésünk lassú, a piac több új, korszerű gyártmányt követel. Véleményük szerint a két álláspont között nincs valóságos ellentmondás. Azt hangoztatják, hogy — a fejlődés ismeretében — hamarább kell nekilátni egyes fejlesztési feladatoknak, hogy legalább egyidőben tudjunk megjelenni a piacokon a versenyző cégekkel. És ez a kérdés azonnal felveti a műszaki piackutatás kérdését. A külkereskedelemben dolgozó műszakiak véleménye szerint ugyanis a jelenleg folyó piackutatási munka jórészt csak a gazdasági jelenségek összegyűjtésével és elemzésével foglalkozik, s műszaki piackutatás alig van. Márpedig a külkereskedelemben dolgozó műszakiaknak módot kellene találniuk arra, hogy megvizsgálják iparáguk fejlődési irányait, hogy lehetőleg már ma meg tudják mondani azt, hogy milyen áruk lesznek versenyképesek 1965- ben. Véleményük szerint ilyen irányú munkával tudnák befolyásolni az ipari termelést, s ezzel tudnák elősegíteni azt, hogy gyártmányaink az adott időpontra ne csak korszerűek legyenek, hanem már túljussanak a kísérleti stádiumon. Véleményük szerint érdemes lenne megvizsgálni ennek az úgynevezett műszaki piackutatásnak előfeltételeit. A beszélgetés azt mutatta, hogy vannak bizonyos ellentétek az iparban és a külkereskedelemben dolgozó műszakiak között. Tekintettel arra, hogy ezek az ellentétek sok elvi és gyakorlati probléma tisztázatlanságából fakadnak, érdemes lenne olyan ankétot összehívni, amelyben mindkét fél elmondaná a maga álláspontját, mivel a vita segítené az összhang megteremtését az ipar és a külkereskedelem között. FADRUSZ TIBOR Az angol szerszámgépipar térjelölésének színvonala a háború befejezése óta áprilisban volt a legalacsonyabb. (Financial Times) Csehszlovákia 1965-ig személy-gépkocsi gyártását 100 ezerre, motorkerékpár gyártását pedig 400 ezerre akarja növelni. (Rudé Práva) A Szovjetunió külkereskedelme a múlt évben 33 milliárd rubelt tett ki. A kivitel 17 százalékát a gépek és más berendezések tették ki. (TASZSZ) A nyári hónapokban csak kevés ülést, előadást rendeztek a tudományos egyesültek, a szervezőmunka azonban továbbra is változatlanulolyik. Csaknem minden egyenlet tervében szerepel valamilyen nagyobb szabású orzágos vagy nemzetközi konerencia, amelyet az ősz folyamán kívánnak megrendezni, a tervezett konferenciák köül néhányról adunk hírt azlábbiakban. Nemzetközi méréstechnikai konferencia A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület ez év őszén rendezi meg a nemzetközi méréstechnikai konferenciát, ahol a szocialisa országok szakemberei a meghívott nyugati szakemberekkel közösen ismertetik és vitatják meg a mérés, és műszertechnika legújabb eredményeit. Az előadásoknak öbb mint kétharmadát a külföldről érkező előadók tartják meg. A konferencia tárgyköre átfogja a fizikai, kémiai és műszaki méréseknek szinte minden területét. A konferenciával egyidejűleg az egyesület a hazai kutatóintézetek és pari vállalatok tudományos s ipari mérőműszereit bemuató kiállítást is rendez. Geodéziai műszerkonferencia Szeptemberben rendezi meg Geodéziai és Kartográfiatudományos Egyesület négylapos országos geodéziai műzerkonferenciáját. Az előadákon, bemutatókon, szeméyes megbeszéléseken megviatják, mit nyújt ma a műzeripar a geodéziának, topozáfiának, kartográfiának, és milyen terveket és kívánsáokat kell a jövőben valóra váltani e téren. Az egyesület konferenciára meghívottzovjet, lengyel, csehszlovák, omán, bolgár, német és juoszláv szakembereket is, kik beszámolnak saját tapasztalataikról s egyben megsmerkednek majd a magyar műszeripar eredményeivel. Nemzetközi geofizikai ankét Szeptember 10. és 13. között endezi meg a Magyar Geoszikusok Egyesülete IV. nemetközi ankétjét, amelynek trgyköre: a lánchegységek és környezetük geofizikai próbáiér, különös tekintettel a kárpátokra. Az ankétot az egyesület Budapesten és Tihanyban tartja meg. Nemzetközi mezőgazdasági gépészeti konferencia A Gépipari Tudományos Egyesület a mezőgazdaság vásárt megelőző napokban nemzetközi mezőgépészet kongresszust rendez, amelyen ismertetik a gabona, és kukoricabetakarítás terén elér újabb eredményeket és aktuális kérdéseket. Az előadóok foglalkoznak a hazaidottságok közötti kombájnos gabonabetakarítás agrotechnikai, gépészeti és munkaszervezési problémáival, az arató cséplőgép aratórészével és cséplőrészével lefolytatott kitérnetek eredményeivel és az elmúlt év során az aratócséplőgépeken kipróbált könnyűfém is műanyagszerkezetekkel Külön előadás foglalkozik a kukorica gépi betakarítása és silókombájnok műszaki és üzemeltetési problémáival. A külföldi előadók és hozzászólók között szerepel a több között Prof. Akad. Vaszilenki Szovjetunióból, Dipl. Ing Beyer Csehszlovákiából, Prof Dr. Segler és Prof. Seibok IV yuyub-i K. aiuguui, Ing. Persson Svédországból. A kongresszus szeptember 10-től 12-ig tart, majd a külföldi vendégeknek bemutatják a mezőgazdasági vásárt és a hazai gépesítés legújabb eredményeit. Szerszámgépgyártási kongresszus Ugyancsak a Gépipari Tudományos Egyesület terveiben szerepel az októberben megtartandó III. szerszámgépgyártási kongresszus. Itt ismertetik majd a szerszámgépek automatizálásának ma világszínvonalát, hazai helyzetét és a közeljövőben megvalósítható célkitűzéseket. Ezzel párhuzamosan megvilágítják a megmunkáló gépsorok és célgépek alkalmazási lehetőségét a középsorozatgyártásban. A kongresszus munkája négy fő témakörbe csoportosítható, amelyek a szerszámgépek fejlesztésének irányelveivel, a munkafolyamatok vezérlésével, a vezérlés elemeivel, az aggregát gépeknek a középsorozat-gyártásban való alkalmazásával foglalkoznak. Egyik budapesti nagyüzemünkben ezer 2 millió font értékű, intrverzs acél és ínesfém heverek óta. Ebből 10 000 forintra idoni c-7 o b-67n1 000 apró tétel, aminek nyilvántartása évente többzör is sok munkaerő idejét köti le és a ráfordítások felemésztették már az anyai teljes értékét. Másutt, mintegy 500 tonna súlyú — évtizedek óta felgyülemlett — bélöntvényt találtak. A e egyik üzemben pedig 1,5 tonna, nem szabványos méreti rézcsövet őriztek, féltő gonddal. Pedig már semmi szükség nem volt rá és csak azért tartogatták, nehogy veszteség érje őket. » Ha ezeket a speciális ötvözetű rézcsöveket beöntenék és újra hengerelnék, nem kétséges, hogy pillanatok alatt elkelnének. Megfizethetetlen szolgálatot tennének viszont azok az üzemek is, amelyek nagy mennyiségű hulladékvasukat átadnák a kohászatnak, hszen az adalékanyagra igen nagy szükség van. De éppen az a baj már évek óta, hogy fenti szolgálatért „megfizethetetlen ellenértéket” kérnek az elfekvő anyagok után, sokan legalábbis annyit, amennyi a beszerzési ár volt. Mindezeken felül, tekintélyes forgóalapot kötnek le, raineruietet foglalnak el és közben szép csendben fizetik a kamatokat. 1951—52-ben működött elsőízben az úgynevezett Rendkívüli Selejtező Bizottság, majd 1953—55-ben a Központi Selejtező Bizottság és amellett külön-külön selejteztek a tárnák is. Mindez azonbannem vált be a gyakorlatban. A kohászat kezdeményezésére a Gazdasági Bizottság múlt év december 31-i határozatával az Országos Tervhivatal kebelén belül, Selej-xezor csegyciopcs felállítását rendelte el. E szervezet azóta már■ több szakember bevonásával végzi munkáját, és amint fentektől megtudtuk, célkitűzésüket röviden így lehetne összefoglalni: elvi irányítást adnak selejtezési és géphasznosítási kérdésekben; felülvizsgálják a minisztériumok és vállalatok selejtezési munkáját; eldöntik a selejtezési bizottságok és üzemek között felmerült vitákat; és selejtezési utasítást adhatnak a felügyeleti szerveknek, vállalatoknak és intézményeknek, használaton kívül álló gépek és elfekvő anyagok tekintetében. Vajon a most megjelent rendelettel (OTP/1958/TGK) megoldódik-e ez a régóta húzódó, bonyolult gazdasági és pénzügyi probléma, azt nem tudjuk, de reméljük, hogy sikerülni fog komoly eredményt elérni. Az elfekvő anyagokat ezentúl negyedévenként kell bejelenteni és azokat az üzemek kénytelenek lesznek átadni. Az 1957. jan. 1 előtti, 25 000 forint feletti értékű tételek „amnesztiában” részesülnek, vagyis a vállalatok kérhetik a különbözet jóváírását. Ilyen esetekben, tehát ebből kifolyólag, a vállalati eredményt veszteség nem terheli, feltéve, ha különleges okok nem állnak fenn (például figyelmeztetés ellenére szerezték be az anyagot). Az 1957. jan. 1. óta elfekvő áruk esetében azonban megvizsgálják a vétlenséget: 25 000 forint felett a közvetlen felügyeleti hatóság, 50 000 forint felett a Pénzügyminisztérium kívánságára a vizsgálatba a Selejtezési Felügyelőség is bekapcsolódik. Kezünkbe került a Kohászati Alapanyagellátó V. híradója, a VASGYŰJTÉS, amely május havi számában azt írta, hogy 30—40 000 tonna anyagot remélnek egy év alatt a selejtezésből. Érdeklődéssel várjuk mi is, hogy milyen értékeket fog majd felszínre hozni ez a legújabb intézkedés. Sabó. El lehetne-e jobban osztani a külföldi műszaki lapokat? A legfontosabb műszaki lapokhoz viszonylag könnyen hozzájuthatnak az idegen nyelveken beszélő mérnökök és technikusok. Kormányunk jelentős devizaösszeget biztosított könyv- és folyóiratbeszerzésekre, s ebből mintegy harmadrészt tesz ki a műszaki folyóiratok aránya. A keret nagyságát mutatja, hogy egyes üzemek nem is használják fel a részükre biztosított lehetőséget, tárca-szinten pedig a költségvetési év végén „rohammunkával” igyekeznek az elmaradást pótolni. De amíg egyik részről a helyzet kielégítő, más részről jogosnak mondható az az állítás is, hogy a folyóirat-rendelések a sok gazda miatt egyáltalán nincsenek összehangolva, s az Országos Műszaki Könyvtár is beszerzési nehézségekkel küzd. E helyzetet felismerve a szakértők azon fáradoznak, miként lehetne a népgazdaság által rendelkezésre bocsátott keretet racionálisabban felosztani. Egyes külföldi lapok feltehetőleg fölöslegesen nagy példányszámban jönnek be az országba, igen sok közülük használatlanul hever polcokon, más lapokhoz viszont devizahiányra való tekintettel egyes felhasználók nem tudnak hozzájutni. A legfontosabb és legkeresettebb külföldi lapokból általában 30—40 példány érkezik az országba, de például a Stahl und Eisen című, kétségtelenül fontos lapból mintegy 100. Ha a Műszaki Könyvtár szolgáltatásai javíthatók és az üzemek közötti kölcsönzés bővíthető lenne, kétségtelen, hogy egy bizonyos példányszámot meg lehetne takarítani, s ebből az összegből további lapokat és könyveket lehetne megrendelni. Egyes könyvtári szakemberekben éppen ezért az az ötlet merült fel, hogy egy tanácsadó szervnek, vagy a Műszaki Könyvtárnak ilyen szempontból felül kellene vizsgálnia a megrendeléseket és tervet kellene kidolgoznia a további szerzeményezést illetően. Egy ilyen felülvizsgálat egyrészt fölösleges párhuzamosságok megszüntetését biztosíthatja (sőt, a könyvtári szakemberek eddig ismeretlen lapokra hívhatják fel a figyelmet), másrészt a megtakarított összegből — amely mintegy 10 százalékot tehetne ki — növelni lehetne a Műszaki Könyvtár rendelési keretét. Ilyen módon az országos műszaki folyóirat- és könyvellátásban is megteremtenénk a tervszerű fejlődés alapelveit, amely a jelenlegi tárcánkénti decentralizálással nem biztosítható. Aligha lehet vitatni, hogy ez az ötlet jó. Ugyanabból a devizakeretből többféle külföldi lap jut az országba, s mivel növekednek a Műszaki Könyvtár folyóirat-állománya, újabb folyóiratokhoz jutnának a szakemberek a könyvtáron keresztül. Az ötlet jó, a nagy kérdés azonban az, hogy keresztülvihető-e? Az ellenvetések ugyanis elég nyomósak. A legnehezebb probléma mindjárt az a bizonyos felülvizsgálat, mivel nagyon is bonyolult kérdés annak megállapítása: mi szükséges a polcon és mi elégséges a könyvtárnak. Növeli a bajt, hogy az üzemek közötti folyóiratcsere szinte teljesen szünetel, a Műszaki Könyvtár folyóiratokat könyvtáron kívüli olvasásra nem kölcsönöz, s a helyben olvasás mindig nehézkes és bonyolult, s hogy a dokumentáció igen lassú. Az egyes üzemeknek és tárcáknak e jobb megoldás érdekében nemcsak devizáról, hanem folyó forintról is le kellene mondaniuk a Műszaki Könyvtár javára. A kérdés az, hogy milyen ellenszolgáltatás — az elvieken felül gyakorlati ellenszolgáltatás fejében volnának erre hajlandók. Véleményünk szerint ha a Műszaki Könyvtár a beérkező külföldi folyóiratok dokumentálására rövid határidővel vállalkozna, s ha a kért folyóiratokat kölcsönözné, illetőleg egyes cikkekről olcsó áron és rövid idő alatt fényképmásolatot adna az érdeklődőknek, ez nagyon javítaná a megegyezés esélyeit. Ugyancsak szükségessé válna a folyóirat Központi címjegyzék mellett a Könyvcímjegyzék felállítása, hogy az üzemek tudják: a kérdéses folyóiratot vagy könyvet hol találják meg. S ahol megtalálják, onnan meg is kell kapniuk. Ezeket a feltételeket a Műszaki Könyvtár persze csak akkor teljesítheti, ha ehhez bizonyos erősítéseket kap. A szükséges áldozat azonban aránytalanul kisebb, mint a várható nyereség. A felsorolt nehézségek első olvasásra nagynak tűnnek. Nem is hiszünk abban, hogy a probléma egyik napról a másikra megoldható. Véleményünk szerint azonban ezen az úton el kellene indulni, s ha az első évben viszonylag kisebb eredményeket is érnénk el, akkor is járhatóvá válnék az út, s megmutatná az optimális folyóiratelosztás lehetőségét. Éppen ezért azt hisszük, a nagyon is súlyosnak látszó nehézségektől nem szabad visszatorpanni, hanem meg kell tenni azonnal, amit lehet, és ezeket a lehetőségeket évről évre növelni kell.