Műszaki Élet, 1961. július-december (16. évfolyam, 14-26. szám)
1961-07-06 / 14. szám
tUA HHYZíTA PIRIIT FRONTONf sa minden valóban reális területen növekedjék, mert a nyersperlit ára végül is olyan arányban csökkenthető, ahogy a mazeológusaink néhány esztendő hatja. Nem mond ellent e meg- anyag duzzasztása nincs mindevel ezelőtt a Zemplén-hegységben állapításnak az a tény sem, nütt megoldva és a belföldi ipar értékes ásványi anyagra bukkan- hogy a Népszövetségi Palota épi teljes mértékben az exportiltak, a világ egyik leggazdagabb télében kitöltő elemként már a nőséghez ragaszkodik. Megleleperlitlelőhelyét tárták fel. A perlit perlitpanelt alkalmazták. (Ilyen fő mennyiségű perlit felhasznalényegében nem egyéb, mint vas- reprezentatív építmény a költ- lása, tehát a perlitmalom kellő kanikus üveg. Külföldi kutatók cégek szempontjából általában kapacitáskihasználása és vele már korábban rájöttek arra, hogy soha nem lehet mérvadó.) fenyképes ár esetén a perlitből 1°00 fok körüli hőmérsékleten Különösen nagy visszhangja ^^"néhán^"hagyomán^^ pörkölve, az anyag rendkívül nerlitkérdésnek hazai sai lenne„ nehany hagyományos szí gyorsan elveszti oldott víztartaltunkban amihez nagyban hozzá- getítőanyag’, mint például a termát, miközben térfogata az erede- járul a lakáskérdés megoldatlan- maga^bbre^dű3 helyettesítésére tinek mintegy nyolcszorosára duzsága Néhány elhamarkodott saj- ^ pótlására, továbbá a kísérleti zad. Ez azt jelenti viszont, hogy tokozlemény azonban idő előtt eredmények alapos vizsgálata az anyag térfogatsúlya rendkívüli konkrét eredményként harangak után 25-östégla falak belső mértékben csökken. Ez volt az zott be folyamatban levő kísérvakolásara. Ez utóbbi felhasználső jelenség, amely az építő- és leteket. Valójában ma még nincs az eddigi tapasztalatok szeépítőanyagipar szakembereinek is- mindenütt tisztázva a perlitheton réns reálisnak ígérkezik, de a gyermét a perlitre terelte, technológiája, időállóságáról is végleges értékeléshez még hosz-Atói. építőanyagipari kutatóit ’a‘caa.t“ kilégiti Id.tók’ V‘SS Síd£g“viszont h°gV mennyire g.tóa.igoa »ha-Már a kísérletek kezdeti stádiu- gyományos betonhoz és az is- legalább a tisztázott területeken mában megállapították, hogy ked- mert hőszigetelő anyagokhoz két addig is -szigorúan írja elő a vető térfogatsúlyánál és szerkeze pestténél fogva, igen alkalmasnak ígérkezik könnyű építőanyag készítésére, továbbá hőszigetelésre. Csakhamar rájöttek a kutatók, hogy a perlit hanggátló értéke viszont lényegesen kisebb, mint tervező vállalatoknak a perlit hőszigetelő anyagként való felhasználását. Ezzel biztosítja és növeli egyrészt a perlitmalom rentabilitását és hozzájárul a nyersperlit önköltségének jele.- Még ma is akadályozza a pertős csökkentéséhez. Fontos, hogy Az ár és a minőség problémái számos egyéb korszerű szervetlen ln nagyobb arányú felhasználd— a duzzasztott perlit felhasználd— anyagé, mint például az üveg, sőt, hogy a Nehézipari Minisz- t " vagy a bazaltgyapoté. Megállapítókium perlitmalma kapacitását ották továbbá, hogy a perlit a nak jelenlegi kihasználásával a mai önköltségi adatok szerint va- nyersperlit tonnánkénti árát í Tmkapa'eitás"kihasználása nö számításban,menit S jóvalg drágább 300 forintban kénytelen megvekszeniokat , hogy mint a hagyományos válaszfaltég- szabmi- ugyanakkor közli, hogy a nyersperlit árának csökkenése jó, de vasbetonvázas épületek ki a szükséglet 60 ezer tonnára van újabb és újabb területeken letöltőelemeként való alkalmazása ló emelkedése esetén — ami heti rentábilissá a duzzasztott is költségesebb akár az üreges egyébként nem utópisztikus perlit felhasználását, ami egyébtégláénál, akár a habosított kohó- szám — a tonnánkénti árat egy- kent a kutatókat is élénkebb teasalakblokknál. harmadára, azaz 100 forintra vékenységre serkentené mérsékelhetné Hosszadalmas és eddigi alakulása Tisztázatlan kérdések név. Is felveti az egyes tárcák kiáldatlan ^ vita zajlik a peilit zötti kooperáció lazaságait. Jobb a 1 _, „ „ malom és a felhasználók között kooperációval ezen a területen utp«ndw»aiérteke ésByh,TM frlak’A,*MBldl,"“í; !?,m4r ’t“' “v4bb, i“0tU"’,k *”,■*«■ ,lehetőségének J»»-«** "SSSSJKS íKTI-t? skalaja azonban meg egyáltalán szazaiéban nasznavenereven . napvilágra került nincs tisztázva. port tartalmaz, s ugyanakkor az csolatosan ^napvilágra^ került így tömeges alkalmazását exportált anyagot teljesen porfelelős ember nem is javasol- mentesítve szállítják. A párosnem kielégítő eredmények. VINCZE OSZKÁR VSVWVVVWWWW‘sVWWWWW,WVWWWWVWyWtfVWWWVVWtfVVWWWVWWWVVWWWWVWWWVVVVVW,«VtfWWVVVWWW,i a bírósági ítéletbe. És most nézzük meg, hogy mi A helytelen szemlélet okozta károk Viták az újítási díjak körül A 38/1957. számú, az újítók- iparigazgatóság illetékesei erra és feltalálókra vonatkozó kár- akarták vitatni az újítótól az irányrendelet lehetővé tette, őt megillető díjat. A Fővárosi hogy a dolgozók a különböző Bíróság végül is kötelezte az alasításokkal kapcsolatos vitás perest — az igazgatóságot — a ügyeikben a bírósághoz fordul- méltányolhassanak. A rendelet megjelesére, nése óta számos ügyben született jogerős bírósági ítélet. Pusztai István, a Kisalföldi Gépgyár és öntöde műszaki dolgozója a Mohácsi Farostlemezgyárral és a Nyugatmagyarországi Fűrészekkel került perbe Ha közelebbről tanulmányoz egy újítás miatt. Az újító ebben tak ezeket a bíróság elé kerülő az esetben olyan problémát ktivitás újítási ügyeket, azt tapasszöltölt ki, amelyet több tervező látjult, hogy egyes műszaki és intézet sem tudott kielégítően gazdasági vezetők magatartásét megoldani. A műfaüzemben nak eredményeként került egyik ugyanis elsődleges fontosságú vagy másik ügy a bíróság elé. Az volt, hogy a szalagos szárító gép Élelmezésügyi Minisztérium Hupék megfelelően működjenek. A főipari Igazgatósága példul a-ér- tervezőintézetek tervei szerint bekerült Bécsi Márton gépész- gyártott szárítók szitái nem mérnökkel és újítótársaival, akik megfelelő felerősítés miatt roszhideg úton előállítható gyászül dolgoztak, illetve gyorsan mölcskrémek készítésére nyúl- tönkre mentek. Az újító megoltottak be újítási javaslatot adása a sziták működését megy abudapesti, kecskeméti és debrevítóttá és élettartamukat megceni hűtőipari vállalatokhoz. Az sokszorozta. A bíróság ebben az iparigazgatóság a javaslatot esetben az újító számára eszolyan nagy jelentőségűnek tarmei díjat állapított meg. A hototta, hogy az újítókkal való jog érdekességéhez tartozik, hogy szerződéskötés jogát magának lényegében csak néhány ezer fovindikálta. Telt, múlt az idő —rint különbségről volt szó — az újítást már régen országosan mert időközben az alperes jobb bevezették — de a szerződést belátásra jutott és fizetett — még mindig nem kötötték meg, mégis ebben az ügyben négy vállalat jogi képviselője, számos órákon, napokon keresztül. Az újítást kidolgozó három mérnöknek végül is a bíróság segít , . .... .. .. ... véget kellett kérnie. AFővárosi szakértője stb tárgyalt ,nyilván Bíróság meg is ítélte a 30 000 forintos újítási díjat. Egy másik esetben az Élelmezésügyi Minisztérium Növényolajipari Igazgatósága került alperesként a bíróság elé. Ebben is az, ami nincs benne a bíróaz esetben Török József gépészsági ítéletben. A bíróság termémérnök kérte a bíróság közbeszeresen a legnagyobb jogi körödését. Nehéz volna ilyen körültekintéssel, felelősség- és igazindítás keretében az ügy, mint jágérzettel igyekszik a vitás den részletére kitérni. A lé-ügyekben döntést hozni. Nem anyeg az, hogy az újító a népbíróság feladata, hogy a döntés gazdaságnak nagy hasznot je- után megkérdezze például az lentő javaslatot nyújtott be és Élelmezésügyi Minisztériumbavalósított meg s ugyanakkor azőipari Igazgatóságának illetékes dolgozóját, hogy tulajdonképpen miért is nem kötötte meg a szerződést az újítóval, miért nem tartotta be az újítókra és feltalálókra vonatkozó rendeletet. Minden bizonnyal a Növényolajipari Igazgatóságot, s a Mohácsi Farostlemezgyárat sem kérdezte meg senki, hogy miért nem akarta az újítóknak járó jogos, díjat kifizetni. Úgy gondoljuk, hogy ezek a kérdések már nem jogi, hanem a szemléletből adódó problémák. A bíróság megítélheti — és meg is ítéli — a dolgozó ember jogos követelését. Számos olyan példát is említhetnénk, amikor az újító támasztott jogtalan igényt a vállalattal szemben. Az ilyen esetekben a bíróság magától értetődően elutasította az újítót keresetével. A bírósági tárgyalások döntő többségére azonban nem ez a jellemző. Egyes gazdasági, műszaki vezetők rosszul felfogott takarékosságból, vagy a felelősségtől való húzódozásból igyekeznek az újítási díj kifizetését elodázni, vagy megtagadni. Az Élelmezésügyi Minisztériumban — de máshol is — végső soron olyan szemléletet kell kialakítani, hogy az újítónak ne kelljen bírósághoz fordulni védelemért. A bírósági döntések nem utalnak — és nem is utalhatnak — azokra a káros hatásokra, amelyeket az említett ügyek kiválthatnak az újítók társadalmából. A dolgozók ugyan láthatják és meg is vannak győződve arról, hogy a bíróságon feltétlenül megtalálják a maguk isgazát. Azonban az újító műszakiak nagy része — és ezt számos mérnöktől, technikustól hallottuk — nem szívesen fordul bírósághoz, " mégpedig azért, mert nem akarnak perben állni saját vállalatukkal vagy igazgatóságukkal. Jogos az a kívánság, hoy a vállalatok és minisztériumok műszaki és gazdasági vezetői igyekezzenek az újító, alkotó embereket, de saját dolgozóikat is megkímélni azoktól a vitáktól, amelyeket jóakarattal, megértéssel „házon belül” is el lehet intézni. tokár Péter újítási díj kifizetés Exportszállítások minőségi bonyodalmai a Központi Döntőbizottság előtt Nagyvolumenű exportszállítás körül keletkezett jogvitában hozott másodfokon jogerős határozatot a Központi Döntőbizottság. A KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat kötbér, árkülönbözet és kártérítés megfizetését követelte az Erőmű Beruházási Vállalattól és a Láng Gépgyártól azzal kapcsolatosan, hogy egy külföldre szállított turbina-generátor gépegység kondenzátorának hűtőcsövét a külföldi megrendelő nem vette át, illetve annak beépítését nem engedélyezte, minthogy álláspontja szerint tengervízzel való hűtés esetén csak 2-3 százalék alumíniumot tartalmazó sárgaréz-anyagú csövek biztosítják a hűtőcső elfogadható élettartamát. Ennek a célnak a külföldi beruházó szerint a magyar szabványnak megfelelő SRK 70-es hűtőcsövek nem felelnek meg. A vitás kérdés felmerülésekor a Láng Gépgyár arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kondenzátorcsövek az általa vállalt minőségnek megfelelnek, tengervíz-üzemre alkalmasak, s hajlandónak mutatkozott 6 százalékos meghibásodás mellett kétévi garancia vállalására. A külkereskedelmi vállalat teljesítendőnek vélte a külföldi rendelő óhaját, ezért a magyar vállalatok megállapodtak abban, hogy a kívánt minőségű csöveket importálják s a Központi Döntőbizottság elé viszik az ügyet annak eldöntése céljából, hogy az árkülönbözetből adódó többletköltség melyik felet terheli. A KOMPLEX-vállalat ezek után nyújtotta be keresetét, s jelentékeny összegű követelését azzal indokolta, hogy az alperesek a DIN szabvány szerint voltak kötelesek szállítani, a kondenzátorcsövek azonban nem feleltek meg az abban előírt minőségnek. A KOMPLEX érvelésének érdekes eleme volt, hogy szerinte a Láng-gyár indirekt formában elismerte a szállított berendezés nem megfelelő minőségét, amikor csupán 6 százalékos meghibásodás mellett volt hajlandó garanciát vállalni. Ez a százalék ugyanis igen magas, kb. 400—420 cső meghibásodását jelentené, ami már súlyos zavarokhoz vezetne. Ilyképpen a szállítás műszaki szempontból hibásnak tekintendő. A Központi Döntőbizottság mind első, mind pedig másodfokon elutasította a KOMPLEX keresetét. A határozat leszögezi: igaz, hogy a felek közti megállapodásban hivatkozás van a DM-szabványra, azonban a külföldi szerződés módot nyújt eltérésekre, különböző rendelkezésekre. A szerződés rendelkezést tartalmaz a többi között arra is, hogy a csőlemezek és a csövek a Láng-gyár által átadott és számszerűen megjelölt rajzban előírt ötvözetből készüljenek. A rajz szerinti hűtőcső SRK 70-es minőségnek és magyar szabványnak felelt meg. Ennek alapján tehát meg kell állapítani, hogy a felek a kondenzátorcsövek tekintetében nem kötötték ki a DIN-szabvány előírásait, a konkrét részletkérdésben pedig a speciális kikötés az irányadó. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a DIN-szabvány sem tartalmaz kötelező alapanyag előírást, a minimális inhibitormennyiséget pedig a megvizsgált kondenzátor cső elérte. Lényegesen kisebb összegű, de részletvonatkozásai miatt ugyancsak érdekes jogvita folyt le a CHEMOLIMPEX Külkereskedelmi Vállalat és a Lardoline Kőolajipari Vállalat között. A CHEMOLIMPEX azon a címen támasztott szavatossági igényt a Lardoline-nal szemben, hogy az utóbbi vállalat által szállított és Közel-Keletre exportált brombőrzsírtételt a külföldi rendelő minőségi kifogás miatt csak jelentékeny árengedménnyel volt hajlandó átvenni, illetve a szállítmány egy részét — minthogy az rendeltetési céljára nem használható fel — át sem vette. Ezzel kapcsolatosan a CHEMOLIMPEX 133 ezer forint megfizetését követelte. A CHEMOLIMPEX azzal indokolta keresetét, hogy a külföldi rendelkezések értelmében a brombőrzsír el nem szappanosítható hányada nem haladhatja meg a 10 százalékot. A közelkeleti átvevő viszont megállapította, hogy a szállított zsírban az el nem szappanosítható hányad több, mint 40 százalék. Ezért tagadta meg annak átvételét. A Lardoline azzal védekezett, hogy a CHEMOLIMPEK- szel kötött szállítási szerződésben az el nem szappanosítható rész nem volt minőségi kikötés tárgya, de az nem tekinthető törvényes kelléknek sem. A tárgyalás során érdekes — és a későbbiek során döntő — vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a CHEMOLIMPEX felhívta-e a Lardoline-gyár figyelmét az el nem szappanosítható rész jelentőségére. A CHEMOLIMPEX egy telefonbeszélgetésre hivatkozott, amelynek során a kérdés felmerült. A Lardoline ügyintézője tagadta e telefonbeszélgetés megtörténtét. A Központi Döntőbizottság határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy még a telefonbeszélgetés esetleges megtörténte sem mentesítette a CHEMOLIMPEX eljáró közegét azon kötelessége alól, hogy az ügylet e döntő minőségi feltételéről a gyártó vállalatot kellő nyomatékkal, írásban tájékoztassa. (A határozat nyomán az illetékes főhatóság fegyelmi eljárást indított, s prémiumelvonással büntette meg a mulasztás elkövetőjét.) Hasonlóképpen mulasztás történt a reklamáció után, a minta minőségének ellenőrzése körül is. A külföldi fél Budapesten tett látogatásakor a CHEMOLIMPEX nem vizsgáltatta meg a mintát a Bőripari Kutató Intézettel a legfontosabb minőségi kifogás, az el nem szappanosítható rész tekintetében, holott ez kötelessége lett volna. A Bőripari Kutató Intézetben tartott szemléről nem vettek fel jegyzőkönyvet, s a felperes csupán emlékeztetőt készített, amelyből a külföldi vevő egyoldalú álláspontja tűnik ki. Más tételekkel kapcsolatos, későbbi MERT-vizsgálatokból viszont arra lehet következtetni, hogy az el nem szappanosítható rész 40 százalékon felüli szintjére vonatkozó reklamációja nem megalapozott. A Központi Döntőbizottság mindezek alapján megállapította, hogy a Lardoline nem követett el szerződésszegést, illetőleg a felperes a szerződésszegést nem bizonyította. Ezért a keresetet elutasította s felhívta a CHEMOLIMPEX figyelmét arra, hogy a jövőben hasonló, meg nem alapozott keresetindítás esetén illetéket fog kiszabni. HALÁSZ ZOLTÁN MŰSZAKI ÉLET 3