Műszaki Élet, 1962. július-december (17. évfolyam, 14-26. szám)

1962-07-05 / 14. szám

Kutatás a könnyűiparban Három könnyűipari kutató in­tézet , a Textilipari-, a Papír­ipari- és a Bőripari Kutató Inté­zet munkáját vizsgálva néhány érdekes és értékes következtetést lehet levonni az eredményekből is, a még fennálló problémákból is. Kétségtelen, hogy a munka ma már tervszerű, s ebben nem kis része van anna­k, hogy elké­szült a távlati kutatási terv. Fej­lődés állapítható meg az intéze­tek munkatársainak ipari gyakor­latában is. A múlt esztendőben a kutató­­intézetek tevékenysége bővült. Ma már a kutatóintézetek szab­ványosítási bázisok, ahol létre­hozták a dokumentációs csopor­tokat, s itt szervezik meg a Mé­résügyi Szolgálat szakmai köz­pontjait is. A tevékenységi kör bővülése ipari méreteink adottságaiból fo­­lyóan szükségszerű, de nem te­kinthető a kutatómunka szerves részének (például a műszerszol­gálat). Félő azonban, hogy sok hasonló szükségmegoldás alkal­mazása a kutatómunka eredmé­nyességét veszélyezteti, mivel az intézetek vezetőinek munkaide­jét nagymértékben leköti. Ami­kor ilyenfajta tevékenységgel bő­vül a kutatóintézeti munka, egy­idejűleg a műszaki fejlődés köve­­telményeinek megfelelően a ku­tatási feladatok köre is bővült és megsokszorozódott. A Textilipari Kutató Intézet például a Rövid­­áruipari Igazgatósággal együtt­működve kutatócsoportot hozott létre a szövés nélküli textíliák kidolgozására, kibővítette a gép­­konstrukciós kutatásait fonó-, szö­vő- és konfekcióipari gépek kor­szerűsítésére. A Bőripari Kutató Intézet különböző gépesítési problémák és vizsgálati módsze­rek kidolgozásának feladatát vet­te tématervébe (bár a gépesítés eddig is feladata volt az intézet­nek, azonban a­­ káderproblémák miatt ennek nem tudott eleget tenni). A Textilipari Kutató In­tézetben és a Papíripari Kutató Intézetben csoportot hoztak létre közgazdasági problémák kutatá­sára, a Bőipari Kutató Intézetben ennek a csoportnak a szervezése most van folyamatban. Az intézetek kutató tevékeny­sége az ipar igényeinek és a táv­lati fejlesztés követelményeinek összehangolása után kialakított terv szerint folyik. Általánosság­ban a témák kidolgozására for­dított idő 15—20 százalékát az alapkutatásokkal való foglalkozás tölti ki. A fennmaradó körülbelül 80% teljes egészében alkalmazott kutatásnak tekinthető. Az alkal­mazott kutatásokon belül a leg­több téma gyártástechnológiai jel­legű feladat. Mindhárom intézet­nél jelentős számban találhatók anyagvizsgálati, gyártmányfej­­lesztési és konstrukciós feladatok is. Az eredményesség A kutatóintézetek munkájának eredményességét a számok vilá­gosan bizonyítják, bár kétségte­len, hogy a lezárt témák eredmé­nyessége még nagymértékben nö­velhető lenne azok szélesebb kö­rű elterjesztésével. Ami most már a problémákat illeti, elsőnek talán említsük meg, hogy a kutatásnak a Műszaki Szakági Tanács által történő el­fogadása s a lezárás utáni beve­zetése sok esetben indokolatlanul hosszú időt vesz igénybe. Az ál­talános elterjesztést pedig nehe­zíti a bevezető vállalatnál jelent­kező eredmény kimutatásának bonyolultsága. Megemlítjük, hogy a kutatóintézetekben egyre na­gyobb számban jelentkező kuta­tási megbízásként adott munkák eredményeinek realizálása hason­ló nehézségekkel jár. Bár általá­nos tapasztalat, hogy ezek beve­zetése az adott vállalatnál meg­történik — elterjesztése vagy az általa hozott gazdaságossági eredmény kidolgozása azonban hiányzik. A gazdaságossági szá­mításokat a kutatásoknál is el kell végezni, és a befejezett ku­tatások széleskörű elterjesztését biztosítani kell. Változatlanul nehézséget jelent a kutatási eredmények bevezeté­sében az, hogy a vállalati dolgo­zók közvetlen érdekeltsége nincs biztosítva. A komplex szerződé­sek rendszere, amely a kísérletek végrehajtásának biztosítását cé­lozza, nem tudja felvenni a ver­senyt az újításokkal elérhető egyéni juttatásokkal. Ennek alá­támasztására például felhozzuk azt, hogy a három kutatóintézet által 1961-ben 45 komplex szer­ződésre kifizetett összeg 58 900 Ft, ami 103 személy között került ki­osztásra. Részvétel a fejlesztési tervek kidolgozásában Az iparnak nyújtott segítség fejlődését illetően egyes üzemek problémáival való foglalkozáson túl ki kell emelni az általános iparági fejesztési problémák ki­dolgozásában való részvételt A távlati feladatok megoldására vo­natkozó javaslatok tétele ma már a kutatóintézetek tevékenységé­nek olyan feladatkörévé nőtt, amely biztosítja, hogy a kutatási munka és az iparágak fejleszté­sének összhangja a jövőben szo­rosabbá váljék. A Textilipari Ku­tató Intézet például közvetlen együttműködésben az iparveze­téssel, rendszeresen részt vesz a pamutfonó üzemek fejlesztési programjának kialakításában, a pamutszövőipar legalkalmasabb szövőgéptípusainak kidolgozásá­ban, és szervezetten közreműkö­dik a parrrutkikészítő-iparban végrehajtott rekonstrukció egyes részfeladatainak kidolgozásában. Ez a tevékenység nemcsak az iparfejlesztés koncepciójának mé­lyebb megismerését biztosítja a kutatóintézet számára, hanem ku­tatásainak témaválasztására is kihat. Így például a Textilipari Kutató Intézetben működő gép­konstrukciós osztály kutatási programja a fejlesztési tervek is­meretében a hazai textilipar fej­lesztéséhez szükséges géptípusok kidolgozásával foglalkozik (kiké­szítőgépek stb.). A Papíripari Ku­tató Intézet hasonlóképpen rend­szeresen részt vesz a papíripar fejlesztésével kapcsolatos irány­elvek kidolgozásában. A Bőr- és Cipőipari Igazgatóság a Rostmű­­bőrgyár gyártási problémájának megoldásában, valamint a gyors­ragasztók gyártási technológiájá­nak kidolgozásában vette igénybe a többi között az intézet segítsé­gét. Általánosságban tehát az ta­pasztalható, hogy mind az egyes üzemek részére kidolgozott ipar­ági részfeladatok megoldásában, mind pedig az iparigazgatóságok által igénybe vett iparági fejlesz­tési koncepciók kidolgozásában az eltelt három évben jelentős, ked­vező változás történt, és ez egész­séges irányba fejlődő kapcsolat kialakításához vezethet az intézet és a gyárak között, valamint az intézetek és az ipar vezetői kö­zött. O Timfii MUSKARIAK A „Közlekedés Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta: Fort Ferenc osz­tályvezető, Németh Sándor irányító tervező, Murányi Sándor és Soltész Béla mérnökök — Út-, Vasúttervező Vállalat; Bencsik Pál építésvezető — Aszfaltútépítő Vállalat; Sohajda Jó­zsef igazgató, Rozsnyai József főmér­nök és, Király Kálmán osztályvezető __ Kecskemét ¡\ *••’. A­ ifó­ közlekedési Vállalat, Sidó Ferenc tudományos fő­munkatárs. Gro­z György. Temesi József és Vargha Zoltán tudományos munkatárs — Autóközlekedési Tudo­mányos Kutató Intézet. A „Könnyűipar KivHó Dolgozója” kitüntetést kapta: Király László gé­pészmérnök. Lendvai Ferenc építész­­mérnök — Könnyűipari Tervező Iro­da; Molnár József igazgató, Dem Jó­zsef művezető — Miskolci Pamutfonó; Krammer Jenő főművezető; Tarjányi Margit művezető — Pamutkolor Mű­vek; Schmidhoffer Gyula üzemgaz­dász, özv. Paál Gyilláné munkaerő­gazdálkodó. Zagyva István műveze­tő — Pápai Textilgyár; Magyar La­­josné műszaki ellenőr, Pál Andrásné osztályvezető — Soroksári Textilipar; Miklóshalmi Pál gépészmérnök — Bajai Gy­apj üszö­vetgyár; Valastyán Pál gyártásvezető, Kurunczi Sándor művezető — Dél-magyarországi B­ost­­kikészítő Vállalat; Horváth Péter mű­vezető — Szegedi ^c-r'-o-^c^v­íz-Szedő Pálné munkaügyi vezető —* Kaposvári Ruhaüzem; Farkas Imre művezető — Ruhaipari Tervező Vál­lalat; Kellner János főmechanikus — Lőrinci Szalag- és Csipkegyári Kapi­tány Ferenc főmérnök — Angyalföl­di Bútorgyár: Kovács Gábor fő­­mechanikus, Szigeti János műveze­tő — Budapesti Bútorgyár: Benke Ferenc főmérnök — Csongrádi Bútor­gyár. Szinte naponta lehet hallani olyan eseteket, hogy gépeket ren­delnek, de amikor az üzembe szállítják őket, kiderül, hogy még nincs meg hozzájuk a szük­séges épület, nem készítették el az alapozást, vagy éppen, amikor már használni szeretnék a gépet, akkor derül ki, hogy a kitűzött célra nem alkalmas. Aztán elkez­dődik a gép kálváriája, ami oly­kor bizony az ócskavas telepen fejeződik be. Értesültünk róla, hogy a Magyar Beruházási Bank budapesti 1. számú fiókja vizs­gálatot végzett az 1961-ben vá­sárolt gépek sorsával kapcsolat­ban. Felkerestük a fiók vezetőjét, Takács Pálnét, és vizsgálatuk eredményéről érdeklődtünk tőle.­­ Megvizsgáltuk több iparág hozzánk tartozó üzemeiben a múlt évben bel- és külföldről be­szerzett gépek üzembeállítását, és átfogó képet kaptunk a jelen­legi helyzetről. Sajnos, még ma is nagyon sok gépet vásárolnak fölöslegesen, meggondolatlanul, tervszerű­tlenül. Fölösleges vásárlások — Minden megvizsgált iparág­ban találtak fölösleges gépvásár­lást? — Nem minden iparágban, és nagyon különböző mértékben. A vegyiparban például a múlt év­ben beszerzett gépek 23,2 száza­lékát nem használják rendelteté­sének megfelelően. A belföldről vásárolt gépek jelentős részét ugyan úgy igényelték, hogy csak ebben az évben szerelik be őket, s ezzel nincs is különösebb prob­léma. A Hungária Műanyaggyár azonban 4 488 000 forint értékű gépet vásárolt tőkés importból, és ezt a vételt nagyon elhibázták. A gépen gyártott termék minősége ugyanis nem megfelelő, s csak további megmunkálás után hoz­hatják forgalomba. A gép fel­szerelése is jelentős összeget igé­nyelt, de már egy hónapja lesze­relve áll, mert egy másik üzem­részbe viszik át és előreláthatóan csak két hónap múlva fog üze­melni, amikor a Német Szövet­ségi Köztársaságból megérkezik a javításra elküldött alkatrész. Ez a minőségi különbség és a késedelmes üzembehelyezés­­ bi­zony jelentős kárt okoz. Az üzembehelyezési arányszám egyébként a vegyiparban javult, s ez elsősorban annak köszön­hető, hogy az új gépeket a ré­giek pótlására használják fel és az új üzemekbe tartalékgépeket szerelnek be. Ez a gyógyszeripar­ban helyes, hiszen a gyártmányok gyakran változnak és a gyors át­állás csak így biztosítható.­­ A villamosenergia-iparban minden beszerzett gépet azonnal használatba vettek, a bányászat hozzánk tartozó részénél a meg­vásárolt és üzembe helyezett gé­pek között egészen minimális az eltérés és nincs jelentősebb probléma a NIM-hez tartozó kő­olajiparban sem. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság importból bejött gépeinek azonban a 26 százaléka nem felel meg a kitű­zött célnak, és a vizsgálat alkal­mával megállapították, hogy a megrendeléseket nem megalapo­zott tervekre adták fel. Kallódó gépek — Legnagyobb probléma az Élelmezésügyi Minisztérium gép­vásárlásaival volt és van. Az el­múlt évben a néhány megvizsgált gyár részére belföldről 6 860 000, külföldről 7 376 000 forint értékű olyan gépet vettek, amit nem he­lyeztek üzembe. Vásároltak pél­dául az NSZK-ból egy vákuumos szárító berendezést a Rákospalo­tai Növényolajipari Vállalat ré­szére, de kiderült, hogy ott nincs rá szükség. Akkor átvitték a Bú­zakeményítő Vállalathoz, ahol utasításra átvették ugyan, de nem tudták üzembe állítani, mert a jelenlegi gyártástechnológiába nem illeszthető be. Ezután a gé­pet könyvjóváírással a Győri Olajgyár kapta meg, ahol most kísérleteznek, hogy mire tudnák használni. Ugyancsak az NSZK- ból vásároltak vajhűtés és cso­magolás céljára egy berendezést, de kiderült, hogy arra nem alkal­mas, mire a Húsipari Vállalathoz vitték át zsír hűtésére és csoma­golására, de erre sem felel meg. Most a Húsipari Kutató Inté­zet keresi a felhasználás módját. Sajnos, a tárca területéről még több ilyen példát is tudnék mon­dani. A minisztériumon belül az egyes iparágak több gépet vá­sároltak anélkül, hogy megnéz­ték volna, milyen célra alkalmas és meghatározták volna, hogy hol használják. Előfordul az Élelme­zésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál az is, hogy a beru­házási programokhoz szükséges gépeket külön rendelik meg, így nem adnak hű képet a beruhá­zás teljes összegéről. — Milyen intézkedések köve­tik a vizsgálatot? — Ha nagyobb problémát lá­tunk, közöljük levélben az ille­tékes miniszterhelyettessel és kérjük, hogy állapítsák meg, ki a felelős az Indokolatlan vagy tervszerűtlen gépbeszerzésekért — És mi történik, ha megálla­pítják? — Értesültünk már róla, hogy fegyelmi eljárást is folytattak ilyen ügyben. — Ez minden? — Igen. Ez bizony nem sok. Egy év alatt néhány iparág néhány üze­mében 46 416 000 forint értéket hiába fektettek bele gépekbe, mert azok nem szolgáltá­k a kí­vánt célt. Mennyi lehet a többi iparágban és a többi üzemben? Talán mégis el kellene már jön­nie annak az időnek, amikor a felelősök felelnek is azért, amit tettek és a milliók kidobását nem intézik el sajnálkozó fejcsóválás­­sal... BOZSIK VALÉRIA Automatizáljuk-e a fürdőkádgyártást? A külföldről hazatért szakembe­rek egymás után számolnak be arról, hogy kiállításokon, de már szállodákban és építkezéseken is egyre gyakrabban találkoznak műanyag-fürdőkádakkal. Külföl­dön egyre jobban terjed az acél­lemezkád is és háttérbe szorítja az öntöttvasból készültet, noha abból jelenleg még igen nagy a kereslet. Kérdés azonban, hogy meddig?Ez a kérdés nálunk most nagyon aktuális, mert tervbe vet­ték, hogy automatizálják a Kecs­keméti Fürdőkádgyárat, és ezzel termelését a kétszeresére emelik. De vajon mire elkészül, lesz-e még ilyen piaco­n öntött kádnak és megtérül-e majd a befektetett összeg? Ezzel a problémával az Országos Tervhivatal kohó- és gépipari főosztályán Logodi László és Gárdosi Béla foglalko­zik. — Mennyibe kerül a gyár auto­matizálása? — tettük fel az első kérdést a két szakembernek. — A jelenlegi tervek szerint 137 millió forintba — válaszolta Gárdosi Béla. — A termelést ez­zel a kétszeresére emeljük, de ké­szült olyan program is, amely sze­rint az üzem nélkülözhetetlen és halaszthatatlan felújítása terme­lésemelkedés nélkül 52 millió fo­rintba kerülne Ebben az esetben azonban csak a hazai szükségletet tudná kielégíteni, noha a jelenle­gi termelésnek a fele, az automa­tizálás után pedig körülbelül a 45 százaléka kerülne exportra. — Gazdaságos exportcikk a kád? — Igen. — A tervek szerint mikorra ké­szülne el az átalakítás? — 1965-re úgy, hogy abban az évben a termelés 75 százalékát adná, a következő évtől pedig tel­jes kapacitással működne. Ez a terv azonban már veszélyben van, mert az automata formázógépet még mindig nem rendelte meg a NIKEX, sőt, még azt sem döntöt­ték el, hogy milyen berendezést vásárolnak. Előfordulhat, hogy ez a késedelem egy évvel is késlelteti az indulást, mert ha nem az ere­detileg betervezett berendezést vásárolják meg, tervmódosításra is szükség lesz. — Hány év alatt térülne meg? — Körülbelül öt év alatt — vá­laszolta Logodi László — Figyelembe vették a beruhá­zás eldöntésénél a lemez- és a műanyagkád térhódítását? — Két évvel ezelőtt tárgyaltunk erről, de olyan értesüléseink vol­tak, hogy a műanyag­ fürdőkád minősége még nem megfelelő, mert felülete könnyen sérül és tisztítása nehézkes. Az acéllemez­kád pedig sokkal rövidebb ideig tart A külkereskedelem azonban olyan rendeléseket ad az öntött­vasból készült kádakra, hogy a fejlesztés mellett döntöttünk. Vajon mi a véleménye erről most a külkereskedelemnek? A Ferumion Műszaki Külkereskedel­mi Vállalatnál Tőke László osz­tályvezetőt kérdeztük meg: — Érdemes nálunk automati­zálni a fürdőkádgyártást az ex­port miatt? — Foglalkozunk ezzel a prob­lémával, bár most még bőven van rendelésünk és több is lehetne, ha gépi formázást vezetnénk be, ami minőségi javulást eredmé­nyezne. Nagy probléma azonban, hogy a fürdőkádaknak több mint a fele a nyugati államokban már acéllemezből készül és csak né­hány „konzervatív” országban ra­gaszkodnak még mindig az öntött­vashoz. — A lemezkád olcsóbb? — Igen, negyven százalékkal ol­csóbb, de csak fele annyi ideig tart, és nem tárolja annyira a hőt sem. A műanyag-fürdőkádak még évekig nem jelentenek veszélyt az exportra, de meg kell mondanom, hogy a gyárat már a jövő évben üzembe kellene állítani ahhoz, hogy az automatizálás költsége biztosan megtérüljön. 1965 után ugyanis nagy változások lehetnek a keresletben. Sajnos, minél később készül el az üzem, annál kevesebb haszna lesz. — Mit szólnak ehhez az OT szakemberei? — Az biztos, hogy jövőre nem fog működni az átalakított üzem, de mi már örülnénk annak is, ha 1965-ben elkezdődne a termelés — válaszolta Logodi László. Ez bizony elgondolkoztató hely­zet. Az üzem automatizálásába fektetett összeg ezek szerint csak 1965—70 között térülhet meg, és az akkori export már bizonytalan. A beruházást azonban nemcsak azért csináljuk, hogy a befektetett összeg megtérüljön, hanem azért is, hogy jövedelmezzen. Ehhez azonban legalább további öt éves üzemelés kellene. Azt pedig senki sem tudja biztosítani — az ellen­kezőjét annál inkább —, hogy még 1975-ben is legyen piaca az öntött kádnak. A szakemberek ugyan azzal érvelnek, hogy a be­rendezéssel másféle öntvényt is lehet majd készíteni, de milyen öntvény lenne az, amelynek nagy­sága ehhez hasonló és ilyen nagy mennyiségben lenne rá szükség? Sürgősen felül kellene vizsgálni ezt a problémát és eldönteni, hogy nem lenne-e esetleg érdemesebb csak a hazai szükségletek biztosí­tása céljából felújítani az üzemet, vagy ha mégis automatizálják, ak­kor gondoskodni kellene a rendkí­­­vül gyors üzembeállításról, mert a népgazdaságnak nem mindegy, hogy hoz-e hasznot, vagy egyálta­lán megtérül-e 137 millió forintos befektetése. AZ ÉSZAKI ÉLET 3

Next