Műszaki Élet, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-13. szám)

1971-01-08 / 1. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGINEK LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, X. SZÁM AHA: 2.50 FT 1971. JANUÁR 8. A METRONEX kiállítása a Technika Házában Vegyipari Alkalmazástechnikai Vevőszolgálat (OMFB koncepció) A licenciák szerepe a külkereskedelemben — A műszer- és gépipari szövetkezetek problémái — Hogyan kell önmagunkat m­eerfűzni? — A lakásátadások tapasztalatai — Az angol műszeripar fejlődési irányzatai le ■i t*\ ■fii 01 Körülbelül harmincöt éve an­nak, hogy Észak-Amerikában feltűntek az első motoros szá­nok. Eleinte kifejezetten ha­szonjárműnek használták őket a fittrrterjerzévű, sík, havas vidékeken. A motoros szánok vagy hómobilok hamarosan kedvelt téli sporteszközzé vál­tak nemcsak Amerikában, mert az utóbbi években Európa-szer­­te nőtt az érdeklődés a téli sport új eszköze iránt, és úgy látszik, a hómobilok elterjedé­se ma már feltartóztathatatlan. Szimpatizánsok és ellendrukkerek Nyilvánvaló, hogy a termé­szetrajongók és egyes sportolók leleménye­—akárcsak a többi zajos, s a jó levegőt rontó jár­művel kapcsolatban is — meg­oszlik. Ezt bizonyítják a több alpinista turistaegyesülethez intézett, a motoros szánokra vo­natkozó körkérdésre érkezett válaszok: a megkérdezettek 30 százaléka eltűri, 20 százaléka nem tud dönteni, 50 százaléka pedig kifejezetten ellenzi a mo­toros szánok használatát. Ennek ellenére a hómotorozók száma máris olyan nagy, hogy ez év januárjában már harmadszor rendezik meg Svájcban, és el­ső ízbeni az NSZK-ban a mo­­torosszán-versenyt. Európában különben — Sváj­­cot kivéve — sehol­ serre enge­délyezik az utak használatát hómobilok részére, s ezért az autók mögé, „utánfutókként” kapcsolva vontathatják csak őket a helyszínre. A hómobilok rendkívül nép­szerűek a Szovjetunióban, ahol évente újabb és újabb típusok látnak napvilágot, s az USA, Kanada és Alaszka hómobil­­állományát jelenleg két és fél millióra becsülik. A sport- és versenycélokon kívül a vadászok és erdészek fontos téli segítsége a motoros szán, ezen kívül a téli sportok kiegészítő, illetőleg kisegítő­ esz­közeként ritusár..-üresen használ­ják pl. a síliftek vagy kötélpá­lyák felállításában és javításá­ban, valamint a síelők hely­színre szállítására is. Sítalp + hernyótalp A hómobilok többnyire egy­­három üléses,­ leginkább a mo­torkerékpárhoz hasonlító jár­művek; siklófelületük sítalpak­kal indul és hernyótalpban foly­tatódik. Egy- vagy kétütemű motorral, újabban Wankel-mo­­torral szerelik fel őket. Motor­jaik általában léghűtésesek, teljesítményük 10—15 lóerő kö­zött van.. A hajtómű általában fokozatmentesen állítható ék­­szíjas automata mű. Igen fon­tos kellék, s több régi típusnál hiányzik a hátramenet, amire pedig a mély hóban gyakran szükség van; nemegyszer elő­fordul ugyanis, hogy a jármű sem továbbhaladni, sem fordul­ni nem tud a nagy hó miatt. A legújabb változatokban ezt a hiányt a gyár­tó cégek pótolják. Az egy lánctalpas hómobilok­­általában a leggyorsabbak, ezek talpszélessége 40 cm-ig terjed. Utazósebességük eléri a 100 km órát. Ezeket előszeretettel használják verseny célokra, és szántalpas utánfutóval felsze­relve a kereskedelem is szíve­sen alkalmazza őket. A kifeje­(Folytatása a 18. oldalon) A jól felmálházott Alko-Nordstar A szovjet Tupoljev motoros szán Regisztrálók az orvosi készülékekben A szó elszáll, az írás megma­rad — mondja a közmondás. Az orvosi készülékek esetén sem elég az élő szervezet ada­tait megmérni, esetleg oszcil­loszkóp ernyőjén láthatóvá ten­ni — rögzíteni kell azokat, még­pedig legtöbbször folyamatos vonalas ábraként, mint pl. az EKG görbe esetén. Csak így lehetséges a pontos értékelés, összehasonlítás más betegek görbéivel, vagy ugyanazon be­teg korábbi görbéivel. Fotoregisztrálók A gyakorlatban elterjedt ké­szülékek rendszerint mért fizio­lógiás adat-idő diagramot raj­zolnak. A motoros hajtás­sal továbbított regisztráló pa­pírra mutatós, fénymutatós, fo­­lyadéksugaras vagy optikai úton viszik rá a mért jelet. A regisztrálók megkívánt érzékenysége és viszonylag nagy teljesítményigénye az elektron­csöves, tranzisztoros, vagy újab­ban az integrált áramkörös elő­erősítők bármelyikével köny­­nyen megoldható. Akár a né­hány mikrovoltos agyáramokat is fel tudják erősíteni a kívánt szintre. Az EKG megalapítójá­nak tekintett Einthovennek a múlt század 90-es éveiben még az érzékenység növelése okoz­ta a legnagyobb problémát. Hú­ros galvanométerének mozgá­sát mikroszkóppal kinagyítva, mozgó fényérzékeny lemezre vetítette. Fényforrásként ív­fényt használt. Berendezése 150 kg súlyú volt, s a két helyisé­get elfoglaló készüléket öt em­ber kezelte. Rendszerét a kor­szerű technika alkalmazásával lényegében változatlanul alkal­mazzák ma is. A tükrös galvanométeres re­gisztráló előnye, hogy kis tel­jesítmény-igénnyel széles frek­venciahatárok között alkalmas nagy amplitúdójú jelek kiírá­sára. Nagy hátrányuk viszont a fo­­toregisztrálóknak, hogy a re­gisztrált ábrát csak a fotópa­pír vagy a film előhívása után láthatjuk. Ezen segít az ibolyán­túli fényforrással és arra érzé­keny papírral készített fotore­gisztráló, amelyen a regisztrált görbe rögtön láthatóvá válik. Ebben a megoldásban viszont drága az ibolyántúli fényre ér­zékeny papír. Ugyancsak az utólagos elő­hívás a hátránya az oszcillosz­kópcsöves fotoregisztrálónak, azonban míg a tükrös galvano­méter esetén a fénypont csak egyirányú kiterítést kaphat, s a papír egyenletes továbbítása adja az idő szerinti eltérítést, az oszcilloszkóp ernyőjén a fény­pontot X—Y koordináta-rend­szerben mozgathatjuk, tehát pl. hurkokat is rajzolhatunk. Felső frekvenciahatára pedig lénye­gesen magasabb az előforduló fiziológiai jelek frekvenciájá­nál. Direkt író regisztrálók Régóta használják regisztrá­lásra a tintaírású vagy ceruzás­­regisztrálókat is,­­ amelyeknek nyilvánvaló előnye, hogy az áb­ra azonnal látható. Ezek az úgy­nevezett direkt író regisztrálók a legelterjedtebbek napjaink­ban. Ha lassú, de nagy ampli­túdójú jeleket akarnak rögzíte­ni, a tollat szervomotor moz­gatja egy csúszkán, és alá bár­milyen papír rögzíthető. Ily mó­don két szervorendszerrel X—Y írókat is lehet készíteni. 100—200 Hz-es frekvenciákat és 3—6 cm-es amplitúdót az elektromechanikus, galvanomé­terekkel regisztrálhatunk. Ro­busztusnak számító kivitelű (Folytatása a 18. oldalon) Tükrös galvanométeres fotoregiszt­ráló vázlata Harró direkt regisztrálóval felsze­relt isiokom­b 3 polifiziográf A svéd Kleina—Schönande­r -ig folyadenttsugaras regisztrálója

Next