Műszaki Élet, 1981. január-június (36. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-09 / 1. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 5.— FI 1981. JANUÁR S zmmik . Vi.gazdálkodásunk egyes szaktevékenységeinek (pl. az árvízmentesítésnek, az öntözésnek) prognosztizálása sok évtizedes múltra tekint vissza. A vízgazdálkodás egészére irányuló prognosztizálás első lépéseit két-három évtizeddel ezelőtt tették meg. Az azóta végbement változásokban különösen jelentős a víz,gyűjtőfejlesztés folyamatának előrejelzése. A vízigények növekedésével mindinkább bebizonyosodott, hogy a víz korlátozott mennyiségben létező nyersanyag, amelynek hasznosítása, illetve felhasználása során fokozatosan érvényesülnie kell a gazdálkodás, majd a szabályozás követelményének. E folyamat megvalósulásának természetes területi alapegysége a vízgyűjtő terület. A vízgyűjtőfejlesztés Az ott végzendő tervszerű vízgyűjtőfejlesztés folyamata — vízgazdálkodási szempontból —, három egymást követő időszakra bontható: természetes (0— 15%-os szabályozottság), fokozatosan fejlődő (16—85°/0-os) és teljes (86—100%-os) szabályozású. A folyamat hosszú, esetleg több évszázadra is kiterjed. A fejlődés során a vízgyűjtő arculata, vízgazdálkodási térszerkezete változik, egyre bonyolultabbá válik (1 ábra). A vízgyűjtőn folyó vízgazdálkodási tevékenységek és egymáshoz való viszonyuk is jelentősen változnak (2. ábra). Egyfelől a tevékenységek változnak abszolút értékbben és változik relatív súlyuk a fejlesztési rendszer egészében. Módosul a fejlesztés arányosságának követelményrendszere. Erősödik az alaptevékenységek közötti kapcsolat, amelyet az ábrán az egymást metsző körök is szemléltetnek. Növekszik a többcélú, integrált, tér- és időbeli hatásában egyre kiterjedő tevékenységek és létesítményrendszerek köre. A tevékenységek jellegében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak — az eleinte majdnem kizárólagos műszaki szempontok mellett — a társadalmigazdasági és a környezeti megfontolások. A vízgyűjtőfejlesztési vizsgálatok azt mutatták, hogy a 70-es évek második felében az ország vízgazdálkodási területegységeit alkotó vízgyűjtőterületek már a vízgyűjtőfejlesztés fokozatosan fejlődő (II) időszakában, általában annak első harmadában vannak, így kívánatossá vált a prognosztizálás módszereinek összehangolása a fokozatosan fejlődő vízgyűjtőfejlesztési szakasz bonyolultabb feltétel- és követelményrendszerével. * Ez tartalmilag a vízgyűjtők egységes fejlesztésének prognosztizálásával, módszertanilag a rendszertervezés eszközeivel közelíthető. E prognosztizálás két szorosan összefüggő részből építhető fel: a célállapotelemzésből, amely a vízgyűjtő egészének a nagy távlatú prognosztizálási időszak végére várható állapotait (jövőképeit) és feltételrendszerét fogalmazza meg, valamint a fejlesztés időbeli alakulásának vizsgálatából, amely a teljes prognosztizálási időszakra az egyes részidőszakokban a vízgyűjtő egészen végrehajtandó fejlesztési stratégiákat dolgozza ki annak érdekében, hogy az időszak végére elérhető legyen valamely célállapot. A két prognosztizálási lépés természetszerűleg egymásba kapcsolódik. Az első körvonalazza, hogy a prognosztizálási időszak végére mit kívánunk elérni, míg a másik arra mutat, hogy hogyan tudjuk azt megvalósítani. A célállapot-elemzés eszközének leginkább a többkritériumú rendszertervezés, míg a stratégiatervezésnek a dinamikus, szimulációs matematikai modellezés tekinthető. A következtetések Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Vízügyi Hivatal, a közelmúltban több olyan tanulmányt, elemzést készített, amelyben e prognosztizálási eljárást alkalmazták. Ezek számos — esetenként éles szakmai vitát is kiváltó — vízgazdálkodási következtetéshez vezettek. Közülük néhány fontosabb a következőkben foglalható össze. Figyelembe véve a vízgyűjtőfejlesztés tendenciáit a Dunavölgyben, nálunk a vízgyűjtőfejlesztés fejlett állapotának, a vízkészletek teljes, elsődleges kihasználásának elérése — a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemétől függően — legkorábban 2030—40 körül várható. A vízgyűjtőfejlesztés hatására a következő évtizedekben a vízgazdálkodás korábbi, hagyományos szaktevékenységei (szakágazatai) fokozatosan integrálódnak és átrendeződnek. Az új rendszerben alapvetően a következő tevékenységcsoportok kialakulása jelezhető: vízkészlet-vízigény egyensúly biztosítása, vízkészletgazdálkodás (lefolyásszabályozás és vízigényszabályozás) ; többcélú (lakossá ,gi, ipari, mezőgazdasági) víz(Folytatás a II. olda vízgyűjtőterület határa gravitációs, szivattyús tározó használt, szennyvíz visszavezetés felszíni vízhasználat víztisztító művel felszínalatti vízhasználat fejlődő vízigény súlypont magasan fejlett vízigény súlypont többcélú nagytérségi vízátvezető rendszer vízátvezetés szennyvíztisztítóval árvédelmi töltés 1. ábra. A vízgyűjtőterület különböző fejlődési szinteken: természetes állapot; fokozatosan fejlődő állapot; fejlett állapot Éli klimitov szervi/ A szervizszolgáltatásokkal kapcsolatban van egy alapvető ellentmondás: a nagyközönség érdeke, hogy a szolgáltatás a lehető legolcsóbb legyen, a szolgáltató vállalat pedig nyereséget akar elérni. A szervizvállalatok 1968 óta nem kapnak állami támogatást, így azóta még nagyobb ez az ellentmondás. Vitathatatlan, hogy javul a szolgáltatások"színvonala, de az ellentmondásokat még nem lehetett feladani. Nagygondot okoz a szervizvállalatok műszakifejlesztése. Munkájukhoz sok hazai és importált, ma is gyá£tptí,és Régebbi alkatrészre van szükség, ami raktározási hangokkal jár. A helyzet tehát nem könnyű de a feladság egy tyspe jó szervezéssel megoldható. (3. oldal) A/7 Az űrtechnika a Föld megfigyelésében is a szó szoros értelmében új távlatokat nyitott. A műholdak bekapcsolásával 100 km-től a teljes földátmérőig (12 700 km) terjedő távolságokat lehet mérni 5 cm-es pontossággal, így lehetővé válik földünk dinamikájának, a felszíni rétegek mozgásának a megfigyelése. E módszerektől lényegi eredményeket remélhetünk a földrengések keletkezésének és lefolyásának a megismeréséhez, esetleg azok előrejelzéséhez. (5. oldal) i városi költbráris környezeti ártalmai ks csökkentésének lehetőségei (OYMN -tanulmány) A tanulmány áttekinti a városi közlekedés által okozott környezeti ártalomfajtákat, elsősorban a levegőszennyezést és a zajártalmakat. Figyelemmel a közlekedésben részt vevő járművek számának emelkedésére, 1990-ig prognosztizálja az ártalmak várható növekedését, számba veszi az ártalmak csökkentési lehetőségeit. A kutatás-fejlesztési tevékenységnek azokat a területeit elemzi, amelyek a közlekedési eszközök meghajtásainak korszerűsítésére irányulnak. A villamosüzem továbbfejlesztése mellett érint néhány, csak hosszabb távon számba jövő meghajtási módot is. (9. oldal) Kell-e még gondolkodni? Mármint a fotósnak. Egyre kevesebbet. Az új típusú, elektronikus eszközökkel automatizált fényképezőgépek szerkezete, külseje és működése gyökeresen megváltozott a hagyományos mechanikus rendszerű gépekéhez képest. A már megszokottá vált önműködő megvilágításmérést követi az élességbeállítás automatizálása. A jobbnak látszó aktív rendszerek egy kibocsátott és visszavert impulzust használnak fel az élesség beállítására. (19. oldal) Az eredményess iparfejlesztés japán receptje A japán ipar eredménye világszerte nagy érdeklődést vált ki. A New Scientist nemrég foglalkozott az eredményes iparfejlesztéssel. Nagy eredményként emeli ki, hogy a japán alkalmazottakban biztonságérzet alakult ki, nem félnek az új módszerek bevezetésétől, ezért fogékonyak az új iránt. Nagyon eredményes a japán állami iparpolitika, amely arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy nyereségük jelentős részét beruházzák. Egy szakértő véleménye szerint az új technológia bevezetése mindössze 30°0-ban járul hozzá Japán ipari versenyképességének növeléséhez, a többi 70% a jó szervezés eredménye. (4. oldal)