Műszaki Élet, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-14. szám)

1984-06-07 / 12. szám

MOZAIK DOKTORI ÉS KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSEK Plazmaíves vágás Pirkó József „A plazmaíves vágási technológia elemző és kí­sérleti vizsgálata optimális ge­­nerálási körülmények meghatá­rozására” (kandidátusi).­­ A plazmaíves vágás műszaki és gazdasági előnyei különösen ki­domborodnak a lánggal nem vágható anyagok darabolásánál, de 30-35 mm vastagságig a lángvágásnál is termelékenyebb. A plazmaív fizikai stalbilizálha­­tóságának rugalmassága lehető­vé teszi a különféle célú beren­dezések előállítását, pl. kis és nagy vastagságú anyagok kézi, 111. gépi vágását. A plazmaíves vágás technológiáját és a vágó­­berendezéseket a stabil techno­lógiai folyamathoz tartozó ív­plazma fajlagos generálási ada­tai — az egy méternyi vágáshoz felhasznált villamos energia és gázmennyiség, valamint a plaz­maív átlagos energiasűrűsége — jól jellemzik. Mindhárom fajla­gos tényező a gépkönyvi adatok­ból számítható, velük minősít­hetők a technológiai paraméte­rek és az új vagy használt be­rendezés. Hidrogeológia Jeneyné Jambrik Rozália „DK-Tiszántúl regionális hidro­­geológiája” (kandidátusi), — DK­­Tiszántúlon az ivóvízigények kielégítése felszín alatti vizekből történik. A közüzemi, ipari és mezőgazdasági vízművek dön­tően a pleisztocén víztartókat csapolják meg. A pannóniai víz­tartók a hévízbeszerzés bázi­sai. A növekvő vízigények ki­elégítése a megcsapolás intenzi­tásának a növelésével, a kutak szaporításával távlatban nem mindenütt oldható meg, hanem mesterséges­­készlet-átcsoporto­sításra, regionális vízellátó rend­szer kiépítésére van szükség. Az értekezés új tudományos víz­földtani eredményekkel járul hozzá a felszín alatti vízkészletek megismeréséhez, a vízbeszerzési és vízellátási gyakorlat nap­jainkban jelentkező és távlati problémáinak a megoldásához. A feldolgozás alapján a vizsgált területen kijelölhetők a távlati regionális vízellátó rendszer víz­bázisai. Gázkromatográfia Erdős Elemér „Műanyagszál töltetű gázkromatográfiás ko­lonnák és folyamatos üzemű gázkromatográfia alkalmazása” (kandidátusi).­­ Mint más vegy­ipari műveletekben, úgy a kro­­matográfiában is kialakult a fo­lyamatos elválasztási módszer. A mozgóágyas rendszerben moz­gó porózus szemcsés töltet azonban sok szempontból hátrá­nyos : nehéz a töltet szabályozott mozgatása, változik a sűrűség, a szemcsék töredeznek, a gázse­besség nem lehet nagyobb a fluidizációs határnál. A szerző megvalósította a mozgó mű­­anyagszál-köteg kromatográfiás alkalmazását, ami elkerülhetővé teszi a nehézségeket. Tanulmá­nyozta a mozgó szálkötegtöltet kromatográfiás tulajdonságait, meghatározta a komponensek haladási sebességeit, a kolonia hatásosságát. A kapott eredmé­nyek alapján sikerült megvaló­sítani kétkomponensű rendsze­rek folyamatos elválasztását. Optikai rendszerek Lisziewicz Antal „Módszerek kidolgozása optikai elemek, rendszerek tervezésére, ezen el­járások gyakorlata alkalmazása” (kandidátusi). — A specifikációs adatokkal jellemzett és megva­lósított optikai leképező rend­szer minősítése vagy hagyomá­nyos módszerekkel (vizuális, foto kiértékelés), vagy újabban inkább az optikai átviteli függ­vény mérésével,történik. E mód­szerek mindegyikének számítási eljárások feleltethetők meg, amelyek a sugárvezetésen ala­pulnak függetlenül attól, hogy a közelítés geometriai vagy hul­lámoptikai alapon történik-e. Az értekezés végtelen vékony, paraxiális, trigonometrikus és térbeli sugárvezetésen alapuló számítási eljárásokat ismertet. E számítások alapján különböző típusú merit függvényeket hatá­roz meg, nevezetesen: harmad­rendű aberrációk felületi össze­gei vagy hibagörbéi, spot-dia­gram alapján energiael­oszl­ás, késésdiagram, különböző ízek­ " Komolyan mondom... ■BBnnHDREIBBaBniBSSBBBHHBBHBnBBB Budapesten nem lehet krumplit kapni. Ennek követ­keztében a fővárosiak orra fél­re áll, mint akinek nem jutott krumpliföld. Az emberek ugyanis nagyon megszokták a burgonyát, amióta az újvilág­ból Európába érkezett. Noha eleinte nehezen terjedt, mert rossz hírét keltette, hogy a zöldje mérges. Ez ma is így van, ha valaki elég zöld ahhoz, hogy az üzletben krumplit kér­jen, azonnal mérges lesz. Később azonban a burgonya karriert csinált. Ez állítólag ak­kor kezdődött, amikor egy Par­­mantier nevű francia agronó­­musnak jelentették az alkalma­zottai, hogy kísérleti parcellá­járól lopják a krumplit. A tu­dós ember akkor boldogan fel­kiáltott: „Végre, csakhogy lop­ják!’’ Manapság azonban a bu­dapesti ZÖLDÉRT-nél ezt sen­ki sem kiabálja. Egyrészt, mert sokkal komolyabban veszik a társadalmi tulajdon megőrzé­sét, mint hogy az ilyesminek örülnének. Másrészt, mert nincs mit ellopni. Miért nincs krumpli? Ezt kérdezték az elmúlt hetekben egymástól az emberek és min­denfélét válaszoltak. Ezek kö­zül a leghihetőbb az volt, hogy azért nincs, mert a Rózsa a té­vében ül és kapcsol, az Ella vi­szont kiment a Rákóczi térre és megromlott. Némi abszolút hiány után az­tán megjelent egyes helyeken a krumpli, de nem a megszokott hazai hét negyvenért, hanem a kubai import huszonhatért. Ami nem is olyan drága, ha ar­ra gondolunk, hogy a kubai krumpli annyiba kerül, mint egy kiló magyar krumpli plusz egy kiló kubai narancs. Továbbá a huszonhat forintos kubai krumpli azért is kifeje­zetten olcsó, mert nagyon mesz­­sziről hozzák. Én például kö­zelebbről hoztam — csak két megye határát léptem át érte — mégis százhét negyvenért vettem kilóját. Egy falusi zöld­ségüzletben vásároltam három kiló zsákos krumplit a hét negyvenért plusz, a benzin oda-vissza, ami háromszáz fo­rint. Persze, ha tíz zsákot vet­tem volna, akkor a szállítási költség megoszlik és csak ti­zenhét negyvenben lenne kiló­ja, ám én nem akartam a krumplihiányt vidékre expor­tálni a fővárosból. Ugyanis csak Budapesten nincs krumpli. Hogy miért? A rádióban azt hallottam, azért, mert miután a megyék megtudták, hogy Bu­dapesten nincs krumpli, most már nem adnak egy kilót sem. Nehogy náluk se legyen. De tényleg, miért nincs a fő­városban krumpli? A közel­múltban megtudtuk, hogy áp­rilisban, ünnep előtt azért nem volt kenyér Pesten, mert az il­letékesek azt hitték, hogy a maszekok is sütni fognak. De nem sütöttek. Ez az ok a krumplira nem alkalmazható. Továbbá azért nem volt ke­nyér, mert az illetékesek azt hitték, hogy sokan majd vidé­ken vesznek kenyeret, mert el­utaznak. De nem utaztak. A krumplira ez az ok serp, stim­mel. Akkor miért nincs krump­li, se burgonya, se pityóka? Erről is elhangzott egy nyilat­kozat a rádióban, amely sze­rint az illetékesek nem gondol­ták, hogy a húsár emelése mi­att sokan több krumplit fog­nak enni. Arról viszont nem hallottam nyilatkozni, hogy ez a tendencia miért csak a fővá­rosi lakosokra jellemző? Miért van elég krumpli vidéken? En­nek több oka lehet. A. feltéte­lezés: a vidékiek nem krump­lit esznek hús helyett, hanem dödölét. B. feltételezés: vidé­ken húst esznek még krumpli helyett is, mert olcsóbb a hús, mint Budapesten. C. feltétele­zés: vidéken sem olcsóbb a hús, mint Pesten, de mégsem esznek kevesebbet belőle, nehogy krumplihiány legyen. Mérnök barátom szerint vidé­ken nem kenyér és krumpli van több, hanem előrelátás. ÁGOSTON GYÖRGY venciákon kontraszt átvitel, tér­beli sugárvezetésen alapuló hul­lámfront meghatározása és en­nek segítségével optikai átviteli függvény kiszámítása. A napszél szerepe Gombosi Tamás „A napszél szerepe a Vénusz körüli töltött részecskeáramok kialakításá­ban” (doktori).­­ Az első űresz­közök felbocsátása óta eltelt 25 év során többet tudtunk meg a naprendszer égitesteiről, mint azelőtt hosszú századok alatt Különös érdeklődés mutatkozott a Vénusz iránt. A Föld típusú bolygók fizikája szempontjából izgalmas kérdés, hogy mely té­nyezők vezettek az alapjában hasonló két bolygó eltérő fejlő­déséhez. Az értekezés azokat az eredményeket foglalja össze, amelyeket a napszél és a Vé­nusz közötti kölcsönhatással kapcsolatban a Venyera—9 és —10, valamint a Pioneer Venus Orbiter adatainak elemzéséből, illetve elméleti modellszámítá­sok alapján nyert a szerző. Két új elméleti módszert is ismer­tet a Vénusz körüli hidrogénko­ronát alkotó, ballisztikus pályán mozgó részecskék eloszlásának statisztikus leírására, illetve a légkör és a napszél közötti töl­­téscserés reakciók szerepének a tanulmányozására. Flavánszármazékok L. Tőkés Adrienne „A 4-ami­­no-flaván reakciói és sztereoké­miája. Optikailag aktív flaván­­származékok szintézise” (kandidátusi).­­ A kutatások célja a 4-amino-fla­ván térszer­kezetének meghatározása volt. Ez kettős feladatot jelentett: re­latív és abszolút konfigurációk meghatározását a C—2 és C—4 atomokon, valamint a dihidro­­pirán gyűrű konformációjának meghatározását. Az 1H—NMR spektroszkópia alkalmazásával sikerült igazolni, hogy az eddig ismeretes szintézisek a 2,4-cisz-4-amino-flavánhoz vezetnek. Ebből kiindulva került sor a­ szubsztituált flavánszármazékok előállítására, azok 2,4-konfigurá­­ciójának meghatározására, to­vábbá az előállított anyagok far­makológiai vizsgálatára. IGAZ-E? Rossz a mérnökök és segéderők aránya Elözönlik a mérnökök a gazdaságot? — kérdeztük a Műsza­ki Élet legutóbbi számában, olvasóinkat is biztatva: mond­ják el véleményüket a témáról. Vitaindítónkat tovább foly­tatjuk, ezúttal afelől közelítve meg a kérdést: elegendő kö­zépfokú végzettségű segéderő (szerkesztő, rajzoló, techni­kus) dolgozik-e a mérnökök mellett. Igaz-e, hogy rossz a mérnökök és segéderők aránya? — A kérdésre egy ágazat, az építésügy problémáit feszegetve igyekszünk választ ad­ni, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium jelentése alapján. Egy felmérés szerint az ÉVM felügyelete alá tartozó műszaki tervező vállalatoknál foglalkoz­tatott dolgozók összetételében az utóbbi négy esztendőben lénye­ges változások következtek be. Míg­­ korábban a nagyarányú létszámcsökkenés elsősorban az alacsony képzettségűeket érin­tette, az utóbbi néhány évben mind erőteljesebben mutatko­zott az egyetemi végzettségűek­nél is. Tavaly például az építésügy­höz tartozó műszaki tervező vállalatok 2347 egyetemi vég­zettségű mérnököt és 1435 tech­nikust foglalkoztattak. Ha a 6­18 üzemmérnököt is a technikusok közé soroljuk, számuk akkor sem éri el az egyetemet végzett mérnökökét, következésképpen egy mérnökre egy technikus sem jut. Míg a nyolcvanas évtized ele­jén a fővárosi tervező vállalatok zöménél 1:1 volt a tervező-fel­dolgozó arány, ez ma már több nagy tervező vállalatnál 1:0,5— 0,6 körüli. A regionális tervező vállalatoknál lényegesen kedve­zőbb és egészségesebb a helyzet, átlagosan 1:2 a tervezők-Segéd­erők aránya. A helyzet romlása több okra vezethető vissza. Tárcautasítás (amely 1979-ben látott napvilá­got) 1983. január 1-től a műszaki szerkesztői, szakági szerkesztői­­rajzolói és műszaki rajzolói munkaköröket meghatározott képesítéshez köti, amely alól ma már nincs felmentési lehetőség. A tanfolyami és vizsgakötele­zettség, valamint a szakma nem túl vonzó bérezési lehetőségei miatt sokan elhagyták a pályát. A másik ok, hogy sok válla­lat, főleg a budapestiek, nem is törekedtek a szerkesztői-rajzo­­lói munkakörök utánpótlásának biztosítására. Az indok egysze­rű: fiatal diplomásokkal is el tudják végeztetni a tervezői mun­­­a feldolgozói részét, míg fordítva ez lehetetlen. A Minisztertanács rendelettel kötelezte a felügyeleti minisz­tériumokat, hogy 1985-ig átlago­san 15 százalékos létszámcsök­kentést hajtsanak végre A kö­telező létszámcsökkentést több vállalat a kisegítő­ adminisztra­­tív állomány nagyobb arányú mérséklésével oldotta meg — ez is rontotta a mérnökök-segéd­­erők arányát. Kétségtelenül az okok közé sorolandó az is, hogy az iskola­­rendszerű technikusképzés megszüntetése nehezítette a szerkesztői állomány utánpótlá­sát. A gondot az üzemmérnök­­képzés sem oldotta fel, helyze­tük ugyanis a vállalatokon be­lül jelenleg is felemás, bizony­talan. Az említett okok miatt egy „besűrűsöd­ési” folyamat kezdő­dött a műszaki tervező vállala­tok szakember-állományában. Az egészségtelen arányeltolódá­sok mellett bizonyos „elörege­dés” is megindult. Ez utóbbi többek között arra vezethető vissza, hogy a nyolcvanas évek elejére lépett nyugdíjasskorba az a réteg, amely az állami tervező vállalatok életrehívásakor kezd­te pályafutását. Az öregedési fo­lyamatot erősítette, hogy a lét­számleépítés elsősorban a fiatal korosztályt érintette és az utób­bi időszakban mérséklődött a pályakezdők felvétele is. MOLNÁR PATRÍCIA Felhívás A Pénzügyminisztérium, a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság pénzügyi és ellenőrző szakosztálya, a Ma­gyar Közgazdasági Társaság, valamint az SZVT és MKT Nóg­­rád megyei szervezetei 1984. AUGUSZTUS 31.—SZEPTEM­BER 1. KÖZÖTT „Gazdálkodás-számvitel’’ címmel konferen­ciát szerveznek Salgótarjánban. A konferencián az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a költségvetés témakörében tartanak szekcióüléseket. A KONFERENCIA CÉLJA: társadalmi úton is elősegíte­ni, hogy a számvitel feleljen meg a vele szemben támasztott egyre növekvő követelményeknek, továbbá, hogy a számvitel a vezetés minden szintjén segítse a gazdasági vezetést az ak­tuális gazdaságpolitikai célok megvalósításában. A konferencián a középpontban a következő témák áll­nak: — a különféle vállalkozási formák számviteli követelmé­nyei, — a szabályozórendszer, továbbfejlesztésével összefüggő számviteli feladatok, — a számvitel, az elemzés és az ellenőrzés kapcsolata. A III. számviteli konferencia — az előzőekhez hasonlóan — tudományos tanácskozás és egyben gyakorlati tapasztalat­­csere lesz, melyen várjuk a gyakorlati szakemberek aktív részvételét. A részletes részvételi feltételeket a későbbiekben megjelenő jelentkezési felhívás tartalmazni fogja. A konferencia előkészítő bizottsága MÉ

Next