Műszaki Lap, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-05 / 1. szám
2 MŰSZAKI LAP. 1906. jan. 5. túra magas fokára emeljék, hogy igy a mezőgazdaságot az iparral és kereskedelemmel egyensúlyba hozzák. Minálunk megfordítva áll a dolog. Évszázadokon át jóformán a magyar állam megalakulásától kezdve a mezőgazdaság és az ezzel kapcsolatos állattenyésztés volt a népnek jóformán egyetlen kereseti forrása. Hajdan elég arra, hogy a nép szükségleteit fedezze, a nemzeti vagyonosodást előmozdítsa. De a föld kincsei folyton apadnak; ma már a föld jövedelme egymagában véve nem nyújtana elég fedezetet a nemzeti szükségletek kielégítésére. Új kereseti ágak kifejlesztéséről, magas nívóra emeléséről kell gondoskodnunk, különben azon óriási terhek alatt, melyek a nép vállait nyomják, feltétlenül bekövetkezik a bukás. Elsősorban iparunk az, melynek minden áron, minden eszközzel, halasztást nem tűrő módon, a nagy nyugati államok példájának követésével, a fejlesztéséről kell gondoskodnunk. A természet megáldotta hazánkat mindazon feltételekkel, melyek egy virágzó mezőgazdaság fellendülésére alkalmasak, erdőkkel borított és ércekben gazdag hegyekkel váltakoznak. Vízierőnk van bőven. Bármely iparnak nyersanyagát hazánkban megtalálhatjuk. Ám évszázadok mulasztásait kell itten pótolni. Magyarország évszázadokon keresztül abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy védőbástyául kellett szolgálnia Nyugateurópának a keleti támadásokkal szemben, így, míg amazok nyugodtabban haladhattak a békés fejlődés útján, Magyarországnak az örökös harcokban gazdasági erőinek kifejtését el kellett hanyagolnia, ipar, kereskedelem nem fejlődhetett, utalva volt a természet ős erejére, az őstermelésre s így míg egyfelől ütközőpontjául szolgált a keleti támadásoknak, addig másfelől kincsesházát képezte a nyugoti államoknak, melyek fejlett iparukhoz szükséges nyers terményeiket tőlünk szerezték be és azokat feldolgozva, drága pénzen visszaadták. Ekként a mezőgazdaság valósággal rabló gazdasággá fajult, hiányzott a javaknak szükséges körfogalma, mely az ipar- és kereskedelemnek az egyoldalú mezőgazdaság mellett arányos fejlődése által nagyrészben visszaadja a földnek azt, ami attól elvétetett. Az új kor által előidézett fokozottabb állami szükségletek mellett nemzetgazdáink már a negyvenes évek elején belátták azt, hogy hazánkban egy erőteljes ipar és kereskedelem megteremtése elodázhatatlan szükség. Ennek következménye volt a negyvenes években megteremtett védegylet, melylyel a külföldi fejlettebb iparú államoknak a fejletlen magyar iparral szemben való versenyét igyekeztek korlátozni. A negyvenes idők viharas útját állották az ilyen védő törekvések, védő módozatok teljes mértékben való alkalmazásának, a bekövetkezett abszolutizmus alatt az állam nyugodt fejlődése szünetelt, a 67-es kiegyezés után pedig az Ausztria és Magyarország között létrejött vámszövetség kizárta azt, hogy Magyarország fejletlen ipara Ausztriának már hatalmas kifejlett iparával szemben kellő védelemben részesüljön. A tényleges helyzet a vámszövetség