Műszaki Lap, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-05 / 1. szám

2 MŰSZAKI LAP. 1906. jan. 5. túra magas fokára emeljék, hogy igy a mezőgazdaságot az iparral és kereskedelemmel egyensúlyba hozzák. Minálunk megfordítva áll a dolog. Évszázadokon át jóformán a magyar állam megalakulásától kezdve a mezőgazdaság és az ezzel kapcsolatos állattenyésztés volt a népnek jóformán egyetlen kereseti forrása. Hajdan elég arra, hogy a nép szükségleteit fedezze, a nem­zeti vagyonosodást előmozdítsa. De a föld kincsei folyton apadnak; ma már a föld jövedelme egymagában véve nem nyújtana elég fedezetet a nemzeti szükségletek kielégítésére. Új kereseti ágak ki­­fejlesztéséről, magas nívóra emeléséről kell gondoskodnunk, külön­ben azon óriási terhek alatt, melyek a nép vállait nyomják, feltét­lenül bekövetkezik a bukás. Első­sorban iparunk az, melynek minden áron, minden esz­közzel, halasztást nem tűrő módon, a nagy nyugati államok példá­jának követésével, a fejlesztéséről kell gondoskodnunk. A természet megáldotta hazánkat mindazon feltételekkel, me­lyek egy virágzó mezőgazdaság fellendülésére alkalmasak, erdőkkel borított és ércekben gazdag hegyekkel váltakoznak. Vízierőnk van bőven. Bármely iparnak nyers­anyagát hazánkban megtalálhatjuk. Ám évszázadok mulasztásait kell itten pótolni. Magyarország év­századokon keresztül abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy védőbástyául kellett szolgálnia Nyugateurópának a keleti támadá­sokkal szemben, így, míg amazok nyugodtabban haladhattak a békés fejlődés útján, Magyarországnak az örökös harcokban gazdasági erőinek kifejtését el kellett hanyagolnia, ipar, kereskedelem nem fejlődhetett, utalva volt a természet ős erejére, az őstermelésre s így míg egyfelől ütközőpontjául szolgált a keleti támadásoknak, addig másfelől kincsesházát képezte a nyugoti államoknak, melyek fejlett iparukhoz szükséges nyers terményeiket tőlünk szerezték be és azokat feldolgozva, drága pénzen visszaadták. Ekként a mezőgazdaság valósággal rabló gazdasággá fajult, hiányzott a javaknak szükséges körfogalma, mely az ipar- és keres­kedelemnek az egyoldalú mezőgazdaság mellett arányos fejlődése által nagyrészben visszaadja a földnek azt, am­i attól elvétetett. Az új kor által előidézett fokozottabb állami szükségletek mellett nem­zetgazdáink már a negyvenes évek elején belátták azt, hogy hazánk­ban egy erőteljes ipar és kereskedelem megteremtése elodázhatatlan szükség. Ennek következménye volt a negyvenes években meg­teremtett védegylet, melylyel a külföldi fejlettebb iparú államoknak a fejletlen magyar iparral szemben való versenyét igyekeztek kor­látozni. A negyvenes idők viharas útját állották az ilyen védő törek­vések, védő módozatok teljes mértékben való alkalmazásának, a bekövetkezett abszolutizmus alatt az állam nyugodt fejlődése szüne­telt, a 67-es kiegyezés után pedig az Ausztria és Magyarország között létrejött vámszövetség kizárta azt, hogy Magyarország fejletlen ipara Ausztriának már hatalmas kifejlett iparával szemben kellő védelemben részesüljön. A tényleges helyzet a vámszövets­ég

Next