Műszaki Lap, 1906 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-05 / 1. szám

2 MŰSZAKI LAP 1906 A gyárak fogyasztását illetőleg hangsúlyozza a bi­zottság, hogy az 53.000.000 tonnányi szén­fogyasztás modern gépberendezések alkalmazása révén 11.000.000 tonnára redukálható volna, a­mi horribilis megtakarítást jelentene. Erre a körülményre alább részletesebben fogunk kiterjeszkedni. Kimondja a bizottság azt is, hogy Anglia vízi erői, alkoholja, kőolaja, tőzege mint energia­források koránt­sem olyan számbavehetők, mint szene. Fölmerült önként az a kérdés, vájjon Anglia renge­teg szénkivitele minő befolyással van nemzetgazdasági mérlegére. A bizottság erre vonatkozó vizsgálódásaiban arra az eredményre jutott, hogy a szénkivitel forszírozása minden tekintetben előnyös. A nagymérvű kivitel a bányavállalatok érdekeit és így közvetve az állam érde­két is szolgálja, mert a külföldi rendelések többnyire nagyobb mennyiségre szólván, módjukban áll a bánya­­vállalatoknak ezek révén termelési költségeiket csök­kenteni. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy a szénkivi­telnek redukálása azt eredményezné, hogy az Angliába bevitt áruk szállítási költségei emelkednének. Eddig szól a bizottság jelentése. A föltárt kép nem biztató. Ha meggondoljuk, hogy a szén jelenlegi kultúránknak conditio sine qua non-ja, fontolóra kell vennünk, vájjon a természetnyújtottá kincs­esei racionálisan gazdálkodunk-e. Tudott dolog, hogy gőzgépeink a kazán rostélyán eltüzelt melegmennyiségnek csakis kereken 5 —10 °/o-át képesek mechanikai munkává átalakítani. A szénnel tehát rablógazdaságot űzünk. Ennek a rablógazdaságnak káros hatását mi érezni nem fogjuk, de valószínű, hogy az utánunk következő századok nemzedékeire ázok súlyá­val fog nehezedni jelenlegi gazdálkodásunk. Értsük azonban meg egymást. Nem abban rejlik a kár, hogy a szenet eltüzeljük —, mert hiszen minden okszerűen eltüzelt szénrég az emberiséget és a kultúrát szolgálja — hanem abban, hogy a szenet prédáljuk. Az utolsó évtizedek technikusai immár tudatára ébredtek annak, hogy a természet nyújtotta kincsesei mostohán bánnak. Pedig a természet saját háztartásában mindenütt ökonomikus példával jár elő. Nézzük p. o. a fát, a füvet, mind az égnek emeli fejét. A természet bölcs ökonómiája ez. Mert ha nem így nőnének, vagyis a földvonzási erő, a gravitáció erővonalainak irányában, hajlításra volnának igénybe véve, sejtjeiknek erősebben kellene fölépülniök, a­mint ezt a gallyak csomóinál látjuk. A gőzgépek energia-átalakító hatásfoka javításának jegyében létesült a fokozatos expandáltatás fáradt gőz kondenzálása, a friss gőz túl­hevítése, a gőzturbinák szá­mos faja és a hőakkumulátoros alacsony nyomású gőz­turbina. Mindezek a javítások a maguk nemében mért­földet jelzők, mindazonáltal abszolúte véve az összhatás­­fokot lényegesen nem javították. A rotációs dugattyús gépek sem jelentenének haladást ez irányban. A kénes­savval működő segédgőzgép már lényeges haladást jelentene, ha a fölmerülő műszaki nehézségek széles kör­ben való elterjedésének útját nem állnák. A szívógázmotor megalkotása közelebb vitt a kitű­zött czélhoz, miután az ilyen telep energia-átalakító ha­tásfoka 20—30%. A szívógázmotorok generátorai eddig­­elé csak antracittal, kokszszal, vagy faszénnel táplálha­tók előnyösen. Eme tulajdonságoknál f­ogva — főkép a mi barnaszenes hazánkban —­ eddigelé nem terjedtek még el olyan mértékben, mint a­milyenre igényt támaszt­hatnak műszaki előnyeik révén. Ha sikerül majd olyan szénmotort szerkeszteni, mely az eddigieknél tetemesen jobb hatásfokkal dolgozik, úgy ez kultúránk haladásának történetében is maradandó nyomokat fog hagyni. Csodálatos az a tartózkodás és közöny, melylyel a bányavállalatok e probléma megoldása iránt viselked­nek. Be nem vallottan tartanak talán attól, hogy a szén­­motorok hatásfokának növelése a szén­termelésre káros hatással lesz. Pedig ez teljesen hibás fölfogás. Sokkal rohamosabban szaporodnék a szénmotorok száma, mint a­hogy tökéletesbítésük következtében a lóerőóra szük­ségelte szénszükséglet csökkenne. A gyakorlat teljesen analóg esetet nyújt a központi világító telepekben. Daczára annak, hogy az Auer-harisnya a régi 16 gyertyafényű gázlepke-égőnél kevesebb gázt fogyaszt, miután 16 gyertyafény helyett 60—80 gyertya­fényt ad, az Auer-harisnya föltalálása a gázgyáraknak óriási lendületet adott. Azonképen vagyunk az elektro­mos központi telepekkel is. A Nernst-, az ozmium- és a tan­­tallámpák, melyek gyertyánként csak kereken 15 wattot fogyasztanak a 3 és 4 wattos szénfonalas izzólámpákkal szemben, az elektromos központi telepek részéről része­sülnek a legnagyobb pártfogásban, holott ezek is látszó­lagos áramfogyasztás csökkenést eredményeznek. A bányavállalatok aggálya tehát teljesen indokolat­lan. Sőt bizonyos, hogy a szénmotorok javítása a szén­­termelés nagymérvű növekedését fogja maga után vonni. Közelfekvő dolog volna tehát, hogy a bányaválla­latok az erre hivatott tudományos intézetekkel karöltve, díjak és kísérleti alapok létesítésével annak a mozgalom­nak élére álljanak, mely a szénmotorok javítását célozza. Ezzel nemcsak saját üzleti érdekeiket, hanem a közjót is szolgálnák. Az angol bizottság, melynek jelentését fentebb ismer­tettük, megállapította, hogy az angol gyárak jelenlegi évi 53.000.000 tonnányi szénfogyasztása racionális üzem mellett 11,000.000 tonnára volna redukálható a jelenleg használatban levő modernebb szerkezetű szénmotorok alkalmazása révén. Ez évi 42,000.000 tonna szénmeg­takarítást jelentene, vagyis pénzben kifejezve legalább is 420.000.000 koronát. Ez a szám horribilis nagy és meg­lepő. A redukciót a bizottság a szívógázmotorok, és a legmodernebb gőzgépek alkalmazásával véli keresztül­­vihetőnek. Ámde kissé túlhajtottnak és vérmesnek látjuk a ki­látásba helyezett megtakarításokat, ha meggondoljuk.

Next