Művezetők Lapja, 1904 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-10 / 1. szám

■Wf Budapest, 1904. Január 10. VII. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA a „Művezetők Országos Szövetségé“-nek egyesületi és szaklapjá. )r Előfizetési ára '£eévre ® kor;na Tagoknak egesz évre 3 korona 60 fillér. Egyek szára40 fiU^r. Megjelenfl^nyti fen jó 10.' és 25-én SZERKESZTŐ : PALIK FERENC KIADÓ-TULAJDONOS : A SZÖVETSÉG „KÖZPONTI ELŐLJAR szövetségünk összes tagtársainak, latiunk ok társainknak sóinak, munká­nknak (odjunk! Az örök időgép végtelen kerületű kereke egy foggal tovább mozdult, jelezve ezzel, hogy egy év visszahozhat- lanul a múlandóságé. Uj fog került a mozgató rugó nyomása alá, hogy egy év múlva újabbra hárítsa a végzendő munkát. Tehát valamint az idő, a tér, az erő — úgy végtelen ez utóbbi folyománya, a munka is. A munka, mely föntartónk, éltetőnk, a munka nyújt tápot, meleget, ruházatot, ennek segé­lyével fedezzük szükségleteinket, ez erősiti izmainkat, akara­tunkat, kitartásunkat; tiszteljük tehát a munkát! Végezze el munkáját ki-ki ott, hová sorsa, hivatása rendelte, de végezze el teljesen, ebben napról-napra tökéletesedve. Ez utóbbi mondat hatása alatt kívánunk t. olvasóinkhoz szólni. Ha visszatekintünk mintegy 15 év előtti hazai ipari szakirodalmunkra, főleg az ezt képviselő szaklapokra, meg­ütközéssel állapíthatjuk meg azt, hogy néhány, helyét mai napság is jól megálló szaklap kivételével, magyar szaklap­jaink alig voltak. Az érdeklődő olvasóközönség leginkább a németnyelvű folyóiratokból és szakművekből merítve, volt kénytelen ismereteinek hézagait pótolni. Ehhez azonban a német nyelvnek teljes tudása volt szükséges; a kiknek e nyelv elsajátításához alkalmuk vagy képességük nem volt, azok nagy áldozatok árán vonhatták csak ismereteik körébe azt, mire nekik érvényesülésükhöz — főleg az ipari legújabb vívmányok terén — szükségök volt. Megnyugvással mondhatjuk el azt, hogy e tekintetben is nagyot haladtunk; bár megtörtént nálunk azon visszásság, hogy mig más országokban az ipari szaklapok vezették, irá­nyították az ipart, addig nálunk ez utóbbi szülte az ipari szaklapokat. Mindezek ellenére az elfogulatlanul ítélő azt is helyben hagyja, hogy e lapok, ha terjedelemben nem is, de tartalomban helyeiket megállják, hivatásukat felfogják, erede­tileg alárendelt helyzetükből felülkeredve, most már irányi- tólag, termékenyitőleg, buzditólag hatnak iparunkra, mely A lapra vonatkozó megkereséseit és ki; Jet'.'sek a „Művezetők Országos Szövet$Jgé‘'-nek jíKözponti Elöljáróságé címére : Bpest.VIII., Népszinliáz-u. 16. cimzendők. Hirdetések a kiadó-irodaban fogadtatnak éL, pedig e válságos időkben mindezekre nagyon is rás&örul. Úgyszólván minden ipari szaknak megvan már. az érde­keit képviselő és felölelő lapja, melyek közül, ha látszólag nem is áll valamennyi hivatásának magaslatán, de a kezdet nehézségeit leküzdve, egészséges alapon haladnak a fejlődés, a cél felé. Sőt egyes szakokban már túltermelés is mutat­kozik, de ezen jelenség a legkevésbbé se aggaszsza az olvasó- közönséget. Barátsággal, jó akarattal kell fogadnunk minden uj szakirányú lapot, már csak azért is, mert e téren haszon vállalatokkal nem találkozunk, egy-egy uj lapnak keletkezé­sénél, nálunk, Magyarországon mindig nemesebb cél a moz­gató rugó. Iparunk éltetője, a szabadversenyben, a hivatását felfogni tudó szakirányú lap erőit, képességeit céljaival össze­fogva fokozottan megerősödik, az elmondottakra képtelen pedig elbukik. A «Művezetők Lapja», mely jelen számával VII. évfolya­mába lép s olvasóinak száma a 3000-hez már igen közel áll — nem bukott el. E lapot a szükség teremtette. Nem hivalkodik nagy eredményekkel, de lankadatlan buzgalom­mal törekedik arra, hogy kitűzött céljai közelébe jusson; egy, már számba veendő hazai ipari testületnek szócsöve, olvasóinak önzetlen barátja és tanácsadója legyen. Figyelmez­tesse olvasóit az ipari újításokra, ismertesse meg az ipart minden oldalról érdeklő intézményekre és társadalmi téren észlelhető mozgalmakra, a Művezetők Országos Szövetségé­ben felbukkanó eszméket, jótékonysági és emberbaráti szán­dékokat magyarázva, közreadva az olvasó családjában is szívesen látott barát legyen. Feltárja a gyakorlatban, a mű­helyben, a gépek és megmunkálási módok körében szerzett tapasztalatoknak kincsestárát, mert valóban ezek a művezető­nek, a gépésznek, a mesternek s minden egyéb, az ipar terén munkálkodó egyénnek az, a mire szüksége van. Nem nagyképüsködünk, ahhoz szóljunk hozzá, a mihez értünk. Hiszen bennünk nem a szaktudományok tantételeit ismerő és azokat alkalmazni tudó egyéneket keresik, hanem megbecsülik bennünk a sok évi, legyen bár egyoldalú, de alaposan ismert és elsajátított gyakorlati fogások, a megmun­kálási módok között szerzett tapasztalatok birtokosait. Ezeket méltányolják nálunk mindazok, kiknek ilyen emberekre szük­ségök van és mindég is szükségök lesz; ezen tapasztalatok a mi kenyerünk. Ezen tapasztalatok pedig csak hosszú évek sora alatt szerezhetők meg, de lényegesen hozzájárul ezeknek idő­előtti megszerzéséhez az, ha ezek egyikét-másikát nem ismerve, mások közléséből megismerjük. Sajnálatos, hogy éppen olva­sóink között vannak sokan, kik szerzett tapasztalataikat félté­Lapunk jelen számával egyidejűleg küldjük a «Kazán és Gépujság» mutatványszámát, melyet olvasóinknak figyelmébe ajánlunk.

Next

/
Thumbnails
Contents