Művezetők Lapja, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

MŰVEZETŐK LAPJA a szülő, mint a kenyér. — Az ország, a haza sorsa: az egyén sorsa. A tisztelt és félt ország népe, lakói lehel nek egyenként tiszteltek, megbecsültek. Ha az ország ügyei rendben vannak, csak akkor boldogul­hat maga az egyén. Nem biztatlak arra, hogy nézz körül. A magad szemeddel látsz mindent. Azt, hogy országunk ilyen megalázó csonkán nem maradhat. — Látod a sze­génységet, a. jobb sorsra érdemesek pusztulását. Te tudod jól, mit tesz az : dolgozni akarni — és munkát nem kapni. Te érzed a mérnök keserűségét, aki más kereset hiányában esztendőn át drótkerítése­ket von. Az orvosét —• aki villamosjegyeket oszto­gat. A jogászét, a tanárét, aki könyvekkel, szappan­nal házal. A festőművészét — aki szobapiktor. A finomműszerészét — aki követ tör. A gépszerelőét — aki téglát hord. És látod magadat ócska kalapodban, kifordított ruhádban. Látod otthon a sápadt asszonyt, a ver­teién gyerekeket, a rongyos fehérneműt, a lyukas cipőket, az üres szenesládát. Dolgoztál egy életen át. Könnyelmű nem voltál. Sőt még arra az időre is gondoltál, amelyre pedig gondolni nem mersz, gondoltál az öregségre, a ke­resetképtelenségre, halálod esetére. Társaid, barátaid körében szívesen vettél részt az egyesületi életben, némi segélyt biztosítottál magadnak a szükségnapjaira. A fillérekből összegyűlt aranykoronák milliói a sorsfordulat következtében grammokká fogytak le. Mi lett ebből a szép szándékú Szövetségből ! Látom, a sötét képek festésekor csüggedsz, pedig talán Te is“— a karavánnal haladsz ? Azért vittelek magammal, nézz ki a földekre. Gondolj a hó alatt meghúzódó búza,szemre, az abban rejlő isteni akaratra, az élő csirára, amely csak a napsugár simogatására vár. Te is buzaszem vagy magyar Testvérem ! Veled az örökélet Istene, lábad alatt a haza földje, fejed fölött az éltető nap. Lesz még kikelet ! Bízzál ! Boldog uj esztendőt ! TÁRCA. * Rosszul kezdődött az ujév. 190.. évben X. gyárban, a hol mintegy ezer ember dolgozott, uj év reggelén 21 művezető ün­neplőbe öltözve ment a gyár műszaki igazgatóját üdvözölni. Művezetői pontossággal megjelenve, a szereidé egyik tágas, fütetlen irodájában vártuk az igazgató úr érkezését. Hagyományos szokás volt a gyárban az, hogy uj év napján valóban szünet is legyen, sőt még az se legyen benn, aki egy irodát befütsön. Pedig 32 fokos hidegben egy órai várakozás még a hideg, fütetlen irodában is sok. Már mindenki szívesen menekült volna egy barátságos meleg szobába, sem minthogy az emlí­tett fütetlen irodában „cepedlit“ járjon, miért is egyik kartárs indítványára a legközelebbi kiskorcsmába tettük át a főhadiszállást. Ki teát, ki meg meleg bort rendelt, hogy der­medtségéből kissé magához térjen. Igen ám, de a művezetők nagyon jól tudják XXXI. évf. 1. szám. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő. Irta : Bogdánfy Ödön. (Átvéve a „Természettudományi Közlönyéből.)* A viziutak jelentősége a történelem folyamán hullámszerűen változott. Eleinte, mig közutak nem voltak, leginkább a folyók és folyamok kínálkoztak közlekedésre. Azután a mesterséges közutak építé­sével a vizűit vesztett jelentőségéből A hajók tökélet esbülésével s főként a gőzhajók fölt alálásával újra fokozottabb lendületet kapott a hajózás. Már nemcsak a folyókat használták közlekedésre, hanem mesterséges hajózócsatornákat is létesítettek. Később, a vasutak megépült ével a viziutak kezdtek háttérbe szorulni. Kétségtelen, hogy a vasút sokkal pontosabb és gyorsabb szállítóul, mint a folyó vágj' csatorna. Ezért verseny fejlődött ki közöttük s a vizint jelen­tősége újra megcsökkent mindaddig, mig a vasút forgalmát a nagytömegű nyer,sáluk kezdték eltor­laszolni. Aztán a vasúti szállítás sokkal drágább a viziuténál s ezért újra a vízre terelődött a figyelem. A Duna is mutatja a viziutak jelentőségének ezt a változását. Az ó- és középkorban a Duna nem­csak áru-, hanem hadiszállításra is szolgált. A le­vant ei forgalom a Dunán bonyolódott le s a Duna távoli nemzetek nagy közlekedői!íjává fejlődött, melyen nemcsak messze vidékek termékei, hanem eszmék is cserélődtek ki. A vasutak fejlődésével a Duna jelentősége erősen megcsökkeni. E csökkenést segít ette hibás .közle­kedési politikánk is, mely a forgalmat a vizint altról eltérítette-8 a Duna és a vasút között nem létesített kellő kapcsolatot, hogy a vízi és vasúti szállítás egy­mást fejlessze. Csak akkor kezdett a figyelem ismét jelentős mértékben a Dunára fordulni, midőn az ipar egyre nagyobbtömegü nyersárut kezdett fel­dolgozni s a nyersáru drága vasúti szállítása az iparcikkek előállítását megdrágította. Az ipari ver­* Szerző és a Term. Tad. Társulat szives engedőimével a közlemény némi megrövidítésével. azt is, hogy aki gőzt akar fejleszteni, ahhoz nem elégséges a viz, hanem szén is kell hozzá. így egy- csapásra kimondatott az, hogy gőz csak úgy lesz, ha szénnel fütjük a kazánt. Egy jó képű kis barna leány kérésünkre csakhamar hozta is a jó forró debreceni kolbászt, meg a szepesi virslit. Bizony meg is feledkezett a gárda arról, hogy ma milyen fontos nap van a vállalat életében, mert ezen a napon szokott a műszaki igazgató programmot adni. Ezen a napon történik meg az, hogy a legigénytelenebb művezetővel is kezet szőrit az igazgató úr, akikkel szemben különben csak a nagy hatalmát éreztette. Vígan telt-múlt az idő, már tizenegy óra felé járt, amikor egy liberiás inas lélekszakadva int értünk, hogy az igazgató úr már vár bennünket. Csapot-papot, kolbászt, virslit feledve, sietve mentünk uj évet köszönteni. B. barátunk volt az ünnepi szónok, aki iparkodott is az összes művezet ők nevében minden jót kívánni. Közben az igazgató kétszer is azt mondta — köszönöm. Erre kincs hosszú csend következett. . . Legalább is azt vártuk, hogy a válasz ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents