Művezetők Lapja, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
XXXII. évf. I. szám. MŰVEZETŐK LAPJA ágyak teljesítményét illetőleg, amennyiben a szerelés nincs szűk korlátok közé szorítva. Egészen másként áll a helyzet más gépeknél, különösen az autóknál. Pedig éppen az utóbbi iparágban haználják föl a legtöbb golyóscsapágyat. Ahol a szűk méretezések a golyóscsapágy házaknál oly minimálisak, hogy a beszerelést, de még inkább a helyes és könnyű kiszerelést lehetetlenné teszik. De mielőtt tovább fejtegetném a dolgot, vessünk egy pillantást a golyóscsapágyak előnyeire és hátrányaira. Előnye: könnyű elgördülés, csekély súrlódással, nagy teherbírás, csekély méretezés mellett, igen nagy szívóssága minimális kopással, nagy fordulatszám melletti alkalmazhatósága és kenőanyagban való megtakarítás. Kitűnő felülmúlhatatlan jó tulajdonságok. Hátránya: Rendkívül pontos szerelést igényel, nem tűri meg a csap és furat közti tokransia határának túllépését. Kitűnő tömítést igényel, a kenőanyag miatt és a kiszerelése legtöbb esetben hibás szerkesztés révén nem előnyös. Könnyű lesz elgondolni, hogy pld. egy radiális gördülő csapágyat, melyet cca. 80°-ra felmelegítve a csapra vagy tengelyre illesztünk és reáltül ez az előírás a kiszerelés szempontjából kiemelni majdnem lehetetlen. A legtöbb esetben csak erőszakkal lehet. Ilyenkor rendesen sérülést szenved a csapágy, különösen a golyóskosár és a csap is. Holott a csapátmérőjét a végletekig kímélni kellene. De sajnos, az erőszakos kiszerelésre sem jut oly gyakran alkalom, mert a legtöbb esetben a gördülő csapágyak önmaguktól kihullanak, bár származzék a gép a világ bármely tájáról. Bátran merem állítani, hogy a radiális gördülő csapágyak 50°/o-a sokkal vékonyabb csapokon és nagyobb furatú házakban vannak beszerelve, mint az megengedhető volna. Honnan származnak ezen hézagok? A rendkívül pontos szerelés hiányából. Ezért soroltam a pontos szerelést a gördülő csapágyak hátrányai közé. És hogy lehet segíteni a gyakorlatban a nagyra kopott házfuraton, vagy kisebbre kopott csapon? Ha jó munkát akarunk előállítani, sehogy ! Mert a legtöbb esetben a dimenziók annyira véglegesek, hogy semmiféle változtatást nem tűrnek a szilárdság szempontjából. De a csapágyakat mindezek dacára is be kell szerelni. Tehát nem marad más hátra, mint a lemezbetét alkalmazása, vagy a felfekvő felületek felpontozása „kimevezése“, bár a legtöbben még ehhez sem értenek — és a csapok felheggesztése. Ezek a megoldások mind szükségből erednek, de nem is lehet őket eléggé lebecsülni. Itt van aztán minden számítás keresztülhúzva. A hibás szerkesztésű csapágyház és gondatlan szerelés, a csapágyak élettartamát legalábbis 50%-ra csökkenti. Arról a pusztításról nem is szólok, amit egy szétzúzódott csapágy véghez visz. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy amilyen pontos és gondos megmunkálást igényelnek a gördülő csapágyaknak a készítése, épen oly gondos szerelést is igényelnek. Ha ezt elmulasztjuk, akkor nincs energiamegtakarítás, anyag és munkaidő megtakarítás, hanem mindennek az ellenkezője. Kern is azért fogy naponta cca. 200.000 drb. csapágy, mert ennyire lenne szükség, hanem azért, mert ilyen rosszul dolgozunk. És hogy miért dolgozunk rosszul, arról majd legközelebb. A fa az iparban. Irta : Péchy Sándor művezető. (IV. folytatás.) Eddigi közleményeim nyomán eljutottam a légszáraz anyagokig. Most pedig ezen légszáraz anyagoknak mesterséges szárításával akarok foglalkozni, mint egy olyan követelménnyel, melyet szükséges volna, akár a kis, akár a nagyüzemekben bevezetni. Különösen tanácsos volna a mai körülmények között a mesterséges szárítás bevezetése, minél modernebb alapokon, mely által sok kellemetlenségnek vennénk elejét. A kisiparosoknál szokásban volt, sőt van ma is, hogy tehetségükhöz mérten több, vagy kevesebb anyagot tárol műhelyében szárítás végett. Vannak azután olyan középiparosok is, akik már külön helyiséget építettek az anyagok szárításához, melyeket kályhafűtéseire rendeztek be. Vagy üzemeknél, ahol az üzemhajtás gőzerővel történik, gőzfűtésű szárítókat építenek, mégpedig a kor minden követelményeinek megfelelően és pedig úgy, hogy mindjárt gőzelőnek is alkalmas legyen. Az alábbi vázlaton egy modern gőzölésre is alkalmas szárítót akarok bemutatni, mely mindenben megfelel egy modern szárító követelményeinek. Manapság ugyanis nyersanyag miatt kénytelenek a fával dolgozó iparosok félig száraz anyagot is földolgozni azért, mert nincs tőkéjük egy szárító építésére, vagy pedig nemtörődömségből. Pedig szükséges volna azon anyagokat, melyek a levegőn mint nyersanyag nem értek meg teljesen, vagyis a benne lévő fehérje, fémsók és keményítőanyagok nem haltak ki, mesterségesen konzerválni. A fenti vázlaton bemutatott szárítóba a szárításra kerülő anyagok csülökre rakva kerülnek, harántlécek közé, hogy ezáltal is a levegőzés elő legyen segítve. A telerakott szárítót azután lezárjuk és megkezdődik a szárítás. Magát az eljárási módot csak nagy vonásokban tudom ismertetni, mert az eljárás függ az anyag fajától, vastagságától és hány éves vágás, vagyis mekkora az élővíztartalma. Példának fölemlítek 50 mm vastag 3 éves tölgyfát. 3