Nemesfémipari Közlöny, 1935 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-12 / 1. szám

­ Bécsben a karácsonyi vásár sokkal erő­sebb volt a tavalyinál. Általában az a vélemény alakult ki, hogy az újév erősebb lesz az elmúlt évnél, mint ahogy az 1934. év is jóval forgalmasabb volt az 1933. - nál. A bécsi iparosok és kiskereskedők anyagellátást az ú. n. privát-klíring száz százalékig biztosítja, s így a nyersanyag ellátása körül nincsen hiba. Az tíz esztendő mégis több szigorító deviza-rerülekezéssel kezdődött. Az osztrák Nemzeti Bank egy új intézkedésével az osztrák-magyar klíringből kivonta azokat az árucikkeket, amelyek nem az osztrák iparban készülnek. Bennünket e rendel­kezés meglehetősen súlyosan érint, mert eddig, a belga klíring stagnálása miatt, kizárólag az osztrák piacon tudtuk be­­szerezni a brilliáns­ szükségleteinket, de ugyancsak Bécsből kaptunk ezüst­lemezt is. Napról-napra nehezebb a helyzet. Londonban a színezüstöt 2631s-en jegy­zik, már hetek óta. Ez a kurzus pengőre átszámítva kb. megfelel a 89—91 pengős árfolyamnak. Az arany árfolyama is meglehetősen stabil és közelebbről nem is várnak árváltozást benne. Az angol­­magyar kereskedelmi forgalom javulását a kompens üzletek megindulásától remé­lik. Ez az üzlet karácsony előtt erősen megélénkült. A Magyar Nemzeti Bank 40%-os felárral szeretné az angol üzle­teket lebonyolítani. A londoni Matteis cég azt írja a Budapesti Nemesfém és Drágakő Csarnoknak, hogy a kompens üzletek lebonyolítása kapcsán az ezüst­exporttal is megpróbálkozik. Ha ez a na­gyon távoli terv megvalósul, úgy a ma­gyar ezüstművesek anyagellátása is bizto­sítható lesz, természetesen a magas felár miatt, jóval a mai árakon felül. Páriában lehet, hogy politikai, de lehet, hogy gazdasági okokból a magyar mun­kásokat sorba kiutasítják. Hisz tudjuk, hogy évek óta igen sok magyar munkás dolgozik Franciaországban és közöttük sok az aranyműves is. Az utóbbi napokban egy egész kis csoport érkezett Pestre. Olyanok is, akik több, mint tíz éve élnek Párisban. A francia hatóságok a legszigorúbban ellenőrzik a magyaro­kat és úgy látszik, az a cél, hogy ma­gyar munkás ne maradjon Franciaor­­тшт szágban, pedig eddig mindig csak azt hallottuk, hogy a magyar ékszermunkás munkáját igen megbecsülik. Újabb szigorító rendelkezés készül az aranyvásárlások megrendszabályozására A vidéki kartársaink több ízben pa­naszolták, hogy az utóbbi években több­nyire szakmán kívül álló házaló keres­kedők ellepik a vidéket és magánosok­tól összevásárolják a törtaranyat. Ter­mészetesen ezek a felelőtlen házalók rend­szerint ékszerészeknek mondják magu­kat, rengeteg visszaélést követnek el s így nemcsak anyagilag, de morálisan is igen sokat ártanak a legális kereskedők­nek. Sajnos, a magyar iprtörvény nem ad módot arra, hogy a házról-házra való vásárlás megtiltassék, mert a kereskedés­re bárki kaphat iparigazolványt, viszont a visszaélések megakadályozására a kö­zeljövőben sikerül a Szövetség interven­ciójára megfelelő intézkedéseket életbe léptetni. A budapesti kereskedelmi és iparka­mara előterjesztést tett a kereskedelem­ügyi minisztériumnak a házaló vásárlók megrendszabályozására és a most érvény­ben levő ellenőrző rendelkezések épség­ben tartásával javasolja, hogy a házaló vásárlók a csendőrség ellenőrzése alá he­lyezve csak akkor vásárolhassanak ala­nyat, ha 1. ) iparigazolványuk van; 2. ) helyhatósági bizonyítvánnyal ren­delkeznek. Ha nem a cég tulajdonosa vásárol és alkalmazottat bíz meg, úgy alkal­mazotti mivoltát Oli vagy Main bejelen­téssel kell igazolnia, továbbá külön meg­bízó levéllel és helyhatósági bizonyít­vánnyal kell, hogy rendelkezzék, tizen felül minden vásárló csak érvényesen hi­telesített mérleget használhat. Amennyi­ben a kívánt feltételekkel a vásárló nem rendelkezik, a csendőrség előállít­hatja és a nála levő áru elkobzását el­rendelheti. A Szövetség központi vezetősége a napokban fog foglalkozni a kamara elő­terjesztésével és az érdekeltek meghall­gatása után teszi meg az észrevételeit. Mi ezúton is fölkérjük a vidéki kar­társainkat, hogy sürgősen jelentsék be kívánságaikat e kérdéssel kapcsolatban, hogy azokat is az illetékesek tudomására hozzuk. A külföldi aranyáru behozatalát engedélyhez kívánják kötni az iparosok A napokban kezembe került az el­múlt év fémjelzési statisztikája és nagy megdöbbenéssel azt látom hogy az 103-­ évben száz százalékkal több kész aranyárut importáltak a külföld­ről Magyarországba, mint az 1933-as évben. Nem lennék objektív, ha nem állapítanám meg már elöljáróban, hogy sem az egész 1934 évi behoza­tal, súlyra nem volt sok s igy az 1933- as még­ kevesebb, de ez igazán­­nem azoknak a javára írandó, kik a magyar iparosággal nem törődnek, ha­nem annak tulajdonítható, hogy a szükséglet általában igen kevés s ez­ért nem volt többre szükség. Az 1933. évben 15 kilogram kész aranyárut importáltak, 1934 évben 50 kg­-ot és azt is meg tudjuk álla­pítani, hogy a külföldről behozott áru egy jelentős része olyan, aminőt a kereskedő a magyar iparostól ugyanolyan minőségben és olcsóbban megkaphat, csak talán nem olyan megfelelő hitelfeltételek mellett. Az iparos bizonyos mértékig meg tudja érteni a kereskedőt, ha elmegy külföldre és ott keres árut magának, de a mi szemszögünkből nézve a dol­got, a mi érdekeink védelmében til­takoznunk kell minden olyan és csak olyan áru-imp­ort ellen, amely a ma­gyar ipartól is kitelik. Ez a magyar ipar a legnagyobb nehézségekkel küzd. Évek óta nem tud annyi mun­kához jutni, hogy munkájából megél­jen, tehát annak az iparosnak, aki nyomorában is részese a közterhek­­nek, joga van azt kérni, hogy első­sorban az ő megélhetése biztosítassék ebben az országban és csak azután támogasák a külföldieket. Azt is tudjuk, hogy kereskedőink nem ragaszkodnak a külföldi áruhoz. De mégis veszik, mert tálcán hoz­zák nekik. Mert olyan kedvezően fi­zethetik, ahogyan az elszegényedett magyar iparostól nem vásárolhatnak, de viszont ez nem lehet ok arra, hogy mi károsodjunk, mi igyük meg annak a levét, hogy a kü­lföldi iparos tőke­erősebb, mint mi vagyunk. Szinte érthetetlen az a hivatalos gazdaságpolitika, ahogyan a kisiparo­sok ügyét vezetik. Mindenki tudja, hogy a magyar nemesfémipar nyers­anyagra nem kap valutát. Azt is tud­juk, hogy négy év óta a legfantaszti­kusabb úton és módon tudjuk bizto­sítani a munkánkhoz szükséges nyers­anyagot, amellyel csak az arányspe­­kulánsok rendelkeznek tetszés sze­rinti mennyiségben, de a dolgozó ipa­ros nem. Állandóan arról hallunk, ar­ról olvasunk, hogy nincs a piacon arany, nincs a piacon ezüst, állandó­an azért sírunk, mert a nyersanyag­hiány miatt, amelyet zugárfolyamon veszünk, nem tudunk rendszeresen dolgozni. És ugyanakkor, amikor mi nem jutunk nyersanyaghoz, hogy nyu­godtan dolgozhassunk, a külföldi ipa­ros a mi hátunkon hozza be a kész árut. A magyar nemesfémipar megin­duló exportja a nyersanyaghiány miatt teljesen megakadt, a munkása­ink évek óta munkanélküliek és ugyanakkor mi tehetetlenül nézzük, hogy a külföldi iparos helyünkre te­lepszik. Pedig nem lenne nehéz segíteni ezen sem és ha már nem lehet telje­sen kizárni a külföldi árut, — már azokat, amiket a magyar ipar is gyárt — a belföldi piacról, miért nem kö­tik behozatali engedélyhez? Ha már másért nem, hát azért, hogy az en-

Next