Nemesfémipari Közlöny, 1935 (15. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-12 / 1. szám
Bécsben a karácsonyi vásár sokkal erősebb volt a tavalyinál. Általában az a vélemény alakult ki, hogy az újév erősebb lesz az elmúlt évnél, mint ahogy az 1934. év is jóval forgalmasabb volt az 1933. - nál. A bécsi iparosok és kiskereskedők anyagellátást az ú. n. privát-klíring száz százalékig biztosítja, s így a nyersanyag ellátása körül nincsen hiba. Az tíz esztendő mégis több szigorító deviza-rerülekezéssel kezdődött. Az osztrák Nemzeti Bank egy új intézkedésével az osztrák-magyar klíringből kivonta azokat az árucikkeket, amelyek nem az osztrák iparban készülnek. Bennünket e rendelkezés meglehetősen súlyosan érint, mert eddig, a belga klíring stagnálása miatt, kizárólag az osztrák piacon tudtuk beszerezni a brilliáns szükségleteinket, de ugyancsak Bécsből kaptunk ezüstlemezt is. Napról-napra nehezebb a helyzet. Londonban a színezüstöt 2631s-en jegyzik, már hetek óta. Ez a kurzus pengőre átszámítva kb. megfelel a 89—91 pengős árfolyamnak. Az arany árfolyama is meglehetősen stabil és közelebbről nem is várnak árváltozást benne. Az angolmagyar kereskedelmi forgalom javulását a kompens üzletek megindulásától remélik. Ez az üzlet karácsony előtt erősen megélénkült. A Magyar Nemzeti Bank 40%-os felárral szeretné az angol üzleteket lebonyolítani. A londoni Matteis cég azt írja a Budapesti Nemesfém és Drágakő Csarnoknak, hogy a kompens üzletek lebonyolítása kapcsán az ezüstexporttal is megpróbálkozik. Ha ez a nagyon távoli terv megvalósul, úgy a magyar ezüstművesek anyagellátása is biztosítható lesz, természetesen a magas felár miatt, jóval a mai árakon felül. Páriában lehet, hogy politikai, de lehet, hogy gazdasági okokból a magyar munkásokat sorba kiutasítják. Hisz tudjuk, hogy évek óta igen sok magyar munkás dolgozik Franciaországban és közöttük sok az aranyműves is. Az utóbbi napokban egy egész kis csoport érkezett Pestre. Olyanok is, akik több, mint tíz éve élnek Párisban. A francia hatóságok a legszigorúbban ellenőrzik a magyarokat és úgy látszik, az a cél, hogy magyar munkás ne maradjon Franciaorтшт szágban, pedig eddig mindig csak azt hallottuk, hogy a magyar ékszermunkás munkáját igen megbecsülik. Újabb szigorító rendelkezés készül az aranyvásárlások megrendszabályozására A vidéki kartársaink több ízben panaszolták, hogy az utóbbi években többnyire szakmán kívül álló házaló kereskedők ellepik a vidéket és magánosoktól összevásárolják a törtaranyat. Természetesen ezek a felelőtlen házalók rendszerint ékszerészeknek mondják magukat, rengeteg visszaélést követnek el s így nemcsak anyagilag, de morálisan is igen sokat ártanak a legális kereskedőknek. Sajnos, a magyar iprtörvény nem ad módot arra, hogy a házról-házra való vásárlás megtiltassék, mert a kereskedésre bárki kaphat iparigazolványt, viszont a visszaélések megakadályozására a közeljövőben sikerül a Szövetség intervenciójára megfelelő intézkedéseket életbe léptetni. A budapesti kereskedelmi és iparkamara előterjesztést tett a kereskedelemügyi minisztériumnak a házaló vásárlók megrendszabályozására és a most érvényben levő ellenőrző rendelkezések épségben tartásával javasolja, hogy a házaló vásárlók a csendőrség ellenőrzése alá helyezve csak akkor vásárolhassanak alanyat, ha 1. ) iparigazolványuk van; 2. ) helyhatósági bizonyítvánnyal rendelkeznek. Ha nem a cég tulajdonosa vásárol és alkalmazottat bíz meg, úgy alkalmazotti mivoltát Oli vagy Main bejelentéssel kell igazolnia, továbbá külön megbízó levéllel és helyhatósági bizonyítvánnyal kell, hogy rendelkezzék, tizen felül minden vásárló csak érvényesen hitelesített mérleget használhat. Amennyiben a kívánt feltételekkel a vásárló nem rendelkezik, a csendőrség előállíthatja és a nála levő áru elkobzását elrendelheti. A Szövetség központi vezetősége a napokban fog foglalkozni a kamara előterjesztésével és az érdekeltek meghallgatása után teszi meg az észrevételeit. Mi ezúton is fölkérjük a vidéki kartársainkat, hogy sürgősen jelentsék be kívánságaikat e kérdéssel kapcsolatban, hogy azokat is az illetékesek tudomására hozzuk. A külföldi aranyáru behozatalát engedélyhez kívánják kötni az iparosok A napokban kezembe került az elmúlt év fémjelzési statisztikája és nagy megdöbbenéssel azt látom hogy az 103- évben száz százalékkal több kész aranyárut importáltak a külföldről Magyarországba, mint az 1933-as évben. Nem lennék objektív, ha nem állapítanám meg már elöljáróban, hogy sem az egész 1934 évi behozatal, súlyra nem volt sok s igy az 1933- as még kevesebb, de ez igazánnem azoknak a javára írandó, kik a magyar iparosággal nem törődnek, hanem annak tulajdonítható, hogy a szükséglet általában igen kevés s ezért nem volt többre szükség. Az 1933. évben 15 kilogram kész aranyárut importáltak, 1934 évben 50 kg-ot és azt is meg tudjuk állapítani, hogy a külföldről behozott áru egy jelentős része olyan, aminőt a kereskedő a magyar iparostól ugyanolyan minőségben és olcsóbban megkaphat, csak talán nem olyan megfelelő hitelfeltételek mellett. Az iparos bizonyos mértékig meg tudja érteni a kereskedőt, ha elmegy külföldre és ott keres árut magának, de a mi szemszögünkből nézve a dolgot, a mi érdekeink védelmében tiltakoznunk kell minden olyan és csak olyan áru-import ellen, amely a magyar ipartól is kitelik. Ez a magyar ipar a legnagyobb nehézségekkel küzd. Évek óta nem tud annyi munkához jutni, hogy munkájából megéljen, tehát annak az iparosnak, aki nyomorában is részese a közterheknek, joga van azt kérni, hogy elsősorban az ő megélhetése biztosítassék ebben az országban és csak azután támogasák a külföldieket. Azt is tudjuk, hogy kereskedőink nem ragaszkodnak a külföldi áruhoz. De mégis veszik, mert tálcán hozzák nekik. Mert olyan kedvezően fizethetik, ahogyan az elszegényedett magyar iparostól nem vásárolhatnak, de viszont ez nem lehet ok arra, hogy mi károsodjunk, mi igyük meg annak a levét, hogy a külföldi iparos tőkeerősebb, mint mi vagyunk. Szinte érthetetlen az a hivatalos gazdaságpolitika, ahogyan a kisiparosok ügyét vezetik. Mindenki tudja, hogy a magyar nemesfémipar nyersanyagra nem kap valutát. Azt is tudjuk, hogy négy év óta a legfantasztikusabb úton és módon tudjuk biztosítani a munkánkhoz szükséges nyersanyagot, amellyel csak az arányspekulánsok rendelkeznek tetszés szerinti mennyiségben, de a dolgozó iparos nem. Állandóan arról hallunk, arról olvasunk, hogy nincs a piacon arany, nincs a piacon ezüst, állandóan azért sírunk, mert a nyersanyaghiány miatt, amelyet zugárfolyamon veszünk, nem tudunk rendszeresen dolgozni. És ugyanakkor, amikor mi nem jutunk nyersanyaghoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk, a külföldi iparos a mi hátunkon hozza be a kész árut. A magyar nemesfémipar meginduló exportja a nyersanyaghiány miatt teljesen megakadt, a munkásaink évek óta munkanélküliek és ugyanakkor mi tehetetlenül nézzük, hogy a külföldi iparos helyünkre telepszik. Pedig nem lenne nehéz segíteni ezen sem és ha már nem lehet teljesen kizárni a külföldi árut, — már azokat, amiket a magyar ipar is gyárt — a belföldi piacról, miért nem kötik behozatali engedélyhez? Ha már másért nem, hát azért, hogy az en-