Nemesfémipari Közlöny, 1936 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1936-01-02 / 1. szám
Eljárás indul a házaló kereskedők ellen Az aranyrendelet életbelépése óta igen sok panasz érkezett a házalók ellen, kik engedély nélkül házról-házra járva öszszevásárolják vidéken a tört aranyat. E panaszok alapján a feljelentett házalók ellen az ügyészség megindította az eljárást és ennek eredményeképen több mint 10 házaló ellen a bírósági eljárás megindult. Várható, hogy a közeljövőben sor kerül az első bírósági ítéletre, amely remélhetőleg a házalók engedély nélküli vásárlását teljesen be fogja szüntetni. Január 15-án lép életbe a Nemzeti Bank aranyrendeletre vonatkozó új határozmánya A Nemesfémipari Közlöny legutóbbi számában közölte teljes szövegében a Magyar Nemzeti bank KTS. 772-XXVIII- 1935. szám alatt kibocsátott póthatározmányát, amely az aranyrendelet egyes intézkedéseit módosítja. Ebben a határozmányban a következő új rendelkezések foglaltatnak: A Nemzeti Bank póthatározmánya a törtarannyal való kereskedést engedélyhez köti és az engedélyt kérvényezőknek egyénenként elbírálás alapján a bizottság szolgáltatja ki. A Magyar Nemzeti Bank póthatározmánya meghatározza azt is, hogy mely tárgy tekintendő törtaranynak, tehát mely tárgyak adásvételéhez kell engedélyt kérni. Ezek szerint törtaranynak tekintendő minden olyan törött aranytárgy, mely egész tárggyá már nem javítható meg, de amelyről még kétségtelenül megállapítható, hogy egész álapotában aranyból vagy arany felhasználásával készült ékszer vagy használati tárgy volt, amelyet ugyan még meg lehet javítani, de melyet az iparos vagy kereskedő azzal a szándékkal vásárol vagy szerez meg, hogy azt egész tárggyá fel- vagy átdolgozza, illetve fel- vagy átdolgoztatja; olyan használt és új aranyból vagy arany felhasználásával készült ékszer és használati tárgy, melyet az iparos vagy kereskedő átdolgozás céljából raktárkészletéből kivesz a használt fogarany. Az ékszerészek a póthatározmány életbelépése után a vonatkozó engedély alapján mindennemű tört aranyat, tehát használt fogaranyat is vásárolhatnak. A fogorvosok, vizsgázott fogászok, fogtechnikusok, továbbá dentál-denók, viszont csak használt fogarany vásárlásra kaphatnak a bizottságtól engedélyt, tört ékszertárgyból származó tört aranyra nem. Egy az ékszerészek, mint a fogtechnikusok minden aranyforgalmukat tartoznak a Bizottság által kibocsátott aranyforgalmi naplóba bevezetni. Az armomális bevételi rovatéba bevezetendő: a) A napló megnyitásakor fennállott törtarany- aranyhulladék, aranyreszelék, színarany és aranyfélkészgyártmánykészlet; b) a napló megnyitása után bármily címen és módon szerzett törtarany, aranyhulladék, aranyreszelék, színarany és aranyfélkészgyártmány, tehát nemcsak a vételi igazolvány, törtarany vásárlására jogosító engedély és csere engedély alapján szerzett mennyiségek, hanem a bármely más címen és módon szerzett ilyen arany is, ideértve a raktárkészletből fel- vagy átdolgozás céljából kivett ékszereket és használati cikkeket, valamint a letétig elfogadott aranyhulladékot és reszeléket, illetve a letétbe adott hulladék és reszelék ellenében szerzett színaranyat vagy arany félkészgyártmányt is. Az aranynapló kiadási rovatába bevezetendő: c) Az aranynapló megnyitása után a készletből bármilyen címen és módon kivett törtaranyat, aranyhulladékot, aranyreszeléket színaranyat és félkészgyártmányt, tehát nemcsak a vételi igazolvány, csereengedély, telephelyi eladásra és kiszolgáltatásra jogosító engedéy alapján eladott, vagy csere útján átengedett mennyiségeket, hanem az aranynaplóban nyilvántartott készletből bármely más címen és módon kivett aranymennyiségeket is, ideértve az ékszerre vagy használati cikké fel- vagy átdolgozott aranyat, valamint a letétbe adott aranyhulladékot és aranyreszeléket, illetve a letétül elfogadott hulladék vagy reszelék ellenében kiszolgáltatott színaranyat és arany félkészgyártmányt is. Az aranynapló minden naptári hó végén lezárandó. Ez alkalommal külön tételként feltüntetendők a zárlatkor fennállott készletek, amelyek a következő hónap forgalmában, mint megnyitó tételek vezetendők be. Az aranynaplónak egy-egy naptári hónap forgalmát magába foglaló másolata legkésőbb a hó végét követő ötödik köznapon megküldendő a Bizottságnak. Akik az aranynapló vezetésére vonatkozó ezen kötelezettségnek nem tesznek eleget, azoktól a kiadott igazolvány vagy engedély haladéktalanul vissza lesz vonva. Ékszerkereskedőtörtaranyat félkészgyártmánnyá vagy színarannyá nem cserélhet be, fogorvos, iparos, detal-depó, aranyolvasztó üzem cserélhet törtaranyat félkészgyártmánnyá vagy színarannyá, viszont fogorvos, iparos, dental-depó, aranyolvasztóüzem birtokában levő minden használt aranytárgy törtaranynak számít s ezért az bevezetendő már a vételkor az aranynaplóba. Aranyvételi igazolványt csak az kaphat, aki aranynaplót vezet. Kivételt csupán az aranyozással foglalkozó iparosoknál tehet a Bizottság. A jövőben az aranyolvasztó, aranyfínomító üzemek, valamint az aranyolvasztással foglalkozó, vagy aranyat feldolgozó, illetve finomító dentál-depók csak a Bizottság által meghatározott törtaranyat (használt fogaranyat is) vásárolhatnak. A Bizottság ezeknek az üzemeknek havonta ad ki engedélyeket. Egyebekben épségben maradt a Magyar Nemzeti Bank 1935. évi április hó 1-én kibocsátott határozmánya, tehát a telephelyi engedély, továbbá a letétszolgáltatás ugyanolyan módon történik, mint eddig történt. Január 15-én lép életbe a Nemzeti Bank aranyrendeletre vonatkozó fenti határozmánya. Ne essék többé szó a becslésekről ami nálunk ékszerészeknél — valljuk be — olyan mumus, amiről nem szeretünk beszélni. De meggátlására szép szóval még kísérletezni sem szabad, mert még erőszakos módon sem tudnám garantálni a sikert. Az állam fegyveres rendőrséget tart fenn és nem tudja megakadályozni, hogy kor- és embertársam, Külvárosi Sötét Egyén vagyonomra és életemre ne törjön. Egyetlen mentség volna, hogy éhesek vagyunk, de talán mégsem tartunk ott, hogy kivetkőzve emberi mivoltunkból, kannibál módra egymást faljuk fel. ★ Ahány szem néz egy tárgyat, annyiféleképen látja. Honnan veszik egyes urak a bátorságot, hogy becsülnek anélkül, hogy tudnák, az eladónak az menynyibe került, vagy hogy a vevő milyen feltételek mellett akar vásárolni. Bármelyik szaktársam szívesen szolgál esetek és adatok tömegével, amikor az üzletet rosszakaratú lebecsülés hiúsította meg. Egy megnyomorított országban összezsugorodott szakma ahelyett, hogy egymást segítené, ahol csak lehet, az egyik lehetetlenné teszi a másikat és lassan az egész közösség presztízsét. Még olyanok is, kik talán nem mindennapi kenyérgondból cselekszenek így. Ezt mindenki belátja és mindenki tudja, de legközelebb mégis csak becsülni fognak. . .A jövendő generáció nevelésének fontosságáról ír és újabb tökéletesítést kíván a DGZ. A mi iskolaviszonyankhoz képest pedig a pforzheimi, hanaui, stb. szakiskolák eztafeladatot tökéletesen látják el. A mi szakiskoláink inkább az általános műveltségre irányuló pedagógiai elveket követik és nem törődnek sokat azzal, hogy a tanonc ezt a sok mellékágra szakadó szakmát ne csak egy oldalról ismerje meg. Intő példa, hogy virágzó szakmai ágak egyik napról a másikra elveszítették a létjogosultságukat és megélhetési lehetőségüket, hogy ne is említsek más példát, mint a medalionkészítést. Nem olvastam még e lap hasábjain javaslatokat — és ezt bevallom, szakiskolánk pedagógusaitól várom — miként lehetne a tanoncoktatást az adott szerény körülmények között többoldalúvá tenni. Hogy a nemes férfi párosnak meg legyen az az általános szakmai alapja, hogy különösebb nehézség nélkül átnyergelhessen valami másra, ha az ő speciális szakmájában már nem talál elhelyezkedést. Hiszen a gyakorlatban előfordul, hogy a mentor kitűnő foglaló és a bizsutrista remek fehérmunkás, de ez olyan ritka eset, hogy erre számítani nem lehet és nem szabad. A fiatal segéd, ha el kell hogy hagyja tanítómesterének műhelyét, olyan gyámoltalanul áll a lábán, hogy az első fuvalat messzire sodorja. Márpedig a mai viszonyok mellett nem kívánható, hogy a kis mester mintaműhelyt rendezzen be. Brual Tibor