Nyomdaipar, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-01 / 1. szám
szakavatatlanságuk, rosszakaratuk és hiú egyéniségük kielégítésével rengeteg kárt okoznak a vidéki nyomdaiparnak. A V. Ny. O. Sz. működése alatt eléggé csiszolta a kinövéseket, lapunk 15 évi fennállása óta pedig kitartó munkássággal igyekezett kissé közelebb hozni a megértőket, kiknek táborában üdvözölhetjük nevesebb vidéki nyomdász-férfiainkat és azon kevés vezetőket, kik anyagi áldozat révén is minden lehetőt elkövetnek, hogy e jobb sorsra érdemes iparág részére méltó helyzetet teremthessenek. Az akarat megvan bennünk, hogy karöltve járjunk el a fővárosiakkal és amint tudjuk, a hajlandóság az együttmunkálkodásra fővárosi kartársainkban sem hiányzik. Valljuk be azonban őszintén, hogy a közeledés elsősorban azért késett, mert a jogtalan érdekféltékenykedéstől tartottak egyesek, míg mások az időt nem tartották még elérkezettnek az egyesülésre. A vidék speciális érdekét a főváros mindenkor tiszteletreméltó kívánságaival sokan nem tartották összeférhetőnek. A kimagyarázások, a felvilágosítások ma már mindkét fél előtt tisztázva vannak. A vidék érdekét a fővárosban székelő országos nyomdatulajdonosok egyesületében is lehetne minden tekintetben biztosítani. A főváros védeni fogja saját érdekét éppen olyan becsületességgel, mint amilyen tisztességgel kell hogy kezelje vidéki tagtársai érdekeit. Ezt garantálni is lehet. Erre való az alapszabály és annak pontos betartásán kívül az egyesület reputációja. Közös cél lebeg előttünk, melynek végeredménye csak hasznára lehet a magyar nyomdaiparnak, a magyar kultúrának. A béke eljövetelekor megindul a nagy munka, a nyomdaipar termékei hordják szét szerte az országban a fejlődésre irányuló törekvéseket, a tudomány ápolását, az ipar és kereskedelem felvirágzását és valamennyiünk boldogulását! E szép és nemes munkához, a nyomdaipar felvirágzásához és boldogulásához hívom fel budapesti és vidéki arra hivatott kartársaimat, hogy közremunkálkodásukkal alkossák meg mielőbb a magyarországi grafikai és rokoniparosok főnökegyesületét. Molnár Mór. ©la©]©©©©©©©©©]©©©©©©©©©©©®©|©©©©©®©©]©© Új évre. Szövetségünk elnöke lapunk szerkesztőjéhez intézett levelében többek között ezeket írja : — Sajnos, — az idő, a viszonyok, a túlelfoglaltság annyira megviselnek, hogy teljesen képtelen vagyok ezúttal új évre cikkezni, mert ahhoz nemcsak akarat és jószándék kell, de hangulat és belemélyedés a kiszemelt tárgy ismeretébe. Betegség, a fiamnak eltűnése a harctéren, mind nem alkalmasak arra, hogy cikkírásra inspiráljanak. A mindennapi kenyér robotolásra kényszerít, ilyen körülmények között bizony nehéz volna hosszabb fejtegetésekbe bocsátkoznom. Egyébként is az a meggyőződésem, hogy törvényes intézkedések nélkül sohasem érjük el azt, hogy kartársaink valami rendet megszabjanak, más bálványt imádjanak, mint a rút önzés. Ilyen viszonyok mellett minden, amit a Szövetség égisze alatt csinálunk: félmunka és minden, amit buzdításul prédikálunk: falra hányt borsó. Tehát most nem írok, mert arra képtelen vagyok. Várom az idők múlását, amely talán nem lesz mindig olyan zord és rettenetes, mint az elmúlt esztendők, az 1915. és 1916. év, és remélve az uj, eljövendő év különb viselkedését, kívánom, hogy az kartársaimra nézve üdvös, eredményes legyen! . . .y, Papírgyártási viszonyaink. Irta : Herz Vilmos. " Sajnos, iparunk már a háború kezdetétől fogva meglehetős nagy nehézségekkel küzdött, miután gyakorlott és fiatal erőkből álló munkásaink legnagyobb része bevonult. Később szakmunkásaink nagy része is, akik nemcsak magyarokból, hanem egy nagyobb része külföldiekből állott, kiknek szintén munkájukat félbeszakítva, saját országukban kellett bevonulni. Már ezek az első kellemetlenségek gyárainknak nagy zavart okoztak és a gyártás mennyiségére, de még néha-néha a minősége nézve is hátrányos befolyást gyakoroltak A világháború terjedésével fokozódtak a termelés nehézségei. A háború vasutainkat annyira igénybe vette, hogy sem elegendő anyagot, sem a cellulose és faanyag gyártáshoz szükséges fát és más fontos anyagokat gyáraink részére nem szállíthattunk. A szénmiseriák az utolsó hónapokban katasztrofálissá váltak. A papírgyárak, amelyek nagyszámú munkásállománnyal dolgoznak, mily anyagi áldozattal jár, hogy teljesítőképességüket nem képesek kihasználni, az, úgy hiszem, szintén iparral foglalkozó körökben nem szorul bővebb magyarázatra. A gyárási anyagok drágulása annyira ismeretes, hogy et külön felsorolni majdnem szükségtelennek tartom, azonban csak a főbb gyártási anyagok árváltozásairól mégis meg akarom t. olvasóit ismertetni. A fa-árak a háború előtti árakhoz hasonlítva több, mint 4—5 szőrös. A gyanta-árak, mely a papír enyvezéséhez szükségeltetik, a háború előtti árnak 25- szöröse. A papírgyáráéhoz szükségelt nagymennyi-