Nyomdaipar, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-01 / 1. szám
2. oldal NYOMDAIPAR vezényelhetők katonai nyomdákba, mint ahogy hetekre vagy hónapokra a munkásosztagokból kölcsönözik ki őket. A másik nagyjelentőségű baja szakmánknak a papírdrágulás és papírhiány. Azok a nyomdák, amelyek a háború előtti időben vagy helyes sejtéssel a háború első évében jól ellátták magukat papírkészlettel, a leghasznosabban kamatoztathatják most a kurzusárak mellett befektetéseiket. De aki a papírgyárak hallatlan, máról-holnapra tovább felszöktetett áraival kénytelen megküzdeni, sűrűn jut abba a helyzetbe, hogy vagy nem kap papírt a kínált megrendeléshez, vagy olyan áron kap, hogy elriad tőle a megrendelő. Kormányintézkedésre van szükség, hogy a papírgyárak végre megálljanak szolidnak és indokoltnak éppen nem nevezhető áremelésükben. Az általános kép, amelyet a mai vidéki nyomtatványszükségletről és annak ellátásáról alkothatunk az, hogy a háborús konjunktúrák, a munkaerő és a nyersanyagok megdrágulása következtében jobb, pontosabb számításra utalták a nyomdászokat. Nem igen lehet most »tisztességtelen« versenyt támasztani, mert aki nem számol pontosan, könnyen mehet tönkre. Arra kell igyekeznünk, hogy ez az árjavító irányzat hovatovább minden szerződéses szállításnál végrehajtassák és a visszaeséstől megóvassék. Munkahiányról nem panaszkodhatunk. Úgy ítélem, hogy nagyjában és egészében — jókora üzemredukcióval — még foglalkoztatva vannak a vidéki nyomdák, de hogy a gépkattogás meg ne akadjon, sürgős intézkedés kell az elvont munkaerők szabadságolásának kieszközlésére, a papír, festék, hengeranyag és nyersanyagok hozzáférhetővé tételére. Az átmenetgazdasági m. kir. miniszter éppen most küldte szét »Adatgyűjtődét a háborúról a békére való gazdasági átmenet előkészítése céljából.« Az ezt kisérő 676/1917. számú köriratában a következőket mondja: »Az adatgyűjtés magának a gyáriparnak érdekeit van hivatva szolgálni, tehát nemcsak a közérdekekre és az átmenetgazdasági ügynek általános nagy fontosságára hanem egyúttal mindenkinek jól felfogott saját érdekére is hivatkozhatom, amikor a kérdőív lelkiismeretes, pontos és minél kimerítőbb kitöltésére hívom fel az adatszolgáltatókat. Ha ennek a kérdőívnek kapcsán az átmenetgazdaságügy körét érintő és iparuk és üzemük szempontjából fontos egyéb megjegyzéseket és javaslatokat is elém terjesztenek, azt érdeklődéssel fogom fogadni. Ragadjuk meg tehát a kínálkozó alkalmat és tájékoztassa a minisztert minden kortárs a megkapott kérdőíven a nyomdaipar összes sérelmeiről! ©a©©©©©©]©©]©©©©©©©] A Vidéki nyomdatulajdonosok budapesti központi irodájának mielőbbi felállításához szükséges megfelelő tőke megteremtéséhez minden vidéki nyomdatulajdonosnak hozzá kell járulni. Adományokat lapunk is készséggel elfogad és illetékes helyre továbbít. Új évi cikk. írta: Goldzieher Géza. E lap olvasóköre előtt több ízben volt alkalmam kifejteni nézeteimet és rámutatni hosszú éves üzleti pangásunk okaira és a túlproduktió által okozott azon kinövésekre, melyek javulását és kiküszöbölését a viszonyok kötelességünkké teszik. Általános nézetül elfogadhatjuk szakmánkban, hogy a világháború ily hosszú tartamára emberfia kalkulációkat nem tudott csinálni, hogy aztán a háború bevégeztével leszűrve a rákényszerített tapasztalatokat, egy egészségesebb fejlődést biztosíthasson magának. Sajnos nemcsak, hogy ott nem tartunk, hogy konkluziók levonásával, tapasztalatok felhasználásával a rendes polgári munka ügyeivel, bajaival foglalkozzunk, hanem napról-napra tornyosuló akadályok kényszerítenek bele a létért való küzdelembe, hogy a mát kiküzdhessük legalább, a holnapra nem is gondolva. Ugy látszik a viszonyok odafejlődnek, hogy hosszú időre, ahogy a német mondja »von der Hand in den Mund« módszer szerint kell ügyeinket elintézni. Ha megkapom a »Nyomdaiparnak — melynek megjelenése óta hű olvasója vagyok — új számát, már eleve tudom, hogy a papírhiány, papíruzsora stb. hálás anyagot adnak a lap hasábjain való megvitatásnak. — Egész sorozatát találjuk a jogosan és jogtalanul felzúduló kartársak indítványainak és tanácsainak, de amit a legjobban kell sajnálnunk, azok között vajmi ritkán látjuk a teljesen objektív, a pártokon felülálló kritikáját a mai helyzetnek és ami természetes, ilyenformán még kevésbbé található e sok baj gyógyítására való biztosan ható recept. Egy új hálás téma kerül majd most megvitatásra, az Országos Papírbizottság megalakulása, melynek küszöbén állunk. Az utolsó enquet a kereskedelmi minisztériumban, mely e hó 14-én folyt le és melyen a teljes érdekeltség képviselve volt, ha képét mutatta a jelenlegi situátiónak. Majdnem egyhangúlag és teljes egyetértésben konstatálták a jelenlevők, hogy kezdve a napilapok részére szükségelt rotátiós papirostól, egész a legkisebb zacskógyárosnak szükségelt a papirosig, a hiány napról-napra nagyobb. Minden egyes érdekeltség, a sokszorosító és feldolgozó ipar, a közvetítő kereskedelem, a kiadók stb. mindegyikének természetes jogos igényei vannak, amelyeknek kielégítését várná az Országos Papírbizottságtól. Tudjuk a tervezetből, hogy szükség esetén a requirálástól sem riadnak vissza, de amit szinte tudunk és amit az enqueten nem tárgyaltunk, az volt, hogy minden enquetezés dacára, minden papírbizottság életbelépése, minden szakbizottság működése által csak azt tudhatjuk, hogy mire van szükség, de hogy honnan fedezzük ezt és hogy mily módon enyhítjük a legszükségesebb papírfajtákban előállott szükséget, erről szó nem volt. Igaz, hogy jelenleg még nem is lehet. Rövidesen következő a situátió : Ausztria par excellence papírgyártó állam. Nemcsak a saját szükségletét, hanem Magyarország szűk- 1. szám