Nyomdaipar, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1918-01-01 / 1. szám

2. oldal NYOMDAIPAR vezényelhetők katonai nyomdákba, mint ahogy hetekre vagy hónapokra a munkásosztagokból kölcsönözik ki őket. A másik nagyjelentőségű baja szakmánknak a papírdrágulás és papírhiány. Azok a nyomdák, ame­lyek a háború előtti időben vagy helyes sejtéssel a háború első évében jól ellátták magukat papírkészlet­­tel, a leghasznosabban kamatoztathatják most a kur­zus­árak mellett befektetéseiket. De aki a papírgyárak hallatlan, máról-holnapra tovább felszöktetett áraival kénytelen megküzdeni, sűrűn jut abba a helyzetbe, hogy vagy nem kap papírt a kínált megrendeléshez, vagy olyan áron kap, hogy elriad tőle a megrendelő. Kormányintézkedésre van szükség, hogy a papír­gyárak végre megálljanak szolidnak és indokoltnak éppen nem nevezhető áremelésükben. Az általános kép, amelyet a mai vidéki nyomtat­ványszükségletről és annak ellátásáról alkothatunk az, hogy a háborús konjunktúrák, a munkaerő és­ a nyers­anyagok megdrágulása következtében jobb, pontosabb számításra utalták a nyomdászokat. Nem igen lehet most »tisztességtelen« versenyt támasztani, mert aki nem számol pontosan, könnyen mehet tönkre. Arra kell igyekeznünk, hogy ez az árjavító irányzat hova­tovább minden szerződéses szállításnál végrehajtassák és a visszaeséstől megóvassék. Munkahiányról nem panaszkodhatunk. Úgy íté­lem, hogy nagyjában és egészében — jókora üzem­redukcióval — még foglalkoztatva vannak a vidéki nyomdák, de hogy a gépkattogás meg ne akadjon, sürgős intézkedés kell az elvont munkaerők szabad­ságolásának kieszközlésére, a papír, festék, henger­anyag és nyersanyagok hozzáférhetővé tételére. Az átmenetgazdasági m. kir. miniszter éppen most küldte szét »Adatgyűjtődét a háborúról a békére való gazdasági átmenet előkészítése céljából.« Az ezt kisérő 676/1917. számú köriratában a következőket mondja: »Az adatgyűjtés magának a gyáriparnak érdekeit van hivatva szolgálni, tehát nemcsak a közérdekekre és az átmenetgazdasági ügynek általános nagy fontosságára hanem egyúttal mindenkinek jól felfogott saját érde­kére is hivatkozhatom, amikor a kérdőív lelkiismere­tes, pontos és minél kimerítőbb kitöltésére hívom fel az adatszolgáltatókat. Ha ennek a kérdőívnek kapcsán az átmenetgazdaságügy körét érintő és iparuk és üze­mük szempontjából fontos egyéb megjegyzéseket és javaslatokat is elém terjesztenek, azt érdeklődéssel fogom fogadni.­ Ragadjuk meg tehát a kínálkozó alkalmat és tájékoztassa a minisztert minden kortárs a megkapott kérdőíven a nyomdaipar összes sérelmeiről! ©a©©©©©©]©©]©©©©©©©] A Vidéki nyomdatulajdonosok budapesti köz­ponti irodájának mielőbbi felállításához szükséges megfelelő tőke megteremtéséhez minden vidéki nyomdatulajdonosnak hozzá kell járulni. Adomá­nyokat lapunk is készséggel elfogad és illetékes helyre továbbít. Új évi cikk.­­ írta: Goldzieher Géza. E lap olvasóköre előtt több ízben volt alkalmam kifejteni nézeteimet és rámutatni hosszú éves üzleti pangásunk okaira és a túlproduktió által okozott azon kinövésekre, melyek javulását és kiküszöbölését a viszonyok kötelességünkké teszik. Általános nézetül elfogadhatjuk szakmánkban, hogy a világháború ily hosszú tartamára emberfia kalkulációkat nem tudott csinálni, hogy aztán a háború bevégeztével leszűrve a rákényszerített tapasztalatokat, egy egészségesebb fejlődést biztosíthasson magának. Sajnos nemcsak,­­ hogy ott nem tartunk, hogy konkluziók levonásával, tapasztalatok felhasználásával a rendes polgári munka ügyeivel, bajaival foglalkozzunk, hanem napról-napra tornyosuló akadályok kényszerítenek bele a létért való küzdelembe, hogy a mát kiküzdhessük legalább, a holnapra nem is gondolva. Ugy látszik a viszonyok odafejlődnek, hogy hosszú időre, ahogy a német mondja »von der Hand in den Mund« módszer szerint kell ügyeinket elintézni. Ha megkapom a »Nyomda­iparnak — melynek megjelenése óta hű olvasója vagyok — új számát, már eleve tudom, hogy a papír­hiány, papíruzsora stb. hálás anyagot adnak a lap hasábjain való megvitatásnak. — Egész sorozatát­­ találjuk a jogosan és jogtalanul felzúduló kartár­sak indítványainak és tanácsainak, de amit a legjobban kell sajnálnunk, azok között vajmi ritkán látjuk a tel­jesen objektív, a pártokon felülálló kritikáját a mai helyzetnek és ami természetes, ilyenformán még ke­­vésbbé található e sok baj gyógyítására való biztosan ható recept. Egy új hálás téma kerül majd most megvi­tatásra, az Országos Papírbizottság megalakulása, melynek küszöbén állunk. Az utolsó enquet a keres­kedelmi minisztériumban, mely e hó 14-én folyt le és melyen a teljes érdekeltség képviselve volt, ha képét mutatta a jelenlegi situátiónak. Majdnem egyhangúlag és teljes egyetértésben konstatálták a jelenlevők, hogy kezdve a napilapok részére szükségelt rotátiós papi­rostól, egész a legkisebb zacskógyárosnak szükségelt a papirosig, a hiány napról-napra nagyobb. Minden egyes érdekeltség, a sokszorosító és feldolgozó ipar, a közvetítő kereskedelem, a kiadók stb. mindegyiké­nek természetes jogos igényei vannak, amelyeknek kielégítését várná az Országos Papírbizottságtól. Tudjuk a tervezetből, hogy szükség esetén a requirálástól sem riadnak vissza, de amit szinte tudunk és amit az enqueten nem tárgyaltunk, az volt, hogy minden enquetezés dacára, minden papírbizottság élet­belépése, minden szakbizottság működése által csak azt tudhatjuk, hogy mire van szükség, de hogy hon­nan fedezzük ezt és hogy mily módon enyhítjük a legszükségesebb papírfajtákban előállott szükséget, erről szó nem volt. Igaz, hogy jelenleg még nem is lehet. Rövidesen következő a situátió : Ausztria par excellence papírgyártó állam. Nem­csak a saját szükségletét, hanem Magyarország szűk- 1. szám

Next