Polytechnikai Szemle, 1903 (7. évfolyam, 1-36. szám(
1903-01-05 / 1. szám
POLYTECHNKA SZEMLE tlL£HÖMZVf VII. ÉVFOLYAM. Budapest, 1903. január 5. 1. SZÁM. MŰSZAKI FOLYÓIRAT POLYTECHNIKAI SZEMLE A «MAGYAR HITEL SZABADALMI ÜGYVIVŐK TESTÜLETE» és A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET» hivatalos közlönye. Megjelen minden hó 5, 10 és 15-én. Szerkesztik: Seidner Mihály, Tóbiás Károly és Wolf Sándor. Kiadó: Szterényi Bertalan. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Izabella utcza 90. szám. .. Telefon 14—48. szám. Előfizetési árak : Egész évre ... ... 16 korona. Fél évre .................................... 8 . Negyed évre ... ................... 4 Kérjük Olvasóinkat, szíveskedjenek lapunkat közérdekű műszaki eseményekről értesíteni. Közérdekű műszaki kérdések megvitatására lapunk hasábjait készséggel felajánljuk. TARTALOMJEGYZÉK: Szemle: A Valtellina vasút. — Ütközéssel és eltérítéssel működő vizikerekek. A Valtellina vasút. (Tóbiás Károly.) Ütközéssel és eltérítéssel működő vizikerekek. (Kellner József.) A sebességszabályozás módszerei. Fúzió az A. E. G. és az «Union» között. Vegyes hires lapszemle: 170 km. hosszú, 60,000 voltos erőátvitel. — Kísérletek Nernst lámpával. — Új elem. — Motorkocsi kísérletek osztrák vasutakon. — Villamos világítás német gyorsvonatokon. — A por felkavarása ellen. Szabadalmi ügyek. Magyar elektrotechnikai egyesület. Szabadalmak forgalma. Hirdetések. P () . 17-7 A «Polytechnikai Szemle» mai számával a VII. évfolyamba lép. Szerkesztőségünket ezúttal változás is éri, amennyiben Wolf Sándor úr, ezentúl a szerkesztési teendőket megosztja Tóbiás Károly és Seidner Mihály urakkal. Amidőn az új szerkesztőség lapunk olvasóközönségét szívből üdvözli, kéri a jövőben is szíves támogatását. Szemle. A Valtellina vasút. (I.) Jelen számunkban kezdjük egy nagyobb, ily czímű czikksorozat közlését. E czikklánct kétség kívül megérdemli, hogy nagy figyelemmel olvassuk, hiszen rendkívüli fontosságú és előreláthatólag epochális jelentőségű dolgokat tárgyal. E czikksorozatunk azt a herkulesi úttörő munkát ismerteti, melyet Ganz és Társa Itália klasszikus földjén kifejtett, midőn az elektrotechnikai ipar többi korifeusait megelőzve, egy eddig gőzzel hajtott nagy vasút személy- és teherforgalmának lebonyolítására nagy feszültségű forgóáramot alkalmazott. Örömmel konstatáljuk, hogy a Polytechnikai Szemle az elsők egyike, mely abban a szerencsés helyzetben van, hogy olvasóinak e nagy műről teljes részletességgel beszámolhat. * Az elektromos közúti vasutakon az erő átvitele az eddigi gyakorlat szerint egyenárammal történt s az átvitt elektromos energiának mechanikai munkává való átalakítását egyenáramú sebes motorok végezték. Közúti vasutakon ugyanis a kocsi sebesség változtatásának fogékonysága és a pályafelszerelés egyszerűsége sokkal fontosabb tényező, mint az erő átvitelének kérdése s anélkül, hogy a különböző vasúti rendszerek összehasonlításának szükségességét látnák fenforogni, bizton állíthatjuk, hogy ily esetben az egyenáram adja az egyedül helyes megoldást. Nagy terjedelmű, önálló pályatesttel bíró vasutak elektromos vontatásánál azonban minden más követelmény ellapul, az erőátvitel kérdése mellett. Az erő átvitele az a tényező, mely a tisztán egyenáramú vontatásnak határt szab és a nagy vasutak vontatásának terét megnyitja a váltakozó áram számára. Már most, hogy a vonalfelszerelés egyszerűsége, a sebesség elasztrczitása, tehát drága alállomásokkal egybekötött, konverteres egyenáramú erőelosztás és konsumálás, avagy dupla munkavezeték, a sebesség változtatásnak merevsége, de alállomások nélküli, tehát olcsó üzem, azaz