Szabó Szaklap, 1938 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1938. július / 1. szám

SZABOSZAK SZABÁSZAT-TECHNIKAI FOLYÓIRAT FÉRFISZABÓK SZÁMÁRA Megjelenik évenként hatszor éspedig kétha- I Szerkesztőség és kiadóhivatal é­venként. — Előfizetési árak: egy évre 5 I BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT 6O, II. 30. pengő, félévre 3 pengő. Egyes szám ára 2 pengő. I „APOLLÓ“ szaklapiroda — Telefon: 144-719. I. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1938 JÚLIUS. 1. SZÁM. Egyetlen szabónak sem kell lemondania többé arról, hogy 1109­1 szabászati szaklap kerüljön asztalára A magyar szabóiparos-társadalom égetően sür­gős problémáját oldja meg ennek a szaklapnak a megjelenése. Csak alig egy-kétszáz szabó asztalára került rendszeresen külföldi szabászati szaklap, a szabóiparosság szélesebb rétege azonban nélkülözte, mert részben nyelvi nehézségek, részben anyagi okok tették számára hozzáférhetetlenné az aránylag mégis drágább külföldi szaklapokat. Az elmúlt évtizedekben nem volt hiány kezde­ményezésekben, hogy a szab­óipar szervezeti és gaz­daság­politikai problémáival foglalkozó és igen jól szerkesztett lapjai mellett meginduljon egy szabá­szat­technikai szaklap, de ezek az alapítások csak kísérletek maradtak, rövid idő alatt elbuktak. Nem szabad elhallgatnunk ezen új lap beköszön­tőjében, hogy a kudarcok egyrészt a megindított szaklapok szerkesztési és szervezési tökéletlensé­gével, másrészt a szabótársadalom bizalmatlan és sötétenlátó közömbösségével magyarázhatók. Ez a két tényező együtt, de külön-külön is, sírját áshatná ennek a kezdeményezésnek is. A szerkesztési tökéletlenség vádját jelen eset­ben cáfolja ennek a szaklapnak első száma, amely­ben a világ legelső és legnagyobb szabóakadémiái­nak és azok szaklapjainak legértékesebb anyagát zsúfoltuk össze. Bátran állíthatjuk, hogy szaklapunk első betűjétől az utolsóig a legtudósabb londoni, ber­lini vagy newyorki szabó igényét is kielégítheti — helyesebben: ugyanez az anyag kerül azok elé is — amellett azonban ügyeltünk arra is, hogy figye­lembe vegyük a legkisebb magyar szabó szellemi és gyakorlati szempontjait. Ünnepélyesen ígérjük ez al­kalommal, hogy a jövőben is az lesz a vezető szem­pont lapunk megszerkesztésénél, hogy az egész világ vezető szaksajtójából azt vegyük át és tegyük hoz­záférhetővé a magyar szabóság számára, ami azok­ban a szaklapokban a legértékesebb, a legmoder­nebb és ami a magyar szabó számára azonnal fel­használható gyakorlati értéket jelent. Ha ugyanebben a terjedelemben minél több ér­tékes cikket akarunk és fogunk adni, nem igényel­hetjük szaklapunk számára, hogy az minden időszerű problémát és teljes részletességgel kimerít. Nem, ezt ne rója fel senki tehertételül, mivel erre a célra nem kéthavonként 16—20 oldal, hanem hetenként 30—40 oldal terjedelmű lap szükséges, mint ahogy a német és az angol szabók ilyen terjedelmű szaklapokat kapnak és tartanak fenn. A cél nálunk is a tovább­fejlődés kell hogy legyen és ahogy a német és an­gol szabók mindegyikének asztalára hetenként 30-40 oldalas szaklap kerül, úgy a magyar szabóiparos­ság is meg kell hogy teremtse és meg is fogja te­remteni ezt a nemzetközi viszonylatban is repre­zentáló, nagy terjedelmű és gyakran megjelenő ma­gyar szaklapot. De ne kalandozzunk messzire. Eddig nem volt egy szabászat­ technikai szaklapja sem a magyar szabóságnak, mondhatnánk, szinte szégyenszemre, mivel a bennünket környező népek mindegyike ren­delkezik szabászat­technikai szaklappal, sőt néme­lyik többel is. Most, int itt van a magyar szabá­szati szaklap első száma. Az elképzelhető legjobb anyagot adja és olyan szinte elképzelhetetlenül olcsó előfizetési áron, hogy jelszavunkat ismételve, egyet­len magyar szabónak sem kell anyagi okoknál fogva lemondania arról, hogy rendszeresen szaklap kerül­jön asztalára. Havonként csak 40 fillért — a német szabóiparos átlagban havonként 4—5 pengőt költ szaksajtójára — kell erre a célra fordítania és szak­tudásának komoly mértékben való gyarapodása már­is biztosítva van. Annak magyarázása, hogy mit jelent úgy egyéni, mint a magyar nemzet szempontjából a szak­tudásnak minél magasabb nívóra emelése és szünet nélküli továbbfejlesztése mennyire fontos és sürgős probléma, elég ha hivatkozunk jelenlegi nagyérdemű igyárügyi miniszterünkre, Bornemisza Gézára, aki minden alkalmat felhasznál, hogy a szaktudás óriási horderejére rámutasson, aki ezen felül megállás nél­kül újabb és újabb intézkedéseket tesz, — mester­­vizsgák, szaktanfolyamok, ipari kiállítások, stb. — hogy az iparosság szaktudását tökéletesítse és ezzel életszínvonalát emelje. A lehető legnívósabb szabászati szaklap, amely­nek ára a lehető legkevesebb, ime, megvan; most az egyes szabóiparosokon a sor, hogy azt saját hasz­nukra felhasználják. Anyagi megterhelést még a leg­kisebb szabó számára sem jelent az előfizetés, ne késlekedjék tehát egy szabó sem és a megfelelő ösz­­szegnek beküldésével rendelje meg azonnal szak­lapunkat.

Next