Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-18 / 1. szám

1924 vonatkozásban előterjesztett határozati javas­lata szerint a pártgyűlés követeli, hogy az ön­­kormár­y­zati szerveknek csak az általános titkos választás útján választott tagjai lehesse­nek. Tiltakozik a virilista és a kinevezési vagy érdekképviseleti alapon való kijelölési rend­szer ellen, önálló költségvetési jogot és a vezetőállásokban lévő tisztviselők újraválasz­tását követeli. Ezenkívül megjelöli a határo­zati javaslat azokat a főbb irányelveket, ame­lyeket a községpolitikában a szociáldemokrata képviselőtestületi tagoknak követni kell A szociálpolitika napirendi pont előadója dr. Györki Imre elvtárs volt. Támadta a kor­mányt, hogy ígérete ellenére nem oldotta meg a lakáskérdést s eddigi ténykedése e téren főleg csak a lakbéremelkedést eredményezte. A Munkásbiztosító Pénztár reformjánál az ön­kormányzat megsemmisítésével elidegenítette ettől az intézménytől a munkásságot, amely pedig az intézmény megteremtője volt. A mun­­kásbiztosító ebben a formájában nem felel meg a szociálpolitikai követelményeknek. A föl­szólaló küldöttek is valamennyien élesen ítél­ték el a kormány szociálpolitikai érzéktelen­­­ségét és e téren is egyoldalú hatalmi érdekek szerint igazodó magatartását. Ezt fejezi ki az elfogadott határozati javaslat is, amely szerint a kongresszus követeli: 1. Munkaügyi Hivatal szervezését, amely az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a bányászat terén alkotandó szociális védelmet megszervezi és az érdekelt­ségek bevonásával végrehajtja; 2. munkás- és alkalmazotti kamarák létesítését; 3. a munkásbiztosítás önkormányzatának visszaállí­tását; 4. tíz évre terjedő tervszerű lakásépítő program kidol­gozását, állandó lakásépítést a városi és a községi ön­kormányzatok részvételével, a lakásrendelet módosítását és a lakbérek további emelkedésének és a­­közüzemi pótlékoknak megszüntetését; a lakásforgalom felszabadí­tására való áttérés csak elegendő számú, olcsó és egész­séges lakás építése után történjék meg; 5. a munkanélküliség esetére való biztosítás tör­vény­beiktatását­ , 7. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi árvák méltó árvaellátást az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi munkások és alkalmazottak részére; 7. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák méltó ellátásáról szóló törvény megalkotását; 8. a nem ratifikált nemzetközi munkaügyi egyezmé­nyek és ajánlások ratifikálását; 9. fokozott anya- és csecsemővédelmet; 10. tanoncvédelmet és modern tanoncoktatást; 11. az iparffelügyelet reformját; 12. a háztartási alkalmazottak jogviszonyainak ren­dezését; .. 13. a magánalkalmazottak és tisztviselők kötelező nyugdíjbiztosítását; , 14. a szociális szempontok érvényesítését az adózás­ban. Az adómentes létminimum fölemelését, a sokgyer­mekes családok fokozott védelmét az adózás terén, a kereseti adó kulcsának új meg­álapítását erősebb progresszió alapján, a forgalmi adó eltörlését és a fogyasztási adó leszállítását. A párt­gyűlés általában mindvégig bizakodó és lelkes hangulatú volt, mintegy megnyilat­kozása annak, hogy a politikai és gazdasági tekintetben egyaránt súlyos esztendők után a munkásság végre visszanyerte önbizalmát és törhetetlen akaraterővel küzd ismét céljai meg­valósításáért. Magunk részére is vonjuk le ezt a következtetést és fokozott igyekezettel álljunk a küzdők sorába, a siker érdekében. ------------------------------------------------------------------------------------------r--r. ,---------------------------------------­de viszont mások meg azzal akarták biztosítani maguknak az új szabadalmat, hogy apróbb, ki­sebb javításokat eszközöltek a gépen. Három esztendő leforgása alatt több mint kétszáz sza­badalmat jelentettek be az Egyesült­ Államok­ban, amelyeknek alapja azonban mégis csak Howe-gép volt. Hatalmas gyártelepek alakul­tak, mint a Singer & Comp., Wheeler és Wilson,­­ Grover és Baker, Wilcox és Gibbs, amelyek ezerszámra ontották a varrógépeket — anélkül azonban, hogy csak egy árva fillért is fizettek volna az igazi föltalálónak. Howe, másképen nem tudván érvényt sze­rezni jogainak, a pörösködés útjára lépett s hosszú és költséges pörökkel támadott meg valamennyi varrógépgyárat szabadalmának bi­torlása miatt. A bíróság természetesen minden egyes esetben meg is állapította, hogy a gyárak kisebb-nagyobb módosítással Howe találmá­nyát használták föl s ezért mindegyiket busás kárpótlás fizetésére kötelezte, valamint azt is megállapította, hogy ezentúl minden varró­gépért egy féldollárt kell Howenak kapnia. Mindamellett nem hevert tétlenül, élvezve a­­ milliók áldását, hanem dolgozott tovább is és­­ ezernyolcszázhatvanhárom­ban maga is alapít­­­tott Bridgeportban, Connecticut államban egy­­ varrógépgyárat, amely hamarosan méltó ver­senytársa lett az előbbi gyáraknak. Howe nem tudta sokáig kezében tartani, mert az átszenve­dett viszontagságok, nélkülözések annyira meg­viselték amúgy sem valami kiváló szervezetét, hogy aránylag élete delén, negyvennyolceszten­dős korában, 1867 október 3-án elragadta a halál. Számtalan varrógép van ma már forgalom­ban, de a legkülönbözőbb gyártmányok lelke is egy, a Howe-féle gép, amint az a bécsi kiállítá­son kitűnt, amikor az újabb gépek között ki volt állítva Howe első gépe is. Mindenki meg­láthatta, hogy a gép alapeszméje tökéletes, azon mindmáig semmi javítanivaló nem akadt s ami javítást azóta eszközöltek rajta, tulajdon­­képen nem több, mint a fejlődő géptechnika eredményeinek alkalmazása. Nem tudunk még egy más találmányt fölemlíteni, amely meg­közelítené a Howe-varrógép kiterjedt alkalma­zását s igy joggal állíthatjuk, hogy annak föl­találása a technika legnagyobb hódításai közé tartozik. SZABÓK SZAKLAPJA Otthonminka és minimális munkabérek A nemzetközi munkaügyi konferencia jövő évi ülésszakának első pontjaként a legkisebb munkabérek megállapításának a módozatait fogja tárgyalni annak a kérdőívnek a kapcsán, amelyet a X. konferencián fogadtak el. A kérdő­ív alapján most készítik elő ezt az ügyet és a hivatal az elfogadott kérdőíveket szétküldötte a tagállamoknak abból a célból, hogy az érde­keltségek véleménye alapján adja meg a szük­séges válaszokat. A kérdések a Magyarországi Szakszervezeti Tanácshoz is beérkeztek. Ezúton szakszervezetünk is kapott ilyen kérdőívet és a válaszadásnál a mi kívánságainkat is figye­lembe vette a Tanács. Bennünket mindenesetre közelről érint ez az ügy, tekintve, hogy a ruhá­zati iparban igen sok otthonmunkás (főleg nők) van alkalmazva. A munkáltató érdekképviseletek egyike-másika elvben is elutasítja a kérdést és arra az állás­pontra helyezkednek,­ hogy a legkisebb munka­bérek megállapítására szükség nincsen. Csak természetes ez az álláspont azoktól, akiknek bérfizető elve a „szabad egyezkedésen“ alapul és a szabad egyezkedést abban látják, hogy a munkáltatónak szabad a bért a végsőkig csök­kenteni, ellenben tilos a munkásnak a bércsök­kentő kísérletet, munkabeszüntetéssel vissza­utasítani. Ebben a kérdésben különben a munkáltató­érdekképviseletek álláspontja eltérő, így az Iparegyesület elnökének, Tolnay Kornélnak az volt a véleménye, hogy „mi sem lehet kívánato­sabb annál, hogy a tisztes munkának megfelelő javadalmazásban legyen része“. Csakhogy ezt a véleményét csupán jelszóként alkalmazza, mert szerinte az alacsony munkabér oka az egyes munkás teljesítőképességének elégtelensége. De nem állapítható meg a minimális munkabér azért sem — mondja —, mert a gazdasági hely­zet romlása arra kényszerítené a munkáltatót, hogy ütemét csökkentse és így a gyenge java­­dalmazású munkástól megszabaduljon. Félti a bérminimumtól a vélemény a munkásokat azért is, mert szerinte a bérminimum arra ösztönözné a vállalkozót, hogy a csekélyebb teljesítőképes­ségű munkástól szabaduljon s csak ereje teljé­ben lévő munkást foglalkoztasson. Csak azok állíthatják szembe a kötelező erejű minimális bérmegállapítással ezt az „érvet”, akik nem akarják ismerni a minimális munka­bér fogalmát. A minimális munkabér elve azt jelenti, hogy egy-egy munkakörben a legkisebb teljesítm­ény is­ munkás béren minimális munka­bér legyen. Ennél kisebb munkabért ne legyen szabad fizetni. És mindenki, akinek a teljesít­ménye a minimálisnál nagyobb, a megállapított legkisebb munkabérnél nagyobb bérre jogosult. Ha ez az elv a nemzetközi munkaügyi konferen­cián megvalósul és a készítendő egyezményter­vezetet a tagállamok ratifikálják és ennek meg­felelően megalkotják a minimális munkabért biztosító törvényt, nem fog bekövetkezni az, hogy bármilyen lehetetlen bérek mellett foglal­koztassa­nak munkásokat A konkurrencia szem­pontjából is előnyös ez, mert nem vállalkozhat a szennykonkurrencia olyan vállalati árakkal, amelyekből tisztességes bért nem lehet fizetni. Alig bocsátottak még el munkásokat valamely szakmában csupán azért, mert például kollektív szerződésben minimális béreket állapítottak meg. Nem szabad azonban arra az álláspontra he­lyezkedni, amire helyezkedni szeretnek általá­ban a munkáltatók, hogy a minimális munka­­írért egyúttal maximális munkabérnek tekintik. A maximális munkateljesítményért maximális munkabér jár. Ezekből a véleményekből azon­ban megállapíthatjuk azt is, hogy a munkálta­tók érdekképviseletei minden szociálpolitikai alkotást elleneznek és érveikkel elárulják, hogy miként alkalmazzák a kérdés gyakorlati meg­oldását. A munkáltatók testületeinek ilyen álláspont­jával szemben a Szakszervezeti Tanács is véle­ményt nyilvánított és véleménye szerint „kívá­natosnak tartja, hogy az értekezlet fogadjon el egyezménytervezetet azokra az iparokra vonat­kozóan, amelyeknél a munkabérekre nézve nin­csenek hatékony megállapodások vagy szabály­zatok és amelyeknél a munkabérek kivételesen alacsonyak.“ De kívánatosnak tartja azt is, hogy az egyezménytervezetnek ez az intézke­dése vonatkozzon különösen az otthonmunkáso­kat foglalkoztató iparokra is és azok taxatíve soroltassanak föl. Kívánja, hogy ama iparok ismérve is állapíttassák meg, amelyekre a mi­nimális munkabérkötelezettség vonatkozzék és kívánja, hogy megállapíttassanak azok a mó­dozatok is, amelyek szerint a legkisebb munka­bérek megállapítása történjék és kívánja, hogy ez egy paritásos alapon működő béregyeztető­­bizottság hatáskörébe utaltassák át. A jövő évi munkaügyi konferencián tehát egy fontos szociálpolitikai alkotásért kell majd har­colni a munkásdelegátusoknak és ama országok kormánydelegátusainak, amelyek a szociálpoli­tikai előrehaladást képviselik a munkáltatók véleményével szemben. Ezen a tárgyaláson ismét kiderül majd, hogy mely országok kép­viselik a szociálpolitikai előrehaladást és me­lyek nem. ___ ________ racobi­ve A Magyarországi Szabómun­kások és Munkásnők Szakegye­sülete budapesti csoportja 1926 március 3-án, szombaton este a Székesfővárosi Vigadó összes termeiben az egyesület­­ m­unka­­nélkülisegély-alapja javára nagy felmenhető­ rendez, melyre az egyesület­­. tagjait és családjaikat, vala­mint más hozzátartozóikat és is­merőseiket tisztelettel meghívja a vigalmi bizottság. A mulatság este 9 órakor kez­dődik és reggel 6 óráig tart. A táncokat Sugár Ödön, aki­ tánctanár rendezi. A tánczenét Kóczé László 16 tagú cigány­­zenekara, és 12 tagú jazz-band szolgáltatja. Az étteremben első­rendű cigányzenekar muzsikál. A megjelenéshez jelmezruha nem kötelező. Jegyek ára vigalmi adóval együtt: személyjegy előreváltva 2.20 P, a pénztárnál 2.60 P, csa­ládjegy (2 nő, 1 férfi) előreváltva 5.40 P, a pénztárnál 6.60 P. Jegyek kaphatók az egyesület­ben a gondnoknál, továbbá az egyesületi irodában és a vigalmi bizottság tagjainál. SZEMLE Bérleszállítás? —­ Őszintén szólva, a komoly megfontoltság határain belül nem igen tud­nánk kellőképen jellemezni a szabóipari mun­káltatóérdekeltség egy részének azt a kísérle­tezését, hogy bérleszállítási ajánlattal léptek a munkások elé. Az úgynevezett olcsóbbodás korszakában ugyancsak kihasználták az alkal­mat a munkabérek leszállítására és csak a leg­utóbbi bérmozgalmak nyomása alatt fanyalod­tak annyira, hogy­ az elmúlt évben újból mu­tatkozó lényeges drágulással szemben bizonyos minimális bérjavítást adjanak. A drágulás fo­lyamata még nem állott meg és nem is mutat ilyen szándékokat, a munkásság pedig azt várja, hogy legalább a háború előtti vásárl m­­értéknek megfelelő béreket kapjon. Mégis a vásári szabó és a női konfekciószabó munkálta­tók azt közölték a szakszervezettel, hogy a ná­luk foglalkoztatott munkások és munkásnak béreit kénytelenek leszállítani. Nagyon úgy néz ki az eset, mintha valamely egy helyről instruált eljárásról lenne szó ée az illető szak­mákban ezidőtájt mutatkozni szokott munka­hiányt akarnák kihasználni komolyan nem ve­hető terveik megvalósítására. A női konfekciószabó munkáltatók júliusban 10% bérjavítást adtak és most szerényen 20% bérleszállítást szeretnének, a vásári szabó mun­káltatók pedig szeptemberben 7% bérjavítást adtak és most ezt óhajtanák visszavonni. Az indokolás mindkét munkáltatótestület részéről körülbelül úgy hangzik, hogy szaktársaik a nagy konfekció­soknál lekonkurrálták a bérmun­kák vállalati árait és azok most már ilyfor­­mán nem fizetik meg nekik a legutóbb megál­lapított árakat. Ez a metódus egyébként nem új, mert az illető kisiparosok az egymás ellen folytatott piszkos konkurrencia következmé­nyeit mindenkor ily módon szeretnék a munká­sok és munkásnők nyakába varrni. A szerve­zett női konfekciószabó- és vásáriszabómunká­sok természetesen nem hajlandók a maguk bő­rével istápolni az ilyenfajta élhetetlenséget és a leghatározottabban visszautasították az in­dokolatlan bérleszállítást. Nem nagyon termé­szetes, de úgy van, hogy a bérleszállítást azok az iparosok is óhajtanák, akik saját munkáju­kat készítik, tehát legalább is bérkonkurren­­ciával nem kell számolni­uk. Egyébként, ahogy a női konfekciószabó kis­iparosok ravaszkodását ismerjük, ők képesek megtenni efféle ajánlatokat a nagykonfekció­­sok szelíd nyomására, vagy egy kis NOSz-beli ugratásra is, ha arra van szükség, miszerint fölfelé moshassák a kezeiket. Ideje lenne már egyszer, hogy ezekben a „bedolgozó“ szakmák­ban ilyen tekintetben ne legyenek a kisiparo­sok a munkáltatók szekértolói, hanem gerin­ces összefogással álljanak szembe a saját ma­guk és a munkásaik kizsákmányolóival. Ingyenes szociálpolitika: Szombatról hét­köznapra akarják áthelyezni a bérfizetés napját, szociálpolitikai érzéktől tudvalévően mélyen áthatott képviselőházunk és korma- 3. oldal

Next