Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-18 / 1. szám
1924 vonatkozásban előterjesztett határozati javaslata szerint a pártgyűlés követeli, hogy az önkormáryzati szerveknek csak az általános titkos választás útján választott tagjai lehessenek. Tiltakozik a virilista és a kinevezési vagy érdekképviseleti alapon való kijelölési rendszer ellen, önálló költségvetési jogot és a vezetőállásokban lévő tisztviselők újraválasztását követeli. Ezenkívül megjelöli a határozati javaslat azokat a főbb irányelveket, amelyeket a községpolitikában a szociáldemokrata képviselőtestületi tagoknak követni kell A szociálpolitika napirendi pont előadója dr. Györki Imre elvtárs volt. Támadta a kormányt, hogy ígérete ellenére nem oldotta meg a lakáskérdést s eddigi ténykedése e téren főleg csak a lakbéremelkedést eredményezte. A Munkásbiztosító Pénztár reformjánál az önkormányzat megsemmisítésével elidegenítette ettől az intézménytől a munkásságot, amely pedig az intézmény megteremtője volt. A munkásbiztosító ebben a formájában nem felel meg a szociálpolitikai követelményeknek. A fölszólaló küldöttek is valamennyien élesen ítélték el a kormány szociálpolitikai érzéktelenségét és e téren is egyoldalú hatalmi érdekek szerint igazodó magatartását. Ezt fejezi ki az elfogadott határozati javaslat is, amely szerint a kongresszus követeli: 1. Munkaügyi Hivatal szervezését, amely az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a bányászat terén alkotandó szociális védelmet megszervezi és az érdekeltségek bevonásával végrehajtja; 2. munkás- és alkalmazotti kamarák létesítését; 3. a munkásbiztosítás önkormányzatának visszaállítását; 4. tíz évre terjedő tervszerű lakásépítő program kidolgozását, állandó lakásépítést a városi és a községi önkormányzatok részvételével, a lakásrendelet módosítását és a lakbérek további emelkedésének és aközüzemi pótlékoknak megszüntetését; a lakásforgalom felszabadítására való áttérés csak elegendő számú, olcsó és egészséges lakás építése után történjék meg; 5. a munkanélküliség esetére való biztosítás törvénybeiktatását , 7. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi árvák méltó árvaellátást az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi munkások és alkalmazottak részére; 7. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák méltó ellátásáról szóló törvény megalkotását; 8. a nem ratifikált nemzetközi munkaügyi egyezmények és ajánlások ratifikálását; 9. fokozott anya- és csecsemővédelmet; 10. tanoncvédelmet és modern tanoncoktatást; 11. az iparffelügyelet reformját; 12. a háztartási alkalmazottak jogviszonyainak rendezését; .. 13. a magánalkalmazottak és tisztviselők kötelező nyugdíjbiztosítását; , 14. a szociális szempontok érvényesítését az adózásban. Az adómentes létminimum fölemelését, a sokgyermekes családok fokozott védelmét az adózás terén, a kereseti adó kulcsának új megálapítását erősebb progresszió alapján, a forgalmi adó eltörlését és a fogyasztási adó leszállítását. A pártgyűlés általában mindvégig bizakodó és lelkes hangulatú volt, mintegy megnyilatkozása annak, hogy a politikai és gazdasági tekintetben egyaránt súlyos esztendők után a munkásság végre visszanyerte önbizalmát és törhetetlen akaraterővel küzd ismét céljai megvalósításáért. Magunk részére is vonjuk le ezt a következtetést és fokozott igyekezettel álljunk a küzdők sorába, a siker érdekében. ------------------------------------------------------------------------------------------r--r. ,---------------------------------------de viszont mások meg azzal akarták biztosítani maguknak az új szabadalmat, hogy apróbb, kisebb javításokat eszközöltek a gépen. Három esztendő leforgása alatt több mint kétszáz szabadalmat jelentettek be az Egyesült Államokban, amelyeknek alapja azonban mégis csak Howe-gép volt. Hatalmas gyártelepek alakultak, mint a Singer & Comp., Wheeler és Wilson, Grover és Baker, Wilcox és Gibbs, amelyek ezerszámra ontották a varrógépeket — anélkül azonban, hogy csak egy árva fillért is fizettek volna az igazi föltalálónak. Howe, másképen nem tudván érvényt szerezni jogainak, a pörösködés útjára lépett s hosszú és költséges pörökkel támadott meg valamennyi varrógépgyárat szabadalmának bitorlása miatt. A bíróság természetesen minden egyes esetben meg is állapította, hogy a gyárak kisebb-nagyobb módosítással Howe találmányát használták föl s ezért mindegyiket busás kárpótlás fizetésére kötelezte, valamint azt is megállapította, hogy ezentúl minden varrógépért egy féldollárt kell Howenak kapnia. Mindamellett nem hevert tétlenül, élvezve a milliók áldását, hanem dolgozott tovább is és ezernyolcszázhatvanháromban maga is alapíttott Bridgeportban, Connecticut államban egy varrógépgyárat, amely hamarosan méltó versenytársa lett az előbbi gyáraknak. Howe nem tudta sokáig kezében tartani, mert az átszenvedett viszontagságok, nélkülözések annyira megviselték amúgy sem valami kiváló szervezetét, hogy aránylag élete delén, negyvennyolcesztendős korában, 1867 október 3-án elragadta a halál. Számtalan varrógép van ma már forgalomban, de a legkülönbözőbb gyártmányok lelke is egy, a Howe-féle gép, amint az a bécsi kiállításon kitűnt, amikor az újabb gépek között ki volt állítva Howe első gépe is. Mindenki megláthatta, hogy a gép alapeszméje tökéletes, azon mindmáig semmi javítanivaló nem akadt s ami javítást azóta eszközöltek rajta, tulajdonképen nem több, mint a fejlődő géptechnika eredményeinek alkalmazása. Nem tudunk még egy más találmányt fölemlíteni, amely megközelítené a Howe-varrógép kiterjedt alkalmazását s igy joggal állíthatjuk, hogy annak föltalálása a technika legnagyobb hódításai közé tartozik. SZABÓK SZAKLAPJA Otthonminka és minimális munkabérek A nemzetközi munkaügyi konferencia jövő évi ülésszakának első pontjaként a legkisebb munkabérek megállapításának a módozatait fogja tárgyalni annak a kérdőívnek a kapcsán, amelyet a X. konferencián fogadtak el. A kérdőív alapján most készítik elő ezt az ügyet és a hivatal az elfogadott kérdőíveket szétküldötte a tagállamoknak abból a célból, hogy az érdekeltségek véleménye alapján adja meg a szükséges válaszokat. A kérdések a Magyarországi Szakszervezeti Tanácshoz is beérkeztek. Ezúton szakszervezetünk is kapott ilyen kérdőívet és a válaszadásnál a mi kívánságainkat is figyelembe vette a Tanács. Bennünket mindenesetre közelről érint ez az ügy, tekintve, hogy a ruházati iparban igen sok otthonmunkás (főleg nők) van alkalmazva. A munkáltató érdekképviseletek egyike-másika elvben is elutasítja a kérdést és arra az álláspontra helyezkednek, hogy a legkisebb munkabérek megállapítására szükség nincsen. Csak természetes ez az álláspont azoktól, akiknek bérfizető elve a „szabad egyezkedésen“ alapul és a szabad egyezkedést abban látják, hogy a munkáltatónak szabad a bért a végsőkig csökkenteni, ellenben tilos a munkásnak a bércsökkentő kísérletet, munkabeszüntetéssel visszautasítani. Ebben a kérdésben különben a munkáltatóérdekképviseletek álláspontja eltérő, így az Iparegyesület elnökének, Tolnay Kornélnak az volt a véleménye, hogy „mi sem lehet kívánatosabb annál, hogy a tisztes munkának megfelelő javadalmazásban legyen része“. Csakhogy ezt a véleményét csupán jelszóként alkalmazza, mert szerinte az alacsony munkabér oka az egyes munkás teljesítőképességének elégtelensége. De nem állapítható meg a minimális munkabér azért sem — mondja —, mert a gazdasági helyzet romlása arra kényszerítené a munkáltatót, hogy ütemét csökkentse és így a gyenge javadalmazású munkástól megszabaduljon. Félti a bérminimumtól a vélemény a munkásokat azért is, mert szerinte a bérminimum arra ösztönözné a vállalkozót, hogy a csekélyebb teljesítőképességű munkástól szabaduljon s csak ereje teljében lévő munkást foglalkoztasson. Csak azok állíthatják szembe a kötelező erejű minimális bérmegállapítással ezt az „érvet”, akik nem akarják ismerni a minimális munkabér fogalmát. A minimális munkabér elve azt jelenti, hogy egy-egy munkakörben a legkisebb teljesítmény is munkás béren minimális munkabér legyen. Ennél kisebb munkabért ne legyen szabad fizetni. És mindenki, akinek a teljesítménye a minimálisnál nagyobb, a megállapított legkisebb munkabérnél nagyobb bérre jogosult. Ha ez az elv a nemzetközi munkaügyi konferencián megvalósul és a készítendő egyezménytervezetet a tagállamok ratifikálják és ennek megfelelően megalkotják a minimális munkabért biztosító törvényt, nem fog bekövetkezni az, hogy bármilyen lehetetlen bérek mellett foglalkoztassanak munkásokat A konkurrencia szempontjából is előnyös ez, mert nem vállalkozhat a szennykonkurrencia olyan vállalati árakkal, amelyekből tisztességes bért nem lehet fizetni. Alig bocsátottak még el munkásokat valamely szakmában csupán azért, mert például kollektív szerződésben minimális béreket állapítottak meg. Nem szabad azonban arra az álláspontra helyezkedni, amire helyezkedni szeretnek általában a munkáltatók, hogy a minimális munkaírért egyúttal maximális munkabérnek tekintik. A maximális munkateljesítményért maximális munkabér jár. Ezekből a véleményekből azonban megállapíthatjuk azt is, hogy a munkáltatók érdekképviseletei minden szociálpolitikai alkotást elleneznek és érveikkel elárulják, hogy miként alkalmazzák a kérdés gyakorlati megoldását. A munkáltatók testületeinek ilyen álláspontjával szemben a Szakszervezeti Tanács is véleményt nyilvánított és véleménye szerint „kívánatosnak tartja, hogy az értekezlet fogadjon el egyezménytervezetet azokra az iparokra vonatkozóan, amelyeknél a munkabérekre nézve nincsenek hatékony megállapodások vagy szabályzatok és amelyeknél a munkabérek kivételesen alacsonyak.“ De kívánatosnak tartja azt is, hogy az egyezménytervezetnek ez az intézkedése vonatkozzon különösen az otthonmunkásokat foglalkoztató iparokra is és azok taxatíve soroltassanak föl. Kívánja, hogy ama iparok ismérve is állapíttassák meg, amelyekre a minimális munkabérkötelezettség vonatkozzék és kívánja, hogy megállapíttassanak azok a módozatok is, amelyek szerint a legkisebb munkabérek megállapítása történjék és kívánja, hogy ez egy paritásos alapon működő béregyeztetőbizottság hatáskörébe utaltassák át. A jövő évi munkaügyi konferencián tehát egy fontos szociálpolitikai alkotásért kell majd harcolni a munkásdelegátusoknak és ama országok kormánydelegátusainak, amelyek a szociálpolitikai előrehaladást képviselik a munkáltatók véleményével szemben. Ezen a tárgyaláson ismét kiderül majd, hogy mely országok képviselik a szociálpolitikai előrehaladást és melyek nem. ___ ________ racobive A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1926 március 3-án, szombaton este a Székesfővárosi Vigadó összes termeiben az egyesület munkanélkülisegély-alapja javára nagy felmenhető rendez, melyre az egyesület. tagjait és családjaikat, valamint más hozzátartozóikat és ismerőseiket tisztelettel meghívja a vigalmi bizottság. A mulatság este 9 órakor kezdődik és reggel 6 óráig tart. A táncokat Sugár Ödön, aki tánctanár rendezi. A tánczenét Kóczé László 16 tagú cigányzenekara, és 12 tagú jazz-band szolgáltatja. Az étteremben elsőrendű cigányzenekar muzsikál. A megjelenéshez jelmezruha nem kötelező. Jegyek ára vigalmi adóval együtt: személyjegy előreváltva 2.20 P, a pénztárnál 2.60 P, családjegy (2 nő, 1 férfi) előreváltva 5.40 P, a pénztárnál 6.60 P. Jegyek kaphatók az egyesületben a gondnoknál, továbbá az egyesületi irodában és a vigalmi bizottság tagjainál. SZEMLE Bérleszállítás? — Őszintén szólva, a komoly megfontoltság határain belül nem igen tudnánk kellőképen jellemezni a szabóipari munkáltatóérdekeltség egy részének azt a kísérletezését, hogy bérleszállítási ajánlattal léptek a munkások elé. Az úgynevezett olcsóbbodás korszakában ugyancsak kihasználták az alkalmat a munkabérek leszállítására és csak a legutóbbi bérmozgalmak nyomása alatt fanyalodtak annyira, hogy az elmúlt évben újból mutatkozó lényeges drágulással szemben bizonyos minimális bérjavítást adjanak. A drágulás folyamata még nem állott meg és nem is mutat ilyen szándékokat, a munkásság pedig azt várja, hogy legalább a háború előtti vásárl mértéknek megfelelő béreket kapjon. Mégis a vásári szabó és a női konfekciószabó munkáltatók azt közölték a szakszervezettel, hogy a náluk foglalkoztatott munkások és munkásnak béreit kénytelenek leszállítani. Nagyon úgy néz ki az eset, mintha valamely egy helyről instruált eljárásról lenne szó ée az illető szakmákban ezidőtájt mutatkozni szokott munkahiányt akarnák kihasználni komolyan nem vehető terveik megvalósítására. A női konfekciószabó munkáltatók júliusban 10% bérjavítást adtak és most szerényen 20% bérleszállítást szeretnének, a vásári szabó munkáltatók pedig szeptemberben 7% bérjavítást adtak és most ezt óhajtanák visszavonni. Az indokolás mindkét munkáltatótestület részéről körülbelül úgy hangzik, hogy szaktársaik a nagy konfekciósoknál lekonkurrálták a bérmunkák vállalati árait és azok most már ilyformán nem fizetik meg nekik a legutóbb megállapított árakat. Ez a metódus egyébként nem új, mert az illető kisiparosok az egymás ellen folytatott piszkos konkurrencia következményeit mindenkor ily módon szeretnék a munkások és munkásnők nyakába varrni. A szervezett női konfekciószabó- és vásáriszabómunkások természetesen nem hajlandók a maguk bőrével istápolni az ilyenfajta élhetetlenséget és a leghatározottabban visszautasították az indokolatlan bérleszállítást. Nem nagyon természetes, de úgy van, hogy a bérleszállítást azok az iparosok is óhajtanák, akik saját munkájukat készítik, tehát legalább is bérkonkurrenciával nem kell számolniuk. Egyébként, ahogy a női konfekciószabó kisiparosok ravaszkodását ismerjük, ők képesek megtenni efféle ajánlatokat a nagykonfekciósok szelíd nyomására, vagy egy kis NOSz-beli ugratásra is, ha arra van szükség, miszerint fölfelé moshassák a kezeiket. Ideje lenne már egyszer, hogy ezekben a „bedolgozó“ szakmákban ilyen tekintetben ne legyenek a kisiparosok a munkáltatók szekértolói, hanem gerinces összefogással álljanak szembe a saját maguk és a munkásaik kizsákmányolóival. Ingyenes szociálpolitika: Szombatról hétköznapra akarják áthelyezni a bérfizetés napját, szociálpolitikai érzéktől tudvalévően mélyen áthatott képviselőházunk és korma- 3. oldal