Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-18 / 1. szám
a, oldal SZABOK SZAKLAPJA nyünk jóvoltából. Komoly szociálpolitikai alkotásra természetesen nem hajlandók és csak mostanában botránkoztatják a közvéleményt és az érdekelteket azzal, ahogyan a munkásbiztosítópénztár ügyét elintézték. A munkanélküliség esetére szóló biztosítással is hallgatnak, mert az áldozatokba kerülne a munkáltatóknak, ingyenesen azonban szívesen fitogtatnak keresztény erkölcsi színezetet és szociálpolitikai jótékonykodást a munkásság felé. Illetékes helyen, valamint a munkáltató- és munkásérdekeltségek még tanácskoznak a nagy reform felől és bizony magunk is azt gondoljuk, hogy nem éppen a kisipari szakmák, nem a szabóipar termelési viszonyai legalkalmasabbak a hét közben történő bérfizetésre. Ehelyett sokkal kívánatosabbnak látszik előttünk a szombat déli, vagy legalább a koradélutáni bérkifizetés, a szabad szombat délutánnal egybekötve, hogy megfelelő idő is legyen a komoly szükségletek beszerzésére. A nőszabómunkáltatók szövetsége azonban — az utóbbi időkben fejébe szállt diktatórikus szokásainak megfelelően, természetesen a munkások megkérdezése nélkül — már el is rendelte a szerdai bérfizetést a tagjainál. Amint a fölhívásában mondja, egyelőre csak próbaképen. Nem árt visszaemlékezni, hogy például a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésénél ez a fent tisztelt szövetség sem sietett ennyire a szociális jóindulatával, hanem bizony az ipart súlyosan terhelő terheket emlegette. Mi ugyan nem sokat bízunk abban, hogy a NOSz említett fölhívásának valami szélesebb körben lenne foganatja, a munkásoknak és munkásnőknek azonban nagyobb bajuk már nem történhetne attól, ha a mostanában nagyon is szűken kijáró heti- vagy napikereseteket szombat helyett szerdán kapják kézhez. Jellemző azonban a szociális érzék és felfogás szempontjából a fenti egyoldalú eljárás is, valamint a postamunka - reform megindokolása. Egyik alkalommal azt írják minden egyéb indokolás nélkül a lapjukban, hogy: „A bérfizetés napját rendeletileg szombat helyett szerdára akarják áttenni, azért, hogy a munkások könnyelműbb része vasárnap ne mulathassa el a pénzét.“ A másik lapszámban, miután röviden jelzik, hogy az üzletvitel szempontjából a szerdai bérkifizetésnek nincs jelentősége, ismét csak ez az indokolás: „A munkásokra nézve azonban értékkel bír az, hogyha hétköznap kapják a pénzüket, mert ezáltal a vasárnapi könnyelműsködési alkalom nem követi a bérfizetés napját és megmarad komoly szükségletre a hetibér.“ Ennyi az egész. Semmi más komolyabb, gazdasági, szociális, kulturális vagy erkölcsi szempont. Nem megható-e ez az atyai gondoskodás? A könnyelműbb és mulatósabb rész érdekében most már az összes nőszabómunkások — és túlnyomó nagyrészben munkásnők — meg lesznek mentve a szerdai bérfizetéssel a szombati vagy vasárnapi hejehujázástól. Hát bizony nem köszönjük meg ezt a kéretlen boldoggá tételt, hogyha ilyen meggyanúsításból ered. A legnyomorúságosabb kereseti lehetőségek mellett tengődő nőszabómunkásoknak és munkásnőknek komolyabb kívánnivalóik vannak a munkáltatóktól és szociálpolitikai téren is. Erkölcsi bábásodásra nem szorultak szűkös életlehetőségük mikéntje tekintetében. Ha már Holzer Sándor úr is panaszkodik, akkor bizony tényleg bajok lehetnek. Pedig ugyancsak panaszkodik abban az újévi cikkében, amelyet a női tabómunkáltatók lapjában írt. Többek között a kalkulációnélküli árlerontó konkurrenciáról tárgyalva, a következőket írja: „Mikép lehetne ezen segíteni? Nem vagyok sehol sem híve a numerus claususnak, de az iparigazolványok kiadását mégis nagyobb képzettséghez kellene kötni, hogy ne szaporodjék a szakmabeli proletariátus, akik ily iparigazolvánnyal kezükben — ahol még a szakmabeli tudás mérve hiányzik —, tanulóleányokkal dolgozva, lenyomják mind lejebb és lejebb a fazonárakat, nem is beszélve róla, hogy az elismert budapesti divatipar nívóját is ezek mélyen lesülyesztik. Ezzel kapcsolatosan a kontárkodás is megoldásra szorul. Mindaddig, amíg az iparigazolvány nélkül dolgoztatók a törvény oly szigorával meg nem tesznek büntetve, hogy ily dolgoztatókat is, miként az orgazdákat megbüntessék és őáltaluk fizettesse meg az állam az illegális vevők által az államtól elvont forgalmi luxus- és egyéb adókat, de ezeknek nem egyszeresét, hanem sújtsa büntetésképen annak legalább tízszeresét bírsággal, mert addig nem lesz a szakma életképes.“ Bizony, bizony, nem mindig ez volt a nóta és ha ez volt is a nóta, egészen máskép szóla. Mindig állítottuk, hogy túlteng a tanoncképzés a nőszabószakmában és hogy tanulóleányokkal dolgoztatnak tanult munkások helyett. Akkor a „magasabb bérpolitika“ nótája járta, ami alatt az alacsony béreket értették NOSz-éknál és ezért volt jó a minél több tanonc. Az intelligens elemek bevonásának jelszavával is növelték a címzetes és valóságos kontárok számát, akik most együtt konkurrálják le a sárgaföldig az árakat a tömegszámra kitanított, de munkásként nem alkalmazott tanoncokkal. Szakszervezetellenes agitációjukkal igyekeztek kiszorítani a műhelyekből a képzett férfimunkásokat, hogy ezekkel is, meg a „bedolgozók“ forszírozásával is növeljék a konkurrensek számát. Íme, itt a kozmásodott főzet, amit most nem tudnak megemészteni. Drákói rendszabályokkal ezen nem lehet segíteni, csak ha a beismerést bölcsebb cselekvések fogják követni, mint a múltban. Tanonckérdés, munkás- és munkabérpolitika tekintetében egyaránt. A kontárkodás és a szennykonkurrencia jórészben az e tekintetben elkövetett hibák miatt növekedett naggyá. Külföldi szemle Törvényerővel bíró kollektív szerződés. Németországban a férfi- és a női ruhakészítő munkások szakszervezeteinek, valamint a két szakma munkáltató érdekképviseleteinek előterjesztésére a birodalmi munkaügyi miniszter 1927 december 15-iki döntésével törvényerejű hatállyal ruházta föl a két szakma eddig érvényben volt birodalmi kollektív szerződését. A miniszteri döntés szerint a kollektív szerződés törvényes kötelező erővel bír visszamenően 1927 október 1-je óta, és hatálya kiterjed a szerződő felek minden érdekeltségére az egész birodalom területén. A kollektív szerződés általános kötelezővé tétele úgy jogi, mint gazdasági szempontból óriási jelentőséggel bír. Ilyképen a munkaszerződés munkatörvénnyé vált és kötelezi mindkét félt az egyezmények betartására. A szóban forgó-—kollektív szerződés - hatóereje körülbelül 60.000 munkásra, illetve munkásnőre terjed ki. Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1928 február 26-án, vasárnap délelőtt 9 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Almássytér 2. szám alatt) rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó budapesti férfiszabó-, nőiszabó-, női konfekciószabó-, férfikonfekciószabó-, továbbá a vásáriszabómunkásokat és munkásnőket ezennel meghívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése: a) általános jelentés; b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolatban határozathozatal a vezetőség fölmentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 3. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy a közgyűlésen föltétlenül pontos időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az egyesület mindazon tagjait, akik járulékaikkal, nyolc héten túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki, mert különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvét mindenki hozza el. A vezetőség. ft Ha eladni vagy venni akar KS hirdessen a Népszava Kv apróhirdetési rovatában ft Egy szó ára 12 fillér, vasárnap 20 fillér. ft A Népszava előfizetői kedvezményt kapnak. EGYESÜLETI*Üfi.YEK Fölhívás a csoportokhoz. Fölhívjuk a csoportokat, hogy az alapszabályok értelmében az év elején tartsák meg mindenütt a rendes évi közgyűlésüket. Ezeken az 1927. évi működésükről terjesszék elő az általános jelentést, valamint a zárszámadást és az alapszabályok 13. §-ában előírt módon válaszszák meg a vezetőséget. A központi vezetőség képviseltetni kívánja magát ezeken a közgyűléseken. A beosztás céljából azonban arra van szükség, hogy minden csoport sürgősen, de legalább 2-3 héttel előre tudassa, hogy mikor szándékozik megtartani a közgyűlést. Véglegesen csak a központi iroda válasza után állapítsák meg az időpontot. A központi vezetőség. A IV. tánctanfolyam február 8-án kezdődik a budapesti csoport helyiségében. A tanfolyam hat hétig tart, minden csütörtökön és szombaton este 8—10-ig. A tanfolyam díja 6 pengő. Táncoktató Sugár Ödön tánctanár. Beiratkozni lehet bármely napon a gondnoknál és a táncösszejövetelek alkalmával. A Király Filmszínház (Wesselényi utca 61) előadásaira féláru jegyek váltásához utalványokat lehet kapni a budapesti csoport irodájában. Hungária-gőzfürdőbe jegyeket kedvezményes áron, 1 pengő 20 fillérért kaphatnak az egyesületi tagok a budapesti csoport irodájában. SAKK: Budapest és környéke csapatbajnokságáért folyó küzdelmek mind nagyobb tért hódítanak. A múlt évben két osztályban megrendezett verseny mellett az idén már egy harmadik osztály felállítása is szükségessé lett, amennyiben az idén 31 csapat nevezése érkezett be. Tizenegy egyesület tartotta szükségesnek „B“ csapatát a szövetségi díjra nevezni. Ha még tekintetbe vesszük a kiesési rendszerre megrendezett kupa-mérkőzéseket, amelyen huszas csapatok játszanak, úgy bátran mondhatjuk, hogy a sakk népszerűsége immár hatalmas méreteket ölt. Körünket — tekintettel arra, hogy az idén nevezett első ízben — a harmadik osztályba sorozták. „B“ csapatunk részt vesz a szövetségi díjért folyó küzdelmekben. A szávai kupamérkőzések első fordulóján csapatunk az elsőosztályú Kispesti Vasmunkások Körével találkozott. Ezen mérkőzés 10:10 arányú eredménye igen biztató csapatunkra a jövőt illetőleg. Az 1927. évi szakmaközi bajnokság immár befejezést nyert. Csapatunk a már közölt eredményeken kívül még a következő eredményeket érte el: PTOE ellen veszít iti :10:2, KAOSz ellen nyer 10:5 arányban. Ezen eredménnyel csapatunk a harmadik helyen, végzett. A mérkőzésekkel a Népszava január 15. száma részletesen foglalkozik. Körünk bajnoksága elő 7-én vette kezdetét. A versenyre 36 nevezés érkezett. Tekintettel arra, hogy a Kör immár elismert jó játékosai mindannyian résztvesznek, igen nívós versenyre van kilátás. Az egyes osztályok győztesei és helyezettjei oklevéldíjazásban részesülnek. Nagy gyorsversenyt rendezett karácsony délutánján a vezetőség, amelyre 20 nevezés érkezett. A versenyt Makai J. szaktársunk nyerte Kommár és Szedlacsek előtt. Sakk-játszma. Minden rovatban egy-egy játszmát fogunk közölni, amelyet szaktársaink a Kör versenyein játszottak. Tekintettel arra, hogy csak szép és tanulságos játszmát fogunk közölni, kérjük szaktársainkat, hogy kisérjék ezen játszmákat nagy figyelemmel. Elsőnek a vezérgyalogversenyünk egyik legszebb játszmáját hozzuk, amelyet Szedlacsek szaktársunk nyert Kulcsár szaktárs ellen. Világos: Szedlacsek L., sötét Kulcsár. Játszották a Szabómunkások Budapesti Sakkörében 1927-ben. 1. d4—d5. 2. c4—e6. 3. Hc3— mesterpraxis nem tartja kielégítőnek a sötét ezen védelmét). 7. Hd2—Fb4. 8. Vc2— (Ve1 jobb a 3.-kal kapcsolatban) dXc4. 9. FXf6—HXf6. 10. HXc4~Vd8? (Vc7 volt helyén). 11. Fd3—b6. 12. h3—0-0. 13. Bd1—Ve7. 14. e4—Bd8. 15. 0-0.—b5. 16. He3—a6 (Bd4 nem megy el Fh7-(skb miatt). 17. e5—Hd5. 18. Hc3Xd5—eXd5. 19. a3—Fa5. 20. Be1—Fb7. 21. Hf5—Fb6. 22. Ve2—Fc8. 23. Vg4—FXf6. 24. VXf5—g6. 25. Vg4—Bac8? 26. Ff5- Ba8 (világos most már nagy erővel viszi pozíciófölényét győzelemre. 27. e6!—Kh7. 28. Fbl—Bc8. 29. Bfel—157. 30. FXf5!— (teljesen korrekt figura-áldozat, amely ellen sötét nem tud védekezni) gXf. 31. VXf5 i—Kg7. 32. e7—Bf8 (itt már minden veszit, fenyeget Be6). 33. eXf8vBXf8. 34. Vg4+Kh7. 35. Be6 sötét föladta. ff 1921 Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ______________SALY ENDRE_______________ „Világosság“ könyvnyomda rt. Budapest, VIII. Conti u. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D. Férfiruhaszabástanfolyamit rendez a Férfi és Női Ruhaszabászok Országos Egyesülete ez év február havában. Jelentkezni lehet az egyesület helyiségében. Budapest, VII, Hársfa utca 24, I. emelet. LEFKOVITS ES VÁNDOR Budapest, V, Deák Ferenc-utca 16—18 (Adriai palota) Finom gyapjúszövetek, bélésáruk és az összes szabdaskellékek nagy raktára. I BBSJ: Jutányos árak és pontos kiszolgálás! (!