A szikvízipar, 1929 (4. évfolyam, 11-13. szám)

1929-11-01 / 11. szám

4 iparának minősíttetik és ennek megfelelően az iparenge­dély alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparágak közé soroztatik. Az ipartörvény módot nyújt Nagyméltóságodnak arra, hogy a szikvíziparág eme régi, jogos kívánságát tel­jesíthesse. Állítjuk, hogy a köznek is használna vele Nagyméltóságod, mert nem közömbös az, hogy a köz­szükséglet tárgyát képező szikvizet ahhoz értő iparos állítja elő vagy sem? Ha szakavatott kezek készítik a szikvizet, akkor nem fordulhatnak elő a közegészségügyre ártalmas esetek. Mondani sem kell, hogy a szakképesítést csupán azokra az iparosokra kérjük kiterjeszteni, akik a szikvízkészítéssel iparszerűleg foglalkoznak. Kérelmünk odaterjed, hogy méltóztassék revízió alá venni a szikvízipar szabályozásába kiadott két rendeletet és azokat megfelelően az élethez és az igazsághoz, a jog­hoz és az iparűzés lehetőségéhez simítani. Különösen arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a revízió alkalmával tar­tassa szem előtt az egyenlő elbánás elvét, továbbá azt is, hogy a kereskedelmi minisztérium a megbízhatóság szem­pontjából ne degradálja másodrendű iparossá a szikvíz­­iparost. A két rendeletnek éppen ez a tendenciája a le­­sérelmesebb. Ne tegyen tehát kivételt a szikvízrendelet iparos és iparos között, hanem a szikvízrendeletnek valamennyi szakasza egyforma mértékkel bírálja el az összes szik­vizet készítő iparost, tekintet nélkül arra, hogy a szik­vizet készítő eszköz milyen fajtájú gépezet, szikvíztöltő­­gép, tank, vagy tankszeréi készülék. A szikvízkészítés módja ugyanis mindig teljesen egyforma, akár nagy gé­pek, akár pedig tankok útján történik. Éppen ezért kér­jük, hogy az egyenlő elbánás és elbírálás elve az üzem­helyiség (7. §.), valamint a bejelentési kötelezettség te­kintetében is érvényesüljön. Nem hisszük, hogy az igaz­ságos elbánás elvének megfeleljen a kereskedelmi minisz­térium iparfejlesztési osztályától inaugurált rendszer, amelynek értelmében az egyik iparágnak csaknem min­den megszorítás nélkül szabad az, amiért a másik ipar­ágat nemcsak iparjogelvonással, de szabadságvesztéssel is büntetik. Azt hisszük, nem kérünk lehetetlent és nem kérünk sokat, amikor az egyenlő és igazságos elbánás elvéért szállunk síkra és arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a szikvízrendelet ne nyújtson feltűnő kedvezést a kávés, vendéglős és kocsmáros iparral foglalkozóknak a szikvíziparosság erkölcsi és anyagi romlására. Nagy méltóságú Urunk! Sohasem élt át ilyen nehéz időket a szikvízipar. Mi azonban még nem vesztettük el, sem a munkakedvünket, sem a hitünket egy jobb jövőben. Mi bízunk az új kereskedelmi miniszterben, Nagyméltó­ságodban. Mi igenis bízunk benne, hogy Nagyméltóságod bölcsesége újból lehetővé teszi a szikvízipar felvirágzását. A Szikvízgyárosok Országos Szövetsége. A SZIKVIZIPAR Hogyan fest az iparvédelem a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában? Ankét előtt a képesítés ügye és a tankveszedelem. A SzOSz deklarációja. — A Szikvízipar tudósítójától. — A képesítésért folyó küzdelemben fontos lehet a ke­reskedelmi és iparkamarák állásfoglalása és véleménye is. A vidékről, a vidéki kamarákból jó hírek érkeznek. Egy­másután mondják ki a vidéki kereskedelmi és iparkama­rák, hogy a szikvízipar megérdemli a képesített iparágak közé való sorolását. Egyedül a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara foglal el enyhén szólva tartózkodó maga­tartást. Jól tudjuk, hogy nagy oka van rá. Még nem dőlt el a harc, amely a kézműves kamara felállításáért folyik. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a legélesebben ellenzi a kézműves kamara megszervezését. Minthogy eb­ben a tekintetben nagy súllyal esik a latba az egyes ipar­­testületek állásfoglalása, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kénytelen kedvezni ipartestületeinek, köztük a hatalmas vendéglős és kávés ipartestületnek is. Csak ezzel tudjuk megmagyarázni azt a rideg han­got, amelyen október 10-én a kereskedelmi és iparkama­rában tartott ankéten a kamara titkárai a képesítésről beszéltek. Ezen az ankéten Szántó Kálmán újpesti szik­­vízgyári igazgató, a SzDSz egyik vidéki alelnöke fejtette ki a szikvíziparosság álláspontját. Meggyőző adatokat tárt a kamara elé. Bittner János alelnök, aki az ankétet ve­zette, több ízben objektíve el is ismerte a szikvíziparosság igazát. Elfogadta tehát azt az előterjesztést is, hogy a kamara vizsgáljon meg egy-két üzemet, mennyiben jogos a kérelem, amely a képesítéshez fűződik. Fájdalom, a kamara titkárai, mint előadók, a vendéglősök és kávé­sok érveit sorakoztatták fel. Ezek az érvek, de a Kamara ŐRZŐZNEK való málna- és citromszörpöt a legjobb minőségben szállítja Schleicher József konzervgyára BUDAPEST, II., KACSA­ UTCA X9. sг. TELEFON: AUT. 108—45. hogy miért legjobb a málna SCHLEI­CHER-féle citrom Indis már ön.

Next