Technikai Kurir, 1932 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1932-02-01 / 2. szám
III. évfolyam Budapest, 1932 február hó 2. szám TECHNIKAI KURÍR A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK HAVI ÉRTESÍTŐJE IIUIIHIIIIIIIIIillMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllUllllllllllllltlIl^llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER . SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS PFEIFER IGNÁC NYUG. MŰEGYETEMI TANÁR, A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE SZERKESZTŐSÉG : BUDAPEST VI. DESSEWFFY UTCA 47. SZÁM PÉLDÁNYONKÉNT 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVENKÉNT 20 AZ EGYESÜLET TAGJAI DÍJTALANUL KAPJÁK A híg (u. n. kamara) kénsav gyártásának újabb módszerei Kivonat Dr. Solt Lajos igazgató úrnak a Magyar Kémikusok Egyesületében 1931 december hó 16-án tartott előadásából A kamrasav gyártása egészen a 90-es évek elejéig a legprimitívebb módon ólomkamrákban történt, vagyis mindaddig, ameddig a katalitikus eljárásokat kezdték a nagyüzemben alkalmazni. Egy ideig szakemberek úgy vélték, hogy az ólomkamrákban való kénsavgyártás teljesen elveszti jelentőségét, ámde éppen a kénsavgyártásnak ezen igen jelentős haladása eredményezte, hogy az idáig szinte kényelmi szempontból visszamaradt ólomkamra-folyamat terén egyik javítás és tökéletesítés a másikat követte, ésannyira, hogy sok esetben a kamraeljárás gazdaságosabbnak bizonyult a kontakt-eljárásnál. Előadó a magyaróvári volt lőporgyár azon részében, mely mésznitergén megbontása utján nyert ammóniák katalitikus oxidációja által salétromsavat és salétromsavas sókat lett volna hivatva előállítani, szuperfoszfát- és kénsavgyárrá alakította át. A létesítendő kénsavgyár céljára a fennálló két úgynevezett oxydációs épületek egyike volt kiszemelve. A kontakt-kemencék még nem voltak teljesen fölszerelve, úgyhogy ezek helyébe purit-pörkölőkemencéknek fölállítása nem okozott különösebb nehézségeket. A kémsavgyártás céljaira 2 kisebb és 5 nagyobb, 62 m. átmérőjű, 15 m. magas saválló hamott anyagból álló torony állott rendelkezésre, a nagyobb tornyokat változatlanul hagyták és csak a salétromsavgyártás céljára épült két kis tornyot bontották le és ezek helyébe állítottak két normális ólomburkolatú tornyot. Ily módon egy 7 toronyból álló rendszer állott rendelkezésre 3, egyenként 12 tonna purit napi feldolgozására alkalmas mechanikus pörkölőkemencével. A 7 torony közül az 1 es és 2-es számú, ólomburkolattal ellátott torony töltőanyaga a normális Glovertornyok részére használatos, míg a 3-as és 7-es tornyok ökölnyi nagyságú, saválló téglatörmelékkel vannak töltve. A tornyok permetezése két gyűrűben történik. Az 1-es számú (Glover) torony az 5-ös, 6-os és 7-es (Gay-Lussac) tornyokkal dolgozik együtt, a 2-es számú termelőtorony a 4-es számú (első Gay-Lussac) toronnyal, míg a 3-as számú torony permetezése mindig ugyanazzal a sávval történik, úgy, mint a kamra-regínatornál és a torony mint ilyen működik is, amennyiben a kénessav utolsó maradékát oxidálja. A kénsavgyár napi teljesítménye 40—50 tonna 60® Békéssav. A felszabaduló nitrózus gázok legnagyobb részét a 4-es számú torony nyeli el, az ebből lefolyó sav salétromsavtartalmának kb. 25%-a a 2-es számni toronyba jutván, ismét felszabadul. A 3-as számni toronyban, melynek savja önmagában kering, a nitrosavtartalom kb. 30% 36° Bé-salétromsavig emelkedik. Ezen sav sűrűsége 66° Béig emelkedik, aminek az oka, hogy ebben a savban kénsavban oldott nitrosilkénsav van. Ez a 3-as torony, dacára a benne keringő sav nagy sűrűségének, igen erősen dolgozó részét képezi a rendszernek. Nagy fontossággal bír továbbá a permetezésre használt nitrózus kénsav összetétele és mennyisége. Szükséges, hogy a nitrózus savban levő nitrogénoxydok (N2 O3, N2 O4) kb. tízszer olyan mennyiségben legyenek jelen, mint amely mennyiség a kénessav oxydálására szükséges és pedig annál nagyobbnak kell lenni ezen feleslegnek, minél higabb kénessav áll rendelkezésre. Emellett feltétel, hogy a denitráló Glover - torony kivételével az összes tornyokból lefolyó savak még erős nitrosavtartalmúak legyenek és ezáltal biztosítsuk a kénessav gyors oxidációját. Az ilyenberendezésű toronyrendszereknél a főreakció az első tornyokban megy végbe, a kamrarendszereknél előálló időszaki magasabb salétromsav fogyasztás nem válik szükségessé. . Ezen rendszer gazdaságossága lényegében a nagymennyiségű sav emelésére használt berendezés megfelelő hatásfokától függ. A törmelékkel töltött tornyokban sok szállóport tartalmazó gázokat is fel lehet dolgozni, mivel a tornyok nagymennyiségű savval lévén permetezve, eliszaposodásuk nem következhetik be. A magyaróvári kénsavrendszernél nyert tapasztalatok alapján Belgiumban és Japánban egy-egy kísérleti telep létesült. A belga kísérleti telep eredményei alapján pedig jelenleg két nagy kénsavgyári üzem, kohászati eljárásokból eredő kénessavat dolgoz fel. A Belgiumban épült toronyrendszer napi 100 tonna 60°-os savat termel, hideg, 2—7% közt váltakozó kénessavtartalmú gázokból. Salétromsavfogyasztása 36 fokra számítva, 1% alatt marad. Egy Japánban és egy Németországban épült ilyen rendszer ugyancsak váltakozó erősségű (2—6% SQ*) gázokat dolgoz fel,melyek erősen víztartalmunk és dacára ennek ezen teze-