Technikai Kurir, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

4 TECHNIKAI KURÍR Niylvánulhat a vásárló megtévesztése súlycsonkí­­tásban, amikor a csomagolási burkolatban a jelzettnél lényegesen kisebb mennyiségű áru van. Hasonló ter­mészetű a visszaélés, ha értékes áru esetében a lénye­gesen olcsóbb csomagolási burkolat súlyaránya a ke­reskedelemben szokásos mértéket jelentékenyen meg­haladja. Külön elbírálás alá kerül a hamisítás mérvének megítélésénél azoknak az okoknak, körülményeknek mérlegelése, amiből folyóan az áru meg nem felelő minősége (hamisítottsága) bekövetkezett. Pl. azt a kö­rülményt, hogy a tej elégtelen alacsony zsírtartalma a fejős állat sajátos egyéni tulajdonságaiból (lapály­fajta) vagy a friss fejős állapotból eredt-e avagy a zsírtartalom egy részét szándékosan lefölözték, nem egyformán bírálják el. A hamisítás egyaránt sérti a termelő, előállító, a kereskedő és a fogyasztó érdekeit. Megszaporitja az áru­kínálatot, árcsökkentést idéz elő, a lehetséges ter­melés kereteit szükik­. Rontja a minőséget is, minek következtében a fogyasztó elfordul az ilyen élelmicikk fogyasztásától s ennek pótszerét fogyasztja. Mindez visszahat a termelésre és a kereskedői forgalomra is. Tisztességtelen versenyt támaszt a kifogástalan árut a beszerzési költségekkel arányosan árusító kereskedők­nek, szemben éppen a hamisított állapot miatt olcsób­ban kínált árujával, csökkenti a valódi áru iránti ke­resletet. A fogyasztóközönséget nemcsak gazdasági érdekében, hanem egészségi tekintetben is károsít­hatja. A hamisítás rontja a közerkölcsöt, mert a munkanélküli jövedelemhez jutást szolgálja. Mindezekre tekintettel mióta csak az áru­keres­kedelem kialakult, nemcsak egészségi, hanem gyak­ran elsősorban gazdasági érdekből is intézményesen védekeznek az élelmiszerhamisításokkal szemben. Magyarországon is több törvény szolgálja az élel­miszer-hamisítással szemben való védelem ügyét. Hozzászólás dr. Györki Józsefnek Egyesületünkben 1935. évi október hó 30-án tartott „Községi gázellátás hazai szenekkel II.“ című előadásához Bernauer Zsigmond hozzászólása. Részemről csak egy dologban szeretnék az előadó úrtól felvilágosítást kérni, és ez az úgynevezett „le­vett“ gáz értékesítésének lehetőségeire vonatkozik. Szigeth igazgató úr felszólalásából megtudtuk, hogy ez a gáz kb. 40%-a az összes termelt gáznak, tehát igen nagy mennyiség. Ez a gáz az előadó úr szerint kb. 60% nem éghető alkatrészeket tartalmaz. Ha ezt a gázt a benne levő 52% szénsavtól és 2% kénhidro­géntől megtisztítja és a városi gázhoz keveri, úgy ez csekély hidrogéntartalmánál és magas nitrogéntartal­mánál fogva erősen rontani fogja az úgynevezett „városi gáz“ összetételét és minőségét. Szabadalmi bejelentésében az előadó úr továbbá rámutatott arra, hogy a levett gáz dús szénsavtartalma miatt ennek a gáznak feldolgozása ismert eljárásokkal gazdaságosan lehetővé válik. Kétségtelenül a szénsav kimosására és száraz jég vagy komprimált szénsav előállítására gondolt itt az előadó úr. Azonban elő­adásának azon a helyén, ahol az Allner-féle eljárással termelt gázt tárgyalja, ennek a gáznak súlyos „ere­dendő“ hibájául rójja fel dús szénsavtartalmát, amely­nek kimosása költséges berendezést és nagy üzemi költségeket igényel. Sőt azt mondja itt, hogy „abszo­lúte nem helytállók azok a gazdaságossági számítá­sok, amelyek a szilárd szénsav értékesítésére vonat­koznak ,ezek egyszerűen abszurd állítások és lehetet­lenségek“. Nagyon lekötelezne bennünket az előadó úr, ha ezt a kérdést behatóbban megvilágítaná! Sűrű János hozzászólása: Szóló az előadó úrral szemben rámutat arra, hogy Magyarországon nincsen kokszeladási nehézség, ami­kor a pécsi kokszoló és a budapesti gázgyár simán el tudja adni a kokszát a szénpiac nagykereskedői sze­rint is. Tekintve, hogy a budapesti gázgyár külföldi szénből jobb kokszot tud termelni, mint a hazai szén­ből a pécsi kokszoló, az ország kereskedelmi mérlege szempontjából indokolt, hogy a jobb budapesti gáz­koksz a nagyobb igényű kohó­t, öntödei koksz cél­jára használtassák fel, míg a sütőkokszot a pécsi kok­szoló termelje. Annál is inkább, mert a pécsi szénből csak nagy tőkebefektetéssel járó külön telepen, külön eljárással lehetne kohókokszot előállítani. Külföldön más a kokszpiac helyzete, mert ott a vasipar szolgála­tában óriási kokszolók működnek. S minthogy a világ vasipara ma jelentékenyen kevesebb koksszal ugyanazt a vasmennyiséget állítja elő, mint csak néhány év előtt is, mert minden létező ócskavasat, leszerelt gyárberen­dezést beolvasztanak, külföldön tényleg megvan a kokszválság. Ez azonban a dolog természete szerint ott nem is lehet állandó jellegű állapot. Ennek hátrányos következményei nálunk természetesen nem is nyilvá­nulhatnak meg. Minthogy nálunk nincsenek az értékes vasipari kokszért felállított óriási kokszolók, amelyek a termelt gázokat el kell, hogy adják, hogy megszaba­duljanak tőle, akár távvezeték útján is, ezért nálunk a távolsági gázellátás lehetősége korántsem áll oly biztos gazdaságossági alapon, mint külföldön. Ha pedig a mes­terséges benzinhez szükséges kátrány és gázok terme­lésének oldaláról nézzük a távolsági gázellátás lehető­ségét, úgy utalnunk kell arra, hogy a mesterséges benzin gazdaságos előállításának kérdése még általá­ban megoldva nincsen, így nálunk sem, miként azt Egyesületünkben 1933 március 14-én tartott előadá­sában dr. Varga József műegy. tanár úr részletesen ki­fejtette. Tekintve, hogy az előadó úr előadásában az általa felvetett javaslat kiviteléről, a hozzátartozó költségve­tésről s az üzemi próbák által igazolt üzemköltségek­ről áttekinthető, érdemleges adatokat nem közölt, a javaslatról tárgyilagos képet alkotni természetesen nem lehet. Amennyit pedig elmondott, abból az kö­vetkeznék, hogy az ú­tbudai gyárat az előadó úr javas­latának kivitele céljából a mostani teljesítmény fenn­tartása végett ki kellene bővíteni, ami viszont a gáz termelési önköltségének emelkedésére vezetne. Végül az előadó úrral szemben szóló utal arra, hogy a reménybeli földgázon kívül a barnaszén nem tekinthető a hazai energiaellátás egyedül lehetséges alapjául, hanem még van egy másik lényeges energia­

Next