Technikai Kurir, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
4 TECHNIKAI KURÍR Niylvánulhat a vásárló megtévesztése súlycsonkításban, amikor a csomagolási burkolatban a jelzettnél lényegesen kisebb mennyiségű áru van. Hasonló természetű a visszaélés, ha értékes áru esetében a lényegesen olcsóbb csomagolási burkolat súlyaránya a kereskedelemben szokásos mértéket jelentékenyen meghaladja. Külön elbírálás alá kerül a hamisítás mérvének megítélésénél azoknak az okoknak, körülményeknek mérlegelése, amiből folyóan az áru meg nem felelő minősége (hamisítottsága) bekövetkezett. Pl. azt a körülményt, hogy a tej elégtelen alacsony zsírtartalma a fejős állat sajátos egyéni tulajdonságaiból (lapályfajta) vagy a friss fejős állapotból eredt-e avagy a zsírtartalom egy részét szándékosan lefölözték, nem egyformán bírálják el. A hamisítás egyaránt sérti a termelő, előállító, a kereskedő és a fogyasztó érdekeit. Megszaporitja az árukínálatot, árcsökkentést idéz elő, a lehetséges termelés kereteit szükik. Rontja a minőséget is, minek következtében a fogyasztó elfordul az ilyen élelmicikk fogyasztásától s ennek pótszerét fogyasztja. Mindez visszahat a termelésre és a kereskedői forgalomra is. Tisztességtelen versenyt támaszt a kifogástalan árut a beszerzési költségekkel arányosan árusító kereskedőknek, szemben éppen a hamisított állapot miatt olcsóbban kínált árujával, csökkenti a valódi áru iránti keresletet. A fogyasztóközönséget nemcsak gazdasági érdekében, hanem egészségi tekintetben is károsíthatja. A hamisítás rontja a közerkölcsöt, mert a munkanélküli jövedelemhez jutást szolgálja. Mindezekre tekintettel mióta csak az árukereskedelem kialakult, nemcsak egészségi, hanem gyakran elsősorban gazdasági érdekből is intézményesen védekeznek az élelmiszerhamisításokkal szemben. Magyarországon is több törvény szolgálja az élelmiszer-hamisítással szemben való védelem ügyét. Hozzászólás dr. Györki Józsefnek Egyesületünkben 1935. évi október hó 30-án tartott „Községi gázellátás hazai szenekkel II.“ című előadásához Bernauer Zsigmond hozzászólása. Részemről csak egy dologban szeretnék az előadó úrtól felvilágosítást kérni, és ez az úgynevezett „levett“ gáz értékesítésének lehetőségeire vonatkozik. Szigeth igazgató úr felszólalásából megtudtuk, hogy ez a gáz kb. 40%-a az összes termelt gáznak, tehát igen nagy mennyiség. Ez a gáz az előadó úr szerint kb. 60% nem éghető alkatrészeket tartalmaz. Ha ezt a gázt a benne levő 52% szénsavtól és 2% kénhidrogéntől megtisztítja és a városi gázhoz keveri, úgy ez csekély hidrogéntartalmánál és magas nitrogéntartalmánál fogva erősen rontani fogja az úgynevezett „városi gáz“ összetételét és minőségét. Szabadalmi bejelentésében az előadó úr továbbá rámutatott arra, hogy a levett gáz dús szénsavtartalma miatt ennek a gáznak feldolgozása ismert eljárásokkal gazdaságosan lehetővé válik. Kétségtelenül a szénsav kimosására és száraz jég vagy komprimált szénsav előállítására gondolt itt az előadó úr. Azonban előadásának azon a helyén, ahol az Allner-féle eljárással termelt gázt tárgyalja, ennek a gáznak súlyos „eredendő“ hibájául rójja fel dús szénsavtartalmát, amelynek kimosása költséges berendezést és nagy üzemi költségeket igényel. Sőt azt mondja itt, hogy „abszolúte nem helytállók azok a gazdaságossági számítások, amelyek a szilárd szénsav értékesítésére vonatkoznak ,ezek egyszerűen abszurd állítások és lehetetlenségek“. Nagyon lekötelezne bennünket az előadó úr, ha ezt a kérdést behatóbban megvilágítaná! Sűrű János hozzászólása: Szóló az előadó úrral szemben rámutat arra, hogy Magyarországon nincsen kokszeladási nehézség, amikor a pécsi kokszoló és a budapesti gázgyár simán el tudja adni a kokszát a szénpiac nagykereskedői szerint is. Tekintve, hogy a budapesti gázgyár külföldi szénből jobb kokszot tud termelni, mint a hazai szénből a pécsi kokszoló, az ország kereskedelmi mérlege szempontjából indokolt, hogy a jobb budapesti gázkoksz a nagyobb igényű kohót, öntödei koksz céljára használtassák fel, míg a sütőkokszot a pécsi kokszoló termelje. Annál is inkább, mert a pécsi szénből csak nagy tőkebefektetéssel járó külön telepen, külön eljárással lehetne kohókokszot előállítani. Külföldön más a kokszpiac helyzete, mert ott a vasipar szolgálatában óriási kokszolók működnek. S minthogy a világ vasipara ma jelentékenyen kevesebb koksszal ugyanazt a vasmennyiséget állítja elő, mint csak néhány év előtt is, mert minden létező ócskavasat, leszerelt gyárberendezést beolvasztanak, külföldön tényleg megvan a kokszválság. Ez azonban a dolog természete szerint ott nem is lehet állandó jellegű állapot. Ennek hátrányos következményei nálunk természetesen nem is nyilvánulhatnak meg. Minthogy nálunk nincsenek az értékes vasipari kokszért felállított óriási kokszolók, amelyek a termelt gázokat el kell, hogy adják, hogy megszabaduljanak tőle, akár távvezeték útján is, ezért nálunk a távolsági gázellátás lehetősége korántsem áll oly biztos gazdaságossági alapon, mint külföldön. Ha pedig a mesterséges benzinhez szükséges kátrány és gázok termelésének oldaláról nézzük a távolsági gázellátás lehetőségét, úgy utalnunk kell arra, hogy a mesterséges benzin gazdaságos előállításának kérdése még általában megoldva nincsen, így nálunk sem, miként azt Egyesületünkben 1933 március 14-én tartott előadásában dr. Varga József műegy. tanár úr részletesen kifejtette. Tekintve, hogy az előadó úr előadásában az általa felvetett javaslat kiviteléről, a hozzátartozó költségvetésről s az üzemi próbák által igazolt üzemköltségekről áttekinthető, érdemleges adatokat nem közölt, a javaslatról tárgyilagos képet alkotni természetesen nem lehet. Amennyit pedig elmondott, abból az következnék, hogy az útbudai gyárat az előadó úr javaslatának kivitele céljából a mostani teljesítmény fenntartása végett ki kellene bővíteni, ami viszont a gáz termelési önköltségének emelkedésére vezetne. Végül az előadó úrral szemben szóló utal arra, hogy a reménybeli földgázon kívül a barnaszén nem tekinthető a hazai energiaellátás egyedül lehetséges alapjául, hanem még van egy másik lényeges energia